Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-23 / 51. szám
JSXÖ 3 XII. 23. N em mindenkinek adatott meg, hogy forradalmár lehessen. Nem mindenki képes arra, hogy fölülemelkedjen a hétköznapok hívságain, lemondjon az egyéni boldogulásról, s a végsőkig, minden áron, még élete árán is harcoljon a szabadság nagy eszményeiért. Abban a társadalomban, ahol győzött a szocializmus, a forradalmár rögtön elfoglalta az első helyet az elismert történelmi hősök sorában, s tulajdonságai a társadalmi tudat legfőbb normáivá, a személyiségformálás szerves elemeivé váltak. Más hősei vannak annak a társadalomnak, amely a magántulajdon törvényei szerint él: ott gyökeresen mások a példaképek - nem előre hívnak, nem az idejétmúlt rend megváltoztatására buzdítanak, hanem ellenkezőleg, lehűtik a forradalmi hevet. És mégis, a korunk és az elmúlt korok szabadságharcosai, életük, sorsuk, tetteik iránti érdeklődés az utóbbi időben rendkívül megnőtt minden országban, széles társadalmi körökben, a többi közt a felszabadító mozgalomtól távol álló körökben is. Mi a magyarázata ennek? Szerintem először is az, hogy a mai ember fokozott vonzalmat érez olyan szellemi értékek iránt, amelyek segítenék abban, hogy megtalálja helyét az életben, a most folyó társadalmi harcban, s képes legyen hinni erejében és lehetőségeiben. Kortársunk bonyolult és veszélyes világban él. Nyomasztóan hatnak rá a gigantikus erejű globális folyamatok, amelyeket az ellentétek végletes kiéleződése idézett elő, s amelyek úgy tetszhet (s mint sokan vélik), kikerültek az emberek ellenőrzése alól, és végzetszerűen sodorják az emberiséget a pusztulás felé, és azzal fenyegetnek, hogy bolygónkat radioaktív hamuvá változtatják. E szörnyű veszélyek láttán ugyan ki nem gondolkozik el a kérdésen: elháríthatok ezek a veszélyek? Érdemes-e harcolni ellenük, vagy már késő, az utolsó pillanatokban vagyunk? Mit tehet az egyes ember - és egyáltalán tehet-e - azért, hogy visszafordítsa az egyetemes katasztrófa felé tartó mozgást, ha egyelőre nem tudnak ezzel megbirkózni az államok, a kormányok, a nemzetközi szervezetek? Más szóval, ma különösen élesen vetődnek fel azok a filozófiai kérdések - a személyiség szerepe a társadalmi folyamatokban, a szabad akarat és a szükségszerűség kérdése -, amelyek hajdan az elmélet elvont szféráiban jelentkeztek. Ma ezek konkrét élettartalommal telítődnek, a személyes választás, a személyes sors kérdései lettek. S a kérdésekre választ keresve sokan - nemcsak azok, akik csatlakoznak a forradalomhoz (ők persze elsősorban) - érdeklődni kezdenek a forradalmárok élete és tevékenysége iránt. A XXI. századig hátra levő idő olyan időszak, amikor radikális és gyakorta váratlan változások történnek a társadalmi és a politikai életben, mélyrehatóan átalakul az emberek tudata, s- olyan roppant veszélyek fenyegetnek, hogy némely polgári ideológusok kétségbe vonják az emberi gondolatnak azt a puszta lehetőségét is, hogy lépést tartson a változásokkal, megragadja lényegüket, s felvázolja a világfejlődés valamennyire is megbízható prognózisát. Mások a chiliasmus elképzeléseit új életre keltve tagadják, hogy az ember képes elhárítani a szóban forgó elképzelések szerint elkerülhetetlen „világ végét“. És ebben a nyugtalan, viharos időben a forradalmár gondolkodók és vezérek merész, alkotó lendülete, optimizmusa, életük és tetteik példája iránt a milliók napról nápra jobban érdeklődnek. Ezek az általános szellemi körülmények határozzák meg kortársunknak azt a szükségletét, hogy fejlessze azokat az emberi tulajdonságokat, amelyek a legteljesebben a forradalmár harcosok személyiségében testesülnek meg. A Szovjetunióban ez a szükséglet és kielégítése már rég társadalmi méreteket öltött. A szovjet hatalom évei alatt több ezer könyv jelent meg különböző országok és korok forradalmárairól több száz millió példányban. Ezek között első helyen állnak azok a különféle műfajú könyvek, amelyek Marx, Engels és Lenin életéről szólnak. Sok szépirodalmi jellegű életrajzot jelentetett meg a forradalmárokról a Molodaja Gvargyija könyvkiadó a „Híres emberek élete“ című sorozatban, amelyet 1933-ban indítottak Gorkij kezdeményezésére. A kiemelkedő szabadságharcosok tudományos életrajzait a Miszl könyvkiadó jelenteti meg „A világ kommunista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalmának nagy alakjai“ című sorozatban. Forradalmárokról szóló könyveket gyakorlatilag megjelentet minden szovjet szépirodalmi vagy társadalompolitikai könyvkiadó. 1968-ban jelent meg a Politizda „Lánglelkű forradalmárok“ című sorozatának első kötete, amely Georgi Dimitrov- ról, a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy alakjáról szól, 1982-ben jelent meg a századik kötet. í A. Dzsaparidzéröl, a grúz forradalmárról. A sorozatot folytatják. Az olvasók nagyon keresik. Szovjet szerzők könyvein kívül a testvéri szocialista országok íróinak művei is megjelennek a sorozatban. Ezek a könyvek 200 000 - 300 000 példányban jelennek meg, s szinte pillanatok alatt elkelnek. A sorozat kötetei, amelyek az életrajzi regény műfajába tartoznak, a témájukat tekintve velük rokon tudományos, dokumentált munkáktól eltérően a szépirodalom eszközeivel ábrázolják a forradalmárokat, természetesen a hiteles tények megszabta határok között. E könyvek többségében tetten érhető a szerzőknek az a törekvése, hogy ne csupán feldolgozzák az életrajzi anyagot, nyomon kövessék a hősök tevékenységének fő vonalait, hanem érzelmileg is bemutassák életüket, feltárják szellemi világukat a korral való kölcsönhatásban. Az írói terv sikeres megoldása a forradalmár alakját élővé, valósághűé teszi, s így érzelmileg nagy hatást tesz az olvasóra. Ilyen például az egyik hős, Tommaso Campanella, a nagy itáliai forradalmár és gondolkodó, aki .a XVI. század végén, a XVII. század elején élt. Campanella életének több mint felét börtönben töltötte, ezért vajmi keveset tudunk róla, s éppen ezért nagy szükség volt a szerző képzelőerejére, hogy a kor sajátosságainak, a korabeli itáliai társadalom politikai erkölcseinek és konkrét életkörülményeinek alapos ismeretére támaszkodva megelevenítse Campanella alakját és életét belső tartalmának és külső megnyilvánulásainak egész gazdagságában. A kötetek szerzői együttéreznek a hősök tetteivel, gondolataival és érzelmeivel. Az olvasó Lenin bátyjával, Alek- szandr Uljanowal együtt éli át a kivégzés előtti utolsó perceket, amikor ,,Szása az ablak szűk nyílásán át meglátta a felhőket és a kéklő eget, amely szélesen hömpölygő koratavaszi folyamra emlékeztette, hirtelen ráébredt és szívbe markoló, döbbenetes világossággal megérezte, hogy ez a hajnal az utolsó.“ Egy másik életrajzi regényben Clara Zetkint, a német forradalmár nőt látjuk élete alkonyán, amikor az idős, már súlyosan beteg asszony beszédet mond a Reichstagban. A terem tele volt a diadalittas nácikkal, akik a választásokon megszerezték a győzelmet, s Zetkin itt mégis nagy szellemi diadalt aratott. ,, Ragyogó nap volt ígérve nekem... Valahonnan nagyon messziről törtek föl ezek a szavak. Az élet teljessége érződött bennük. Meg az élet végtelensége. Mint egyetlen nap jelent meg előtte saját hosszú élete, amelyben nem csalódott, amely oly sokat adott neki. Talán azért, mert ö maga oly sokat tudott adni magából! Ragyogó nap volt ígérve nekem... Még egyre ott állt a domboldalon, s hosszú űt kanyarodott az égerfaligetek között, és az ifjúság szele simogatta Clara ősz fejét. Ott állt a ragyogó napsütésben, és nem látta a nap végét. És e nap fényözönétöl övezve mondta el beszéde utolsó szavait:- Kötelességből, korelnökként nyitom meg a Reichstag ülését. Remélem, megérem azt a boldog napot, amikora legidősebb jogán megnyitom a tanácsok első kongresszusát T anács-Németországban!“ Természetesen ezek az életrajzi regények nem mind egyformán értékesek az irodalmi ábrázolás színvonala, a hősök belső világának feltárása, tevékenységük társadalmi jelentőségének kibontása szempontjából. Egyes könyvek valóságos remekművek, mások nem. Mégis joggal állíthatjuk: e könyvek között egy sincs olyan, amelyet ne lenne érdemes elolvasni. Mert mindegyikben rendkívüli emberi sorssal találkozunk, olyan erkölcsi útbaigazításokat találunk, amelyek segítenek a minket érő megpróbáltatások leküzdésében. Kisebb-nagyobb mértékben mindegyik hozzásegíti az olvasót, hogy megismerje a törtélemben kitörölhetetlen nyomot hagyó rendkívüli egyéniség kialakulásának titkát. xxx Hogyan indul el egy forradalmár? Az eddig megjelent több mint száz kötet a hősöknek ugyanannyi különböző útját rajzolja meg, amelyen eljutottak a forradalomba. De az eredendő indíték, amely eleve meghatározta a forradalmár életre szóló választását, mindig a konkrét körülményektől és a kortól függetlenül, lényegében ugyanaz: az együttérzés más emberek bajaival és balsorsával, a segíteni akarás, a rossz gyökerestül való kiirtásának a vágya. A Sztyepan Halturinról szóló könyvben például ezt olvassuk erről: „Sztyepan szívében gyermekkorától élt a szeretet a megalázónak iránt s a gyűlölet azokkal szemben, akik gyötörték és elnyomták a szegény embert“, s egy másik könyv hőse, Andrej Zseljabov ugyanezt a gondolatot így fejezte ki: „ez a legyűrhetetlen fájdalom, a beletörődés lehetetlensége." Éppen ilyen lelki indítékok hatására alakul ki az a tudatos meggyőződés, hogy - miként John Lilburne, a XVII. századi angol forradalom vezére mondta - „egyetlen ember sem születik csupán önmagáért“. Éppen jnnen fakadnak azok az impulzusok, amelyek elindítják a forradalmárrá válás folyamatát. „Előbb elmegy az ember ügyvédnek, mert szereti az igazságot. Aztán szocialista lesz belőle, mert szereti védenceit. Végül forradalmárrá válik, mert szereti a szocializmust. Az egyesek igazságával kezdtem és az általános igazsághoz jutottam el“ -tűnődik el életpályáján Landler Jenő, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság egyik vezetője. Fórradalmárnak lenni annyit tesz, mint az emberekért, az emberek boldogságáért élni. Ez a gondolat hatja át a sorozat valamennyi darabját, ez a gondolat motiválja etikailag a szabadságharcosok tetteit és gondolatait. A hősök különböznek egymástól származásukat, iskolázottságukat, műveltségi szintjüket, szokásaikat és hajlamaikat, gondolkodásmódjukat és viselkedésük sajátosságait tekintve, amelyeket meghatározták a különböző korok, nemzeti hagyományok, meghatározott a forradalmi mozgalom fejlettségi szintje. De valamennyiket rokonítja az emberek iránti cselekvő szeretet. Ez a szeretet tölti meg életüket fennkölt értelemmel, ez ad nekik erőt ahhoz, hogy bátran állják a legnagyobb megpróbáltatásokat, rettenthetet- lenül vállalják a kényszermunkát, a bitót. Sokat követel tőlük ez a szeretet, de sokat is ad nekik. Ezek boldog emberek. Tudják, hogy miért élnek. Rendületlenül hisznek az emberiség jövőjében, amelyet Karl Liebknecht, a német proletariátus egyik vezétöje, a forradalmi mozgalom és saját sorsa nehéz órájában utolsó cikkének címével fejezett ki: „Azért ís.'“Mintha előre megérezte volna a rá váró szörnyű sorsot (hamarosn bestiális kegyetlenséggel meggyilkolta az ellenforradalom), gondolatban végigtekintett életútján, s számot adott saját lelkiismeretének. „És ekkor metsző gondolat hasított Liebknecht agyába: minek a nevében harcolt ö oly szenvedélyesen egész életén keresztül? Miért emészti düh még ezekben a végzetes órákban is, s mégis miért van most is teli olyan szilárd hittel? Elgyötört lelkében hirtelen feltámadt a harmónia, az igazságosság és a jóság, az emberi méltóság igazi érzése, amelyet lábbal tiportak évszázadok folyamán, s amelyet vissza fog kapni valamennyi elnyomott, a teljes egyenlőség és az általános jóakarat igazi érzése, mert ezek végül mégiscsak meg fognak honosodni a földön. “ A sorozat hősei az ügyük igazába vetett rendíthetetlen meggyőződéssel harcolnak a jóság és az igazságosság eszményeiért. Ebben a harcban erős, sziklaszilárd jellemek kovácsolódnak ki, markáns egyéniségek születnek. A szerzők nem csupán mint a gyakorlati cselekvés embereit ábrázolják őket, hanem mint az alkotó gondolat, az aktív szellemi tevékenység embereit is. A forradalmárok egyéniségében megmutatkoznak az ember óriási lehetőségei, amelyek különösen nagy erővel bontakoznak ki a forradalmi fellendülés időszakában. Ilyen időszakban kerül például a munkás Mihail Kalinyin a világ első szocialista államának élére, s válik Szun Jatszen, a szerény orvos Kínában a köztársaság megalapítójává. De nehéz, sötét időkben is, amikor a forradalom vereséget szenved s tombol a reakció, ezek a hősök törhetetlen erőről, az emberi szellem nagyságáról tesznek tanúságot, s győztesek maradnak. Ilyen hős Ernst Thälmann, a német kommunisták vezére, aki a náci börtönben is hősiesen dacol a fasizmussal, s megmutatja fölényét a hitlerista percemberkékkel szemben, akik „ezer évig“ akartak uralkodni a világ fölött. Ilyen hős Salvador Allende, a chilei forradalom vezetője, aki halálával diadalmaskodott az ellenforradalom fölött. Ilyen ember a sorozat köteteiben ábrázolt sok más hős is. Mindegyikük azáltal magasodott fölébe a sorsnak, amelyet az életkörülmények és a társadalmi környezet szántak neki, lett ura sorsának, hogy részt vett a forradalomban. Bár a hősök életében sok a közös vonás, ezért is szerepelnek ugyanabban a sorozatban, tipológiai szempontból nagy különbségek vannak köztük, amelyeket a felszabadító mozgalom fejlődésének társadalmi-történelmi feltételei, a mozgalom formái és céljai határoznak meg. A sorozat könyvei ebben az értelemben is értékesek, tanulságosak. A sorozat egészében véve szépirodalmi krónikája a forradalmi mozgalomnak, képet ad a különböző forradalmártípusokról, amelyek összhangban vannak a különböző fejlődési szakaszokkal. Néhány könyv azt is megmutatja, hogyan tevékenykedtek a forradalmárok a győztes szocializmus körülményei között. Az új társadalom legeredményesebb építési módszereinek keresése, a még sohasem próbált munka irányítása ugyancsak előidéz bonyolult helyzeteket, amelyek gyakran drámai feszültséggel terhesek, s a hőstől néha nagyobb erőfeszítéseket, önfeláldozást követelnek, mint a forradalom előkészítésének időszakában. Krzsizsanovszkijnak, Cjurupá- nak, Noginnak és a békés építés más vezetőinek tevékenységében markánsan és meggyőzően mutatkozik meg a szocialista forradalom újító, építő lényege. A marxizmus-leninizmus egyesítése a nemzetközi munkásmozgalommal, az Októberi Forradalom győzelme életre ^keltette a történelmi személyiség olyan típusát, amely a megelőző korokban ismeretlen volt. Ebbe a típusba tartozott Ernst Thälmann, Antonio Gramsci, Szén Katajama és a lenini iskola több más forradalmára. Valamennyiük jellemzője az volt, hogy egész intellektuális és erkölcsi potenciáljukat, egész alkotó energiájukat a forradalom szolgálatába állították, s képesek voltak vezetni a tömegeket. A szerzők a róluk szóló könyvekben azt is jól érzékeltetik, milyen nagy hatással volt Lenin a világ forradalmi mozgalmára. A proletariátus vezéreinek egész nemzedéke nőtt fel Lenin energiájának, gondolatai ellenálhatatlan logikájának, a dolgozók felszabadításával összefüggő problémák alkotó szellemű lenini megközelítésének közvetlen hatása alatt. Például Antonio Gramsci, az Olasz Kommunista Párt megalapítója 1922-be'n, amikor Moszkvában találkozott Leninnel, meglepődött azon, milyen tüzetesen ismeri Lenin az olaszországi helyzetet, erőviszonyokat, a kommunisták és más politikai erők tevékenységét. De a legfontosabb . tanulság, amelyet Gramsci ebből a találkozásból, a lenini örökség tanulmányozásából leszűr, hogy úgy kell élni, cselekedni és gondolkozni, mint Lenin: „Lenin. Ő vezetett rá bennünket arra, hogy másképpen kell gondolkoznunk, mint addig gondolkoztunk, hogy másképpen kell értelmeznünk a történelem mozgását. Úgy kell gondolkoznunk, mint Lenin, vagyis fejlesztenünk kell tanítását, alkalmazni kell a leninizmust a mai világ problémáinak megoldására " Ilyennek látta Gramsci korunk forradalmárát. Ilyennek látta a többi hős is, aki fel tudott emelkedni e kor történelmi feladatainak magaslatára. A forradalmárok éíete, tevékenysége, egyénisége, amely elénk tárul a szépirodalmi alkotásokban, megnyeri az embereket a felszabadító mozgalom ügyének, s egyszersmind a nagy töfnegek Körében ' terjeszti a társadaln: igazságosság, a szabadság és a társadalmi haladás eszményeit. Nem mindenkinek adatik meg, hogy forradalmár legyen. De mindenkinek megvan rá a lehetősége, hogy megtanulja, hogyan kell harcolni az emberhez méltó életért, a boldog jövőért. JULIJ OGANISZJAN, a történettudományok doktora
