Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-10 / 8. szám, kedd
Szakmunkások lesznek Számvetés új szú 5 1984. J. 10.' Másfélszáz híján kétezren (3) Gyárban - szocialista munkabrigádban Estére, amikorra megérkeztünk, már javában tartott a másnapi órákra való felkészülés, a kötelező tanulási idő. így csak írásban kérhettem választ kérdéseimre. Szerencsére válaszadó akadt bőven, hiszen a Dubnica nad Vá- hom-i Gépipari Szakmunkásképzőben ebben az iskolai évben is ezernyolcszáznál többen tanulnak szakmát. Olvashatatlan aláírás követte az alábbi sorokat. „Csak sejtem, miért esett a tanárok választása éppen rám. Harmadikos vagyok, s többnyire elégedettek velem, sokszor példaként emlegetnek a többiek előtt. Egyaránt kedvelem az elméletet és a gyakorlatot, s ez tanulmányi eredményeimben úgy tükröződik, hogy általában jó érdemjegyet szerzek. Kilengések nélkül kitüntetett vagyok már elsőtől, s bízom abban: négy év elteltével az érettségi vizsga is így sikerül majd“. Ilyenkor, január elején a vállalatoknál, üzemeknél már lezárták az óévet, kiértékelték az eltelt időszakot és a tavalyi tapasztalatokból kiindulva kezdik meg az új év tervfeladatainak teljesítését. Az év első napjaiban a Bánovce nad 'Bebravou-i Zornica vállalat bratislavai 02-es számú üzemébe látogattam el.- Nehéz évnek nézünk elébe - fogad Eduard Kahún termelésvezető. - A tavalyi sem volt éppen könnyű, hiszen állandóan anyag- beszerzési nehézségekkel kellett megbirkóznunk. Az ingek és ágyneműk varrásához szükséges textíliákat nagyon rendszertelenül szállították a gyártók, és ráadásul a minőségük sem volt kielégítő.- Bizony sok gondunk volt az anyagok minőségével - egészíti ki Vladimíra Gregušová minőségellenőr. - Legtöbbször szövési és festési hibával érkeztek a szállítmányok. Munkánkat még az is megnehezítette, hogy a gyártó vállalat a becsomagolt textíliák címkéin gyakran helytelen adatokat tüntettek fel. Például első minőségű osztályba sorolta azt a szállítmányt, amelyben a megengedettnél több hiba volt. Ugyanis csak az az anyag lehet elsőosztályú, amelyben 300 méteren nincs 35 hibánál több. Ennél többet szinte sohasem „vesz észre“ a gyártó, pedig mi néha ötvenet is találunk.- Hogy az említett gondok megoldódnak-e az idén, azt mi sem tudjuk - veszi át a szót ismét a termelésvezető. - Már január közepén járunk és még mindig nem tudjuk, milyen igényeket támasztanak az üzemszervezésre, az anyagbeszerzésre az idei feladatok. Csodálkozik? Pedig így van. Egyelőre nincs tervünk. „Univerzális gépi forgácsolónak készülök - olvasom Peter K. soraiból ami annyit jelent, hogy nem szakosodunk annyira, gépi forgácsolásból általános ismereteket szerzünk, s az iskola elvégzése után akár marósként, esztergályosként vagy köszörűsként is dolgozhatnék az itteni gépgyárban. Egyelőre azonban más számításaim vannak. Szeretnék továbbtanulni, bejutni a műszaki főiskolára. Eredetileg ugyanis gépipari szakközépiskolába jelentkeztem, aztán mégis itt kötöttem ki. Nem sajnálom, mert az érettségit így is megszerzem, s a gyakorlati felkészülés során sok mindent elsajátíthatok.“ Egy következő válaszadó a töb- biekről vélekedik: gondolta, több olyan társra talál, akiben erősen él a gépészet iránti vonzalom. Csalódnia kellett. Sokan eléggé gyenge tanulmányi eredményekkel kerülnek ide, s az első naptól kezdve- Hozzávetőlegesen már ismerjük a feladatokat - válaszolja- Leó Pazdera igazgató, amikor az 1984-es tervről érdeklődöm.- Nem tudjuk azonban, mi vár ránk az árutermelés és az értékesítés területén, sőt az sincs meghatározva, hogy az adott feltételek mellett milyen gazdasági eredményekkel kell zárnunk az évet. Ha tervünk még nincs is, annyi bizonyos, hogy az alapanyagok minőségével és beszerzésével kapcsolatos gondjaink megoldhatatlanok maradnak, mert azok gyártói hasonló nehézségekkel küzdenek, mint mi. Bízom benne, hogy a közeljövőben már nemcsak körvonalaiban, hanem egészen pontosan fogjuk ismerni a ránk váró feladatokat. Tudom, akaratlanul is felmerül a kérdés, miért nem kaptuk meg már korábban az 1984-es évre szóló tervet. A választ a vállalat vezetőségénél kell keresni.- A tavalyi évet is terv nélkül kezdték?-Nem. Már az 1982-es év végén megkaptuk a következő évre szóló tervfeladatokat. S hogy reális volt-e a tavalyi terv? Igen. Ha nagy nehézségek árán is, de teljesíthető volt. Nézze, üzemünk modern gépekkel felszerelt, és dolgozóink is ügyesek. Részünkről tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy kiváló minőségű terméket adhassunk a kereskedelemnek. Ezt gyakran mégsem tudjuk megtenni. A gyakori hiányzás, az anyagellátás rendszertelensége és a minőségi fogyatékosságok nagy veszteségeket okoznak a termelésben. Sokszor meg kell változtatnunk a gyártási programot, ami bizony kieséssel jár. Hiszen a termelést technológiailag újból elő kell készíteni. Az eredményeket tulajdonképpen a fokozottabb munkaintenzitásnak és nehézségeik vannak. Hézagosak az ismereteik, s ezen nem nagyon akarnak változtatni. Aztán akadnak olyanok is, akik előbb máshol próbálkoztak, s miután oda nem vették fel őket, az itteni szakmunkásképzőbe jöttek. Néhányuknak megtetszik a „választott" szakma, sokan azonban csak keresik igazi önmagukat. Különben ez az intézet Szlovákia legrégibb szakmunkásképzői közé tartozik. Ez adja vonzerejét és rangját egyszerre. A tanároktól hallottam, hogy az első tanulók még 1940-ben ültek itt padba, s intézetünkben napjainkig több mint 13 ezer szakmunkást neveltek a gépipar számára. Az már a jelenhez tartozik, hogy felsorolhassam: mi minden áll rendelkezésükre. Van diákotthonuk, majdnem új iskolájuk és több tanműhelyük. Edzettségük fokozására szolgál a sportcsarnok, amelyben tornaterem és úszómedence is van. Különböző versenyek alkalmával tanulóik eljuthatnak más szakmunkásképzőkbe is, s ilyenkor tüzetesebben körülnézhetnek a házigazdáknál. Több válaszban megtaláltam: felszereltségben egyik hasonló intézetben sem álltak ilyen jól, mint ők. Úszómedence alig van valahol, a tanműhelyeket sok helyütt csak provizórikus helyiségekben helyezhetik el. Tehát ez az a többlet, ami az itteni lehetőségekből adódik minden tanuló számára. Peter K. így zárta sorait: „Ha netán mégsem jutnék be a főiskolára, nem kerülök zsákutcába. Szakma lesz a kezemben, s az itteni gépgyárban biztosan találok munkát.“ Mások feleleteiben is találkoztam ezzel a gondolattal. J. MÉSZÁROS KÁROLY a túlóráknak köszönhetjük. Az árutermelés tervét például 100,07 százalékra teljesítettük. A belkereskedelemnek 52 millió korona értékű árut adtunk el, a Szovjetuniónak pedig nagykereskedelmi árakban számítva 15 millió 460 ezer korona értékben szállítottuk termékeinket. Úgy gondolom, hogy többet és jobbat is gyárthattunk volna, ha ez a terv nemcsak reális, hanem az anyagbeszerzés lehetőségeivel is összhangban van. A gondok, nehézségek ellenére is nagyon bízunk abban, hogy az idei tervfeladatokkal legalább úgy megbirkózunk, mint tavaly. Hűen a korábbi évek hagyományához, a párkányi (Štúrovo) keményítőgyár 117 dolgozója 1983- ban is eleget tett munkafeladatainak. Pedig ezek nem is voltak akármilyenek, hiszen az év folyamán a búzalisztből kivont fehérje, keményítő, a különböző pudingok és a másodosztályú keményítőből nyert nyersszesz összértéke meghaladja a negyvenöt millió koronát.- Nehéz, de jó évet hagytunk magunk mögött.- összegezte a lényeget Ordódy András üzemgazdász, s bár még december közepét mutatta akkor a naptár és csak előzetesek voltak az adatok, nem végleges formában is meggyőzően hangoztatták. - Úgy mutatkozott, hogy a termelés tervét legalább egy, a nyereségét pedig több mint tíz százalékkal teljesítik túl, miközben például a termelési alapok jövedelmezőségi mutatója eléri a harminc százalékot, vagyis az országos átlagnak mintegy kétszeresét.- Sikereinkben nagy része van a kihozatali normák túlteljesítésének, amivel sikerült ellensúlyozni a nyersanyaghiányt - összegezte az eredményesség lényegét áz üzemgazdász, majd szavai igazolására néhány adatot említett.- Szocialista kötelezettségvállalásunkat, amely szerint egy napon a megtakarított értékekből kellett termelni, ötszörösen túlteljesítettük, ugyanis az év folyamán megtakarított egymillió háromszázhuszonötezer korona értékű alapanyag ötnapi termeléshez volt elegendő. A búzaliszt feldolgozásánál a kihozatali normát 49,83 százalék helyett 50,5 százalékra teljesítettük, a fehérjék hasznosításánál is közel egy, a másodosztályú keményítő feldolgozásánál pedig ötszázalékos túlteljesítést értünk el. Mindebben szerepet játszott az alapanyag jó minősége, de a sikerben az emberi tényezőnek, vagyis a technológiai előírások és folyamatok messzemenő betartásának lényegesen nagyobb része van. Hangsúlyozta, hogy az ilyen eredmények eléréséhez az átgondolt irányítás és a jó terv mellett a dolgozók egyéni akarata, felelősségérzete és öntudatossága is szükséges, s abban, hogy náluk mindez megvan, a dolgozók kétharmadát tömörítő hat szocialista munkabrigádnak és az egy, a címért versenyző kollektívának óriási az érdeme.- Miért és hogyan? - kérdeztem, de az üzemgazdász a választ már a szeszgyártó részleg dolgozóira bízta, annál inkább, hogy az év folyamán a normák túlteljesítésében az ő munkabrigádjuk érte el a legjobb eredményeket.- Ha hárman elegek vagyunk a kérdések megválaszolására, akkor beszélgethetünk sikereinkről, ugyanis a mi részlegünkön folyamatos a termelés, és egy műszakban csak ennyien vannak itt- mondta Szücs Katalin művezető, aki másfél éve áll a brigád élén, és társaival együtt az ezústjelvény elnyeréséért versenyez. A kérdések során Simon Gizella főzőmesternél kezdtük, aki már hatodik éve irányítja a hatalmas, ötszáz literes tartályokban végbemenő folyamatot. Felelősségteljes munkahelyen dolgozik, hiszen itt minden nyomás alatt történik, s figyelmetlenség esetén nemcsak hogy elfolyhat az anyag, hanem robbanás is előfordulhat. Ezért alapkövetelmény a tartályok nyomásmérőinek állandó figyelése, de ahhoz, hogy a nyersanyagból a lehető legnagyobb részt hasznosítsák, még ennél is többet kell tenni.- Nem mindegy például, hogy a tartályokba az alapanyaghoz mikor adagolom a csírát, de az sem, hogy a főzetet milyen hőfokon továbbítom az erjesztőbe, hiszen ha kint nagyobb a hideg, a csővezetékekben útközben többet veszt melegéből. Mindezt mindig megbeszéljük, s természetesen figyelembe vesszük az idősebbek sokéves tapasztalatokon alapuló tanácsait. Nálunk ugyanis alapkövetelmény a hasznos észrevétel megszívlelése, hiszen egymásra csak a csírapincében dolgozó Tó- bi Károly kollégám hatékony közreműködésével lehet eredményes, s ugyanakkor én is csak az alapokat adom a folyamat további jó folytatásához. Vagyis Antal Júlia párolómester munkájához, mivel az adott műszakban ő volt a szolgálatos. Miközben beszélgettünk, hol az egyik, hol a másik szabályozóhoz ment, ezen egy mutató állása, amazon pedig egy üvegrúdban látható olajszint magassága szerint csavart egyet-kettőt jobbra, aztán meg balra.- Ez így megy nyolc órán át, a párlat és a hűtővíz hőfokát, mennyiségét, valamint a nyomás nagyságát úgy kell összehangolni, hogy a lehető legoptimálisabb legyen. Minden figyelmetlenségért ugyanis hozamcsökkenéssel fizetünk - mondta, majd hozzátette, hogy az ilyesmit természetesen nem engedheti meg magának. Egyrészt, mert a prémium attól is függ, és másrészt azért sem, mert hogyan is nézne az ki, hogy kollégáitól jó alapanyagot kap, s azt éppen ö nem hasznosítaná maximálisan: - Nálunk mindent százalékokkal lehet kimutatni, s a brigádértekezleten nagyon kellemetlen lenne, ha a számok esetleg az én felületességemet bizonyítanák. Ahogy szóvá teszem másoknak, ha valami nincs rendjén, ugyanúgy nekem is kijár a jogos figyelmeztetés, ha megér- demlem, és ezért még csak haragudni sem szabad. A brigádvezető folytatta.- Mindez így igaz, hiszen részlegünkön hatványozottan szerepet játszik az emberi pontosság és felelősségérzet. Ettől is függ, hogy havonta hatvanöt-hetven, vagy mint például novemberben, kilencvenöt köbméteres csúcsteljesítményt érúnk el. És ilyen szempontból jelent sokat a brigád. Három, hat, vagy kilenc embernek könnyebb meggyőzni valamiről a tizediket, mint egymagamnak. Ha elromlik egy gép, kezelője kérés nélkül is marad, hogy segítsen a javításban, hiszen az közös érdek. Az is előfordul, hogy hirtelen megbetegszik valaki és a műszak kezdetén hiányzik egy ember. Ilyenkor a helyettesítő megérkezéséig szó nélkül ráhúz egy-két órát a volt műszakos. Nálunk ugyanis vagy jól dolgozik valaki, vagy elmegy a kollektívából, hiszen az egyik által megkezdett munkát nemegyszer a másik, sőt esetenként a harmadik egyén fejezi be. S ilyen esetben bizony nehéz lenne kibogozni, hogy ki volt az, aki felületesen végezte munkáját. Ennyit mondtak hárman, de - amint hangsúlyozták - társaik is ugyanígy tudatosítják egyéni felelősségüket, hozzájuk hasonlóan gondolkodnak. Név szerint Tur- csányi Rozália, Góra Mária és Gyurkovics Erzsébet főzök, Trnavsky László, Pocik Béla és Antal Károly párolok, valamint Nemes Anna, a kollektíva legújabb tagja EGŔI FERENC Ezúttal az izzó fémidom köti le a szakmunkástanulók figyelmét (Archív felvétel) Nemcsak rajtuk múlik Évkezdés a bratislavai Zornica üzemben KOVÁCS EDIT Az Augusztus 29-e Vállalat 08-as sz. prievidzai üzeme tavaly kilenc országba szállított lábbelit. Az évi kiviteli feladatokat tíz hónap alatt teljesítette. Ez alatt az idő alatt 1 080 000 pár cipőt állított elő. Képünk az üzem varróműhelyében készült. (Pavol Neubauer felvétele ČSTK)
