Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-10 / 8. szám, kedd

Szakmunkások lesznek Számvetés új szú 5 1984. J. 10.' Másfélszáz híján kétezren (3) Gyárban - szocialista munkabrigádban Estére, amikorra megérkez­tünk, már javában tartott a másna­pi órákra való felkészülés, a kö­telező tanulási idő. így csak írás­ban kérhettem választ kérdéseim­re. Szerencsére válaszadó akadt bőven, hiszen a Dubnica nad Vá- hom-i Gépipari Szakmunkáskép­zőben ebben az iskolai évben is ezernyolcszáznál többen tanulnak szakmát. Olvashatatlan aláírás követte az alábbi sorokat. „Csak sejtem, miért esett a tanárok választása éppen rám. Harmadikos vagyok, s többnyire elégedettek velem, sokszor példaként emlegetnek a többiek előtt. Egyaránt kedvelem az elméletet és a gyakorlatot, s ez tanulmányi eredményeimben úgy tükröződik, hogy általában jó ér­demjegyet szerzek. Kilengések nélkül kitüntetett vagyok már első­től, s bízom abban: négy év eltel­tével az érettségi vizsga is így sikerül majd“. Ilyenkor, január elején a vállala­toknál, üzemeknél már lezárták az óévet, kiértékelték az eltelt idősza­kot és a tavalyi tapasztalatokból kiindulva kezdik meg az új év tervfeladatainak teljesítését. Az év első napjaiban a Bánovce nad 'Bebravou-i Zornica vállalat bratislavai 02-es számú üzemébe látogattam el.- Nehéz évnek nézünk elébe - fogad Eduard Kahún termelés­vezető. - A tavalyi sem volt éppen könnyű, hiszen állandóan anyag- beszerzési nehézségekkel kellett megbirkóznunk. Az ingek és ágy­neműk varrásához szükséges tex­tíliákat nagyon rendszertelenül szállították a gyártók, és ráadásul a minőségük sem volt kielégítő.- Bizony sok gondunk volt az anyagok minőségével - egészíti ki Vladimíra Gregušová minőségel­lenőr. - Legtöbbször szövési és festési hibával érkeztek a szállít­mányok. Munkánkat még az is megnehezítette, hogy a gyártó vállalat a becsomagolt textíliák címkéin gyakran helytelen adato­kat tüntettek fel. Például első mi­nőségű osztályba sorolta azt a szállítmányt, amelyben a meg­engedettnél több hiba volt. Ugyan­is csak az az anyag lehet elsőosz­tályú, amelyben 300 méteren nincs 35 hibánál több. Ennél töb­bet szinte sohasem „vesz észre“ a gyártó, pedig mi néha ötvenet is találunk.- Hogy az említett gondok meg­oldódnak-e az idén, azt mi sem tudjuk - veszi át a szót ismét a termelésvezető. - Már január közepén járunk és még mindig nem tudjuk, milyen igényeket tá­masztanak az üzemszervezésre, az anyagbeszerzésre az idei fel­adatok. Csodálkozik? Pedig így van. Egyelőre nincs tervünk. „Univerzális gépi forgácsolónak készülök - olvasom Peter K. sorai­ból ami annyit jelent, hogy nem szakosodunk annyira, gépi forgá­csolásból általános ismereteket szerzünk, s az iskola elvégzése után akár marósként, esztergá­lyosként vagy köszörűsként is dol­gozhatnék az itteni gépgyárban. Egyelőre azonban más számítá­saim vannak. Szeretnék tovább­tanulni, bejutni a műszaki főiskolá­ra. Eredetileg ugyanis gépipari szakközépiskolába jelentkeztem, aztán mégis itt kötöttem ki. Nem sajnálom, mert az érettségit így is megszerzem, s a gyakorlati felké­szülés során sok mindent elsajá­títhatok.“ Egy következő válaszadó a töb- biekről vélekedik: gondolta, több olyan társra talál, akiben erősen él a gépészet iránti vonzalom. Csa­lódnia kellett. Sokan eléggé gyen­ge tanulmányi eredményekkel ke­rülnek ide, s az első naptól kezdve- Hozzávetőlegesen már is­merjük a feladatokat - válaszolja- Leó Pazdera igazgató, amikor az 1984-es tervről érdeklődöm.- Nem tudjuk azonban, mi vár ránk az árutermelés és az értéke­sítés területén, sőt az sincs meg­határozva, hogy az adott feltételek mellett milyen gazdasági eredmé­nyekkel kell zárnunk az évet. Ha tervünk még nincs is, annyi bizo­nyos, hogy az alapanyagok minő­ségével és beszerzésével kapcso­latos gondjaink megoldhatatlanok maradnak, mert azok gyártói ha­sonló nehézségekkel küzdenek, mint mi. Bízom benne, hogy a kö­zeljövőben már nemcsak körvona­laiban, hanem egészen pontosan fogjuk ismerni a ránk váró felada­tokat. Tudom, akaratlanul is fel­merül a kérdés, miért nem kaptuk meg már korábban az 1984-es évre szóló tervet. A választ a vál­lalat vezetőségénél kell keresni.- A tavalyi évet is terv nélkül kezdték?-Nem. Már az 1982-es év vé­gén megkaptuk a következő évre szóló tervfeladatokat. S hogy reá­lis volt-e a tavalyi terv? Igen. Ha nagy nehézségek árán is, de telje­síthető volt. Nézze, üzemünk mo­dern gépekkel felszerelt, és dolgo­zóink is ügyesek. Részünkről te­hát minden feltétel adott ahhoz, hogy kiváló minőségű terméket adhassunk a kereskedelemnek. Ezt gyakran mégsem tudjuk meg­tenni. A gyakori hiányzás, az anyagellátás rendszertelensége és a minőségi fogyatékosságok nagy veszteségeket okoznak a termelésben. Sokszor meg kell változtatnunk a gyártási progra­mot, ami bizony kieséssel jár. Hi­szen a termelést technológiailag újból elő kell készíteni. Az ered­ményeket tulajdonképpen a foko­zottabb munkaintenzitásnak és nehézségeik vannak. Hézagosak az ismereteik, s ezen nem nagyon akarnak változtatni. Aztán akad­nak olyanok is, akik előbb máshol próbálkoztak, s miután oda nem vették fel őket, az itteni szakmun­kásképzőbe jöttek. Néhányuknak megtetszik a „választott" szakma, sokan azonban csak keresik igazi önmagukat. Különben ez az intézet Szlová­kia legrégibb szakmunkásképzői közé tartozik. Ez adja vonzerejét és rangját egyszerre. A tanároktól hallottam, hogy az első tanulók még 1940-ben ültek itt padba, s intézetünkben napjainkig több mint 13 ezer szakmunkást nevel­tek a gépipar számára. Az már a jelenhez tartozik, hogy felsorol­hassam: mi minden áll rendelke­zésükre. Van diákotthonuk, majd­nem új iskolájuk és több tanműhe­lyük. Edzettségük fokozására szolgál a sportcsarnok, amelyben tornaterem és úszómedence is van. Különböző versenyek alkalmá­val tanulóik eljuthatnak más szak­munkásképzőkbe is, s ilyenkor tü­zetesebben körülnézhetnek a há­zigazdáknál. Több válaszban megtaláltam: felszereltségben egyik hasonló intézetben sem áll­tak ilyen jól, mint ők. Úszómeden­ce alig van valahol, a tanműhelye­ket sok helyütt csak provizórikus helyiségekben helyezhetik el. Tehát ez az a többlet, ami az itteni lehe­tőségekből adódik minden tanuló számára. Peter K. így zárta sorait: „Ha netán mégsem jutnék be a főisko­lára, nem kerülök zsákutcába. Szakma lesz a kezemben, s az itteni gépgyárban biztosan találok munkát.“ Mások feleleteiben is találkoz­tam ezzel a gondolattal. J. MÉSZÁROS KÁROLY a túlóráknak köszönhetjük. Az árutermelés tervét például 100,07 százalékra teljesítettük. A belke­reskedelemnek 52 millió korona értékű árut adtunk el, a Szovjet­uniónak pedig nagykereskedelmi árakban számítva 15 millió 460 ezer korona értékben szállítottuk termékeinket. Úgy gondolom, hogy többet és jobbat is gyárthat­tunk volna, ha ez a terv nemcsak reális, hanem az anyagbeszerzés lehetőségeivel is összhangban van. A gondok, nehézségek elle­nére is nagyon bízunk abban, hogy az idei tervfeladatokkal leg­alább úgy megbirkózunk, mint tavaly. Hűen a korábbi évek hagyomá­nyához, a párkányi (Štúrovo) ke­ményítőgyár 117 dolgozója 1983- ban is eleget tett munkafeladatai­nak. Pedig ezek nem is voltak akármilyenek, hiszen az év folya­mán a búzalisztből kivont fehérje, keményítő, a különböző pudingok és a másodosztályú keményítőből nyert nyersszesz összértéke meg­haladja a negyvenöt millió koronát.- Nehéz, de jó évet hagytunk magunk mögött.- összegezte a lé­nyeget Ordódy András üzemgaz­dász, s bár még december köze­pét mutatta akkor a naptár és csak előzetesek voltak az adatok, nem végleges formában is meggyőző­en hangoztatták. - Úgy mutatko­zott, hogy a termelés tervét leg­alább egy, a nyereségét pedig több mint tíz százalékkal teljesítik túl, miközben például a termelési ala­pok jövedelmezőségi mutatója eléri a harminc százalékot, vagyis az országos átlagnak mintegy két­szeresét.- Sikereinkben nagy része van a kihozatali normák túlteljesítésé­nek, amivel sikerült ellensúlyozni a nyersanyaghiányt - összegezte az eredményesség lényegét áz üzemgazdász, majd szavai igazo­lására néhány adatot említett.- Szocialista kötelezettségvállalá­sunkat, amely szerint egy napon a megtakarított értékekből kellett termelni, ötszörösen túlteljesítet­tük, ugyanis az év folyamán meg­takarított egymillió háromszázhu­szonötezer korona értékű alap­anyag ötnapi termeléshez volt ele­gendő. A búzaliszt feldolgozásá­nál a kihozatali normát 49,83 szá­zalék helyett 50,5 százalékra telje­sítettük, a fehérjék hasznosításá­nál is közel egy, a másodosztályú keményítő feldolgozásánál pedig ötszázalékos túlteljesítést értünk el. Mindebben szerepet játszott az alapanyag jó minősége, de a si­kerben az emberi tényezőnek, vagyis a technológiai előírások és folyamatok messzemenő betartá­sának lényegesen nagyobb része van. Hangsúlyozta, hogy az ilyen eredmények eléréséhez az átgon­dolt irányítás és a jó terv mellett a dolgozók egyéni akarata, fele­lősségérzete és öntudatossága is szükséges, s abban, hogy náluk mindez megvan, a dolgozók két­harmadát tömörítő hat szocialista munkabrigádnak és az egy, a cí­mért versenyző kollektívának óriá­si az érdeme.- Miért és hogyan? - kérdez­tem, de az üzemgazdász a választ már a szeszgyártó részleg dolgo­zóira bízta, annál inkább, hogy az év folyamán a normák túlteljesíté­sében az ő munkabrigádjuk érte el a legjobb eredményeket.- Ha hárman elegek vagyunk a kérdések megválaszolására, ak­kor beszélgethetünk sikereinkről, ugyanis a mi részlegünkön folya­matos a termelés, és egy műszak­ban csak ennyien vannak itt- mondta Szücs Katalin műveze­tő, aki másfél éve áll a brigád élén, és társaival együtt az ezústjelvény elnyeréséért versenyez. A kérdések során Simon Gizel­la főzőmesternél kezdtük, aki már hatodik éve irányítja a hatalmas, ötszáz literes tartályokban végbe­menő folyamatot. Felelősségteljes munkahelyen dolgozik, hiszen itt minden nyomás alatt történik, s fi­gyelmetlenség esetén nemcsak hogy elfolyhat az anyag, hanem robbanás is előfordulhat. Ezért alapkövetelmény a tartályok nyo­másmérőinek állandó figyelése, de ahhoz, hogy a nyersanyagból a lehető legnagyobb részt haszno­sítsák, még ennél is többet kell tenni.- Nem mindegy például, hogy a tartályokba az alapanyaghoz mi­kor adagolom a csírát, de az sem, hogy a főzetet milyen hőfokon to­vábbítom az erjesztőbe, hiszen ha kint nagyobb a hideg, a csőveze­tékekben útközben többet veszt melegéből. Mindezt mindig meg­beszéljük, s természetesen figye­lembe vesszük az idősebbek sok­éves tapasztalatokon alapuló ta­nácsait. Nálunk ugyanis alapköve­telmény a hasznos észrevétel megszívlelése, hiszen egymásra csak a csírapincében dolgozó Tó- bi Károly kollégám hatékony köz­reműködésével lehet eredmé­nyes, s ugyanakkor én is csak az alapokat adom a folyamat további jó folytatásához. Vagyis Antal Júlia párolómes­ter munkájához, mivel az adott műszakban ő volt a szolgálatos. Miközben beszélgettünk, hol az egyik, hol a másik szabályozóhoz ment, ezen egy mutató állása, amazon pedig egy üvegrúdban látható olajszint magassága sze­rint csavart egyet-kettőt jobbra, aztán meg balra.- Ez így megy nyolc órán át, a párlat és a hűtővíz hőfokát, mennyiségét, valamint a nyomás nagyságát úgy kell összehangolni, hogy a lehető legoptimálisabb le­gyen. Minden figyelmetlenségért ugyanis hozamcsökkenéssel fize­tünk - mondta, majd hozzátette, hogy az ilyesmit természetesen nem engedheti meg magának. Egyrészt, mert a prémium attól is függ, és másrészt azért sem, mert hogyan is nézne az ki, hogy kollé­gáitól jó alapanyagot kap, s azt éppen ö nem hasznosítaná maxi­málisan: - Nálunk mindent száza­lékokkal lehet kimutatni, s a brigádértekezleten nagyon kel­lemetlen lenne, ha a számok eset­leg az én felületességemet bizo­nyítanák. Ahogy szóvá teszem másoknak, ha valami nincs rend­jén, ugyanúgy nekem is kijár a jo­gos figyelmeztetés, ha megér- demlem, és ezért még csak hara­gudni sem szabad. A brigádvezető folytatta.- Mindez így igaz, hiszen rész­legünkön hatványozottan szerepet játszik az emberi pontosság és felelősségérzet. Ettől is függ, hogy havonta hatvanöt-hetven, vagy mint például novemberben, kilenc­venöt köbméteres csúcsteljesít­ményt érúnk el. És ilyen szem­pontból jelent sokat a brigád. Há­rom, hat, vagy kilenc embernek könnyebb meggyőzni valamiről a tizediket, mint egymagamnak. Ha elromlik egy gép, kezelője ké­rés nélkül is marad, hogy segít­sen a javításban, hiszen az közös érdek. Az is előfordul, hogy hirte­len megbetegszik valaki és a mű­szak kezdetén hiányzik egy em­ber. Ilyenkor a helyettesítő megér­kezéséig szó nélkül ráhúz egy-két órát a volt műszakos. Nálunk ugyanis vagy jól dolgozik valaki, vagy elmegy a kollektívából, hi­szen az egyik által megkezdett munkát nemegyszer a másik, sőt esetenként a harmadik egyén fe­jezi be. S ilyen esetben bizony nehéz lenne kibogozni, hogy ki volt az, aki felületesen végezte munkáját. Ennyit mondtak hárman, de - amint hangsúlyozták - társaik is ugyanígy tudatosítják egyéni fele­lősségüket, hozzájuk hasonlóan gondolkodnak. Név szerint Tur- csányi Rozália, Góra Mária és Gyurkovics Erzsébet főzök, Trnavsky László, Pocik Béla és Antal Károly párolok, valamint Nemes Anna, a kollektíva leg­újabb tagja EGŔI FERENC Ezúttal az izzó fémidom köti le a szakmunkástanulók figyelmét (Archív felvétel) Nemcsak rajtuk múlik Évkezdés a bratislavai Zornica üzemben KOVÁCS EDIT Az Augusztus 29-e Vállalat 08-as sz. prievidzai üzeme tavaly kilenc országba szállított lábbelit. Az évi kiviteli feladatokat tíz hónap alatt teljesítette. Ez alatt az idő alatt 1 080 000 pár cipőt állított elő. Képünk az üzem varróműhelyében készült. (Pavol Neubauer felvétele ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom