Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-02 / 28. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1984. II. 2. NICARAGUA Az ellenforradalmárok súlyos katonai és erkölcsi vereségei (ČSTK) - A sandinista fegyveres erők idén januárban több mint 200 somozista ellenforradalmán megöltek, és többet közülük megsebesítettek - jelentette ki a Barri- cada című managuai lapnak adott interjújában Hugo Torres, a sandinista néphadsereg politikai osztályának főnöke. így gyakorlatilag meghiúsították a CIA által kidolgozott „Sierra“ fedőnevű tervet, amelynek legfőbb célja a Nicaragua elleni közvetlen intervenció feltételeinek megteremtése volt. A szétvert somozista bandák most hondurasi bázisaikra menekülnek vissza - mondta Torres, s arról is beszámolt, hogy az ország déli részén működő ellenforradalmi csoportok ugyancsak súlyos katonai és erkölcsi vereséget szenvedtek, s szintén visszavonulnak Costa Ricába. Ezzel összefüggésben figyelemreméltó hír, miszerint a Costa Rica-i kormány úgy döntött, nem engedi meg, hogy az Eden Pastora vezette nicaraguai ellenforradalmárok az országba belépjenek, s azt a 200 ellenforradalmárt, akik már az országban vannak, kiutasítja. Ismeretes, hogy Pastora, aki annak idején a sandinista forradalom egyik vezetője volt, s később Costa Ricában ellenforradalmi csoportokat szervezett, egy ideje súlyos nehézségekkel küzd. Nem volt ugyanis hajlandó egyesülni a volt somozistákat tömörítő s északról támadó ellenforradalmi csoportokkal, ahogy azt a CIA Carter a szovjet-amerikai kapcsolatokról (ČSTK) - James Carter amerikai exelnök az Associated Press hírügynökségnek adott interjújában bírálta Ronald Reagan kormányának a Szovjetunióval szemben követett politikáját. Aggodalmát fejezte ki a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások megszakadása miatt és úgy vélte, hogy a két nagyhatalom közötti kapcsolatok most feszültebbek, mint a hidegháború éveiben voltak. Carter kétségbe vonta Reagan elnök két héttel ezelőtti „békülé- kenyebb“ hangnemének őszinteségét. Kijelentette: a tapasztalatok azt igazolják, hogy a Szovjetunió mindig teljesítette a leszerelési szerződésekben vállalt kötelezettségeit. A szovjet vezetés az exelnök szerint a konfrontáció elkerülésére törekszik. szerette volna. A múlt héten Pastora kénytelen volt csoportja tagjainak egy részét visszavezetni Costa Ricába. Az ANN hírügynökség ezt a Pastora-csoport felbomlása újabb jeleként értékeli. A Costa Rica-i kormány döntése megfelel a San José-i vezetők nemrég tett nyilatkozatainak, miszerint az ország politikája semleges marad más országokban folyó konfliktusokkal szemben. Shultz salvadori tárgyalásai (ČSTK) - George Shultz amerikai külügyminiszter salvadori tárgyalásaival megkezdte néhány latin-amerikai és karibi országot érintő körútját. San Salvadorban Alvaro Magana elnökkel, a rezsim hadügyminiszterével és a márciusra tervezett elnökválasztási színjáték több jelöltjével találkozott. Jellemző, hogy Shultz megbeszélést folytatott Roberto d’Aubuissonnal, az ún. alkotmá- nyozó nemzetgyűlés elnökével, aki a tömeggyilkosságokat végrehajtó halálbrigádok vezetőjeként ismert. Az amerikai Demokrata Párt választási kampányának nyitánya Reagan elnök politikájának egyöntetű elutasítása (ČSTK) - Az ellenzéki Demokrata Párt nyolc elnökjelöltségre pályázója közül heten kedden este televíziós vitán vettek részt. Walter Mondale, az Egyesült Államok korábbi alelnöke, aki a demokraták egyik legesélyesebb jelöltje, a vitában hangsúlyozta: az erő alkalmazásához legvégső esetben lehet nyúlni, nem pedig első eszközként. Szerinte a washingtoni kormányzatnak is ehhez az elvhez kellene tartania magát. A televíziós vita további résztvevői is egyetértettek abban, hogy helytelenítik a jelenlegi amerikai elnök, a republikánus Ronald Reagan politikáját. Hat demokrata párti jelölt a katonai kiadások csökkentését sürgette, amelyek a Reagan-kormányzat eddigi három éve alatt rekordnagyságot értek el. Alan Cranston szenátor felszólította Reagan elnököt, hogy hagyjon fel végre azzal a szokásával, hogy a katonai intervenció kategóriájában gondolkodik és cselekszik. A vita résztvevői tapssal fogadták George McGowern szavait, aki leszögezte: ,,Az amerikai külpolitika az utóbbi 35 évben kommunistaellenes jelszavakat hangoztató diktátorok támogatására“ épül. A vita további részében Walter Kísérleti atomrobbantás (ČSTK) - Az USA a nevadai sivatagban kedden 20-150 kilotonnás, föld alatti atomrobbantást hajtott végre. Ez volt az első idei kísérleti atomrobbantás, amelyről a hatóságok tájékoztatást adtak. Washingtoni kormánytisztviselők már hétfőn megerősítették, hogy a hatóságok ősz óta csak azokat a nukleáris robbantásokat jelentik be, amelyek az USA területén kívül műszerekkel észlelhetők. Mondale amiatti aggodalmát juttatta kifejezésre, hogy a Reagan- kormányzat amerikai egységeket vet be a Közép-Amerikában folyó harcokba. A vietnami háborúhoz hasonlóan a Nicaragua elleni felforgató akciók a jogtalan és eredménytelen külső beavatkozás klasszikus példái - mondotta Mondale. John Glenn szenátor szintén elítélte a managuai törvényes kormány megdöntését célzó washingtoni politikát. A tévévita szemléletesen igazolta, hogy az amerikai közvélemény egyre nyilvánvalóbban két táborra oszlik: Reagan híveire és ellenfeleire. A legtöbb amerikai számára sokkal fontosabb, hogy Reagant ősszel ne válasszák újra elnökké, mint az, hogy ki lesz a Fehér Ház új ura. Ezt magától értetődően a demokraták kihasználják, fokozatosan beindítják választási kampányukat, amelyben elsősorban a mostani elnök politikájának a bírálatára összpontosítanak. Stuttgart Terroristák pere (ČSTK) - Stuttgartban rendkívüli biztonsági intézkedések mellett kezdődött meg a RAF anarchista terrorszervezet két vezetőjének bírósági pere. Christian Klar és Brigitte Mohnhaupt 1976 óta vezette a szervezetet. A vád ellenük: legkevesebb 9 gyilkosságban, két gyilkossági kísérletben, emberrablásokban és zsarolásokban való részvétel. A két nyugatnémet terroristát 1982 őszén tartóztatták le, és egyebek között felelniük kell Bu- back főállamügyész, Pont bankár és Schleyer gyáriparos meggyilkolásáért. A bírósági tárgyalás valószínűleg két évig is eltart. A chilei rendőrség kedden Santiagó- ban letartóztatta Beate Klarsfeld asz- szonyt, aki férjével, egy francia jogász- szál náci bűnözők felkutatásával foglalkozik. Klarsfeld asszony azért érkezett Chilébe, hogy Walter Rauffnak- a mozgó gázkamrák „feltalálójának“- a kiadatását kérje. Rauff az ötvenes években talált menedékre Chilében. Képünkön: Klarsfeld asszonyt őrizetbe veszik, amikor az elnöki palota előtt a Rauff kiutasítását követelő tüntető menetet vezeti. (Telefoto - ČSTK) Az Egyesült Államok nem hozhat békét Libanon számára Libanoni ellenzéki politikus nyilatkozata (ČSTK) - A libanoni belügyek- be való közvetlen fegyveres amerikai beavatkozás és a washingtoni katonai fenyegetések növelik a feszültséget az országban, és akadályozzák a válság békés rendezését - szögezte le Bej rútban közzétett nyilatkozatában Inam Raad, a libanoni nemzeti hazafias erők egyik képviselője. Megállapította, hogy az egyre kiterjedtebb amerikai beavatkozás Libanon belügyeibe azoknak a titkos tárgyalásoknak az egyik eredménye, amelyekre a közelmúltban került sor az USA és Izrael között arabellenes „stratégiai“ szövetségük keretében. Az Egyesült Államok nem hozhat Libanon számára békét, sót ellenkezőleg, a vérontás folytatódását segíti elő. Libanon felszabadítása az izraeli megszállás alól csakis a külföldi intervenciósok elleni össznépi harccal lehetséges. ★ * * Juval Neeman izraeli tudományos és fejlesztési miniszter közölte, hogy az izraeli gazdaságban mutatkozó nehézségek ellenére folytatják a zsidó települések építését a Jordán folyó megszállt nyugati partján és a gázai-öve- zetben. Drága kiképzés A brit hadsereg az NSZK területén olyan falu megépítésére készül, amelyben NATO- egyaégek az utcai harcokat fogják gyakorolni. Annak ellenére, hogy ez az új gyakorló- hely meglehetősen messze van Nagy-Britanniától, kétségtelenül elsősorban az északírországi zavargásokban bevetésre kerülő megtorló erők kiképzését szolgálja majd. A falu mintegy 6 millió fontsterlinget kitevő építési költségeit a brit adófizetők zsebéből fed6Zik- (ČSTK) Szovjet küldöttség Indiában (ČSTK) - Zail Szingh indiai államfő fogadta a Venjamin Dim- sic miniszterelnök-helyettes vezette szovjet küldöttséget, amely a szovjet közreműködéssel, felépült bhilai kohóipari kombinát üzembe helyezése 25. évfordulója alkalmából látogatott el Indiába. A szovjet küldöttség vezetője tájékoztatta indiai vendéglátóját a Szovjetunió legutóbbi békejavaslatairól és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió minden* megtesz a feszültség csökkentése, a béke és a biztonság megőrzése érdekében. Az indiai elnök teljes támogatásáról biztosította az atomháború elhárítását célzó szovjet javaslatokat. Nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújt Indiának az iparfejlesztéshez. A néhai Szadat elnök annak idején határozott hátra- arccal távozott az arab országok közösségéből. Álnok lépése miatt Egyiptomot előbb az Arab Ligából, majd az Iszlám Konferencia Szervezetéből is kizárták. Ez azonban csak a bojkott látványos kezdete volt, ezt követték a sorozatos kisebb, csinnadrattamentes, de Kairót érzékenyen érintő megtorló intézkedések. Egyiptom ezt is tűrte, bízott a nyitott kapuk politikájában és Jimmy Carter- ben, aki fűt-fát, de főleg sok pénzt és fegyvert ígért a különalku ellenében. Csakhát Szadat indulatos ember volt, s az arab vezetők sorozatos éles hangú bírálatai kihozták a sodrából. Egy ízben különösen elragadtatta magát, és a bírálatokra egy némileg módosított népi bölcsességgel válaszolt: ,,A kutyák ugatnak, a karaván halad.“ Ezzel közvetve kutyáknak nevezte bírálóit, ami egy arab számára a sértések netovábbja, legalább annyira felháborító, mintha valaki kétségbe vonná édesanyja tisztességét. De az egyiptomi elnöki székben már Mubarak ül, s a Szadat árnyékában szürkének, jellegtelennek tűnő politikus, aki ígéretet tett elődje politikájának folytatására, csak részben igazolta a személyéről koraibban kialakult véleményt. Csendesen, feltűnés nélkül, de - lépést váltott. Addig-addig parolázott Beginnel, míg a Camp David-i menetrendnek megfelelően visszaszerezte Egyiptomnak a Sínai-félszigetet, de arra már nem volt hajlandó, hogy elődjéhez hasonlóan elmenjen Jeruzsálembe. Tel Avivba - igen, Jeruzsálembe - nem. Ezzel tapintatosan az izraeli vezetők tudomására hozta, hogy nem ismeri el a Jeruzsálem bekebelezéséről és Izrael „osztatlan fővárosává“ nyilvánításáról hozott döntést. A Libanon elleni agresszió és a palesztin menekülttáborokban elkövetett tömegmészárlás kapcsán is volt Izraelhez néhány „keresetlen “ szava és tette. Az egyiptomi-izraeli kereskedelmi, gazdasági, turisztikai, kulturális együttműködés Szadat által megálmodott felvirágoztatásából szinte semmi sem lett, s a politikai párbeszéd is szünetel. Az amerikai-egyiptomi kapcsolatokban is a csendes A „kutyák“ és Kairó visszatáncolás első bátortalan lépései figyelhetők meg Kairó részéről. Az amerikai külföldi segélyekből továbbra is Egyiptom kapja - Izrael után - a második legnagyobb részt, az ország területén 1981 óta rendszeresen megtartják a Bright Star hadgyakorlatokat, az amerikai gyorshadtest évi „érettségi vizsgáját“. Az egyiptomi kikötők továbbra is nyitva állnak az amerikai 6. flotta hajói előtt, de Kairó már nem csatlakozik Washington Líbia-ellenes kard- csörtetó hadjárataihoz, elítélően nyilatkozik a tengerész- gyalogosok libanoni akcióiról. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy fellazulnának az egyiptomi-amerikai politikai és gazdasági kötelékek. Washington továbbra is nagyon következetesen számon kéri Kairótól vállalt kötelezettségei teljesítését. Ami eddig változott, az a hangnem. Ennek legmarkánsabb példája az a beszéd, amelyet az ENSZ ülésszakára tavaly szeptember végén az USA-ba érkező Hoszni Mubarak mondott New Yorkban a Külkapcsolatok Tanácsában. Többek között kijelentette, Washington tévhiteket táplál az arab világgal, s benne Egyiptommal szemben is. Tévedésben ringatják magukat az amerikaiak, amikor azt hiszik, hogy a térség valamennyi országának érdekei automatikusan és pontosan egybeesnek Washingtonéval, s hogy a közel-keleti válság legjobb megoldása, ha nincs megoldás. Ilyen szókimondóan, élesen, de elegánsan nem szoktak beolvasni Washingtonnak a védencei. Az ilyen és ehhez hasonló „apró lépéseket“ értékelték - valószínűleg amerikai sugallatra - a konzervatív iszlám országok a casablancai csúcsértekezleten azzal a döntéssel, hogy visszahívják Egyiptomot a szervezetbe. A határozati javaslat nem okozott „osztatlan sikert“. A határozatot 32 szavazattal fogadták el 7 ellenében, 3 tartózkodással. Líbia, Szíria és a Jemeni NDK küldöttségei tiltakozásul kivonultak a tanácskozásról, és az ellenzők között volt Algéria, Tunézia, Libanon és Felső-Volta is. Azt helytelenítették, hogy Egyiptomot minden feltétel nélkül hívták vissza, pedig az egykori kizárás okát szolgáltató Camp David-i különszerződést Kairó még mindig érvényesnek tekinti és ragaszkodik hozzá. A fricskák Izrael és az USA felé még nem jelentenek fordulatot, még ha igaza is volt az iraki külügyminiszternek, amikor kijelentette a csúcson, hogy a mai Egyiptom más, mint a tegnapi. A szenegáli államfő - egyébként a jó hírt Kairóba vivő küldöttség vezetője - szerint Egyiptom jó irányba halad, tehát bátorítani kell. Kairó a héten kegyesen elfogadta a bátorítónak szánt ajánlatot. Miért is ne - hiszen cserébe nem kértek semmit. A casablancai határozatot pedig a háttérből ugyanaz a Rijad menedzselte, amely az arab bojkott ellenére Szadat halála óta már különben is szolid pénzeket juttatott Egyiptomnak, s mára nyilván elunta a titkolózást. A hét „engedetlent“ kivéve az iszlám berkekben - úgy tűnik - mindenki elégedett. Az ügynek van azonban szépséghibája, és nem is akármilyen. Nevezetesen az, hogy az Egyiptom visszahívásáról szóló határozatot a szervezet tagállamai nem egyhangúlag hozták meg, mégis érvényesítették. Márpedig az Iszlám Konferencia tizenötéves fennállása alatt mindig megtartotta a konszenzus elvét, amelynek egyedüli érvényességét a szervezet chartája is rögzíti. A casablancai lépés ebből a szempontból olyan precedenst szolgáltatott, amely végeredményben alááshatja az Iszlám Konferencia szervezeti alapjait. Mégsem elegendő ahhoz, hogy teljesüljön Egyiptom legtitkosabb vágya: visszatérése az Arab Ligába. Ebben a regionális szervezetben ugyanis szintén a konszenzus elve van érvényben, s nem valószínű, hogy erről az Iszlám Konferenciához hasonlóan egykönnyen lemondana. Mubarak egyelőre csak egyet tehet: elődjéhez hasonlóan a népi bölcsességekben keres megoldást. Ezek szerint ugyan a kutyaugatás nem hallatszik az égig, de az arab csúcskonferenciáig talán igen. g0rf0L ZSUZSA
