Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-30 / 52. szám

H atalmas tartálykocsi kanyarodik be az egyik házgyár betonkeverő központjába. Tartálya tele kitűnő minősé­gű cementtel, a vezetőt még ez a több tonnás teher sem gátolja egy bravúros manőverben. A „deres“ hajú pilóta korát meghazudtoló ügyességgel „pattan“ ki a vezetőfülkéből, s már dorgálja is az ittenieket. - Hát ti eszitek azt a cementet, hogy az embernek állandóan úton kell lennie miattatok? Rendszeres jelenet le­het az iménti, mert a helybeliek moso­lyogva hallgatják. Mindezek láttán kísé­rőm, Peter Bizoh, a Bratislava! Építőipari Műszaki Ellenőrző Hivatal specialistája viszont komoly arccal fordul felém.- Nem tudom, ismeri-e a sofőr az utolsó felméréseink eredményeit, de a megérzései nagyon pontosak. Tudja, megállapítottuk, hogy itt rendszeresen túladagolják a betonba a cementet. Ez az eljárás viszont ez esetben nagyon is érthető, hiszen az emberek elővigyázato­sak. Képzelje csak el, ha egy vagy több panel a beépítés után „fölmondaná a szolgálatot“. Egy toronyházomlás em­berek tucatjaniak a halálát is okozhatná, s ki mer manapság ilyen ügyben kockáz- tani.- Ez érthető, de véleményem szerint arra vannak a tervező és egyéb szak­emberek, hogy pontosan megállapítsák, mennyi cement kell egy kitűnő minőségű panel elkészítésére anélkül, hogy az ér­tékes alapanyagokat bitangolnánk.- Idáig minden rendben is van, csak­hogy amikor a statikus számításainak eredményeit a gyakorlatban is kamatoz­tatni kellene, azt tapasztaljuk, hogy eh­hez nem adottak a feltételek. Hogy meny­nyi cement került a felhasznált betonba, jószerivel csak azután állapíthatjuk meg, ha a keverék elkészült. A hagyományos módszer szerint minden betonadagból mintát veszünk, majd egy időigényes fo­lyamat után 24 órájára rá pontos választ tudunk adni a minőségről. így ugyan lehetőségünk van kiselejtezni az „elfuse­rált" termékeket, a túladagoltakból vi­szont már nem nyerhetjük vissza a ce­mentet.- Vagyis itt állunk tanácstalanul?- Hát azt azért nem, hiszen a dolog­ban a leglényegesebb mozzanat az, hogy a cemet elkészítése energiafo­gyasztási szempontból az építőiparban a legigényesebb folyamatok egyike. Ezért döntöttünk úgy, hogy kidolgozunk egy módszert, amelynek segítségével tö­kéletesebben tudjuk befolyásolni a ce­mentfelhasználást. Akkori elhatározásukat az iparág leg­felső irányító szervei is támogatták. A do­log súlyát csak fokozta, hogy olyan sza­kaszon igyekeztek új utat találni, ahol a hagyományos módszerek hívei eleve elvetették a siker lehetőségét. Vagyis kettős kihívás előtt álltak. A korábbi, csaknem 10 éves műSzaki norma, amely a friss betonkeverékek elemzését szabá­lyozta, az idő tájt már több vonatkozás­ban elavult. Elérkezett tehát az idő ennek felülvizsgálására is, változtatni rajta vi­szont csak úgy lehetett volna, ha kéznél van egy jobb módszer, ami lehetőséget ad a korrekcióra. Érthető tehát, hogy a kutatás fokozottabb ütemben folyt, és sikerrel. A megoldást felkínáltuk, most már csak élni kell vele - mondja Peter Bizorí- Valóban rájöttünk, hogyan rövidíthe­tő le látványosan az elemzés ideje - mondja Peter Bizon. - Végül bennünket is meglepett, milyen egyszerű a művelet lényege. Ráadásul sokkal kevesebb időt vesz igénybe, hiszen a keverék pontos összetételének megállapítása mindössze 20-30 percig tárt, s ami a legfontosabb, az eljárás nagyon pontos is. Amikor is­mételt mérésekkel meggyőződtünk róla, hogy megbízható is, azon voltunk, hogy mielőbb bevezessük a gyakorlatba. A módszer kidolgozásával egy időben a bratislavai kutatócsoport elkészítette a teszteléshez nélkülözhetetlen, műsza­kilag egyszerű berendezések prototípu­sát is. Először a vereknyei (Vrakuöa) betonkeverő központban próbálták ki nagy sikerrel. Ugyanakkor megkezdhet­ték az eredeti norma felülvizsgálatát. Úgy döntöttek, az új megszületésével nem vetik el a régit sem, hiszen a kettő együttes alkalmazásával tökéletesebb munka végezhető. Miután a Szabvány és Mérésügyi Hivatal jóváhagyta az új eljá­rást, megtörténhetett beiktatása a hivata­los műszaki előírások közé. Hogy telje­sebb képet kapjunk a dologról, érdemes megemlíteni, hogy az új módszer elfoga­dása mellett magas elismerésben része­sültek az újonnan kifejlesztett berende­zések is, amelyeket 1980-ban védett szabadalommá nyilvánítottak. Szeren­csére az érdeklődőknek nem kell majd barkácsolniok, hiszen a berendezések gyártását a bratislavai Kovodruzstvo vál­lalta. Érdemes részletesebben is megvizs­gálni, mit ígér az eljárás szélesebb körű alkalmazása. Az idevágó számítások szerint, ha hazánkban sikerülne .csök­kenteni a cementfogyasztást úgy 0,3 szá­zalékkal, évente 10 millió korona értékű cement megtakarítását jelentené. Éppen ezért kellene jobban odafigyelni a felkí­nált lehetőségre, hiszen mint kiderült, a módszer már néhány éve világon van, eddig viszont csak nagyon kevesen al­kalmazzák. Lehetséges, hogy a berende­zések sorozatgyártása meghozza e téren a várva várt fellendülést is? A tapasztala­tok azt sugallják, ilyen ügyekben kocká­zatos előre jósolni. A közömbös magatar­tás nem szegte kedvét a kutatóknak, hiszen azóta már végeztek a berendezé­sek tökéletesített másának kivitelezésé­vel is. Ennél már gépesítették a keverést, aminek köszönhetően nemcsak ponto­sabb adatokat kapnak a vizsgált betonról, hanem a művelettel még rövidebb időn belül készülnek el. E kutatómunka értékét növeli, hogy általa devizát is megtakaríthatunk. A fenti esethez hasonlóan hasznos és bizonyos vonatkozásban ugyancsak kockázatos munkába fogott az intézet egy másik csoportja, Vojtech Podolsky mérnökkel az élén. Nekik a részletes teszteknél használt betonkockák formáinak ügye ütött képletesen szólva, szeget a fejükbe. Több éves gondnak igyekeztek véget vetni, amikor úgy döntöttek, hogy forra­dalmasítják hazánkban a beton-mintavé­telt, s a próbakocka-készítést. Figyelmü­ket mindenekelőtt a súlyos, s ennélfogva nehezen kezelhető acélforma kötötte le.-Tudja, egy ilyen szétszerelhető acél­láda úgy 15 kilót nyom - mondja Po­A műanyagforma alján lyukat hagy­tunk, vagy sűrített levegővel rajta ke­resztül a kockát ki tudjuk fújni - mond­ja Podolsky mérnök (A szerző felvételei) dolsky mérnök. - Érthető, hogy főleg a nők nem nagyon boldogulnak vele, pedig a kiértékelő laboratóriumokban or­szágszerte ők vannak többségben. Ha ezt ráadásul betonnal is teleöntik, még egy férfi is beleizzad cipelésébe. Támadt egy ötletünk, mi lenne, ha műanyagból sajtolnánk a formákat. Az elképzelést minden igyekezet ellenére mégsem kö­vették azonnal a tettek, hiszen rengeteg időt elvett, amíg megtaláltuk a megfelelő­en szilárd műanyagot. Ma már örömmel közölhetem, hogy szinte minden az el­képzelések szerint „bejött“. Lehet, hogy az első pillanatban úgy tűnik, apróság, amiről szó van. Szögez­zük le azonnal, a látszat ez esetben valóban csal. Miután beindult a műa­nyagformák gyártása, kiderült, darabjuk úgy 1500 koronával,'olcsóbb a acélból készülteknél. Amellett, hogy tetemes acélmegtakarítást is jelent a műanyag bevezetése, a próbakockát mintegy ne­gyed órával rövidebb időn belül be lehet önteni, hiszen a korábbihoz képest elma­rad a forma összeszerelése.- Hogy milyen fajsúlyú problémába üt­köztünk, akkor győződtünk meg igazán, amikor kiderült, hazánkban úgy 80 ezer darab forma kellene - mondja Podolsky mérnök. Munkaerő-megtakarításhoz is vezetne bevezetésük, hiszen kevesebb ember elvégezhetné a megkívánt meny- nyiségű munkát. Tegyem hozzá, mindez asszonyaink örömére szolgálna, hiszen az új formák tízszer könnyebbek - mond­ja, majd levesz egyet a polcról, s a ke­zembe nyomja bizonyítékul. Érdemes megemlíteni, hogy az alap­anyagul szolgáló műanyagból pillanatnyi­lag elegendő áll rendelkezésünkre. En­nek köszönhetően nemcsak a hazai igény elégíthető ki maradéktalanul, de termelni tudnánk, ha kellene, még kül­földre is. Nem titok, kockaforma ügyben már jelentkeztek is külhonból. Érdeklő­dést mindenekelőtt a KGST országokból várhatunk. A kivitel nagyon kedvezően hatna a műanyag értékesítésére, hiszen míg földolgozatlan állapotban pillanatnyi­I lag is 4 koronáért kel el kilója határainkon túl, ugyanennyi súlyért termékben már 100 koronát is kérhetnénk. Valódi haszna viszont építőiparunknak származik már most, hiszen az új formák egyre nagyobb teret hódítanak. Nekik köszönhetően rendszeresebben végezhetőek a statikai mérések, mert az egyszerű kezelhetőség alapfeltétele a gyors és pontos munká­nak. Mint mondják, ez a rendszeresség kihat - hasonlóan a riport első felében leírt eljáráshoz - egészen a cement taka­rékos fogyasztására. S végül azok szá­mára, akiket még mindig nem sikerült meggyőzni a megoldás kivételes voltáról, csupán annyit, hogy tavalyelőtt éppen a müanyagformáknak adományozta a Szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium az év legjobb terméke cí­met. Ha figyelembe vesszük, hogy ha­sonló megtiszteltetésben részesült pél­dául a legújabb elektronikus vezérlésű villanymozdony, akkor a továbbiakban fölösleges bármilyen kommentár. KESZELI BÉLA Csend honol most a csitári hegyek alatt. Nem hallatszik a fácánkakasok jellegzetes rikoltása, a tyú­kokkal együtt beszorultak a védő-nevelő ketrecekbe. Itt biztonságban vannak, bár néha-néha megriadnak. Az éj sötétjének leple alatt be-besurrán egy-egy róka. Fáradhatatlanul ostromolja az erős dróthálót, mégsem tud bejutni. Annyira éhes a fácánpecsenyére, hogy csak akkor iramodik el, ha megjelenik az őr a nagy farkaskutyával. Nincs más megoldás, uzsgyi vissza az oltalmat nyújtó erdőbe. így megy ez napról napra, de eddig még a ravaszdiaknak nem sikerült kárt tenniük az állományban. Bizony az embereknek sokat kell küzdeniük, hogy a Kaukázusból hétszáz évvel ezelőtt Európába szár­mazó szép madarakat, a mezők díszeit megvédjék a ragadozóktól és jó körülményeket teremtsenek sza­porodásukhoz. Mert az állományt már terv szerint szabályozzák. A törzsállomány Szlovákiában 240 ezer darab, s évente 170 ezer kakas kilövésével számolnak.' Nagy szükség van tehát az utánpótlásra, ezért a kelte­tőkben 70 ezer fácáncsibét nevelgetnek, hogy feltölt­hessék a mintafarmok és a vadászegyesületek állomá­nyát. A legkorszerűbb keltető és nevelő közé tartozik a nyitrai Agrokomplex Dolny őtitár-i farmja, ahol a távoli jövőben 150 ezer csibe felnevelésével számolnak. Most a 38 hektáros bekerített területen, a 6 hektára kiterjedő korszerű ketrecekben a csibéket a súlycso­port szerint takarmányozzák. A tenyésztésre kiszemelt tyúkok annyi tápanyagot vehetnek fel, amennyire szük­ségük van. Ez meg is látszik termelékenységükön: 56 darab tojás jut egy tyúkra. Idén a keltetőbe tett tojások 75,7 százalékából keltek ki a csibék. Igazán jól zárták az évet, mert közel 50 ezer csibét adtak el más farmoknak és a vadászegyesületeknek. Egy kis problé­májuk is akadt, mert tovább kellett tartaniuk a jércéket, A ketrecekben aránylag eleget mozoghatnak a ma­darak (Bartolomej Kolibár felvétele) mint tervezték. Michal Líéka mérnök állatorvos vélemé­nye szerint az állomány nagyon egészséges, csak négy tyúk pusztult el. A kieresztés után aránylag jól bírják a kemény természeti fettételeket is. Alaposan felkészítik őket, és a különböző betegségek ellen az abraktakarmányba tesznek vitaminokat és orvosságo­kat. A téli időszakban, amikor gyakran befagy a víz az itatókban, sárgarépát raknak a ketrecekbe, amely át­menetileg elég a vízhiány pótlására. Persze, nem egyszerű a fajták kiválasztása sem. Ladislav Gábris, a farm vezetője előnyökről és hátrá­nyokról beszél. A régebbi fajta fácánok könnyebbek voltak és többet repültek, tehát a ragadozók kevesebb kárt tehettek az állományban. Mégis úgy döntöttek, hogy Szlovákiában a mongol fajta fácánokat honosítják meg, amelyek darabonként átlagosan 20-30 deka­grammal nehezebbek, mint a régi fajták. Nehezebben mozognak tehát a mezőn, és ha rájuk ijesztenek, olykor fel sem röppennek. Mégis indokolt elszaporításuk, mert mindenféle szempontból megfelelnek a fogyasztók igé­nyeinek és aránylag jól ellenállnak á vegyszerek ked­vezőtlen hatásának. Erősödik a hideg északi szél, amely szinte feltartóz- hatatlanul nyargal le a hegyvonulatról a völgybe. Azt szokták mondani, ilyenkor még a kutyát is kár kivenni. A farm két alkalmazottja - nem törődve azzal, hogy a szél cibálja ruhájukat - ellenőrzik a ketrecekben le­vő madarakat. Figyelik, milyen az állapotuk, nincs-e szükségük több vitaminra, tápanyagra, mert erőnlétük­től függ termelékenységük. Az eddigi tapasztalatok szerint a kellően takarmányozott fácánytyúkok közül minden második fészket rak. Lassan besötétedik, és a hegyekből felhangzik egy-egy róka szaggatott ugatá­sa. Ki tudja, talán zsákmányt remélve útra készülődnek a farm felé. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom