Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-22 / 29. szám

NEVET ESÓ Két beteg találkozik a gyógyfür­dőben.- Hogy lehet az - kérdezi az egyik ha a lábadat masszíroz­zák, te mindig nevetsz, én meg mindig ordítok fájdalmamban?- Azért, mert én mindig az egészséges lábamat nyújtom oda. Egy angol lord a feleségével csónakázni megy. Hirtelen vihar tör ki, szakad az eső, mire a lady megszólal:- Istenem, mindjárt felboru­lunk.- Nem baj - feleli a lord, - legalább tető alatt leszünk. f/MLOTTUK tuÁ&ó'V' A j, SAJÁT Miért hívod a menyasszonyo­dat „kicsi csigámnak“?- Mert neki saját háza van... JEAN VICCEK- Döntse meg az asztalt, Jean!- Miért?- Dőlt betűkkel akarok írni. x- Jean, mi volt ez a csöröm­pölés?- Egy autó be akart fordulni a mellékutcába, uram.- No, és miért csörömpölt?- Mert nem volt mellékutca, uram. x- Jean, esik az eső?- Esik, uram.- Akkor vigye a halakat sétálni. x- Miért tette az újságokat a hű­tőszekrénybe, Jean?- Hogy a hírek frissek maradja­nak, uram. x-Jean, hozza a lemezvágó ollót.- Minek, uram?- Hogy pléhpofát vágjak. x- Hozzon egy bunkósbotot, Jean!- Minek, uram?- Hogy legyen mivel agyonütni az időt. x- Jean, dugja be a tehén farkát a konnektorba!- Minek, uram?- Hogy forralt tejet igyunk. x- Jean, hozza be az orgonaszí- nú ingemet!- A szekrényben csak fehér színű ing van, uram.- Na és, fehér színű orgona nincs? x- Mászik a kaktusz, Jean?- Nem mászik, uram.- Akkor én egy sündisznót ön­töztem meg. x- Jean, ez a hőmérő nem megy se le, se fel.- Bizonyára elfelejtette felhúzni, uram. \ x- Mit csinál egy tengerész, Jean ha a süllyedő hajón a víz már a nyakáig ér?- Kézre áll, uram, hogy a víz csak a bokájáig érjen. x- Hány óra van, Jean?- Kilenc uram.- Akkor adjon el nyolcat, mert nekünk egy is elég! NAPPAL A skót meglátogatja a barát­ját, és ágyban találja.- Te nappal alszol?- Hát persze! így megspóro­lom a hálóinget! UTÁNA Kovácstól megkérdi Szabó:- Mikor ismerted te meg a fele­ségedet?- Sajnos - feleli szomorúan Kovács - miután elvettem. A HÉT VICCE- Mielőtt kanyarodik, sose felejtse el kitenni az irányjélzöt! - figyelmezteti az oktató a tanulóvezetöt.- Es mennyire tegyem ki, kérem? Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza) KÖNYV Kovácsot addig kérleli a felesé­ge, hogy az üres könyvszekrény­be vegyek könyveket, amíg végül bemegy egy könyvkereskedésbe, és így szól:- Egy Mikszáth-sorozat kellene nekem. A kereskedő megkérdi:- Milyen kiadás?- Igaza van - mondja Kovács, és elrohan. KÚRA A kövér Kovácsnénak azt mondja z orvos:- önnek alaposan le kell fogynia. Nem szabad egyebet ennie, mint gyümölcsöt, főzelé­ket, salátát és pirított kenyeret. Kovácsné megadással hall­gatja az orvos rendelkezéseit, azután megkérdi:- Étkezés előtt, vagy étkezés után? PANASZ Kovács megkérdi kártyapartne- rétöl a kávéházban:- Miért olyan levert?- Ne is kérdezze - sóhajtja Szabó. - Szép, fiatal feleségem, van, de amilyen fiatal, olyan beteg.- Maga panaszkodik - legyint Kovács -, mit szóljak én? Nekem csúnya, öreg feleségem van, és amilyen öreg, olyan egészséges. (DíDűKD : -------1-—|- Nem értem, miért dühöngsz, Amália. Azt mondtad idézzem föl a régi sátorozások hangulatát és főzzek bográcsgulyást... (Lubomír Nikolíni rajza) ROSSZ Kovács megebédel egy ven­déglőben. Fizetéskor a fópincér így szól:- Pardon, kérem ez a húszko­ronás rossz.- Akkor kvittek vagyunk - mondja Kovács.- Hogyhogy?- Mert az ebéd is rossz volt. MAI TÖRTÉNET Nyári történeteket mesélnek az üdülőben.- Állok a Duna partján - mondja egy férfi, - amidőn a Duna köze­péről egyszerre csak rémült ordí- tozást hallok. Habozás nélkül be­ugróm a vízbe, odaúszom a ful­doklóhoz, hát látom, hogy egy na­gyon kövér pasas, lehetett vagy százhúsz kiló, akit úgysem bírtam volna kihúzni. Legalább egyet mentsünk meg, gondoltam ma­gamban - és habozás nélkül visz- szaúsztam a partra. NAGYI A nagymama a konyhaajtó­ban ül, és szokatlan gyorsaság­gal harisnyát köt. A szomszéd- asszony megkérdezi tőle:- Mondja, kedves nagymama, miért köti olyan gyorsan azt a harisnyát?- Azért - feleli a nagymama -, mert már fogytán van a fonal, és szeretnék elkészülni a harisnyá­val, mielőtt elfogy. LEVEGŐ Kovácsné beteg, és az orvos ten­geri levegőt ajánl neki. Kovácsnak szemlátomást súlyos gondokat okoz ez a kérdés. Némi gondolko­dás után hirtelen felugrik, és így kiált:- Megvan.- Mi van meg?- A tengeri levegő. Veszünk egy heringet, és beletesszük a ventillátorba. ALEKSZEJ JAHONTOV Sört akarok Pokoli hőség volt.- Mit szólnál egy pohár sörhöz?- Szívesen - válaszol a barátom.- Így hát bementünk egy vendéglőbe, és leültünk egy asztal­hoz. A pincér tüstént ott termett, de amikor meghallotta, hogy sört szeretnénk, csak elmosolyodott:- Ilyen hőségben? Csak télen van sörünk. A másik étteremben fél órát kellett vámunk a pincérre. Amikor odalépett az asztalunkhoz, konyakot rendeltem.- Megbolondultál? - Ámult el a barátom.- Cseppet sem bolondultam meg. Nagyon egyszerű a dolog- magyaráztam. - Van nálam fokmérő. Ha a pincér kihozza a konyakot, megkérdezem tőle, hogy megmérhetem-e. Akkor aztán egy csapásra lesz sör, sőt még ásványvíz is! A konyak azonban rendben volt, sört viszont nem kaptunk.- Ebből már elég - mondta a harmadik étteremben a barátom.- Most te csak maradj veszteg, hallgass, és figyeld, hogyan kell ezt csinálni. A pincérre egy órát kellett várnunk. Amikor nagy sokára megjelent, alig álltam meg, hogy ne vonjam felelősségre a vára­kozásért. A barátom azonban ekkor az asztal alatt a lábamra lépett.- Itt vannak a legudvariasabb pincérek - kezdte. A pincér erre elpirult.- És itt van a legkulturáltabb kiszolgálás - folytatta a barátom.- Egy pillanat, kérem - mondta a pincér. - Ha megengedik az urak, mindjárt kicserélem az abroszt.- No látod - kacsintott a barátom. - A te erőszakos módszere­iddel semmit sem érünk! Udvariasságot csak udvariassággal lehet kieszközölni. A pincér visszajött a tiszta abrosszal, levette az asztalról a piszkosat, letörölte vele a lehullott morzsákat, azután feltette a tiszta abroszt.- Ezentúl mindig ebbe az étterembe fogunk járni - jelentettem ki.- Valóban - mondta a barátom hiszen itt van a legbővebb ételválaszték... A pincér arca már-már elborult.- És milyen istenien főznek...! A pincér komor arca egyre felhösebb lett. Amikor a barátom már ott tartott, hogy az éttermet egész Európa legkiválóbb éttermének nevezte - a pincér nem bírta tovább, térdre hullott, és könyörögve nyújtotta felénk a kezét:- Esküszöm, hogy nincs egyetlen csepp sörünk! Gellért György fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom