Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-24 / 47. szám, péntek

ÚJ szó 5 1984. II. 24. Mindig az elsők között-Apám fiatal koromban sokat beszélt a munkások helyzetéről. Miután 1944-ben a Csehszlovák Rádióhoz kerültem, egyre na­gyobb áttekintésem lett a dolgo­zók életéről, helyzetéről - mondot­ta Július Lehotský beszélgetésünk elején. Szívesen emlékszik vissza a negyvenes-ötvenes évekre, amikor technikusként dolgozott. Igaz ugyan, hogy az akkori techni­ka nem volt olyan tökéletes, mint a nápjainkban használt, de az ér­dekes, változatos munka igen megtetszett neki. Szívesen utazott akár több napra is a szerkesztők­kel riportra, járta az országot. Hat évig nem volt lakásuk a főváros­ban, de a bejárás nem vette el kedvét a rádiózástól.- 1948-ban vettek fel a párt soraiba, három év múlva jelent­keztem a népi milícia egységébe, az alapító tagok közé tartoztam. Nem véletlenül alakult így az élete. Az elvtársak már a Szlovák Nemzeti Felkelés idején felfigyel­tek arra, milyen segítőkészen tá­mogatta a Banská Bystrica-i sza­bad szlovák rádióadó közvetítésé­nek megszervezését. Minden le­hetőséget kihasználva, nem kis kockázatot vállalva továbbította a szükséges anyagokat a közép­szlovákiai kerület székhelyére.- 1955-ben garázsmester let­tem ott dolgoztam egészen nyug­díjba vonulásomig. Szerettem ezt a munkát is, de az igazi az volt, amikor ,,sofőr-technikus“ voltam, vagyis ha riportra mentünk én ve­zettem a gépkocsit és a műszere­ket is kezeltem. A közösségi érdekeket mindig szem előtt tartotta, munkatársai körében közkedvelt volt. A népi milícia egységében mindig az el­sők között emlegették, és manap­ság is a példásak közé sorolják. Megérdemelten. A „régiekből“ már szinte csak ő maradt az egy­ségben, de korát meghazudtolva bizonyítja: mindig lehet rá számí­tani. Ma is, 68 évesen olyan lelke­sedéssel, érdeklődéssel vesz részt a gyakorlatokon, mint az elő­ző évtizedekben.- Milyen jóleső érzés volt, ami­kor a mezőgazdasági üzemeknek az aratás, a betakarítás során se­gítettünk! Az árvíz sújtotta köz­ségekben mentettük a menthetőt. A szolgálatok, a gyakorlatok min­dig sok-sok élményt tartogattak. Ott ismertük meg alaposabban egymást. Esőben, hidegben, szél­ben helytállni, egymásra utáltán teljeskeni a parancsokat - ez őszinte, erős férfiakat kíván. A fiatalok tréfásan bácsinak, sőt apának is szólítják a gykorlatokon. Tisztelik, szeretik. Azt tartja, hogy csak jó példával lehet eredménye­sen nevelni. Felfigyelt arra, hogy a fiatalokra nem az üres frázisok, hanem a példamutatás hat. Az egység, melynek tagja, rendszeresen részt vesz a fővá­rosban rendezett versenyeken, gyakorlatokon. Nemegyszer Július Lehotskýnak volt nagy része ab­ban, hogy az első helyen végez­tek. Ezért is emlegetik őt a külön­böző értékelések során a legjob­bak között. A lövészetben hatvan­három évesen ő nyerte meg a vá­rosi, két évre rá pedig a városke­rületi versenyt.- Mondták is a fiatalok, hogy még mindig jól bírom az iramot. Azt viszont már ők nem látják, mennyit járok a szabadba, meny­nyit gyakorolok. Szeretem az egy­séget, örömmel megyek barátaim, elvtársaim közé. Szabad idejében szívesen ker­tészkedik, vagy járja az erdőt. Nem tud otthon tétlenül ülni. Most is a rádió Zoch utcai épületében dolgozik - portásként.- Feleségem gyakran mondo­gatja: ne menj sehova, hisz nem vagy már fiatal. De én ott érzem magam jól a többiek között, ott újra fiatal vagyok. El sem tudom képzelni, hogy otthon üldögélő öregember leszek - mondotta mo­solyogva. - Rövidesen kétnapos gyakorlatunk lesz, arra készülök. Akik közelebbről ismerik, azok­nak is elképzelhetetlen, hogy Le­hotský bácsi ne nyüzsögjön, a né­pi milícia gyakorlatain ne legyen jelen. Két fiát és lányát kommunistá­hoz méltó módon nevelte, öt uno­kája nagyon szereti a nagypapát, hisz gyakran mesél nekik, együtt kirándulnak. A pionírok közé is szívesen eljár, örül, hogy érdek­lődnek a történelem iránt, s hogy felidézheti nekik azokat az esemé­nyeket, melyek jelenünket megha­tározták. DEÁK TERÉZ A Ružomberoki Iparművészeti Központ dolgozói korszerű hazai és külföldi épületekbe egyedi berendezési tárgyakat készítenek, valamint műemléképü­letek beljesét restaurálják. Az elmúlt években a Matica slovenská, a Szak- szervezetek Háza, a žilinai Slovakia Szálló, valamint a kassai (Košice) és a poprádi vasútállomás megrendelésére szállítottak, de alkotásaik a prágai vár Spanyol termében és a dubnai atomkutató intézetben is megtalálhatók. A képen: Felix Maroš (baloldalt) és Juraj Červenka iparművészek munka közben. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Megfiatalodott milíciaegység A népi milícia 1948 februárjában a munkásosztály, a kommu­nista párt politikai-hatalmi eszközeként jött létre. Szlovákia főváro­sában, a Georgi Dimitrov nevét viselő vegyiművekben szintén azokban a zimankós, mégis forró februári napokban alakult meg a népi milícia üzemi egysége. Azóta a munkáshatalom őrei sok­oldalú eredményes tevékenységükkel gyakran hallattak magukról. Rendszeresen kitűntek a harci kiképzésben és a politikai felkészü­lésben. A népi milícia példás egysége nemrég tartotta az elmúlt évet értékelő gyűlését. Néhány évvel ezelőtt főleg deresedő hajú, redős homlokú elvtársakat láttam az évzárón, moqt viszont pirospozsgás arcú fiatalok ültek a katonás rendben felállított asztalok mögött.-Lényegesen megváltozott, il­letve megfiatalodott az egységünk - mondta Poór Sándor parancs­nok. - Ez érthető, hiszen edzett fiatalokra van szükségünk nem éppen könnyű feladataink megva­lósításához. A népi milícia mindig rendkívül igényes feladatokat tá­masztott tagjavai szemben. Sok órát töltenek szolgálatban, amit a családi élet és a személyi ké­nyelem is megérez. Különben semmiféle engedményben nem részesülnek. Sőt, elvárják tőlük, hogy példamutatók legyenek a munkahelyükön. Ezért különös gondot fordítunk az új tagok neve­lésére. Egységünk tisztségviselői­nek fő feladata a munkásosztály haladó forradalmi hagyományai­nak szellemében nevelni őket, rá­ébreszteni őket arra, hogy tagsá­guk a népi milíciában nagy meg­tiszteltetés. Ennek érdekében a központi irányítóink kidolgozták az új tagok felkészülési tervét, amelyek keretében a fiatalok meg­ismerkedhetnek feladataik teljesí­tésének feltételeivel, s ezáltal gyorsabban beleilleszkednek a kollektívába.- Hogyan értékeli a lövészek munkáját?- Nem kell szégyenkeznünk. Az elismerések legtöbbjét céllövóink kapják. Korszerű fegyvereink jó kezekben vannak.- Az esküttevő új egyenruhások között nőket is láttam...- Régebben is voltak nők az egységünkben, de aztán különbö­ző okok miatt kiestek. Az utóbbi időben a kommunista lányok, asz- szonyok közül többen érdeklőd­tek, miért nem lehetnek ők is tagjai a népi milíciának. Mérlegelve a helyzetet, az üzemi pártszerve­zet ehhez hozzájárult, és a nők közül is vesznek fel tagokat. Né­gyen már le is tették az esküt. Margita Červenková is köztük volt. A rokonszenves, barnaszemű asszonykától érdeklődtem, mi ösztökélte, hogy a népi milícia tag­ja legyen?- Apám a munkásmozgalom régi harcosa, a népi milícia alapító tagja. A férjem szintén tagja a milí­ciának. Sokat hallottam tőlük a munkásőrségről, s talán ez is impulzust adott, hogy jelentkez­zem. A gyerekek már nem kicsik - ez is hozzájárult döntésemhez. Valóban kemény munka a kikép­zés, de azért helyt tudunk állni. Azt hiszem, az üzemi pártszervezet eddig nem csalódott bennünk. Az üzem veterán kommunistái, főleg a nyugdíjasok, a milícia ala­pító tagjai, szintén részt vettek a tanácskozáson. Közülük Jozef Holok ezt mondotta:- Nem vagyunk katonák, de mégis a leghübb őrei voltunk és vagyunk a szocialista társadalmi rendnek. Tudjuk, akik átveszik tő­lünk a fegyvert, a nyomdokaink­ban haladnak, s mind a munkahe­lyükön, mind a népi milíciában helyt állnak. Jozef Sekér elvtárs az 1948-as események idején a pártszervezet elnökének tisztségét töltötte be, és ő lett a megalakult milíciaegység parancsnoka is. A régi harcos az üzem munkásmozgalmi múzeu­mában sokat mesélt a történelmi időkről, a kommunisták harcos múltjáról. A múzeumban a doku­mentumok méltóan mutatják be az üzem több mint százéves múltját, a munkásmozgalom kibontakozá­sát, és ebben a kommunisták sze­repét. Hasznos volt, hogy a gazdag, állandó kiállítás anyagához olya­nok fűztek kommentárt, akik részt­vevői voltak a történelmi esemé­nyeknek, a vegyipari művek fej­lesztésének. TÓTH DEZSŐ K orszaknyitó történelmi évfordulóra emlékezünk, az 1948-as Februári Győzelemre. Tegyük mindjárt hozzá: a Februári Győzelem egy olyan demokrati­kus forradalmi folyamatot zárt le, amely már a Szlovák Nemzeti Felkeléssel elkezdődött. E győzelem jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy megnyitotta az utat a szo­cializmus építése felé. A dolgozó nép a külföldi és a hazai osztályellenség minden ármánykodása ellenére végérvé­nyesen eldöntötte, hogy ezt az utat választja. S ma, 36 évvel a jégtörő Február után, a gondok, a nehézségek közepette is elmondhatjuk, hogy dolgozó népünk jól választott. A szocializmus ma már Csehszlová­kiában is valóság. S hogy mit jelent ma nálunk a szocializ­mus valósága, annak bizonyítására ezernyi példát sora­koztathatnánk fel. Adatok, számok sokaságával mutathat­nánk be a csehszlovák népgazdaság, az ipar, a mezőgaz­daság, a kultúra, a közoktatás, a szociális biztonság terén elért korszakos változásokat és eredményeket. Azt, hogy alig egy emberöltő alatt honnét meddig jutottunk. Szlová­kia Európa legszegényebb országai közé tartozott, s ma fejlett iparral, nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkezik, a falvakon is megszűnt a szociális egyenlőtlenség, a magas életszínvonal, a sokszínű élet jellemző falvainkra. Amikor a korszakos változásokról, eredményekről be­szélünk, feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy népünk híven Február szelleméhez megértéssel és kezde­ményező készséggel reagál a mai idők kihívásaira, a nö­vekvő igényekre és követelményekre. S nincs olyan gond, nehézség és erő, amely letérítené nemzeteinket, nemzeti­ségeinket a harminchat évvel ezelőtt választott szocialista építés útjáról. A szocializmus építése, fejlesztése közös ügyünk. A különböző társadalmi rétegek együtt munkálko­dása hozta létre eddig is mindazt az értéket, amely életünket szebbé, gazdagabbá, tartalmasabbá tette. Ennek tudatában kell napjainkban is dolgoznunk. Kellő felelősségtudattal át kell éreznünk, hogy a Februári Győ­zelem óta talán még sohasem volt olyan meghatáiozó az összefogás, az együttes cselekvés, az öntudatos, becsüle­tes munka, mint napjainkban, hogy megőrizzük az elért magas életszínvonalat. Tudnunk kell, hogy ez csak úgy valósítható meg, ha a maga helyén mindenki maradéktala­Van mit megvédenünk nul eleget tesz vállalt feladatának. %bből az is következik, hogy figyelmünket az eddigieknél jobban összpontosítsuk a munkafegyelem megtartására. Ne felejtsük: a fegyelme­zetlenség, a felelőtlenség eltűrése közös érdekeket sért. Ezért a leghatározottabban lépjünk fel ellene mindig és mindenütt. Nem engedhető meg, hogy a kicsinyesség, a régihez való ragaszkodás, a közömbösség, a felelőtlenség, a szer­vezetlenség útját állja az alkotó, az újat hozó, többet akaró törekvéseknek. ^ M a gyakran halljuk és olvassuk: „nehéz, bonyolult időket élünk“. Ez így igaz. De megosztott vilá­gunkban mikor volt könnyű a szocializmus építé­se? - vetődik fel óhatatlanul bennünk a kérdés. Az eredmények sohasem hullottak maguktól az ölünkbe, mindig keményen meg kellett értük küzdeni. így volt ez a múltban, így van ma, s így lesz bizonyára holnap is. Hiszen az imperializmus az utóbbi időben egyre jobban szigorítja a szocialista országok elleni, politikai és gazda­sági jellegű diszkriminációs intézkedéseit. Ebben a hely­zetben számunkra létfontosságú a Szovjetunió és a szo­cialista közösség többi országával folytatott sokoldalú együttműködés és a gazdasági integráció fejlesztése. A ránk váró feladatokat nem végzi el senki helyettünk, gondjainkat, problémáinkat is nekünk kell megoldanunk. Hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartanunk a változó, gyorsuló, sürgető követelményekkel. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy e téren is vannak még tartaléka- ' ink. A fő hangsúlyt most arra kell helyeznünk, hogy minden lehetőséget hatékonyabban használjunk ki a konkrét nép- gazdasági eredmények elérésére, elsősorban az idei gaz­dasági terv teljesítésére. Arról van szó, hogy az eddigiek­nél sokkal rugalmasabban, következetesebben mozgósít­suk politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi forrásain­kat, szervezési tartalékainkat a gazdasági hatékonyság gyors növelésére. Nagyon sok függ tehát attól, mennyire vagyunk képesek gazdasági életünknek ezeket a belső tartalékait feltárni, mozgósítani és felhasználni. Már eddig is sok problémát megoldottunk, s mi képesek vagyunk most is a megúju­lásra. Egyrészt azért, mert a cél, amit magunk elé tűztünk, világos, reális és elérhető. Másrészt azért, mert fölismer­tük, hogy csak az eddigieknél jobb, hatékonyabb munká­val, cselekvőbb összefogással juthatunk előbbre. A Februári Győzelemre emlékezünk, de a ma feladatait megoldva a holnapra is felelősségteljesen tekintünk. Elért eredményeink, céljaink tudatában derűlátóak, bizakodóak vagyunk. Az eltelt 36 év tanúsítja, hogy munkánk gyümöl­csöző volt. Van mit megvédenünk. Annak is a tudatában vagyunk, hogy tovább lépni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. A népet, az egyes embereket hiába fűtik nemes célok, eszmék, vágyak, hiába akar többet, jobbat, ha nincs meg hozzá a legfontosabb feltétel: a béke. Hiszen az alkotó munka és a béke: édestestvérek. Ezért hallgatjuk megdöbbenve az Egyesült Államok felelős vezetőinek szájából a „korlátozott“, és az „elhúzódó“ háborús elméletekről szóló felelőtlen és cinikus kijelenté­seket. Felelőtlenség, gonoszság és bűn ma így játszadozni az atomháború gondolatával, mely valójában az emberi­ség, a Föld teljes élővilágának pusztulását jelentené. erencsére az emberiség nincs teljesen kiszolgál- 7 tatva a háborús konfliktust kiprovokálni akarók kénye-kedvének. A szocialista országok kö­zössége, elől a Szovjetunióval ma már olyan reális politi­kai, gazdasági, katonai erőt képvisel, amely döntően meghatározó a világ sorsának további alakulása szem­pontjából. Ez az erő képes jelenünk és holnapunk megvé­désére. Ennek tudatában mi akkor válunk igazán méltóvá Február forradalmi örökségéhez, ha mindennap szorgal­mas, becsületes munkával járulunk hozzá közös művünk, a létező szocializmus fejlesztéséhez, nemzeteink és nem­zetiségeink anyagi értékeinek és szellemi kincseinek gya­rapításához. TÖRÖK ELEMÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom