Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-12 / 32. szám
Jellegzetes mozzanat egy labdarúgó-mérkőzésről: a labda a hálóban, a kapus már meoadta magát sorsának, a játékvezető a kezdőkörre mutat (A ŐSTK felvétele) összefüggéseiben kell rávilágítanunk az I. labdarúgóliga 1983/84-es bajnok évének rajtjára, az őszi idény kezdetére, hogy eleve tisztában legyünk küldetésével, céljaivál, elvárásaival. Az e hét végén rajtoló őszi idényben elsősorban, az országos A-válogatottra várnak nagyfelada- tok. Az Európa-bajnoki selejtezők három hátralévő mérkőzésén biztosítania kellene csoportelsőségét, hogy a jövő év júniusában ismét a kontinens-bajnokság nyolcas döntőjének részvevője lehessen. Ez a kitűzött cél valósnak látszik, elérhető, de egész embereket kíván, akik megfogják a dolog boldogabb végét. Olyanokat, akiket a nagy feladat bátorrá tesz, s nem keresik előre az úgynevezett elfogadható indoklást, ha netán a várakozással ellentétesen alakulnának a dolgok. Kedvezőbb az olimpiai csapat helyzete: az előző olimpián aranyérmet szerzett, erőnyerőként lesz a Los Angeles-i tizenhattagú mezőny részvevője, nem kell selejtezők útvesztőjében keresnie a járható utat. Mivel azonban már nem számíthat az 1980-ban Moszkvában teljes sikert arató játékosok szereplésére, azokat az új jelölteket kell megtalálnia, akik alkalmasnak látszanak a nagy küzdelemben kivívott cím megvédésére. Ennek érdekében már az ősz folyamán jelentős játékerejü együttesekkel veszi fel a küzdelmet, mint amilyen az NSZK, Lengyelország és Bulgária olimpiai csapata. Olimpiai válogatottunk tavaszi műsora még nem ismert, de a felkészülés fokozása érdekében nem lehet kevésbé igényes, mint az előbb említett felmérés, hogy egységes csapattá érjen és formája az olimpia idejére tetőzzön. IGÉNYESEBB IDÉNY ÍGÉRETE Szeptemberben öt klubcsapatunk kezdi meg a küzdelmet a három legrangosabb európai klub kupasorozatban, a Bohemians a BEK-ben, a Dukla Praha a KEK-ben, a Bánik Ostrava, a Sparta Praha és az Inter Bratislava az UEFA Kupában. A szakvezetők, de a szurkolók is azt szeretnék, ha minél tovább maradnának versenyben ezek az együttesek, mintegy igazolva, hogy élvonalbeli labdarúgásunk kétségtelen javulása nem vonatkozik egyetlen klubra, hanem átfogóbb jellegű, ha mérsékelten is, de emelkedő irányzatú. AMILYEN A LIGA... Évtizedek óta szokták hangoztatni, hogy amilyen a liga, olyan a válogatott szereplése is. Ennek ellenére néhány éven át az országos szíhek képviselői meg-megcáfolták ezt az állítást. A kézzel fogható eredmények legmarkán- sabbjai az 1976-ban megszerzett Európa-bajnoki cím, az 1980-ban kivívott kontinens-bajnoki harmadik helyezés, s az ugyanaz évi olimpiai elsőség. Ezek után a hazai sportközvélemény egészen természetesnek vette, hogy a válogatottnak ki kell vívnia a világbajnoki részvétel jogát, ami részben a szerencsés közrejátszás segítségével sikerült is. A spanyolországi világbajnokságon viszont az igazi bizonyítás elmaradt. Ez a tény kényszeritette az országos labdarúgás szakvezetését a saját soraiban történő őrségváltásra, a klubcsapatok és a válogatott felkészülését szolgáló módszertani munka hatékonyabbá tételére, arra, hogy a kétségtelenül magas szintű elmélethez ugyanilyennek mondható gyakorlat járuljon. Rendszeresebbé lett mind az őszi, mind a tavaszi idényt megelőző alapozás. A klubérdekeket sikerült lényegesen nagyobb mértékben a válogatott érdekei szolgálatába állítani. Nagyobb lett a rendszeresség a liga-csapatok nemzetközi kapcsolatában is. A kétségtelen javulás azonban elsősorban csak a prágai csapatoknál, főleg a Bohemians együttesénél, s még a Bánik Ostravánál volt tapasztalható, míg az I. liga szlovákiai együttesei közül elfogadható szinten csak az Inter Bratislava együttesénél, annál is inkább csak a védelmi tevékenységben. AMIBEN MÉG NAGY A HÁTRÁNY A spanyolországi világbajnokság után különösen jelentkezett az az igény, hogy a nemzetközi porondon szereplő csapatoknak elsősorban a támadó futballt kell előnyben részesíteniük, csak annak változatosabbá, eredményesebbé tételével lehet tartósabban és folyamatosabban eredményt elérni, kedvezőbb rangsorolásra számítani. Ennek a követelménynek az előző bajnoki évben elsősorban a Bohemians csapata igyekezett és tudott eleget tenni. Ezt főleg kiváló erőnlétű, sokoldalúan képzett, küzdeni akaró és tudó, önmagukat nem kímélő, a futófutballt szorgalmazó játékosainak köszönhette, akiket önmagával és a gondjaira bízott játékosokkal szemben igényes edző készített fel. Ügy, hogy szinte minden csapattag helyet- tesíthetönek bizonyult. A kispad tagjai is nemcsak a klubcsapatban való szereplésre, hanem a válogatottságra is jelöltek voltak. Az a tény, hogy ez a folyamat még ilyen fegyelmezett és jól edzett csapat és edzője esetében sem volt gondoktól mentes, igazolja a labdarúgás problémáinak sokrétűségét, várható és váratlan tényezők közrejátszásának lehetőségét, a lehető legjobb megoldás állandó keresésének szükségességét. A modern labdarúgásban az átmeneti sikerek után is ösztönzést kell találni. A korai megelégedettség óhatatlanul visszaesést, vagy egy helyben topo- gást eredményez. A játékosok sokoldalúságra való nevelése terén a prágai zöld-fehér együttes mutathatta fel a legtöbb pluszt, de még így is jóval erősebb volt középpályás sora és védelme, mint az úgynevezett támadósora. Mivel a válogatott éppen erre a csapatra épült, az előbbi megállapítás szinte teljes mértékben az országos tizenegyre is vonatkozik. Azt a válogatott szakvezetése és keretének minden tagja tudja, hogy legalábbis hazai környezetben még a legerősebb ellenféllel szemben is vállalni kell a hatékony támadójáték kockázatát. Az egész mezőnyben kell mozognia minden labdarúgónak, a mezen viselt szám nem jelent kötöttséget egy-egy poszthoz. A védekezés nem lehet öncélú, a belőle támadásba lendülés folyamatossága, a támadás meglepő elemeinek alkalmazása elengedhetetlen követelmény. Állandó panasz, hogy a legjobb csehszlovák labdarúgók egy sereg helyzetet dolgoznak ki, de az ellenfél kapujának célbavételekor jóval pontatlanabbak, határozatlanabbak, mint a világ és Európa még rangosabb csapatainak futballistái. A szabadrúgáshoz, büntetőhöz leállíott labdát több játékosunk mesteri szinten tudja rálőni, irányítani, de a folyamatos akciók, vagy a véletlen folytán hozzá jutó pettyes jószágot már korántsem tudják olyan jól eltalálni. Ritka jelenség, ha annyi bátorság van egy-egy csatárban, vagy középpályásban, hogy 25, vagy 30 méterről hirtelen lövésre szánja el magát. Távoli, nagy és pontos átlövéssel nem annyira az 1982. évi, mint az előző két világbajnokságon értek el gólokat olyan esetben, mikor a háló őre olyan egyéniség volt, mint Zoff vagy Maier. Ebből következik, hogy lényegesen többet kell gyakorolni a kapura lövést mozgó labdából, s nem leállítottból. Ez különösen csúszós talajon fizetödhet ki, amikor a kapusok labdafogása mégsem lehet olyan biztos, mint egyébként. Régi, de örök labdarúgó igazság, hogy lövésből lesz a gól. Hozzá tehetjük, hogy elsősorban jól irányított lövésből. Az egész ligamezőnyben nagyon kevés a mesterien fejelő csatárok száma, s ez is befolyásolja a mindenkori eredményességet. JÁTÉK, JÁTÉKOSSÁG Tiltakozik valami az emberben, amikor ezt olvassa, vagy hallja: ,,A mérkőzést kíméletlen harc jellemezte.“ A labdarúgótalálkozónak elsősorban játéknak kell lennie, amelyet nem a harc, de a küzdöképességhez járuló játékosság jellemez. Ha mindennek eredménye gólokban is megmutatkozik, elégedett lehet a szereplő, de a szakértő és a néző is. Hiába panaszoljuk az enyhén szólva szerény látogatottságot, ha a csapatok nem nyújtanak teljes értékű teljesítményt, ha a labda keveset van játékban, ha mindkét fél arra vár, hogy az ellenfél kezdeményezzen, s akkor majd csak kihasználjuk egy-egy becsúszó hibáját. Rombolni mindig könnyebb volt, mint építeni. A rombolásban, az ellenfél kibontakozásának meghiúsításában sohasem telhet igazi öröme a hozzáértő és tárgyilagos szurkolónak, annál inkább a szellemes, ötletdús, mutatós és eredményes játékban. Mivel ez utóbbiból a vártnál sokkal kevesebbet kapott a legtöbb I. ligás csapat lelátóinak közönsége, ennek a látogatottság látta kárát. Már rámutattunk arra a fonák helyzetre, hogy néhány ligacsapatunk esetében a bajnoki év 15 hazai mérkőzésén annyit, vagy annyit sem tett ki a látogatottság, mint a stadion lelátóinak egyszeri teljes befogadóképessége. Szerény véleményünk szerint ez tarthatatlan állapot, elvégre korparancs a gazdaságosságra való törekvés, nem mindegy, hogy mi mibe kerül, mit kapunk érte. Ideje volna az élvonalban szereplő játékosok jutalmazását függővé tenni a csapat eredményességétől, a bajnoki táblázaton és nemzetközi mérkőzéseken elért rangjától, de pályájának látogatottságától, vagyis a mindenkori nézőszámtól is. A szakvezetés ezt a szempontot már beígérte, kérdés, mikor szerez ennek érvényt. A LEBONYOLÍTÁS RENDSZERESSÉGE Az előző évek folyamán szinte csehszlovák labdarúgó specialitássá lett egy-egy bajnoki forduló lebonyolítása. Az eredetileg kijelölt napon és órában alig rendeztek mérkőzést, a kivételek kérése és engedélyezése nem jelentett meglepetést. Akadt forduló, amelynek lebonyolításához négy napra volt szükség. A szövetség azzal indokolta engedékenységét, hogy a csapatok egyöntetűen a gazdaságosságot is szem előtt tartják, a szövetségnél jobban tudják, milyen időpontban számíthatnak több nézőre. Egyetlen időpont áthelyezési esetben sem állt a szövetség a sarkára, s ezzel a rendszerességet, a sportszerűség egyik alapját nem segítette elő. Kíváncsian várjuk, vajon ezen a téren jelentkezik-e kedvező változás, vagy minden marad a régiben. Bratislava és Ostrava abban a szerencsés helyzetben van, hogy minden bajnoki fordulóban kap egy ligatalálkozót (vagy az Inter, vagy a Slovan, illetve vagy a Bánik, vagy a Vítkovice szerepel otthon), tehát nincs akadálya a szép nézőszámnak. Prágában, ahol négy klubcsapat szerepel az I. liga küzdelmeiben, egyszerre csak kettő szerepel otthonában, s tudomásunk szerint nemcsak az utóbbi idők sikercsapatának, a Bohemiansnak van jelentős nézötábora, hanem a futballhagyományban sokkal gazdagabb Sláviának és Spartának is, míg számottevő ellenfélnek kell a Dukla sporttelepén szerepelnie ahhoz, hogy a nézők száma 5000 fölé emelkedjen. Az ország legnagyobb városában az élvonalbeli labdarúgás iránt szerintünk kell akkora érdeklődésnek megnyilvánulnia, hogy egyszerre két találkozó is komoly látogatottságnak örvendhessen. Ha nincs így, a mérkőzések színvonalában az aktív szereplőkben kell keresnünk a hibát. Változatlanul várjuk, hogy teljesen rendet teremtsenek a Szlovák és a Cseh Labdarúgó Kupa lebonyolítása esetében is. E küzdelmeknek megfelelő időpontot kell kapniuk az eseménynaptárban, s a szövetségnek meg kell követelnie, hogy a csapatok teljes értékű teljesítményt nyújtsanak, legjobb felállításukban szerepeljenek, ne a következő bajnoki fordulóra tartalékoljanak. Hlozek, az Inter Bratislava edzője még az előző idény előtt kijelentette, hogy jól edzett, egészséges labdarúgónak még a legnagyobb mérkőzés-megterhelés után is 24 órán belül teljesen fel kell tudnia újítani erőnlétét a megkívánt szintre. Meg kell adni a ritmust, akár vasárnap -szerda, akár szombat-szerda viszonylatban és ahhoz ragaszkodni a válogatott és a ligacsapat érdekében. SPORTSZERŰSÉG, MINDENEK FÖLÖTT Évek során a labdarúgó idény kezdete előtt elméleti és gyakorlati vizsgának vetik alá a ligamérkőzések irányításával megbízott játékvezetőket. A vizsgák általában kiváló elméleti képességről tanúskodnak, tehát elvárható, hogy a bírók a szabályokat mindig helyesen értelmezik. Persze ők is tévedhetnek, csakhogy esetleges tévedésükkel egyik csapatot sem szabad sújtaniuk vagy előnyhöz juttatniuk. A sportszerűség elérése érdekében azonban nemcsak ők, hanem elsősorban a játékosok tehetnek sokat. Az edzők munkájának a szakmai tudás elsajátíttatásán túl a nevelésre is ki kell terjednie. Az ellenfél kímélése a sport megbecsülését is jelenti. Ahogy mindenki el akarja kerülni önmaga sérülését, ugyanerre kell törekednie, ha az ellenfélről van szó. Az ellenfél feltartóztatása minden szabályos eszközzel megengedett, s még a legkritikusabb helyzetben sem magyarázható kényszerűséggel. Szeretnénk azt tapasztalni, hogy eltűnnek játéktereinkről a szándékos durvaság okozta sérülések, hiszen azok az egész élvonalbeli hazai labdarúgást gyengítik. Végül, de nem utolsósorban azt várjuk, hogy az I. liga minden csapatának játékosai képességeiknek megfelelő teljesítménnyel akarják minden mérkőzésen újra és újra elnyerni a nézők tetszését, mert az I. liga találkozóinak is csak akkor van értelmük, ha azokban a szereplőknek és nézőknek kedve telik. ZALA JÓZSEF SZÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártia Központi Bizottsága, főszerkesztő. Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő- Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon 309. 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80. Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közule- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kés 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kis 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések, PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaée. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.
