Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-22 / 29. szám
f Világméretű jelenség napjainkban a kiváló minőségű, alapvetően fontos nyersanyagok és energiaforrások hiánya. S miután áruk is emelkedik, a szakemberek mindenfelé arra kényszerülnek, hogy új nyersanyagforrások után kutassanak. Ebben az útkeresésben kézenfekvő lehetőségnek kínálkozik a hulladékok újrahasznosítása, ami ráadásul környezetvédelmi gondjainkon is enyhítene. Ugyanis az anyag használati értékének elvesztésével újrafeldolgozásra alkalmas mivoltát egyébként is megőrzi. S ami az egyik helyen hulladék, másutt nyersanyag lehet. Nemhiába szokták mondogatni: lényegében hulladékunk nincs is, csak a nyersanyagok nincsenek megfelelő összetételben a maguk helyén. Az ipari szakemberek az adott helyzetben mindenhol a hulladékmentes vagy kevés hulladékot „termelő“ technológiai folyamatok bevezetésén törik a fejüket. Második lépésként azonban a hulladékkal mint másodlagos nyersanyagforrással is számolnak, hiszen feldolgozásának költségei mindössze feleannyit tesznek ki, mint az elsődlegeseké. Hazánk nem tartozik a túl gazdag nyersanyag- és energiaforrással rendelkező országok közé, ezért egyre sürgetőbbé válik a magasabb fokú hasznosítás elérése, s ezen belül az évente keletkező 452 millió tonna hulladék minél nagyobb részének visszajuttatása a termelésbe. Tapasztalatszerzés céljából ezúttal a gottwaldovi járásba látogattunk, ahol a bőr- és múanyagfeldolgozás, valamint a cipőgyártás során keletkező hulladékok sorsáról érdeklődtünk öt helyszínen. A teljes képhez tartozik, hogy a Svit üzemei az évtizedek óta bevált gyakorlat révén ágazatukban a többiek elé kerültek a másodlagos nyersanyagok feldolgozásában. Nem mondható el ugyanez a műanyag- gyártást képviselő napajedlai Fatráról, amely fe téren 5-6 azonos szintű vetélytársra is akadna az országban. • A gottwaldovi Svitben a poliuretán cipőtalpat fröcs- csentéssel öntik formába. Előtte játszódik le ez a művelet: a forma tisztítása BŐRGYÁRTÁS - ALAPANYAG-GONDOKKAL Első megállónk a Svit otrokovicei bőrfeldolgozó üzeme. Itt készül a cipőgyártáshoz szükséges készbőrök, textilanyagok, cipőipari kartonok és más készítmények jelentős hányada. Ebből aztán a Svit vállalatain kívül jut a többi cipőgyártónak is. Fő tevékenységük a bőrcserzés, de kartonok előállításával úgyszintén foglalkoznak, s a feldolgozandó mennyiség 90 százalékát hulladékpapírból nyerik, tehát másodlagos nyersanyagot dolgoznak fel. Mielőtt felsorolnánk, hogy milyen technológiákat alkalmaznak a bőrfeldolgozás egyes műveleteinél keletkező hulladék újbóli hasznosítására, említsük meg: az üzemben évente 45-50 ezer tonna nyersanyagot dolgoznak fel, s ennek 85 százaléka marhabőr, amelyet fele-fele arányban hazai és külföldi szállítóktól kapnak. Régebben a hazai marhabőr az egyik legjobb nyersanyagnak számított, ma ez már nincs így. A visszaesés okaiként a tenyésztés káros hatásait és a bőr kezelésének hiányosságait hozzák fel. Szinte állandó vitában vannak a húsipar dolgozóival, akik a bőrt másodlagos nyersanyagnak tartják, s ennek megfelelően bánnak is vele. Pedig a cipőiparban ez az alapvető és a legfontosabb elsődleges nyersanyag, melynek a minőségén múlik szokszor, hogy cipőinkkel érvényesülünk-e a külföldi piacokon vagy sem. A bőrgyártásban átlagban 30—40 vegyi és mechanikai műveletet alkalmaznak. Ennek során keletkeznek olyan hulladékok, amelyekkel előre számolnak. Kellemetlenebb viszont, ha minőségi okokra visszavezethetően ezek aránya a vártnál nagyobb. Ilyenkor szemszögünkből nézve is nehezebb a helyzet, mert a melléktermék másodlagos felhasználása akadozhat. Tehát a rossz minőségű marhavagy sertésbőrből nagyon nehéz kiváló végterméket előállítani. Legnagyobb mértékű a hulladéktermelődés a vizes múhelyi műveleteknél. Ezek hasznosítására vonatkozóan azt az elvet alkalmazzák, miszerint a feldolgozandó anyag maximális mennyiségéből készbőr legyen, s csak a használhatatlan bőrdarabokat alkalmazzák egyéb célra. így kerül feldolgozásra a kopasztás, húsolás és színelés során keletkező melléktermékek jelentős hányada. Ebben az üzemben négy termékcsoport készül másodlagos nyersanyagból: a zselatinok, a szálas kidolgozott bőr, a cipőipari, kartonpapír és a mesterségesen előállított fehérjetartalmú takarmány, amelyet keverék formájában etetnek az állatokkal. Egyébként az otrokovicei Svitben a hulladékok feldolgozásával együtt az egész termelés zárt ciklusban zajlik, ami esetükben annyit jelent, hogy kevés feldolgozás nélküli melléktermék hagyja el a gyárt területét. • Az elhasználódott gumiabroncsok újrafeldolgozásának egy szakasza az otrokovicei Vörös Október Gumigyárban (Miroslav Tuleja felvételei) Ml TÖRTÉNIK AZ ELHASZNÁLÓDOTT GUMIABRONCSOKKAL? Maradunk Otrokovicén, csak a színhely más, ezúttal a Vörös Október Gumiabroncsgyár. Induljunk ki abból a tényből, hogy hazánk egy főre eső kaucsukfelhasználása a világ élvonalába tartozik, évente 250 ezer tonna gumihulladékot produkálunk. Ennek megfelelően egyre nagyobb gond az elhasználódott gumiipari termékek felszámolása. Világméretű problémáról van szó, így tehát megoldása határainkon túl is időszerű. De mi a helyzet nálunk? Erre kaphatunk részbeni választ ebben a gyárban, ahol az elhasználódott gumiabroncsok ledolgozásával is foglalkoznak. Ezekből a gumiabroncsokból jelenleg hazánk területén évente 100 ezer tonna kerül kiselejtezésre. Mi történik ezzel? Feldolgozzuk? De vajon mennyit? - ezek a legizgalmasabb kérdései e témának, még akkor is, ha tudjuk, hogy a nagy részben gumiabroncsokból előállított regenerátum gyártásának közel ötvenéves múltja van hazánkban. Otrokovicén azonban az elhasználódott gumiabroncsoknak mindössze öt (!) százalékát hasznosítják újra, s a széles választékból is csak némely tehergépkocsikról lekerülő fajtákat. Igaz, a regenerátumba más gumihulladékot is adagolnak, de a személygépkocsik, a traktorok, a könnyű teherautók és a nehéz földgépek gumiabroncsai némely tulajdonságaik miatt és megfelelő gépi berendezések hiányában nem is kerülnek újrafeldolgozásra. így marad a regenerátum előállítása, mely ugyan energiaigényes, de kedvező tulajdonságai miatt hasznos gumiipari nyersanyag, hiszen két kilogrammja egy kilogramm kaucsukot helyettesít, persze ez a pótlás nem mindenhol lehetséges. Otrokovicén évente 15 ezer tonna regenerátu- mot állítanak elő, s jut belőle külföldre is, sőt a megrendelések jóval felülmúlják a kapacitásbeli lehetőségeket. Termelési programjukban azonban egyre nagyobb az acélvázas gumiabroncsok aránya, de ezek feldolgozásához egyelőre nincsenek berendezései a gyárnak. így aztán a jövőre nézve sok függ attól, mire lesznek képesek illetékes kutatóintézeteink e téren. REGENERÁTUM ÉS ZÚZALÉK CIPÓGYÁRTÁSI HULLADÉKBÓL Utunk ezután Gottwaldovba, az európai hírű Svit cipőüzemébe vezetett. Itt is afelől érdeklődtünk vajon mi a hulladékok sorsa? Bat'a mai utódai több évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek e téren, s jelenleg sem akarnak hagyományaikból elszakadni. Két területre összpontosítanak: a gumi- és poliuretán hulladékok feldolgozására. A cipő és a félkésztermékek előállításánál a gyárban évente közel négyezer tonna gumihulladék keletkezik. Lényegében ez olyan másodlagos nyersanyag, amely népgazdaságunk több ágazatában hasznosítható. Ebből Svitben több mint 2500 tonna kerül feldolgozásra, regenerátum és gumiipari adalékanyagnak használt őrölt zúzalék tornájában, s mindkettőből kilenc színben tizennyolcféle készül. Előállításukhoz három őrlőgépsor áll rendelkezésükre. Tíz százalék híján valamennyi készítményük visz- szakerül a termelésbe, viszont kár, hogy kiépített berendezéseik kapacitása kihasználatlan a megrendelők alacsony érdeklődése miatt. A poliuretán-talp gyártásánál keletkező hulladékot eddig összezúzták és szigetelőanyagként a kisfogyasztóknak árulták. Mivel azonban devizaigényes nyersanyagról van szó, megkeresték annak módját, hogyan lehetne visszajuttatni ezt a termelésbe. S miután találtak erre is megoldást, a poliuretán-talpak fröccsentésénél keletkező hulladék már nem gond a gyárban, sőt 500 ezer devizakorona megtakarítást is eredményezett. És további példákat sorolhatnánk, jelezve, hogy a gottwaldovi Svitben a gazdaságos termelés mércéjét magasra helyezték. • Amikor a kész műanyagtömlö lekerül a gépsorról. Pillanatkép a napajedlai Fatrából AZ ÚJRAFUTÓZTATÁS GAZDASÁGI HASZNA Malenovicén, Gottwaldov külvárosában a járási ipari vállalat protektoráló üzemébe látogattunk. Ide kerülnek újrafútóztatásra azok a gumiköpenyek, amelyekről tulajdonosa úgy véli, hogy kopása ellenére érdemes megjavíttatni. Ilyenkor műszerek segítségével könnyűszerrel kimutatható: hulladékbegyújtőbe való vagy újrafútóztatásra alkalmas-e a gumiköpeny, mégis nagyon kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Pedig nyilvánvaló az újrafutóztatás gazdasági haszon vállalatnak és magánszemélynek egyaránt. Egy adat a sok közül. A gumiköpeny általában 63-68 kilogramm anyagfelhasználással készül, a felújításkor mindössze 15 kilogrammra van szükség. S a kevesebb anyag és munka az újrafutóztatás árában is megmutatkozik. A malenovicei üzemben tavaly több mint 80 ezer személyautó- és több mint 85 ezer teherkocsi-köpenyt újítottak fel. Ilyen tekintetben az országban az első helyre kerültek. Ezen kívül még a gumibelső nélküli teherautóabroncsok felújítását is elvállalják. Az üzemben hárommú- szakos termelés folyik, alig száz dolgozó közreműködésével. Szlovákiában az újrafutóztatás még nem terjedt el ennyire, ezért fontos, hogy a malenovicei példa ebben az országrészben minél több követőre találjon. ÚJRAFELDOLGOZÁS - TERV SZERINT Utolsó állomásunk a napajedlai Fatra, a környék mú- anyagfeldolgozásának fellegvára. Itt is hagyománya van már a hulladékanyagok újbóli hasznosításának, ezért nem újdonságokról tájékoztatnak, amikor válaszolnak kérdéseinkre. Olyannyira előkelő helyen kezelik ezt a dolgot, hogy a tudományos és műszaki fejlesztés tervébe is belekerült, így aztán időközönként ellenőrizhető: hol tartanak egy-egy feladat megoldásában. Mindenesetre tapasztalatszerzésünk során egy olyan új elemre bukkantunk, amely legalább áttekinthetőbbé teszi a másodlagos nyersanyagok feldolgozásában érvényesülő törekvéseket. S ez a gyakorlat a Fatrában, ahol saját hulladékanyagaikból évente hatezer tonnát dolgoznak fel jól bevált. Máshol is hasznos lenne ennek alkalmazása, mert így már a tervkészítésnél számolnak bizonyos mennyiségű másodlagos nyersanyaggal, amelynek feldolgozása aztán a termelésben is bekövetkezik. Sok gyárban éppen ennek a hiánya juttatja mellékvágányra a hasznosítható hulladékokat. xxx Kétnapos utunk tapasztalatainak csupán néhány lényegbevágó töredéke került az olvasó elé. Ebből levonható azonban a legfontosabb tanulság: nálunk a másodlagos nyersanyagok kérdésében jelenleg a vállalatok, legfeljebb a tárcák érdekei érvényesülnek. Pedig ideje lenne már, ha felmérnénk, de legfőképp érvényre juttatnánk a valós népgazdasági érdekeket. Mert az idő múlása a mai gyakorlat kíséretében gondjainkat csak szaporíthatja! J. MÉSZÁROS KÁROLY MÁSODLAGOS NYERSANYAG HUUAHKBII
