Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-23 / 19. szám, hétfő

A Rudé právo és a Pravda beszélgetése a CSSZSZK munkaügyi és szociális miniszterével ÚJ SZÚ 3 1984.1.23. Csak az érdemnek megfelelő kereset A tudományos-műszaki fejlődés nem szűkíthető le csupán technikai és termelési problémákra. Közvetlenül megnyilvánul a társadalom szociális fejlődésében is és visszahat rá. A CSKP KB 8. ülése, amely a tudomány és a technika vívmányainak gyors gyakorlati alkalmazásának kérdésével fog­lalkozott, dokumentumaiban kiemelte a munka és a bérezés területét érintő feladatokat is. A jóváhagyott határozatok teljesí­téséről Miloslav Bod’a elvtárssal, szövetségi munkaügyi és szociális miniszterrel Václav Marek, a Rudé právo és František Zdobina, a Pravda szerkesztője beszélgetett. • Tárcája milyen területeken járulhat hozzá a tudomány és a technika eredményeinek gyors alkalmazásához?- A tudományos-műszaki hala­dás sokoldalú befolyást gyakorol a szociális szerkezet alakulására, társadalmunk osztályainak és ré­tegeinek viszonyára. A lényeg itt a munka feltételeinek és jellegé­nek megváltozása, éppen a tudo­mány és a technika érvényesíté­sével. Elsősorban a fizikai és a szellemi munka közötti különb­ségek fokozatos felszámolására, közeledésére és átfonódására gondolok. Ezeknek a változások­nak részét képezik a munkaerő ágazati, szakágazati és területi szerkezetének alapvető válto­zásai. Nem vitás, hogy a tudományos­műszaki haladás feltétlenül meg­kívánja egyrészt az igényes mun­káshivatásokban, másrészt a szaktevékenységben a szakké­pesítés sokoldalú növekedését. A vezető gazdasági dolgozók ese­tében a szaktudás, az irányítókész­ség és a társadalmi elkötelezett­ség mellett előtérbe kerülnek a ki­fogástalan erkölcsi tulajdonságok és a személyi helytállás. Mindez növekvő igényeket támaszt nem­csak a szakképesítés általános igényeivel, hanem a hivatásszer­kezettel szemben is. Végső soron a tudományos- műszaki fejlődés sikere döntő mértékben függ a dolgozók kez­deményezésétől, cselekvő beil­leszkedésüktől a tudományos­műszaki haladás áramlatába. Ugyanakkor ez a kezdeményezés függvénye az anyagi és az erköl­csi ösztönzés széles skálájának. A tudományos-műszaki fejlő­dés folyamatának valamennyi em­lített társadalompolitikai és gazda­sági vetülete közvetlenül össze­függ tárcánk tevékenységével. • Minisztériuma tehát milyen változásokkal számol?- A CSKP KB 8. üléséből kö­vetkező feladatok teljesítésére konkrét tárgyszerű és szervezési lépéseket teszünk. Ezeknek célja hatásosan támogatni a munka­erők széthelyezésében és szakké­pesítési szerkezetében a tudomá- n yos-műszaki fejlődés által elő­idézett változásokat. A további feladatok összefügg­nek azzal, hogy megteremtsük az előfeltételeit a tudományos-mú- szaki fejlődés eredményei fel- használásának a társadalmi mun­katermelékenység növelése érde­kében. Egyebek között támogatjuk a termelési kapacitás ésszerűbb kihasználását, beleértve a mű­szakszám célszerű növelését, to­vábbá az élő és a tárgyiasult mun­ka megtakarítását. Fontos feladat a normabázis tökéletesítése is. Ezért a szakszervezetekkel szo­ros együttműködésben hatásos mozgósító intézkedéseket téttünk, amelyek fokozatosan lépnek ha­tályba tavaly szeptember elsejétől. Ehhez hasonlóan közösen javas­latokat dolgozunk ki a kezdemé­nyezés és a nem formális munka­verseny elmélyítésére is, hogy tá­mogassuk a tudományos-műszaki fejlődést. • Mostanában igen gyakran beszélünk az ésszerűsítésről. Néha úgy tűnik, hogy a tárcák és a vállalatok figyelmének homlokterében csak az energia, a nyers- és alapanyag megtaka­rítása áll, de már kevesebbet gondolnak az emberi munkával való jó gazdálkodásra.-Teljesen egyértelműen nem állítható, hogy az ésszerűsítés üteme a tüzelőanyag, a nyers­anyag, a villamos energia, a fé­mek felhasználásában felgyorsult, míg ezzel szemben megfeledke­zünk az élő munkáról. Tartósan csökken nemcsak a termelés anyagigényessége, hanem a ter­mékegységre jutó élő munka-fo­gyasztás is. Egész társadalmunk igyekezete már hosszabb ideje joggal össz­pontosul az alap-, a nyersanyag és az energia fogyasztásának csökkentésére. Egyebektől elte­kintve ugyanis ezeknek beszerzé­se mind nehezebb és költsége­sebb. Ugyanakkor azonban cé­lunk a munkával való ésszerűbb gazdálkodás. Még teljesen nem vetettünk véget a dolgozók száma gyarapításáért szüntelenül folyó harcnak. Ez nagy rövidlátásról ta­núskodik, mivel ilyeténképpen je­lentősen nem fejleszthető a ter­melés és főleg a munka termelé­kenysége. A munkatermelékeny­ség növelésének ezzel szemben fontos és bevált, de nem minden esetben alkalmazott módja a mun­kaerővel való célszerű gazdálko­dás. Vagyis a munkaszervezés tartalékainak feltárása, az ütemes, harmonikus munkavégzés kedve­ző előfeltételeinek megteremtése, a normaidő és a munkaidő alap felesleges veszteségeinek elkerü­lése, a munkakörülmények és a munkakörnyezet tökéletesítése. Újra figyelmeztetünk arra, hogy az iparban egyetlen eltékozolt perc több mint ötmillió korona értékű termelési kiesést jelent. A szocialista ésszerűsítés tehát a munkatermelékenység növelé­sének olyan fontos kútforrása, amely többnyire nem követel új beruházásokat. Céltudatos mun­kával, éppen ennek segítségével, viszonylag rövid időn belül javítha­tó a társadalmi hatékonyság. • Akkor ez a tevékenység mi­ért nem alakul elképzeléseink­nek megfelelően?- Ennek több az oka. Egyikük az a tény, hogy a termelés és a munkatermelékenység tervezett növekménye gyakran elérhető könnyebb, viszont a társadalom szempontjából kevésbé hatékony módon. Ezzel szemben az éssze­rűsítés általában és nemcsak a munka ésszerűsítése, többnyire a vállalatok és az üzemek gazda­sági dolgozóinak, valamint szak- szervezeti tisztségviselőinek a fel- készültségétől, kezdeményezé­süktől és együttműködésüktől függ. Ezen túlmenően a pártszerve­zetek munkaigényességének szüntelen növekedésétől, a mun­kahelyeken e kérdések hozzáértő és eredményes megoldásától, az objektív normák alkalmazása poli­tikai előfeltételeinek a megterem­tésétől és a javadalmazásban az érdemek elvének következetes ér­vényesítésétől. Egyelőre még sok a hiányosság és az akadály az ahhoz nélkülöz­hetetlen feltételek megteremtésé­ben, hogy a dolgozókat nagyobb számban vonják be a sokoldalú ésszerűsítő tevékenységbe. Sok helyütt csekély figyelmet szentel­nek annak, hogy hasznosítsák a termelés és a munka ésszerűsí­tésében huzamos ideje jó ered­ményeket elérő vállalatok tapasz­talatait. Elégtelenül használják fel a többi szocialista ország, elsősor­ban a Szovjetunió és az NDK tapasztalatait is. A munka késedelmes racionali­zálásának oka a tapasztalt szak­emberek hiánya is, a gyakran elő­forduló meg nem értés, és az, hogy ez a munka nem örvend népszerűségnek. A tudományos ismeretek sem érvényesülnek eléggé. • Az okok között említette a normák alacsony színvonalát. Milyen intézkedéseket tesznek a helyzet megváltoztatására?- A szövetségi kormány 1980- ban a munkafogyasztási normák bázisának tökéletesítésére és bő­vítésére intézkedéseket léptetett érvénybe. Ezek minden szakága­zati szervet utasították, hogy az 1981-1983-as években vizsgálják felül ezeket a normákat, hozzák őket összhangba a munka valós műszaki és szervezési körülmé­nyeivel és a továbbiakban évről évre ellenőrizzék a normáknak leg­alább a húsz százalékát. További feladat volt úgy bővíte­ni a munka normabázisát, hogy az 1981-1983-as években legalább 15 százalékkal, a 7. ötéves terv­időszak hátralevő éveiben pedig évente tíz százalékkal csökkenjen az olyan dolgozók száma, akiknek munkáját nem normázzák. Az elemzések egyelőre arról ta­núskodnak, hogy a normák objek- tivizálása nagyjából megfelel a jó­váhagyott programnak. Viszont le­maradt az új normák gyakorlati alkalmazása. Ennek fő oka, hogy a vállalatok egyrészt nem éltek eléggé azokkal a különféle for­mákkal, amelyek a normaidő meg­takarításánál lehetővé teszik a bérkiegészítést, másrészt az új normák bevezetését elhalasztot­ták a bértarifák rendezéséig. • A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításával kap­csolatban hangsúlyozta a sze­mélyi anyagi érdekeltség jelen­tőségét is. Ezzel összefüggés­ben milyen változásokra kerül sor?- A termelést megelőző szaka­szok dolgozói fokozott anyagi ösz­tönzése növelését célzó intézke­déseket magába foglalják minisz­tériumunk 1982 júliusában jóváha­gyott és fokozatosan megvalósí­tásra kerülő irányelvei. Ezek olyan szervezetekre vonatkoznak, ame­lyek komplex módon érvényesítik a kormány által elfogadott szabá­lyokat. Ezek a tudományos-mű­szaki haladást meggyorsító intéz­kedések kísérleti kipróbálásáról szólnak. Elsősorban a bér ösztönző ha­tásának a növelése a cél. Ezért a jövőben az alkotó kollektívák és egyének jutalmat kapnak a tudo­mány és a technika fejlesztési ter­ve kiemelt feladatainak sikeres megoldásáért és megvalósításá­ért. Ezek a jutalmak helyettesítik majd az eddigi rendszeres negyed­évi jutalmakat. Szintjük a munka végeredményétől, vagyis az egyes feladatok megoldásában és megvalósításában a kitűzött mű­szaki-gazdasági paraméterek elé­résétől függ és nem a termelési terv teljesítésétől. Rendkívüli jutalmakkal nyugtáz­zuk a csúcsszínvonalat, valamint a tudomány és a technika fejlesz­tési terve fontos feladatainak gyors megoldását. Az egyes tárcák miniszterei fel­adatonként és személyenként 5-50 ezer korona rendkívüli jutal­mat adhatnak a különösképpen sikeres megoldásokért, gyakorlati alkalmazásukért vagy a bizonyít: hatóan jelentős gazdasági hoza­mért. A javadalmazásban a káros egyenlősdi felszámolására a jutal­makat eleve úgy határozzák meg, hogy a feladatok idejében történő, színvonalas teljesítése, valamint a meghatározott gazdasági ho­zam esetében a termelést meg­előző szakaszokon dolgozók kere­seti szintje rendszerint magasabb legyen, mint a többi vállalati alaku­lat azonos bérosztályba sorolt dol­gozóinak kereseti szintje. A termelést megelőző szaka­szok dolgozóinak alapfizetése tíz százalékkal meghaladhatja a vo­natkozó bérskála felső határát. Az olyan kiváló szakemberek, akik ki­emelkedően hozzájárultak egyes termelési területek és gyártmá­nyok műszaki színvonalának az emeléséhez, kiemelt személyi fi­zetést kaphatnak, esetleg rendkí­vüli anyagi elismerésben része­sülhetnek havi 7500 koronáig. Ezek az intézkedések lehetővé teszik elsősorban az alkotó dolgo­zók anyagi érdekeltségének növe­lését a tudomány és az új technika tervfeladatainak megoldásában és gyors megvalósításában. Ezen túlmenően jelenleg továb­bi intézkedések kidolgozása is fo­lyamatban van. Az új szakképesí­tési katalógus kidolgozásánál fe­lülvizsgáljuk a termelést megelőző szakaszok dolgozóinak besorolá­sát, hogy jobban jutalmazhassuk az alkotó és eredményes műszaki tevékenységet. • Számos vállalat szembeke­rül azzal a problémával, hogy honnét vegye a béreszközöket a jóváhagyott intézkedések megvalósítására.- Természetesen a kifizetésre kerülő bértömeg nem haladhatja meg a valóban előteremtett erő­források szintjét. Nem számolhat­nak semmiféle pótlólagos juttatás­sal. Ez a termelést megelőző sza­kaszok dolgozóinak bérére is vo­natkozik. Jelenleg feltétlenül szük­séges a béreszközök lehető leg­gazdaságosabb és leghatéko­nyabb felhasználása úgy, hogy volumenjük valóban megfeleljen a társadalomfejlesztési hozam­nak. Nem kétséges, hogy a terme­lést megelőző szakaszok dolgo­zóinak javadalmazására vonatkozó intézkedések megvalósítása nem egyszerű feladat. Ezért ezeket az intézkedéseket fokozatosan valósítjuk meg A tu­dományos-műszaki fejlődés vív­mányainak hozzáértő és követke­zetes gyakorlati alkalmazása, a hatékonyabb, színvonalasabb munka és annak főleg a társadal­mi munkatermelékenység növe­kedésében kifejezésre jutó ered­ményei megteremtik a bértömeg növelésének lehetőségeit. A mű­szaki fejlesztés igényessége és főleg gazdasági hozama alapján indokolt ezeket az eszközöket el­sősorban ezen a területen fel­használni. A további erőforrás azoknak az eszközöknek a felhasználása, amelyeket egyelőre gyakran szét­forgácsoltán és célszerűtlenül fi­zetnek ki különféle prémiumokra és jutalmakra. Arról van szó, hogy e tekintetben szigorúbb rendet te­remtsünk és ezeket az eszközöket felhasználjuk a tudományos, az új technikával és technológiával kap­csolatos feladatok teljesítésének jutalmazására. Nyíltan ki kell mondani, hogy anyagi előnyöket nem nyújtunk ott, ahol nem érik el a feltételezett hozamot. Egyszóval meg kell ke­resnünk a magasabb bért. Ez nem könnyű út és nyilván konfliktusok is adódnak egyesekkel, akik meg­szokták, hogy a jó teljesítménye­ket nyújtó dolgozók számlájára él­jenek. • A legfontosabb és egyben a legnehezebb követelmények egyike szilárdítani a jutalmak kötődését a munka végső ered­ményéhez. Ez elméletileg sem teljesen megoldott.- A szorosabb kötődés megte­remtésében az okozza a gondot, hogy nem egységes a nézet a ki­indulási alapot illetően. Abban, hogy vajon a saját teljesítményér­tékből, a nyereségből, a műszaki- gazdasági paraméterekből stb., avagy más, kifejezőbb mutatóból induljanak-e ki. Továbbá, a hozam milyen szervezési egységhez kö­tődjék - a vállalathoz vagy a válla­laton belüli egységekhez. Nálunk és más szocialista országokban is a vitának és a kísérleteknek tárgya a javadalmazás intenzitása, illetve kapcsolata a ráfordított munka eredményeivel. A munka javadalmazásában felmerül más probléma is. Neve­zetesen az, hogy nincs összhang a tudomány és a technika tervfela­datainak teljesítése, a megoldá­sok alkalmazása és a végső ered­mények megszületése között. Az időbeli eltérés rendszerint jelen­tős. A prémiumok és a jutalmak kötődése a jelentős késedelem­mel megállapított eredményekhez számos problémát idéz elő. A tudományos-műszaki fejlő­dés területén a bérezés ösztönző hatásának növelésére hozott in­tézkedések az első lépést jelentik azon az úton, amelynek célja a prémiumok és a jutalmak szoro­sabb igazodása az eredmények­hez. A tudomány és a technika tervei feladatainak teljesítése so­rán a jutalmak kötődni fognak az egyes feladatok teljesítésében elért műszaki-gazdasági paramé­terekhez csakúgy, mint a megva­lósítás egyes szakaszaihoz és a végső kivitelezéshez. A szervezetek vezető dolgozói éves jutalmazásának egyik mér­céje a tudományos-műszaki fejlő­dés feladatai teljesítésének globá­lis műszaki és gazdasági hozama lesz. A vállalat, a szakágazat és az ágazat eredményei jelentős, hatékony gyarapítása jutalmazha­tó lesz a vállalat, a termelési ága­zat és a minisztérium központi forrásaiból. A javadalmazás és az eredmé­nyek kötődése a gazdasági elmé­let és gyakorlat figyelmének hom­lokterében áll. Ez a 8. ötéves terv­időszakban az egyik alapvető kér­dése a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesíté­sének. • A tudományos-műszaki fejlődés eredményei minden ágazatban tükröződnek. Ki­kényszerítik a gyorsabb szerke­zeti változtatásokat és a pers­pektív ágazatok előnyben ré­szesítését. Minisztériumuk mi­ként fogja támogatni a munka­erők újraelosztásának és részle­ges áthelyezésének folyamatát?- A CSKP KB 8. üléséből kö­vetkező feladatok egyike intézke­déseket kidolgozni a munkaerő célszerű újraelosztására a pers­pektív ágazatok javára, illetve az olyan ágazatok háttérbe szorítá­sára, amelyekben alacsony a munka termelékenysége és a képesítési követelmények. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a folyamat, amelyet a tervező és az ágazati szerveknek együtt­működésben kell előkészíteniük és biztosítaniuk. Az elemzések mellett, amelyekből részt vállal a mi tárcánk is, pontosítani kell az egyes gyártási folyamatok nép- gazdasági hatékonyságának alap­vető mércéit is, meg kell határozni azokat az objektív műszaki-gaz- dasági paramétereket, amelyek­hez igazodva eldönthetőkké vál­nak ezek a fontos változások. Sok minden megvalósítható eb­ből felesleges habozás és haloga­tás nélkül. így például számos vál­lalat termel mindmáig olyan gyárt­mányt, amely nem értékesíthető. Ez nemcsak a nemzeti jövedelem alakulására van kedvezőtlen ha­tással, hanem munkaerőt is leköt, lazítja a munkafegyelmet és szű­kíti annak lehetőségét, hogy a munkaerőket hatékonyan fel­használják ott, ahol egyértelműen a népgazdaság javát szolgálnák. Ezzel a helyzettel tisztában kell lenniük a nemzeti bizottságoknak is, amelyeknek e tekintetben befo­lyást kell gyakorolniuk a munkaerő célszerű áthelyezésére. A tárcák­nak számolniuk kell sok dolgozó átképzésével, szakismereteik bő­vítésével és posztjukon helyettesí­tésük lehetőségével. El kell ismerni, hogy az eddig megvalósított szerkezetmódosí­tás nem követelt rendkívüli intéz­kedéseket és a hatályos intézke­dések megváltoztatását. Nyilván­való azonban, hogy ennek a folya­matnak gyorsabbá kell válnia. Ezért intézkedéseket dolgozunk ki a munkaerők foglalkoztatottságá­nak és széthelyezésének egysé­ges szabályozására, a szakkép­zett dolgozók szükségletének ter­vezésében, a vállalati és a szemé­lyi anyagi érdekeltség, a munka­erő toborzása viszonylatában, vala­mint a kollektíva káder-, személy­zeti és szociális fejlődése egész rendszerében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom