Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-25 / 21. szám, szerda

ÚJ szú 5 .<*84. I. 25. A csehszlovák-magyar barátság ápolói közön Látogatóban Zircen és Gödöllőn A Spišská Nová Ves-i Geológiai Kutatóvállalat fő felada­ta az ásványi nyersanyagok alapvető tulajdonságainak, feldolgozhatóságának és népgazdasági felhasználhatóságá­nak átfogó technológiai kutatása. Az elmúlt tíz eszten­dőben a központ munkatársai több mint 50 feladatot ol­dottak meg. A képen: Anna Kováŕová mérnök mikroszkóp segítségével elemzi a Jastrabából (2iar nad Hronom-i járás) származó zeolitmintákat. (Svätopluk Písecký felvétele — CSTK) HOL NEM A KHOVÜKJIT KfBESIK... A Bakony szívében fekvő Zirc- re redkívüli időpontban érkez­tem: a 800 éves múltra vissza­tekintő, gazdag kulturális ha­gyományokkal rendelkező nagyközséget alig két hét vá­lasztotta el várossá nyilvánítá­sától. Ez év január 1-től ugyanis Zirc Magyarország egyik legfiatalabb városa. Az új város, amelynek lakos­sága a városkörnyéki települé­sekkel együtt eléri a 11 ezret, rendelkezik a városi település jellemző jegyeivel. A környék­beli szénbányászat és erdészet központja, az utóbbi években nagyarányú lakásépítés folyt itt, s a Béke kisipari termelő- szövetkezetben gyártott stíl­bútorok külföldön is öregbítik a bakonyi kisváros hírnevét. Zircen van a 10 ezer hektá­ron gazdálkodó Bakony mező- gazdasági termelőszövetkezet központja, s a lakosság keres­kedelmi ellátása is megfelel a városi követelményeknek. REGULY ANTAL SZÜLŐVÁROSA Minderről Illés Ferenc, a zir­ci tanács elnökhelyettese tájé­koztatott, aki nemcsak Zirc je­lenének, hanem múltjának is kitűnő ismerője. Elmondja, hogy immár húsz éve van gim­náziuma a városnak, s új épü­letekben tanulnak az általános iskolások, akiknek száma meg­haladja az ezret. A város ide­genforgalmi szempontból is vonzó úticél. Nevezetességeit, a természettudományi múzeu­mot és híres arborétumát, az egykori cisztercita apátsági épületben található híres könyvtárát évente mintegy 150 ezren tekintik meg. A művé­szettörténészek azt is nyilván­tartják, hogy Zircen van az ország egyik legszebb barokk temploma, s benne Maulbertsch, a neves 18. szábadbeli osztrák festő oltárképe. A zirciek kü­lönösen büszkék arra, hogy városuk szülöttje Reguly Antal, a finnugor nyelvészet nagy alakja is. Nevezetessége a vá­rosnak a volt apátsági épület zárt udvarában 1970-ben létesí­tett, Zirc nagy szülöttjeinek emléket állító Panteon is. EGYEDÜLÁLLÓ KÉPGYŰJTEMÉNY Van Zircnek azonban olyan sajátossága is, amihez hasonló más kisvárosban aligha talál­ható. A 70-es évek elején a zir­(Tudósítónktól) — Diószegen (Sládkovičovo) a városi pionír­ház, az alapiskolák és óvodák kommunista pedagógusainak év eleji, tagsági gyűlésén gazdag és szép, oktatási-nevelési ered­ményeket összegező, de gon­dolatébresztő és vitára serken­tő beszámolót terjesztett elő Alžbeta Rekeňová, a pártbi­zottság elnöke. Reális, őszinte önvizsgálódás, nyílt, tárgyila­gos hangvétel, az eredmények minősítése, a problémák és el­várások pontos meghatározásá­ra irányuló igény, valamint az eszmei-politikai és cselekvési egység további erősítésének szándéka jellemezte a beszámo­lót. Elismerésre méltó tényként állapította meg a beszámoló, hogy a város kommunistáinak, szervezett fiataljainak hatékony segítségével mind a pionírház­ban, mind a pionírcsapatokban szélesebb körű, hatékonyabb a nevelőmunka, mint a korábbi években. Főleg a szakköri te­vékenység minősíthető példás­nak, hiszen 40 szakkörben kö­zel 600 pionír részesül érdek­lődésének megfelelő irányzatú képzésben, s azzal párosuló, mozgalmi nevelésben. Az okta­tás eredményességét méltatva megállapította, hogy a korsze­rűsített tantervi követelmények­nek a teljesítéséért kellő igye­kezettel dolgoznak mind a kommunista, mind a pártonkí­ci származású, Prágában élő Bér Júlia grafikusművész kez­deményezésére megkezdődött egy nemzetközi képgyűjtemény kialakítása. A gyűjtemény alap­ját a művésznő ajándéka, a Fény és árnyék című ciklusá­nak nyolc darabja teremtette meg. Ezek ihletője Prága, Zirc, a cseh, morva, szlovák és ma­gyar balladák, néphagyomá­nyok. Bér Júlia példáját követ­ve további külföldi művészek is gyarapították egy-egy alko­tásukkal a zirci gyűjteményt. A magvar, szovjet, bolgár, len­gyel, romániai és NDK-beli mű­vészek alkotásai mellett a ma már több mint háromszáz kép­ből álló gyűjtemény szerzői közt a legtöbb csehszlovákiai. Közel húsz cseh és szlovák festő- és grafikusművész tar­totta méltónak a zirci környe­zetet ahhoz, hogy műveikkel itt hirdessék a népek barátsá­gának eszményét. A Zirci Mű­velődési Központ klubtermében rendezett kiállításon magam is láthattam a csehszlovákiai mű­vészek képajándékainak egy részét. A látogatót Jlrí Svengs- bír, Josef Liesler, Bér Júlia, Alena Cermáková, Michal Haj­nal, Helena Slavíková és más cseh és szlovák művészek al­kotásai köszöntik. TÝN TESTVÉRVÁROSÁBAN Magyarországi útitervemben szerepelt egy gödöllői látoga­tás is. Ugyanis ez a Budapest­hez közeli város a dél-csehor­szági Týn nad Vltavou testvér- városa. A két város közti ba­ráti kapcsolatok forrása az 1945 tavaszán Týnben és kör­nyékén kialakult csehszlovák- magyar antifasiszta fegyveres együttműködés, amelynek egyik szervezője dr. Pozsonyi Tiva­dar, a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem tanára volt. A ma­ga nemében ritka fegyverbarát­ság emlékeinek feltárásakor, a 70-es évek elején, a két város képviselői testvérvárosi szerző­dést kötöttek. Milyen tartalma van ma a két város közti kapcsolatnak? A gödöllői tanácselnök dol­gozószobájában, amelynek fa­lát egy, a týni városháza előt­ti teret megörökítő festmény is díszíti, dr. Szőnyegi Lajos, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára és Bamber­ger Károly, a tanácselnök he­lyettese ismertetett meg ben­vüli pedagógusok. Ezen a té­ren sikeresnek bizonyult a pártcsoportok szervező és ösz­tönző tevékenysége. Ám azt is megállapította, hogy fékezőleg hat a tanulók igazolt és iga­zolatlan mulasztása. A vitában Pavol Macura, a városi pionírház igazgatója fel­vázolta, hogy milyen módon kívánják hatékonyabbá tenni a szakköri tevékenységet, a rajok munkáját. Utalt a nem pedagógus kommunisták, köz­tük a nyugdíjas Judita Lacha- tová, több fiatal, SZISZ-tiszt- ségviselő példájára, akik köz­életi tartalmat, nagyobb tuda­tosságot adnak és biztosítanak a pionírkollektívák munkájá­nak. Jelentősebbet, nagyobbat, mint az feltételezhető volt ami­kor foglalkozni kezdtek a gyer­mekekkel. Juhász János isko­laigazgató felszólalásában azok­kal a problémákkal foglalko­zott, melyek akadályozzák a pedagógusok korszerű oktató­nevelő munkáját: hiányosságok a tantermek építési berendezé­sében, a szükséges nyomtatvá­nyok, osztálykönyvek és nap­lók, tanulókönyvek, valamint a kémia tanításához szükséges vegyi anyagok hiánya. Štefan Ročkár, a pártszervezet akti­vistája részletesen elemezte azokat a követelményeket, me­lyeknek a tanulók munkára való nevelése terén feltétlenül nünket a mai kapcsolatokkal. — Városaink közt a kapcso­lat rendszeres, s nem csupán a tanácsi-nemzeti bizottsági küldöttségek cseréje korlátozó­dik. Fontosnak tartjuk a ta­pasztalatcsere lehetőségetnek kiaknázását. így került sor pél­dául a munkabrigádok kölcsö­nös látogatására — mondta dr. Szőnyegi Lajos. — A týni Ji- tex üzemben szerzett tapaszta­latok nagyon hasznosak voltak az itteni Diana ruhaipari szö­vetkezet dolgozói számára. Rendszeres a két város úttörői­nek nyarankónti csereüdülteté­se. A kulturális csere kereté­ben kölcsönösen helytörténeti kiállításokat rendezünk. NEM ÖNCÉLÜ BARÁTSÁGRÓL VAN SZÓ — A közös hagyományok ápolásáról nem feledkeztünk meg — hangsúlyozta dr. Sző­nyegi. — Ebben sokat segít dr. Pozsonyi Tivadar, aki szemé­lyesen részt vett annak idején a közös antifasiszta harcokban. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az ifjúság is megismerje ezeket a hagyományokat, mert meggyőződésünk: az egykori közös harcok emlékének ébren tartása és a mai együttműkö­désnek nagy a szerepe a szo­cialista hazafiságra és a pro­letár internacionalizmusra való nevelésben. Ügy is mondhat­nám: a týni hagyomány tudat- formáló tényező. — Nem öncélú barátságról van szó — kapcsolódik a be­szélgetésbe Bamberger Károly. — Noha Týn, Gödöllőhöz viszo­nyítva kisebb helység, sok ér­dekeset, hasznosat tanulhatunk barátainktól. Egyik helytörténé­szünk, Polónyi Péter például nagyon sikeres, diafilmvetítés­sel egybekötött élménybeszá­molót tartott týni útja után. □ Zirc után gödöllői látogatá­som során is meggyőződhettem arról, hogy a népeink közti ba­rátság ápolásának sok-sok módja és lehetősége van. S ami a legfontosabb: a barátság ügyének mindkét országban megszámlálhatatlanul sok a híve. eleget kell tenni, és a tovább­tanuló diákok felvételi vizsgák­ra való felkészítésének nagyobb hatékonyságát sürgetve javas­latokat terjesztett elő. Molnár Károly pedagógus hozzászólá­sában a világnézeti nevelés gondjával foglalkozott, megál­lapítva, hogy rendkívül fon­tos: milyen világnézetet, gon­dolkodási közelítést adnak to­vább a felnövekvő nemzedék­nek személyes példájukkal az oktatók és a nevelők. Mitala Irén pedagógus a tanulókat közvetlenül érintő sokféle ha­tást vizsgálta, figyelmeztetve, hogy azok egy része negatív előjelű, és a szélesebb hatást ígérő módszereket javaslatként terjesztette elő. A feladatokat részletesen és gondosan meghatározva a tag­sági gyűlés megállapította: a társadalmi gyakorlat mintájá­nak kell lennie a pedagógusok tevékenységének, s a kommu­nista pedagógusok saját munka­helyi közösségük, iskolájuk, óvodájuk munkáját érintő vala­mennyi kérdésben a készség és alkalmazás szintjén szívesen vállalják a példamutatást. És persze hangsúlyozták, hogy a kitűzött feladatok teljesítéséért a fő felelősséget a kommunis­ta pedagógusok viselik, s párt­szervezetükön múlik az erőfe­szítések eredményessége. HAIDG ANDRÁS Gyakran vásárolunk olyan tartósított élelmiszert — legyen az hús, gyümölcs, hal vagy bár­mi más —, amit konzervdoboz­ba csomagoltak. Elolvassuk fel­iratát — ha még rajta van, és esetleg olvasható is —, s szin­te már a szánkban érezzük tar­talmának finom ízét. Azon vi­szont sohasem gondolkodunk el — s ez talán természetes is —, vajon hol és hogyan készülnek ezek a konzervdobozok. A kö­vetkezőkben azokról lesz szó, akik ezeket és a többi csoma­golóanyagot gyártják; ponto­sabban a Nové Mesto nad Vá- hom-i Obal vállalat dunaszer­dahelyi üzemrészlegéről. — Árulja el, hogyan talált ránk, hiszen rólunk szinte sen­ki sem tud — fogad meglepet­ten Bereczk Árpád, az üzem­részleg vezetője. — Persze, én mindig azť mondom, hogy nem a reklám, a hírnév a fontos, hanem az eredmények. S azok szerencsére nem várattak sokat magukra. De ne vágjunk a dol­gok elébe. Tulajdonképpen ugyanúgy indultunk, mint egy új üzemrészleg általában. 1977- ben a Nyugat-szlovákiai Ba­romfifeldolgozó Üzemektől „örökölt“, s a szükségleteink­nek megfelelően átépített épü­letekben kezdtünk tizennyol­cán. Félkész árut — konzerv­dobozok tetejét — készítettük fémlemezből. Később új termé­kekkel bővült a gyártási prog­ramunk, miközben az alap­anyag változatlan maradt. A konzervgyáraknak hús, gyü­mölcs és hal tartósítására szol­gáló negyedkilós konzervdobo­zokat szállítottunk. Ugyancsak negyedkilós dobozokat készítet­tünk a vegyi üzemek számára. Jól ment a munka, és termé­keink egytől egyig gazdára ta­láltak. 1980-től pedig a fém­lemezen kívül a műanyag is alapanyagul szolgál. Ebből to­jástartókat és porciózott hús csomagolásához tálcákat ké­szítünk — sorolja. — Tehát az elmúlt hét év alatt gyors fejlődésen ment ke­resztül az üzemrészleg. — Valóban, hiszen nemcsak a gyártási program bővült új termékekkel, hanem az itt dol­gozók száma is megnövekedett. De hát kisebb-nagyobb eltérés­sel minden üzemrészleg így kezdi. Én azonban úgy érzem, eddigi életünkben volt valami szokatlan. Az üzemrészleg ter­melése sokkal gyorsabban nö­vekedett, mint más hasonló részlegeken. Ez az utolsó két év példájából kiindulva annyit jelent, hogy míg 1982-ben meg­közelítőleg 56 millió korona ér­téket kellett kitermelnünk, ta­valy az árutermelés értéke 71 millió koronára növekedett. Az ilyen gyors ütemű — körülbe­lül 20 százalékos — növeke­dést az adott feltételek melleťt nem tudtuk volna elérni. Kibú­vók helyett viszont a nehezeb­bet, a megoldást kerestük. Sze­rencsénkre a vállalat részéről sem hiányzott a támogatás. Mi pedig tudtuk, hogy a pénzt mire és hogyan kell elkölteni. Űj gépeket kaptunk és átszer­veztük a termelést. Az üzem­részleget kisebb egységekre bontottuk, vagyis a szakembe­reket a feldolgozott alapanyag szerint csoportosítottuk. S ez lehetővé tette, hogy ki-ki — most már szűkebb területen — jobban elsajátíthassa a gyártá­si technológiát. — Persze, a támogatás mellé áldozatkész emberekre, jó kol­lektívára is szükség van — folytatja Bereczk Árpád. — S azt hiszem, most már beszél­hetek jó kollektíváról. A meg­növekedett feladatok több mun­kást követeltek, s mi sajnos nem voltunk olyan helyzetben, hogy a jelentkezők között' vá­logathassunk. Természetesen szükségünk volt minden dolgos kézre, de elsődleges a munka- fegyelem, s aki ezt nem vette figyelembe, búcsút kellett mon­dania az üzemrészlegnek. Az a legfontosabb, hogy a most itt dolgozó 120 emberre min­dig számíthatok. Tudom gyak­ran szigorú vagyok de mit ťe- hetek, ha a feladatok sem könnyűek. Ha az eddigi ered­ményekre gondolok, a nehéz­ségekről, a gondokról rögtön megfeledkezem. Az elkövetkező néhány évben talán nem lesz annyira feszített a munkatem­pó, de akkor sem ülünk majd tétlenül. Legfőbb célunk — mondja búcsúzóul —, hogy csak jó minőségű termékek kerüljenek ki kezünk alól, s hogy az üzemrészlegből a le­hető legrövidebb időn belül üzem legyen. Lám, ezt is lehet: évente közel húsz százalékos terme­lésnövekedés, miközben a mun­kafegyelmet megsértők számá­ra nincs megbocsátás. Tévedés ne essék, nem egyoldalú dicsé­retről van itt szó, hanem csu­pán arról, hogy mindig szíve­sen adunk helyet olyan tapasz­talatoknak, amelyekből mások is tanulhatnak. KOVÁCS EDIT SOMOGYI MÁTYÁS Felelős önvizsgálattal a hatékonyabb nevelésért

Next

/
Oldalképek
Tartalom