Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-22 / 29. szám
r TUDOMÁNY TECHNIKA Míg a hetvenes években a mikroelektronika, a mikroprocesszoros technika indult rohamos fejlődésnek, a nyolcvanas években már egy újabb műszaki irányzat, az optoelektronika kezdett kibontakozni. Ez az új technika elektromos áram helyett fényt használ fel a távközlésben, s lehetővé teszi a drága rézből készített kábelek helyettesítését vékony üvegszálakkal. A kábelek egyes típusainak megfelelően a megtakarított réz mennyisége kilométerenként a 300 kg-ot is elérheti. Az opto- elektronikai távközlést ráadásul a nem kívánatos elektromágneses mezők sem zavarják, amelyekkel környezetünk szinte telítve van, s az üvegszál lényegesen több információt képes közvetíteni, mint a fémvezető. A jelenlegi időszakban az iparilag fejlett országokban nagy figyelmet szentelnek az optoelekt- ronikának. Intenzíven vizsgálják A gallium-arzenid epitaxiás kristálynövesztésére szolgáló berendezést, amelyet a Tesla Blatná vállalat dolgozói fejlesztettek ki, Vlastimil Moravec mérnök kezeli Az optoelektronika lelkes úttörői a lehetőségeit az üvegszálas távközlési vonalak kiépítésének, az üvegszálvezetékes városi telefon- hálózat, valamint az ilyen rendszerű televíziós közvetítés megvalósításának,' s az utóbbi időben már a tenger alatt optoelektroni- kus kábelek lefektetése is szóba került. Az optoelektronika alapját- a fényvezetésre alkalmas speciális üvegszálakon kívül- olyan alkatrészek képezik, amelyek az elektromos jeleket látható vagy láthaiatlan fényjelekké alakítják át. Nálunk az ilyen alkatrészek gyártásával (a spektrum láthatatlan infravörös sávjában) az ipar és a távközlés számára a Tesla Blatná vállalatban foglalkoznak. Sorozatgyártásban vannak már a félvezető világítódiódák első típusai a lyukszalagokról való adatolvasásra az üvegszálas távközlési rendszerekhez. Az első optoelektronikai alkatrészek gyártását a hetvenes évek közepén kezdték el a blatnái vállalatban. A lelkesedő szakemberek Dr. Ladislav Michálek által vezetett csoportja egyedülálló laboratóriumi berendezést szerkesztett meg az új félvezető alapanyag, a gallium-arzenid előállítására, amely rendkívül alkalmas az optoelektronikai alkatrészek gyártásához. Az 1979-es évben az egyik legfontosabb feladatot is sikerült megoldaniuk, az ún. eptiaxiás kristálynövesztés technológiáját cseppfolyós halmazállapotból. E titokzatos elnevezés alatt az rejlik, hogy egy köralakú gallium- arzenid lapkát olvasztott gallium- arzenidbe helyeznek, s a lassú hűtés folyamán mikroszkopikus méretű réteg képződik az anyagból a behelyezett lapkán. Éppen ez az eljárás bizonyult rendkívül alkalmasnak és gazdaságosnak az alkatrészek sorozatgyártásához. Képzeljük el, hogy a folyékony gallium-arzenidet 900 C° hőmérsékleten kell tartani, s csak ± 1 C° lehet az eltérés. A hűtés folyamatát hasonló pontossággal kell végrehajtani. Az ehhez használt berendezést szintén a blatnái vállalatban fejlesztették ki. Paramétereit tekintve világviszonylatban is megállja a helyét. Hazai gyártása nemcsak gazdaságos, hanem szükséges is, mert ilyen berendezést senki sem ad el a világpiacon. A vállalatban alig tízen foglalkoznak az új optoelektronikai alkatrészek és a gyártásukhoz szükséges berendezések fejlesztésével. Természetesen nincsenek magukra hagyatva. Szorosan együttműködnek a prágai Híradástechnikai Kutatóintézet optoelektronikai szakembereinek jólfelkészült csoportjával. A félvezető alapanyagot, a gallium-arzenidet viszont a Ziar nad Hronom-i SZNF Alumíniumgyár technikusaival folytatott együttműködés keretében szerzik be. A galliumot és az arzént az alumíniumgyártás hulladékanyagából nyerik, ami nem csekély deviza megtakarítást jelent a népgazdaság számára. Egy kilogramm tiszta gallium-arzenid ugyanis körülbelül félmillió koronába kerül. Az új optoelektronikai alkatrészeit minőségi ellenőrzését Ivana Fachsová végzi Habár az optoelektronikai távközlés számára készülő műszaki eszközök nem nőtték még ki a laboratóriumok és a kísérletezés kereteit, az itt folyó munka jelentősége állandóan növekszik. Az optikai leválasztó egységekből, az ún. optronokból például évente már 150-200 ezer darabot gyártanak. Amikor a fejlesztési feladatot befejezték, az igények még az ötezres darabszámot sem érték el. Az optronokra minden olyan helyen szükség van, ahol védeni kell például a vezérlő mikroszámítógépet, vagy más hasonlóan érzékeny berendezéseket a magas feszültséggel szemben. Nemrég kizárólag csak tőkés államokból hoztuk be ezeket a részegységeket. A fényérzékelők iránt is növekszik az érdeklődés. A Transporta Chrudim vállalat például 1985-től kezdve évente 2000 darabot akar belőlük vásárolni az új automatizált raktárak működtetéséhez. A fényérzékelők az olyan korszerű berendezések villamos „szemei“, amelyek teljesen kezelőszemélyzet nélkül működnek. Nálunk az optoelektronika fejlesztésére a 104-es állami feladat vonatkozik, amely 1984-ig célul tűzte az üvegszálas távközlési rendszerek gyártásának bevezetését 300 méterig terjedő távolüzemeltetésénél fognak érvényesülni. Az idei év második felétől kezdve elkezdődik a 116. számú feladat teljesítése, melynek keretében bevezetik a félvezető lézerek gyártását; ezek olyan alkatrészek, amelyek nagy távolságú telefon- beszélgetések, s más jellegű távközlések közvetítésére fognak szolgálni. A blatnái műszaki fejlesztőknek éppen az idén sikerült legyártaniuk az első lézereket, s nemcsak laboratóriumi feltételek között, hanem már az üzemi gyakorlatban. Habár élettartamuk csak néhány órára terjedt ki, fényerősségük azonban elég nagy, ami azt bizonyítja, hogy helyes úton haladnak a technológiai fejlesztésben. A Tesla Blatná vállalatban ed: dig a passzív elektronikai alkatrészek gyártására szakosították a termelést. Erre a választékra a jövőben is szükség lesz, de ez a szakterület önmagában nem biztosítja a vállalat dinamikus fejlődését. Ezért a vállalat dolgozói a nyolcvanas évek második felében, de főleg a kilencvenes években az optoelektronikát tartják termelési programjuk legfontosabb irányzatának. Már az idén elkezdik annak a konzultációs központnak a kiépítését, ahol részletes felvilágosítást nyújtanak az érdeklődőkA vállalat egyik progresszív terméke a fényérzékelő, amely sokoldalúan felhasználható az automatizált termelési folyamatokban, s máris nagy iránta az érdeklődés (A szerző felvételei) ságra. Ezek az üvegszálak fogják pótolni a rézhuzalos vezetékek szövevényét az erőművekben, az ipari üzemekben és más helyeken. A Tesla Blatná vállalatban elért eddigi eredményekből arra lehet következtetni, hogy kialakultak a feltételek a feladat sikeres teljesítéséhez. Már az idén elkezdik a 3 méterig terjedő vezetékrészek gyártását, amelyek mindenhol alkalmazhatók, ahol a mikroelektronikának magas feszültség közelében kell működnie. A Tesla Blatná vállalat dolgozói optoelektronikai termékeikkel szintén betársultak abba a közös szocialista kötelezettségvállalásba, amelyet a ÖKD Praha vállalat dolgozói kezdeményeztek a 25 MW-os villamos hajtóművek gyártásához a tranzit gázvezeték 4. ága számára. Az üvegszálas vezetékek és a hazai gyártású optoelektronikai alkatrészek első alkalommal tehát a tranzit gázvezeték igényes nek az optoelektronikai rendszerekről és ezek hatékony gyakorlati alkalmazásának lehetőségeiről. A konzultációs központ egyúttal szoros kapcsolatot létesít a gyártók és a felhasználók között, hogy a termelés rugalmasan reagálhasson a megrendelők igényeire. Az optoelektronika tehát nálunk is bontogatja a szárnyait. A Tesla Blatná vállalat úttörő munkáját afia- talok lelkesedése is támogatja. Az optoelektronika fiatal szakágazat, ezért fejlesztéséhez elsősorban fiatalokra van szükség“ - mondja Josef Michálek, a vállalat igazgatója. Bizonyára nem véletlen, hogy ott talált lelkes támogatókra, ahol az igazgatóhelyettesek átlagos életkora 34 év, s a fejlesztési és műszaki dolgozók is a fiatalabb korosztályhoz tartoznak. Amint azt maguk is hangsúlyozták, semmivel sem cserélnék fel az optoelektronikát. MILAN ADÁMEK ÚJ szú 17 Érdekességek, újdonságok AZ ÖREGEDÉS-FAKTOR NYOMÁBAN A Szovjet Tudományos Akadémia kijevi gerontológiai intézetében a közelmúltban nagy jelentőségű kísérleteket végezték. Két egér szervezetét egyesítették sebészeti úton, oly módon, hogy egyfajta sziámi iker jött létre belőlük, közös vér- és nyirokkeringéssel. Két különböző korú egeret varrtak össze: egy két-három hónapos fiatalt és egy kétéves öreget. A közös vérkeringés és az immunitást is adó sejtek kicserélődése ahhoz vezetett, hogy a fiatal egér öregedni kezdett, immunreakciója jóval gyengébb volt, mint általában a fiatal állatoké. Felteszik, hogy az idős szervezetből ismeretlen öregedési faktor jutott a fiatal egér szervezetébe. Két hónappal az első műtét után szétválasztották a párt és meghökken- ve tapasztalták, hogy egy hónappal a szétválasztás után még mindig csökkent mértékű a fiatal állat immuntevékenysége. Az erős szupresszorhatás még három hónappal a szétválasztás után is kimutatható volt. Egy másik kísérletben az egyesítés után az idős áiratot röntgensugarakkal kezelték (a fiatal állatot védték a röntgensugárzástól). Ebben az esetben a szétválasztás után jóval erősebb volt a fiatal állat immunreakciója. A röntgensugárzás nyilvánvalóan befolyásolta a sejtes immunreakciót, és károsíthatta a csontvelőből vagy a csecsemőmirigyből származó immunaktív sejteket. Nem lehetetlen azonban, hogy a sugárzás más, eddig ismeretlen mechanizmusra hatott, vagy pedig a feltételezett öregedésfaktort befolyásolta. A KULTÚRA ÁRA? Az ember letelepülése és a földművelésre való áttérése mérföldkő a kultúrához és a civilizációhoz vezető úton - állítják az antropológusok. De ezért a nagy előrelépésért súlyos következményekkel kellett fizetni: betegségekkel, éhséggel, véres összeütközésekkel. Amerikai kutatók jutottak erre a következtetésre, miután a közelmúltban behatóan tanulmányozták két indiáncsoport csontmaradványait. Az egyik csoport az időszámításunk kezdete előtti 2500 körül élt, s gyújtögető- vadászó életmódot folytatott, a másik csoport pedig az időszámításunk kezdete előtti 1250 körül, már letelepült földművelőként. Kiderült, hogy a földművelő indiánok jóval többet szenvedtek a rossz táplálkozástól, vashiánytól, súlyos fertőzésektől, mintgyűj- tögető-vadászó elődeik. A földművelő indiánok csontmaradványain talált számos sebzésnyomból ítélve ebben az időszakban jóval gyakoribb volt az erőszakos halál. Minden jel arra vall, hogy a letelepült indiánok táplálékában jóval kevesebb volt a vitamin, a rossz termés miatt éhség pusztított közöttük, ennek következtében jóval könnyebben megfertőződtek. Nőtt az agresszivitás is, mert viszonylag kis területen sokan éltek, és gyakran tört ki közöttük ellenségeskedés a jobb földterületekért. TÖRÉSEK TÉRKÉPE A geológiai felmérések során szerzett adatokhoz az utóbbi években felsorakoztak a Föld felszínéről minden eddiginél jobb áttekintést adó űrfelvételek információi. Egyebek közt ez volt az alapja a szovjet geológusok és térképészek egyedülálló vállalkozásának: elkészítették a Szovjetunió és a környező országok területén, az eurázsiai szárazföldnek mintegy hatodrészén előforduló töréses szerkezetek térképét. E hatalmas területen csaknem minden nagy- szerkezeti elem megtalálható, az ősmasszívumoktól a fiatal gyűrt hegységekig, sót a 3,5 x 2,5 méter nagyságú térképen a környező tengerek medencealjazatát is ábrázolták. A fiatal üledékes takarók elhagyásával térképre vitt mély- szerkezet jellegzetességein kívül elsősorban a töréseket osztályozták koruk, típusuk, mélységük, irányuk, dinamikájuk szerint. A térkép pontos adatokat nyújt a földrengések fészekmélységéröl, és segítheti az ásványi nyersanyagok kutatását is, hiszen a leggazdagabb lelőhelyek, különösen az érckészletek a törések mentén fordulnak elő. TERMÉSALUMÍNIUM A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Jakutiában dolgozó munkatársai a közép-szibériai fennsík bazaltjaiban apró termésalumínium lemezkéket találtak. Az alumínium nagyon elterjedt Földünkön, sok száz ásványban megtalálható, termésfémként azonban eddig nem ismerték. A most fellelt alumínium lemezkék laposak, mintegy 1 mm átmérőjű- ek. Az elemzések azt mutatták, hogy a termesremoen magnézium és - nagyon csekély arányban - többféle zárvány akad. Amiatt, hogy a termésalumíniumot bazaltban fedezték föl, azt gyanítják: az olyan erős redukálószereknek a hatására képződött, mint amilyen a hidrogén. Az a körülmény pedig, hogy a bazaltban más redukált fém - réz, ólom, cink, ón, antimon és vas — is előfordul, arra mutat: szilikátoldatban természetes fémesedési folyamat ment végbe. (d) 1983. VII. 22.
