Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-23 / 19. szám, hétfő

KÓRHÁZ A VÁROS SZÉLÉN A folyt. köv. varázsa A Filmvilág decemberi számában ezzel a címmel jelent meg Nemes Nagy Ágnes esszéje a televíziós sorozatokról, ezen belül külön a Kórház a város szélén című csehszlovák sorozatról, mely Magyarországon is nagy sikert aratott. Az esszéből való az alábbi részlet. Ét Dr. Günther Jarosch egyike az NDK-ban működő legjelesebb szlavistáknak, ugyanakkor ismert történész, s a cseh, szlovák és orosz irodalom avatott tolmácsa. Idén január végén tölti be 70. élet­évét. Az alábbi portrét ebből "az alkalomból közöliük.- Mikor és hogyan került kap­csolatba a szláv nyelvekkel?- Még diák koromban. Ugyanis 1933-tól 1937-ig szlavisztikát, •ezen belül bohemisztikát és szlo- vakisztikát tanultam Prágában a német egyetemen. A disszertá­ciómnak a cseh kultúra és a nép­szokások volt a témája. Röviddel tanulmányaim befejezte után a cseh népi hiedelmekről írtam értekezést. Dr. Jarosch a felszabadulás után pedagógusként kezdte pá­lyafutását. Előadóként működött a hallei Luther Márton Egyetemen, a Potsdami Tanárképző Főiskolán és a berlini Humboldt Egyetem Szláv Intézetében. 1956-tól 1982- ig az NDK Tudományos Akadé­miájának munkatársaként tevé­kenykedett, éveken át szerkesz­tette a Quellen und Studien zűr geschichte Osteuropas (Források és tanulmányok Kelet-Európa tör­ténetéhez) című sorozatot. Edu­ard Winterrel, a 86 éves korában, 1982-ben elhunyt neves szlavista professzorral együtt szerkesztet­ték és rendezték sajtó alá a Weg- bereiter dér deutsch-slawischen Wechsel-seitigkeit (A német- szláv kölcsönösség úttörői) címen a berlini Akadémiai Kiadó által közreadott sorozatot, melynek ta­valy megjelent 26. kötete szlavisz- tika-történeti tanulmányokat tartal­maz, a cseh Komenskýtôl az orosz A. M. Szaharovig. E kötet az 1923-tól 1978-ig terjedő időszakot öleli fel, s mintegy 25 portré talál­ható benne. Utolsó, 27. kötete idén jelenik meg. Az 50-es évek­ben indított hatalmas sorozat anyagát közösen írták az NDK Tudományos Akadémiájának, va­lamint a berlini, hallei, lipcsei és greifswaldi egyetem szlavisztikai tanszékének tudományos munka­társai. Dr. Jarosch tudományos tevé­kenységének egyik érdekes inter- mezzója, hogy sajtó alá rendezte D G. Messerschmidt német orvos Forschungsreise durch Sibirien 1720 - 1727 című ötkötetes nap­lóját, mely 1966-1977 között látott napvilágot. (Messerschmidt Nagy Péter orosz cár szolgálatában állt és a cár bizalmas embere volt, akit a felvilágosult uralkodó közvetle­nül megbízott, hogy utazza be Szi­bériát, és benyomásait írja meg az új tudományos akadémiának.) E témához még hozzátartozik, hogy az egyik hallei kiadó - Ja­rosch szerkesztésében, szovjet tudósok közreműködésével- könyvet ad ki Messerschmidtről; Petjo Marinov (Bulgária): Kom­pozíció bábuval, 1982 a kiadvány fontos lesz a tudomány és a többi Szibéria-kutatás szá­mára. Günther Jaroscht mi elsősor­ban, mint a szlovák és a cseh irodalom kiváló ismerőjét és fordí­tóját tartjuk számon. Ez idáig 35 irodalmi művet ültetett át a két nyelvből németre, közöttük 6 drá­mát, elsősorban szlovák színjáté­kokat.- A fordítást a negyvenes évek végén kezdte. Mint fordító milyen meggyőződésből nyúlt a szláv iro­dalmi, ismeretterjesztő és egyéb művek után?- Egyetlen fő indok vezetett, ha nem hangzik fellengzősen: törté­nelmi szükségszerűségnek érez­tem, hogy a németek megismer­kednek szomszédjaik haladó esz­méivel, kultúrájával, művészetével - életével. Nem véletlen, hogy elsőként Julius Fučíkot kezdtem fordítani. A szlovák irodalomból legelő­ször Peter Jilemnický Garam menti króniká\á\ fordította le, mely egy­más után kétszer is megjelent (1951 -ben és 1952-ben). Az ő tol­mácsolásában olvasható németül Hela Volanská Tajomstvo (A titok), Jed (Méreg), Stretnutia v lesoch (Találkozások az erdőkben) című regényei, Ladislav Ťažký Amen- mariá\a, Štefan Králik Posledná prekážka (Az utolsó akadály), Hra bez lásky (Szerelem nélküli játék), Igor Rusnák Líšky, dobrú noc! (Rókák, jó éjszakát!) című színjá­téka. A cseh irodalom fordítását 1950-ben kezdte Julius Fučík Utak és állomások című, a Szov­jetunióról írott riportkönyvével, mely három német kiadást meg­ért. (Később lefordította Gusta Fu- číková Emlékeim Julius Fučíkról című memoárját is.) Ez idáig olyan cseh szerzőket ismertetett meg a németül olvasókkal, mint Bože­na Némcová (Nagyanyó), Jan Ne­ruda (Malostranské povídky), Ma­rie Pujmanová (Hra s ohném), Ja­roslav Hašek (A humor iskolája, Humoreszkek stb.), K. J. Érben (Zlatovláska a jiné české po- hádky), K. J. Beneš (Draci setba. Útok), František Hrubín (Špalíček pohádek), Bohumil Ŕíha (Jak vod­níci udobrili sumce), Jaromír To- meček (Lovy beze zbraní) és má­sok. Ezenkívül számos művészeti és útikönyvet fordított le németre. Az orosz irodalomból Makszim Gorkij és Georgij Markov egy-egy művét tolmácsolta. Mindezen kívül számos tanulmányt írt többek kö­zött az ukrán Tarasz Sevcsenkó- ról, majd Božena Némcováról, Ja­roslav Hašekról és más írókról, költőktől. Božena Némcovától és -ról kisebb könyvtárnyi könyve van, ugyanis a cseh irodalom e sajátos egyéniségéről monográ­fiát szándékszik írni. Günter Jarosch nagy tudású irodalmár és stiliszta. Szlovák és cseh nyelvismeretét szüntelenül gyarapítja. Igyekszik élő kapcsola­tot tartani a cseh és a szlovák nyelvvel, kultúrával, irodalommal, irodalomtudománnyal. Körülbelül tíz éven át elnöke volt az NDK írószövetsége műfordítói szekció­jának, így egymás kölcsönös, jobb megismerésében és a három iro­dalom kölcsönös megismertetésé­ben számos személyes érdemet is szerzett.- A műfordítás elméleti kérdé­seivel is foglalkozik? Véleménye szerint mikor jó egy fordítás?- Szükségszerű és elengedhe­tetlen, hogy aki irodalmak között közvetít, a fordításelmélet kérdé­seivel is foglalkozzék. Személye­sen is élénken érdekelnek, azon­felül - fordítói konferenciák formá­jában - az írószövetség bázisán is rendszeresen foglalkozunk elmé­leti kérdésekkel. Úgy vélem, hogy a fordításnak adekváltnak kell len­nie az eredetivel, persze nem szó szerint; képeket, nem pedig sza­vakat kell fordítani, magas szinten kell átültetni a szerző mondaniva­lójának értelmét.- Sok fordító nem tartja szüksé­gesnek, hogy ismerje a nemzetet, melynek nyelvéből fordít.- A fordításnál arra kell töre­kednünk, hogy minél jobban meg­őrizzük az eredeti mű sajátossá­gait, stílusát, légkörét, de úgy, hogy a német olvasó mindig értse, érezze, miről van szó. A fordítónak ismernie kell a másik nemzet éle­tét, szokásait, mert gyakran elő­fordulnak a szépirodalmi szöve­gekben „lefordíthatatlan“ képek, s az ilyeneket a nekik értelmileg és hangulatilag megfelelő német ké­pekkel, fordulatokkal kell helyet­tesíteni, megőrizve az eredeti je­lentést.- Egyes fordítók elvetik a fordí­táselméleti műveket, mondván, mindenki a saját elgondolása sze­rint fordítson. Fontos a gya­korlat. ..- Én elég jól ismerem azokat a fordításelméleti munkákat, ame­lyek a Szovjetunióban, Cseh­országban és Szlovákiában meg­jelentek. Eredményeiket igyekez­tem fordítói gyakorlatomban hasz­nosítani. Ilyen jellegű munkák for­dítását is szükségesnek tartom. Felkínálták nekem például, hogy fordítsam le Anton Popovič A mű­fordítás elmélete című könyvét. Valószínűleg az idén meg is jele­nik a Matica slovenská kiadá­sában. Günther Jarosch műfordítói s a német-csehszlovák irodalmi kapcsolatok fejlesztésében szer­zett érdemeiért több kitüntetésben részesült. Egyebek között az NDK Kulturális Szövetségétől megkap­ta a J. R. Becher-díj arany fokoza­tát. KÖVESDI JÁNOS Úgy gondolom, a Kórház a vá­ros szélén saját műfajának egyik legjobbja. Nem fűzöm hozzá: mint azt nagy, nemzetközi sikere is bi­zonyítja. Láttunk mi már karón varjút, láttuk és látjuk folyamato­san a selejt lázas világhódítását. A siker sok mindent bizonyíthat, a mű minőségét ritkán. E filmsoro­zat sikere majdhogynem az ellen­kezőjét bizonyítja, azt tudniillik, hogy a közönség hajlandó a maga nemében színvonalas művet is szívesen fogadni, ha az más irá­nyú várakozásait betölti. Miféle várakozást tölt be a Kór­ház a város szélén? Ó, sokfélét, talán túlságosan is nagyszámút. Például a mindenkit érdeklő prob­lémák „életből ellesett“ bemutatá­sának igényét. Van itt minden: nemzedéki ellentét, munkahelyi ellentét, főnök-beosztott viszony, férfi-nő viszony, házassság-sze- relem-válás, magányos anya, karrier és alkoholizmus. Na de hát van időnk (bőséges, szakaszokra bontott idő-élményünk), nem kell minden összezsúfolni; a^ilm -szé­pen, nyugodtan elosztja a mondó- káját két részen át. Beszélget ve­lünk erről-arról, alakjain, helyzete­in keresztül mindnyájunk ügyeiről, pontosán olyan hangsúllyal, aho­gyan az ilyesmit társaságban szo­kás barátian megtárgyalni (társa­sági élmény). ítéletei, véleményei józanok, konfliktusai fenntartják az állandó érdeklődést anélkül, hogy emberi természetünk úgynevezett mélységeit felkavarnák. A film ab­ban a jól eltalált lelki középréteg­ben mozog, abban a finoman kiva­salt „ilyen az élet“-ben amely mű­fajának ambíciója lehet. Kiváló a temperáltsága. Hangneme hig­gadt és meghitt, meleg és tartóz­kodó, egyáltalán van hangneme. Minden kockája átitatódik a cseh intimitás jellemző légkörével. Ez bizony nem kevés. Ez a tár­sas otthonosság. Hát még ha hoz­závesszük a figurák, jellemek vál­tozatos galériáját. Nem mondom én, hogy a jellemek körvonalában, problémahordozó mivoltában nem kísért a klisé. Csakhát szükség­szerűen kísért; ezen a társasélet- szinten, ami a családias tévé-so- rozatok fő vonzereje, okvetlenül szükségeltetik némi kellemesítés, ritualizálás, cukrosítás a történet­ben és a jellemekben, mert külön­ben nem ennénk meg őket minden héten. Ha pedig a jellemkörvona­lak kitöltését olyan színészekre bízzuk, mint a Kórház a város szélén szereplőgárdája, akkor még a szükséges klisékísértetek is elhalványodnak. Röviden és egyszerűen: muszáj megszeretni a figurákat.Tudom, tudom, a kicsi- -csúnya-szellemes doktor Arany­szív alakjával találkoztunk már egy párszor a világművészetben, de azért Štrosmajer főorvost nem lehet elfelejteni. Nem felejtjük el az idős Sovát sem, pedig a ő jellemét némileg meg is változtatta a soro­zat második része; nem volt ő mindig ilyen jóságos. Eredeti körvonala a hűvös, tökéletes nagy-professzoré volt, ámde nem lehet finomabban, elegánsabben eljátszani az öreg szerelmest sem, mint ahogy ő csinálja, azzal a szenvtelen arcával. És így tovább; ámul-bámul a néző, hon­nan tudtak összeszedni ennyi re­mekül összehangolt színészt, akikből olyannyire hiányzik a ripa- csi ambíció, az agyonjátszás ha­donászása. Itt még a kifejezetten harsányra írt jellemek, jelenetek is tompítottak, természetesek. Vagy­is televízió-szerűek. És mindezt nem világsztárok írták, rendezték, játszották, csak hozzáértők, ideát a szomszédban. Ha valaki nem vette volna ész­re, annak számára szépen, kere­ken kimondom most a sorozat eszmei mondanivalóját: a film a munkaerkölcsről szól. A mun- ka-er-kölcs-ről. Arról, amit vezér­cikkekben szokás prédikálni. Dol­gozni kell, feleim, mondja a film; méghozzá jól kell dolgozni, orvos­nak pláne szentül kell dolgozni. Az orvos szentember, bár gyarló em­ber - ámde a szentemberség megy elöl, mondja a film. Nem állítom, hogy nincs ebben vala­mely életességgel lefedett idilliz- mus - mint a családi-sorozatmüfaj bármi porcikájában, a felnőttek es­ti meséjében hogy nincs benne valamely rítus-szerű, elvégre az orvos-téma már a két háború kö­zött is a humanitás prototípusa­ként volt világdivat. De a film mindezt halkan mondja. És ha följebb emeli a hangját, azt is jól csinálja. Elmeséli nekünk, hogy a hasznavehetetlen, inkorrekt or­vos, akit végre sikerül kiszorítani a kórházból - mivé lesz? Volt kollégái bírájává odafönt, a tudo­mányos minősítő bizottságban. Ami pedig legjobb a filmben, az az apróságok sora. Egy-egy kitű­nő mellékfigura, a sakkozó kis­lány-zseni, például, vagy a csön­des humor egy-egy villanása, vagy egy arc, amint elfordul tő­lünk, egy tekintet, egy félénk ne­vetés. Hiszen már mondtam is: a tartózkodó intimitás, a kisemberi elegancia. Nos, jól éreztük ma­gunkat ebben a légkörben, keddi klubtársaságunkban. Bár ne kerül­nénk soha rosszabba. NEMES NAGY ÁGNES Felfigyeltetö önéletrajzi mű BALOGH EDGÁR IGAZ TÖRTÉNETEI Rendkívül eseménydús, viszontagságokkal, megpróbáltatásokkal is bőven teletűzdelt, s mind­ezek ellenére eredményekben mégis nagyon gaz­dag életet mondhat magáénak Balogh Edgár. A nemrégiben hetvennyolcadik esztendejébe lépett közírópolitikus századunk történelmi viharai, a közép-kelet-európai nemzetek sorsáról döntő események cselekvő részese volt. Bátor baloldali elkötelezettsége az igazságos társadalmi haladás és népe ügye mellett tiszteletet parancsoló és példaadó. Érthető tehát, hogy az eddig megjelent két önéletrajzi kötete méltán váltott ki nagy érdek­lődést és visszhangot olvasói széles körében. Az első 1965-ben jelent meg Budapesten a Szépirodalmi Kiadónál Hét próba címmel. Mint ismeretes ebben a műben Balogh Edgár a cseh­szlovákiai magyarság haladó hagyományainak egyik legszebb fejezetéről, a közép-kelet-európai hatású ifjúsági-értelmiségi mozgalomról, a Sarló­ról, melynek egyik fó kezdeményezője és szerve­zője volt, tudósít. A második, a Szolgálatban című elmékirat 1978-ban került ki a nyomdából és Balogh Edgár a burzsoá Csehszlovákiából való kényszerű távozása utáni élete első romániai évti­zedének a dokumentuma (1935-1944). Nos a két klasszikusnak mondható visszaemlé­kezés után Balogh Edgár most egy kissé rendha­gyó önéletrajzi művel lepett meg bennünket. Ta­pasztalatokban és tanulságokban gazdag életéből kiválasztott Félszáz igaz történetet és az Acéltükör mélye címmel egy kötetben összegyűjtve eljuttatta őket az olvasóhoz. A bukaresti Kriterion Könyvkia­dó ezen újabb értékes darabja már a megjelenés hetén is csak szerencsével volt megszerezhető, ami bizonysága a szerző népszerűségének, s an­nak, hogy az olvasók szeretik írásait. Semmi csodálkozni való. Belelapozva a könyvbe megejt bennünket a közügyek, a nép szolgálatában tevé­kenykedő író embersége, személyiségének vará­zsa, gondolatainak igaza. Az ötven igaz történet mindegyike igényesen és magas irodalmi szinten megírt anekdota, bár nem mindegyik végződik csattanóval, hanem „csak“ tanulságos mondani­valóval. A kötet írásai a temesvári szülőháztól, a csehszlovákiai éveken át, egészen napjainkig kalauzolják el az olvasót. Az Acéltükör mélyéből felvillanó félszáz esemény, kép közül tíz közvetle­nül is kapcsolódik Balogh Edgár csehszlovákiai éveihez, élményeihez. Az író életanyagának bősé­ges példatárából elővett történetek újból megidézik a két világháború közti Bratislava hangulatát, az emlékezés sajátos szemszögéből ismét előbukkan Kassák Lajos, Julius Fučík vagy éppen Vlado Clementis. Ezek, akárcsak a többi negyven törté­net, részben ismertek, s már korábban napvilágot láttak különböző, köztük szlovákiai, magyar lapok­ban. így egybegyűjtve, kiegészítve és időrendbe állítva azonban csak most kaptuk kézbe, s ez jó alkalom, hogy újból felfigyeljünk Balogh Edgár legfőbb intelmeire: a néphez való hűségre, a nem­zetek és nemzeti kisebbségek testvéri együttmű­ködésének szükségességére az egész Duna- tájon. A derűsen optimista történetek, szinte prózai „helyzetdalok“ és egyértelműen Balogh Edgár szépírói erényeiről, tartalékairól tanúskodnak. A Hetedmagammal című kötetzáró írásban maga a szerző is bevallja: „Egy titkos író is ágál a soka- dalomban. Egy író, aki csak azért nincs, mert nem ír.“ Valóban. Balogh Edgár eddig nem írt szépiro­dalmi műveket, de csak azért, tegyük mindjárt hozzá, mert minden idejét a közéletnek és közírás­nak, egyszóval a népszolgálatnak szentelte és szenteli ma is. Ez pedig egyáltalán nem kevés. Sőt. Talán ez a nehezebb feladat. A kötet bemutatásán a bukaresti Petőfi Sándor Kultúrház Kriterion Klubjában részt vett maga Ba­logh Edgár is. A színes, anekdotázó est után sikerült még egy órácskát ellopnom drága fővárosi idejéből, s egy kávéházban elbeszélgetni vele nemcsak a Fél száz igaz történetről, de mai munkájáról is. Balogh Edgár elmondta, hogy jelen­leg a romániai magyar irodalmi lexikon második kötetén dolgozik, mely a G-betűtől a K-betűig terjedő címszavakat foglalná magába. Megjelené­se a jövő év elejére várható. A fennmaradó utolsó két kötetet már Dávid Gyula fogja szerkeszteni, ha minden simán megy, akkor azok is a jövő év végén kerülnek ki a nyomdából. Beszélgetés közben Balogh Edgár természete­sen fel-felidézte az egykori csehszlovákiai éveit is. Jóleső érzés volt nyugtázni, amikor a csehszlová­kiai magyar társadalmi, kulturális és irodalmi élet mai időszerű eseményei kerültek szóba, hogy a Sarló volt vezetője továbbra is nagy figyelemmel kíséri munkánkat, ismeri eredményeinket s gond­jainkat is. Az Új Szó, a Hét, Az Irodalmi Szemle és több más szlovákiai magyar lap ma is rendszere­sen ott van az íróasztalomon - vallotta meg. Balogh Edgár tehát nem feledkezett meg rólunk, s illő, hogy mi is nagyobb figyelemmel kísérjük munkásságát. kokesjáKjos Közvet ítöszerepben ===== Egy német szlavista arcképe DJ SZŐ 4 1984.1. 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom