Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-10 / 8. szám, kedd

Tudósa, tanára a nyelvnek Kilencven éve született Bérezi Géza- ÚJ FILMEK­Fehérlófia (magyar) Amikor 1975-ben, nyolcvankét éves korában elhunyt Bárczi Gé­za. a magyar nyelvtudomány ki­emelkedő alakja, Ruffy Péter, a je­les publicista ezekkel a szavakkal kezdte búcsúztató írását: ,,Pais Dezső után elment Bárczi Géza is. Ezek az évek megfosztottak leg­nagyobb nyelvészeinktől. Sajátos módon szegényedtünk, el. Úgy, hogy a távozásukkal ránk szakadt szegénységünkben is gazdagab­bakká váltunk valamennyien. Mert mindannyian, akik ezen az anya­nyelven írunk, beszélünk és álmo­dunk, tanultunk, néha akaratlanul is, tőlük". Tanultunk, valóban. E tájon is, a szó szoros értelmében is. Ho­gyan is kerülhettük volna meg őket, és külön őt, Bárczi Gézát annak idején például mi, magyar szakos pedagógusjelöltek?! Köny­vei, egyetemi jegyzetei napokig, hetekig voltak előttünk, amikor ké­szültünk vizsgáinkra a legnehe­zebb tantárgyból - anyanyelvűnk­ből. Többek között anyanyelvűnk történetéből, mely nem volt köny- nyű lecke, s számunkra diákok számára még csak vonzó sem akkor, abban a formában, aho­gyan tanultuk. Talán ha több időnk jut rá. De már egy-másfél évtized­del ezelőtt is rohanni kellett előre a tananyagban, nem volt módunk mélyebben foglalkozni még e nél­külözhetetlenül fontos tárggyal sem, s itt Bárczi Géza szófejtő szótárával például vagy legna­gyobb művével, a magyar nyelv élettörténetével, eredetétől napja­inkig. Pedig ez a nagyszabású Immár 150 esztendeje jelenik meg a Kvéty című színes, képes hetilap, amelyet több százezer család olvas hétről-hétre. Családi lap a szó szoros értelmében, hi­szen a legfiatalabbaktól a legidő­sebbekig mindenki megtalálhatja benne az érdeklődési körének megfelelő cikkeket, olvasmányo­kat, riportokat. A politikától a ke­resztrejtvényig, az útirajzoktól a divatig, a kultúrától a humorig - van bőven válogatnivaló. A Kvéty egyike a legrégibb cseh, sőt európai lapoknak. Első száma 1834. január 2-án jelent meg. Kvéty české címmel. Első szerkesztője nem kisebb egyéni­ség, mint Josef Kajetán Tyl cseh író, újságíró, a cseh színház atyja. A felvilágosodás kiváló képviselő­je fiatalon lett szerkesztője a lap­nak, s annak ellenére, hogy a ko­rabeli cseh újságírás még gyer­mekcipőben járt, olyan fórumot te­remtett, amely lehetőséget adott a föllépő forradalmi 48-as generá­ciónak. S jóllehet maga Tyl 1846- ban elment a laptól, majd a Kvéty két évvel később egy időre meg is szűnt, jelentősége - amelyet tö­mören az alapok lerakásában, a cseh társadalmi élet megterem­tésében jelölhetünk meg - aligha vonható kétségbe. Irodalmi és társadalmi élet, kul­szintézise nem csak nyelvtörténet, hanem egyszersmind társadalom- történet is, minthogy a nyelv mint társadalmi termék, mindenkor szorosan összefügg a társadalmi- gazdasági-kulturális változások­kal, követi és tükrözi azokat. Bizo­nyára többünk számára lett volna élmény ilyen összefüggésekben tanulmányozni finnugor eredetű szavaink alaktani felépítettségét, a szótő-változásokat vagy éppen a szókészlet alakulását egy-egy korban. De hát elmaradt az él­mény, melyet Bárczi Géza tudo­mányos, ugyanakkor közérthető „történelemkönyve“ nyújthatott volna nekünk, így gyarapítva tudá­sunkat. Mondom ezt persze a mából visszatekintve, amikor az ugyan­csak eszembe jut, hogy tulajdon­képpen nem ismeitük őt. Láthattuk munkáiból, hogy a nyelvészetnek szinte minden területén - a stilisz­tikában, hangtanban, a leíró nyelvtanban, a finnugor népek és nyelvek történetének a vizsgálatá­ban, az összehasonlító nyelvé­szetben stb. - jelen van és jelentő­sei alkot. De nem lett volna ha­szontalan tudni róla azt sem, hogy a mai, az élő nyelv kérdéseivel nyelvművelőként is foglalkozik, hogy tudományos tevékenysége a romanisztikával, a középkori val­lon és francia nyelv vizsgálatával kezdődött, s hogy innen fordul majd később saját anyanyelve felé, s lesz annak hamarosan nemzetközileg is elismert profesz- szorává. És közelebb vihetett vol­na hozzá néhány életrajzi vonat­kozású adat, például hogy a zom­túra és politika - a cseh történe­lemben elválaszthatatlan fogal­mak. Ezt szemlélteti a Kvéty to­vábbi sorsa is. 1865-től 1872-ig Jan Neruda és Vítézslav Hálek, majd 1879-től Svätopluk Čech irá­nyítása alatt jelenik meg a lap. 1901-től a szociáldemokrata párt , orgánumaként F. V. Krejčí, ké­sőbb Josef Macek, a szociálde­mokrata, majd kommunista költő szerkesztésében jelenik meg, Ru- dé kvéty néven. Ebben az idő­szakban is a kulturális élet kiváló­ságai kapnak helyet a lapban (Stanislav Kôstka Neumann, Frá- ňa Šrámek, Egon Erwin Kisch, Max Švabinský). A Kvéty új korszaka 1948 febru­árja után kezdődik. A Rudé právo kiadó gondozásában megjelenő Tempós világunkban már min­denki, akár gyalogosan, akár vala­milyen járművön, résztvevője a közlekedésnek, illene hát ismer­nie a vonatkozó szabályokat. Bi­zony, még napjainkban is sokan vannak, akik nincsenek tisztában az alapvető előírásokkal, s még ennél is több a szabályokra fittyet hányó, s felelőtlen viselkedésük­kel kellemetlenségeket, olykor tra­gédiákat okozó közlekedők száma. Természetes tehát, hogy ezek­ről a szabályokról már a legkiseb­bek, az óvodások és a kisiskolá­sok is tanulnak, értelmi szintjük­nek megfelelő formában. A közle­kedési parkok, a népszerűsítő elő­adások, vetítések talán hozzájá­rulnak ahhoz, hogy az elkövetkező nemzedékek közlekedési morálja jobb legyen a miénknél. Ezt a ne­velést hivatott elősegíteni az a tankönyv is, amely nemrég jelent meg a Szlovák Pedagógiai Kiadó gondozásában. A tankönyv középiskolások számára készült, akik nem kötele­ző tantárgyként tanulhatnak a köz­lekedés szabályairól. A kiadvány tartalmazza a legfontosabb közle­kedési szabályokat és rendelete­ket, magyarázza a közúti közleke­désben résztvevő járművezető bori születésű Bárczi Géza már tizenhét éves korában beszél a magyaron kívül németül és törö­kül, és oklevele van arról, hogy taníthatja az eszperantó nyelvet, mely élete végéig témája. Ezekben a napokban sokan emlékeznek rá szeretettel, tanít­ványai, munkatársai egyetemen és akadémiai bizottságokban, és mindazok akik különböző minő­ségben művelik, ápolják, oktatják, munkaeszközükként használják édes anyanyelvűnket. De illik rá emlékeznünk mindnyájunknak, hisz munkássága mindnyájunkért volt, életműve, melyért Kossuth- és Állami-díjat kapott, mindnyá­junkhoz szól. S egyben, kimond- va-kimondatlanul, figyelmeztet anyanyelvűnkkel szembeni köte­lességeinkre, melyekről hajlamo­sak vagyunk' megfeledkezni a mindennapok rohanásában. Nyelvtörténeti ismereteink színvo­naláról már nem is szólva. „Nyelv- történet nélkül nincs igazi, mé­lyebb, tudatos nyelvismeret, leg­följebb, a nyelv ösztönszerű hasz­nálata, mely a gondolkodó embert, aki szeret a dolgok mélyére tekin­teni, nem elégítheti ki. Fontos ez a tudatos megismerés azoknak, akik a nyelvvel mint művészi anyaggal foglalkoznak, íróknak, irodalomkutatóknak, mert egy éle­ten át halmozódó nyelvismeretü­ket elmúlt korok nyelvi színeivel gazdagítja, és saját nyelvük finom érzékeléséhez és pontos értékelé­séhez segíti őket: de különösen fontos a magyar nyelv és irodalom tanárának. “ BODNÁR GYULA lap szerkesztői új társadalmi felté­telek között, a múlt haladó hagyo­mányainak tudatos örököseiként tolmácsolják generációról generá­cióra az értékeket. A lap tartalmi­lag is bővült, immár nemcsak a cseh líra virágait nyújtja olvasói­nak - amint azt még Tyl idejében egy lelkes előfizető megjegyezte. A kultúra mellett mindenekelőtt a tudomány eredményeinek nép­szerűsítése emelkedik ki gazdag tevékenységéből. A feladatok is változtak, még ha könnyebbekké nem is váltak: a ju­biláló hetilap a szocialista ember formálásának fontos és felelős­ségteljes feladatát látja el igen színvonalasan és népszerűén. GÁL JENŐ büntetőjogi felelősségét, szól a gépjármű biztosításáról, ismer­teti továbbá a gépjárművek szer­kezeti felépítését, működését és karbantartását. Érdekes és meg­szívlelendő tanácsokat közöl a gépjárművezetés technikájáról, valamint az elsősegélynyújtási te­endőkről is. Az eredetileg szlovákul megje­lent könyvet Kerekes István és Szemes Endre mérnök fordította magyarra - jó munkát végezve. Pontosan használják a szakkifeje­zéseket, mondataik gördüléke­nyek, érthetőek. Kár, hogy a mutatós, sok rajzzal illusztrált tankönyvbe értelemza­varó hibák is bekerültek. Kimaradt sorok (15. oldal), felcserélt bekez­dések és sorok (22-23. és 300. oldal) megmosolyogtató sajtóhi­bák (73., 90. oldal), s ez nem kis bosszúságot, fejtörést okoz az ol­vasónak. A tankönyv e hibák ellenére is tartalmas és hasznos kiadvány. Érdemes kézbe venni, elolvasni, s ezzel együtt minél több középis­kolában megszervezni a közleke­dési nevelést, mert ezzel is hozzá­járulhatunk ahhoz, hogy nagyobb rend és fegyelem uralkodjék köz­útjainkon. , . (szilvassy) A magyar filmgyártás évek óta kitartóan törekszik a rajzjátékfilm meghonosítására, így a Pannó- nia-stúdióban időről időre napvilá­got lát egy-egy egész estét betöltő rajzfilm, s értesüléseink szerint mostanában gyakrabban készíte­nek ilyen filmeket. Jankovics Marcell író-rendező a szkíta, a hun, az avar és a többi pusztai nép emlékének szentelte a Fehérlófiát. Nomád időkből szár­maznak azok a monda- és mese- motívumok, amelyekből az alvilág sötét uraival megmérkőző, ló­anyától származó, rettenthetetlen erejű hős, Fehérlófia története szövődött. Ezt a múltban gyökere­ző szellemi közösséget láttatja meg és fejezi ki Jankovics Marcell Vérnász Rendkívül izgalmas vállalkozás Carlos Saura Vérnásza, melyet a legutóbbi Karlovy Vary-i nem­zetközi fesztivál zsűrije két külön- díjjal is jutalmazott. S nem alapta­lanul, hiszen a film különleges mű­vészi élményt nyújt. A spanyol rendező Federico Garda Lorca is­mert drámájának balettváltozatát alkalmazta filmre Antonio Gades koreográfiájában, bemutatva a műhelymunkát, az előadás szü­letését és a főpróbát a madridi balett táncosainak közreműködé­sével. Antonio Gades neve nem isme­retlen a tánc szerelmesei előtt. A spanyol népi folklórt és a klasz- szikus baletthagyományokat ötvö­ző koreográfiája világszerte min­denütt telt házakat vonz. „Azért kezdtem táncolni, mert mindig éhes voltam“ - mondja a film elején a világhírű táncos, amint egy interjú során arról beszél, ho­gyan került a pályára, milyen él­mények formálták. Aztán a szavak elhalkulnak, egyre erőteljesebb lesz Emilio de Diego zenéje, amelynek hangjaira megelevene­dik balettben Garcia Lorca híres drámája. Előbb a készülődést, a fáradságos próbákat látjuk, az­új filmjének stílusa, rajzainak több nép motívumkincsére épülő szín- és formavilága. Az alkotók az ősi eredetű népmesét, a fehér táltos világerős fiának történetét a maga tisztaságában igyekeztek meg­őrizni, nem éltek az átdolgozás le­hetőségével. A tömör mesét képi megoldásokkal, tisztán animációs képsorokkal tágították nagyfilm­mé. Képi ötleteik helyenként fan­táziadúsak, rajzaik ízlésesek és egységes atmoszférájúak - A ter­mészettel szoros kapcsolatban ál­ló ember harcának története a film, azé a harcé, amely a pusz­tulás, a halál, a rombolás démonai ellen folyik. Korántsem mesefilm, inkább általános emberi tulajdon­ságú, tiszta gondolatokat hordozó mű Jankovics Marcell filmje. tán a tüneményes produkciót. Ar­cok villannak fel előttünk, drámai helyzeteket szimbolizálnak a ke­cses mozdulatok, tanúi lehetünk a fékezhetetlen szenvedélyek új közegbe való átültetésének. Sodró erejű, hihetetlenül szug- gesztív alkotás Carlos Saura Vér­násza. A rendező az alakítás, az érlelés állomásainak legfontosabb mozzanatait rögzíti. A táncosok azonosulnak szerepükkel, érzék­letesen fejezik ki a karaktereket. Ugyanakkor költői emelkedettség lengi át a történetet, melyben két férfi viaskodik a nő meghódításá­ért. A szegény férfi nem vehette feleségül szerelmesét, akit most vezetnek oltárhoz. A sűrű atmosz- férájú századelő közegében, az esküvő forgatagában már vész­jóslóan érződik a tragédia. A beál­lításokat szinte az első pillanattól kezdve komor hangulat festi alá, hogy a fináléban beteljesedjék a végzet: az ifjú férj és az egykori szerelmes halála. A tánc, a mozgás, a ritmus, a zene, a filmképek harmonikus egységbe fonódva a kompozíciót plasztikussá és igazi remekművé avatják. -ym­Jubiláló hetilap Százötven éves a Kvéty Közlekedési nevelés - hibákkal Egy hasznos tankönyvről A magyar rajzjátékfilm egyik kockája (spanyol) Carlos Saura Vérnászának egyik szuggesztív jelenete ÚJ SZÚ 4 1984. I. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom