Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-19 / 33. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1983. augusztus 19. XVI. évfolyam Ára 1 korona aládi látogatáson voltunk a minap. A barátom hétéves, jó eszű fiának ezúttal is föltettem a szokásos kérdést: - Mi leszel, ha megnősz, Karcsi? A válasz az egész társaságot megdöbbentette: - Nyáron fagyialtos, télen meg orvos. Miután kellően kioktatták a kisfiút, hogy ez mekkora szamárság, félrehivtam öt, mert úgy tetszett, a gyerkőc nem véletlenül válaszolt így. Nem is tévedtem. Karcsi egy ideig csak orvos akart lenni, mert tetszett neki, hogy azok meggyógyítják az embert, s aztán meg többször is hallotta az apjától, hogy némelyik orvos nemcsak fizetéskor kap borítékot, hanem a betegtől is, s ezért nagyon sok pénzt keres. A múltkor aztán módosított az elhatározásán, mert látta, hogy a fagyisnak tele voltak a fiókjai pénzzel, az még az orvosnál is többet keres, de csak nyáron, gondolta, s így érlelődött meg benne a furcsa elhatározás. Ezt a kis történetet azért írom le, mert úgy érzem, híven tükrözi napjaink egyik - sajnos, mindinkább elburjánzó - negatív jelenségét. Lépten-nyomon beleütközünk abba, hogy az értékek közül egyre inkább a legfakóbb, a pénz dominál, s a pénzszerzés szabja meg az életszemléletet, az egyén és a család időbeosztását, az élet szinte minden percét. Nem célom valamiféle álszent kioktató mondatokat leírni a pénz jelentéktelenségéről, mert ennek az ellenkezője igaz.- Mit tegyek - mondogatja egyik ismerősöm, amikor közli, mennyit fizetek az általa végzett szakmunkáért -, a banánt pénzért adják, s a gyermekeim szeretik a banánt. Igaza van. Pénzért adják a lakást, a gyermek ruháját és sok minden mást, olykor egyre több pénzért. Természetes tehát, hogy a férj és feleség is dolgozik, gyakran munkaidő után is, másodállásban vagy a kiskertben. Mert jól szeretnének élni, világot is látni -sez természetes emberi igény. Gondok akkor jelentkeznek, amikor az ember elveszíti az arányérzékét a pénzszerzés és egyéb elfoglaltság között, s az előbbi már nem csupán eszköz, hanem cél, sőt egyetlen életcél. Az orvosok döbbenetes adatokat ismernek harmincnegyvenéves férfiakról, akik rövid idő alatt szinte mindent meg akartak szerezni, de túlbecsülték erejüket, s most hiába az emeletes ház és a nyaraló, ha a családfő megrokkant vagy már nincs az élők sorában. Nemrég egy munkásbusszal utaztam, s a kőművesek azt a társukat ugratták, akinek az arcán még ott díszelgett az előző napi fusizás nyoma. Kiderült, vasárnap olyan sokáig tartott a maszek munka, ffogy már sem kedve sem ereje nem volt a mosakodásra, s ezért a nyári konyhában dőlt le néhány órát pihenni. - Majd kialszod magad a munkában - tértek napirendre a történtek fölött társai nevetve, holott ez az eset sem éppen megmosolyogni való. Ennek a helytelen életmódnak, hibás életszemléletnek meggyőződésem szerint leginkább a gyermekek az áldozatai, méghozzá több szempontból is. Egyrészt az ilyen életvitel szinte kizárja, hogy a szülök rendszeresen neveljék, ellenőrizzék a gyermekeket. Sok olyan szülő van, aki nem tudja, merre jár, mit csinál a gyermeke késő estig.-Én mindent előteremtek neki, amit szeme-szája megkíván, a többi az iskola dolga. Neveljék ott - hallhatjuk mind gyakrabban. S valójában így is van. Sok szülő mindent megad a gyermekének: annyi pénzt, amennyit kér, csak hagyja őt békén, ne zaklassa a kérdéseivel. Riasztó példákat lehetne felsorolni arról is, hogy mi mindenre költik ezeket a nem kis pénzeket a vérszemet, társaiktól meg ötleteket kapó fiatalok. A bratislavai nagysörözőben például még télen is nehéz délelőttönként helyet kapni, annyi ott a tizenéves fiatal. A pincér kesernyés mosollyal mondta, a többségük törzsvendég. Vajon hányán lógnak a tanítási órákról, előadásokról, méghozzá nem is először, s honnan volt pénzük, hogy szinte naponta öt-hat sört megigyanak?. Tévedés, nagy tévedés azt hinni, hogy csak az iskola neveli a gyermeket. Kétségtelen, hogy egyre fontosabb az ottani oktató-nevelő munka, de a szülőket semmiképpen sem helyettesíti. Nincs semmi értelme a köntörfalazásnak, ki kell mondani, hogy gyermekeink jórészt olyanok, amilyenek mi vagyunk. Tőlünk látnak, tőlünk tanulnak el sok mindent. Ha otthon csak a pénzről van szó, csak arról beszélnek, milyen cuccot kell még venni, ami már a szomszédnak is van, ha a szülők nem olvasnak, legfeljebb csak a krimit meg a focit nézik meg a tévében, akkor bizony ez a rossz példa - különböző mértékben ugyan - de a gyermeküket is befolyásolja, eltájolja. Hány félresiklott fiatal életnek az oka éppen a helytelen családi nevelés, a rideg családi légkör... A jövő nemzedékének formálásában, nevelésében egyik sarkalatos pont az, hogy társadalmi eszmémyeink- nek megfelelő értékrendszert alakítsunk ki a fiatalokban. Olyat, ahol minden légyeges dolognak kellő értéke, fontossága van. A pénznek, de például a rendszeres művelődésnek is. Persze, ehhez elsősorban az kell, hogy a mi életvitelünknek, szemléletünknek is az ilyen megalapozott értékrendszer legyen az alapja. Nem könnyű ez az út, buktatókkal, akadályokkal teli, de csak ezen.járva érhetjük el, hogy a jövő nemzedéke testben és lélekben is ép legyen. SZILVÁSSY JÓZSEF 0) a 'S a i. ? I ft 8 0) I
