Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-22 / 29. szám

Mindhármuk élete szorosan kötődik a munkahelyi kör­nyezetvédelem műszaki fejlesztéséhez. Az 54 éves Ladis- lav Hajzok gépészmérnök már 1971 óta dolgozik a brati- slavai Állami Faipari Kutatóintézetben, s előzőleg gazdag szakmai tapasztalatokra tett szert a Nővé Mesto nad Váhom-i Légtechnikai Müvekben. Az 56 éves Stefan Vozár technikus szintén a faipari kutatóintézet dolgozója, s szakterületét a légtechnikai berendezések tervezése és üzemeltetése képezi. Korábban ő is a Légtechnikai Művekben volt alkalmazva. A kollektíva harmadik tagja a 42 éves Ján Bilik gépész, aki 23 éve légtechnikai berendezések üzemeltetésével és fejlesztésével foglalko­zik a Mier Topol'öany bútoripari művekben. Jelenleg a műszaki-fejlesztési osztály főmunkatársa. Ez a háromtagú kollektíva nagy figyelmet keltett • Járt Bilik a biztonsági szelepek működését magya­rázza nemrég a faiparban a légtisztító és szűrőberendezések tökéletesítésében elért eredményeivel. Tulajdonképpen ,,A technológiai folyamatok tökéletesítése a faiparban a környezetvédelem javítása céljából“ című ágazati kuta­tási feladat megoldásáról volt szó. Az említett szakem­berek csoportja csaknem 5 évig foglalkozott ezzel a témá­val. Végül nagyszerű eredménnyel fejezték be a munkát, amit az is bizonyít, hogy a Szakszervezetek Központi Tanácsa ez év márciusában Antonín Zápotocky-díjjal jutalmazta a feladat megoldóit. A három szakember nem könnyű feladatra vállalkozott, mert sok szó esik ugyan a munkavédelemről, a gazdasági vezetők azonban elsősorban arra vannak tekintettel, hogy milyen gazdasági haszon származik egy-egy beruházás­ból, mikor térülnek meg a ráfordítási költségek. Faiparunk vezetői azonban tudták, hogy ebben az esetben miről van szó, ezért az Állami Faipari Kutatóintézet hótechnikai osztályát, amelyre a kutatási feladat megoldását bízták, a Mier Topol'öany bútoripari művek részvételével is meg­erősítették, a zilinai Fa- és Bútoripari Tröszt vezérigazga­tósága pedig a pénzügyi fedezéshez járult hozzá. A három kutatási-fejlesztési szakember kezdettől fogva tudatában volt a feladat jelentőségének és a munkával járó kockázatnak is. Hogy mi ebben a látszólag egyszerű témában a kockázatos, arról Hajzok mérnök nyújtott felvi­lágosítást.- A levegőbe kerülő fapor közismerten robbanásveszé­lyes. Ezt mindenekelőtt figyelembe kellett venni. Ez a körülmény a feladat bonyolultságát is fokozta, s így a megoldás is több időt vett igénybe a tervezettnél. Elsősorban a higiéniai követelményeket tartottuk szem előtt, azt, hogy a faipari üzemek dolgozói egészséges környezetben, tiszta levegőben végezhessék a munkáju­kat, s az üzemek környékét se szennyezze a fapor, ahogy azt eddig tapasztalhattuk. Ezzel párhuzamosan az első helyre helyeztük a berendezés üzembiztonságának a kér­dését is. Teljesen újszerű berendezést kellett létrehoz­nunk, amely teljes mértékben megfelel a fa- és a bútoripar specifikus követelményeinek. Természetesen a gazdasági szempontok sem szorulhattak háttérbe, nevezetesen az, hogy a berendezések gyártása ne legyen valutaigényes, hogy mindent a hozzáférhető hazai alapanyagokból lehes­sen előállítani, s energiatakarékos legyen az üzemelte­tése. Mindebből világosan kitűnik, hegy elég nagy terhet vállaltunk magunkra. A lelkesedés azonban nem hiányzott, mindannyian bizonyítani akartunk. Az új elkülönítő és szűrőberendezés három éve meg­bízhatóan üzemel a Mier Topol’éany bútoripari válla­latban A szerző felvételei • Ladislav Hajzok mérnök és Stefan Vozár technikus az új berendezés tervrajzai fölött Az új berendezés egyelőre egyedüli kísérleti példánya három éve üzemel a Mier Topol’öany nemzeti vállalat Bútoripari Szaktanintézetének termelőcsarnokában. Az előirányzott követelményeknek a négy csehszlovák szaba­dalommal védet? elkülönítő és szűrőberendezés teljes mértékben eleget tesz. Szerkezeti felépítése építőelem- rendszerű, ami jó alkalmazkodási képességet tesz lehe­tővé az egyes faipari üzemek konkrét feltételeihez. Az üzemeltetés alatt már bebizonyosodott, hogy a berende­zés tökéletesen megtisztítja a levegőt a fűrészportól és a faportól, s változatlan hőmérsékletű tiszta levegőt juttat vissza a műhelyekbe. A szűrőegység kizárólag hazai alapanyagokból készült, kiváló minőségű szűrőszövetekből, amelyek garantáltan biztosítják a levegő előírt tisztaságát. A gyakorlatban ez köbméterenként 0,7 - 0,3 mg mennyiségű szennyezettsé­get jelent, ami valóban minimális érték. Kezdetben azon­ban ez is elég bonyolult feladatot jelentett. Nálunk ugyanis speciális faipari szűrőket nem gyártanak. A kutatóknak ezért megfelelő és hozzáférhető alapanyagot kellett keres­niük, hogy megszerkeszthessék a komplett szűrőegysé­get. Ezt passzív védelmi rendszerrel is ellátták az esetle­ges robbanás következményeinek elhárítására, mégpedig biztonsági szelepek formájában. E védelmi rendszer kifej­lesztéséhez nagy segítséget nyújtott az ostravai Szénipari Tudományos Kutatóintézet, ugyancsak egy csehszlovák szabadalom érvényesítésével. Kiegészítésül meg kell még említeni, hogy fa- és bútoripari üzemeinkben eddig is használtak légtisztító berendezéseket a csarnokokban keletkező fapor kiszűré­sére, ezek azonban egyszerű mechanikus berendezések voltak, s már nem felelnek meg a munkavédelem jelenlegi szabványainak. Az új berendezés egyúttal 20-25 kilojoule hőenergiát is megtakarít köbméterenként. A hagyományos szúróberen­dezések ugyanis egy üzemóra alatt 20-30 millió köbméter meleg levegőt vonnak el a faipari üzemek fűtött csarnokai­ból, amit nem juttatnak vissza. Ha legalább tízmillió köb­métert vissza lehetne juttatni, ,az évente 700 terajoule hőenergia megtakarítását eredményezhetné, ami érték­ben kifejezve körülbelül 28 millió koronának felel meg. Nagy kár azonban, hogy az új berendezés sorozatgyártá­sának a kérdését mindeddig nem sikerült megoldani, ami ezt az energiamegtakarítást is lehetővé-tenné. Fa- és, bútoriparunk eddig nem talált kivitelezőt a gyártásukra, ezért azt fontolgatják, hogy a szakágazat saját keretei között fog gondoskodni róla. De vajon helyes-e, hogy egy olyan szakágazat, amelynek egyébként is elég sok problé­mája van saját termelési programjának fejlesztésében, egy ilyen gondot is magára vállaljon. Ez egyáltalán nem látszik logikusnak, s legfeljebb csak szükségmegoldásról lehet szó. JOZEF SLUKA Zöldséghajtatás - hulladékhő-hasznosítással A jelenlegi időszakban, ámíkor világ­szerte feszült a gazdaság tüzelőanyag- energetikai mérlege, takarékosan kell gazdálkodni minden liter üzemanyaggal, s minden kilowattóra villamos energiával. Ezzel összefüggésben előtérbe kerül az a követelmény is, hogy minél hatéko­nyabban hasznosítsunk minden rendel­kezésre álló energiaforrást. Ezek közé tartozik a Tranzit Gázvezeték kompresz- szorállomásainak hulladékhóje is, amit eddig csekély mértékben hasznosítot­tunk. A nyitrai (Nitra) járásban 1980-ban alapították meg a Zeloprodukt közös me­zőgazdasági vállalatot, amely Nyitra- Ivánkai központtal a zöldség- és gyü­mölcsfélék termelésével és feldolgozásá­val foglalkozik. Az egész vállalat fűtésé­hez szükséges energiaforrást a helyi kompresszorállomás hulladékhóje képe­zi. Az egész vállalat kiépítését több sza­kaszra irányozták elő. Az első és a máso­dik szakaszt most fejezik be, melynek során megépültek az első üvegházak, elkészült a szociális épület, a höátadó állomás, a terep közművesítése, s né­hány fontos berendezés. Jelenleg a fó­liasátrakon kívül egy másfél hek­táros üvegházban folyik a termelés, ahol a téli hónapokban zöldséghajtatás­sal foglalkoztak. Az üvegház egyik részé­ben már gyönyörűen virágzik a szegfű, amiből az év végéig több mint félmillió darabot értékesítenek. A Sempra Deőín vállalat által kivitelezett LUR-1 és LUR-2 típusú üvegházakban télen salátát, kara­lábét és karfiolt termesztettek, jelenleg pedig már a paprikát, a paradicsomot és az uborkát szedik. Az első negyedévben 323 ezer zöldségpalántát is neveltek. A növények előnyös váltakoztatása, vala­mint a termelés nagyobb jövedelmezősé­ge szempontjából a jövőben is számol­nak virágok, elsősorban szegfű termesz­tésével. A második szakasz teljes befeje­zése után a 3,5 hektár területű üvegház­ban évente másfél millió zöldségpalántát, körülbelül 500 tonna hajtatott zöldséget, s bizonyos mennyiségű virágot fognak termelni. Az első szakasz befejezését eredetileg 1983 áprilisára tervezték. A korábbi üzembe helyezés egyaránt hasznos volt' a vállalatnak és a társadalomnak is, mert jelentős energiamegtakarítást eredmé­nyezett. Ami a termelés gazdaságossá­gát illeti, erről elég annyit említeni, hogy a hulladékhő ötször olcsóbb, mint a ha­gyományos tüzelőanyagok. Ehhez a fű­tési rendszerhez azonban igényesebb technológiai berendezésekre van szükség. Az építkezés harmadik szakaszában elkészül egy további 1,5 hektáros üveg­ház, egy légkondicionált raktár 1000 ton­na gyümölcs és zöldség tárolására, s né­hány szárítóberendezés a gyümölcs- és a zöldségfélék feldolgozásához, valamint a magvak kezeléséhez. A harmadik épí­tési szakasz kezdését 1984-re, befejezé­sét pedig 1988-ra tervezik. A legfonto­sabb azonban az, hogy a hulladékhő hasznosításához már adva vannak a mű­szaki feltételek. De hogyan is keletkezik ez az értékes hulladékhö? Arról van szó, hogy a komp­resszoroknak a földgáz továbbításához bizonyos nyomást kell kifejteniük, miköz­ben felmelegednek. A hűtésükre használt víz 120-130 Celsius-fokra melegszik fel. Ezt a vizet vezetik az üvegházakba, ahol a hó egy részének leadása után körülbe­lül 65 C°-ra húl le. Ezt a vizet visszaveze­tik a kompresszorok hűtésére, mert eze­ket nem lehet alacsonyabb hőmérsékletű vízzel hűteni. A lehűlt víz egy részét öntözésre is felhasználják az üvegházak­ban. Amikor nem kell fűteni az üvegháza­kat, a hulladékhőt a terményszárítók üze­meltetéséhez fogják felhasználni, ami éppen a nyári és az őszi hónapokban válik esedékessé. A Zeloprodukt közös mezőgazdasági vállalat tevékenysége azonban a tag- szervezeteknek nyújtott szakmai tanács­adásra is kiterjedt. A vállalat gondosko­dik a megtermelt zöldség- és gyümölcs- félék értékesítéséről, s képviseli a tagvál­lalatokat a szállítói-megrendelői tárgyalá­sokon. A Zeloprodukt tagjai között van a nyitrai járás összes egységes földmű­vesszövetkezete, az Agrokomplex nem­zeti vállalat, a Nyitrai Cukor- és Konzerv­gyár, a Bratislavai Hűtőipari Vállalat nyit­rai üzeme, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Konzervgyár, a Jednota fogyasztási szö­vetkezet nyitrai részlege, valamint a Se- mex Bratislava. Az említett vállalatok az építkezési költségek fedezéséhez is hoz­zájárulnak. A Zeloprodukt első részlegei­nek sikeres üzembe helyezése társadal­mi szempontból is nagy jelentőségű, hi­szen a Tranzit Gázvezetéknél keletkező hulladékhó gazdaságos hasznosítása mellett a lakosság friss zöldségekkel és vitaminokkal való ellátása is javulni fog, s nemcsak a nyitrai járásban, hanem a felvásárló szervezetek közvetítésével az ország más járásaiban és kerületei­ben is. JOZEF LUKÁÓ 1983

Next

/
Oldalképek
Tartalom