Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-01 / 26. szám
. NEGYEDSZÁZADA RAKTÁK LE A VÁGSELLYEI (SALA) DUSLO ALAPKÖVÉT inte a bőség zavarával küszködöm, amikor a város felé tartok. Egyre-másra villannak fel emlékezetemben a vágsellyei Duslóról hallott és olvasott ismeretek, ki tudja már mikor és kitől szerzett érdekességek. Mert a délvidéki ember akarva-akaratlanul sokat hall erről a gyárról, még akkor is, ha a kapuján túlra egyszer sem jutott. Lehet-e hát valami újat mondani a Duslóról, amikor megszámlálhatatlanul sokan tudják róla, hogy hazánkban itt gyártják a legtöbb nitrogéntartalmú műtrágyát, hogy Vágsellye mellé telepítése egyszerre jelentette a Mátyus- földön az iparosítás fellendítését és a mezőgazdaság támogatását, hogy a földművelésből felszabadult munkaerő - köztük sok magyar ajkú - otthonához közel léphetett az ipar kötelékébe, hogy a gyár alapnyersanyaga a Szovjetunióból érkező földgáz, hogy .. És mire mindezt végiggondolom magamban, egyértelműbbé válik az igenlő válasz. Hiszen egy hatezer dolgozót foglalkoztató vállalat mindennapjairól mindig lehet újat, érdekeset írni. Akár építése megkezdésének negyedszázada kapcsán, mely ugyan szeptember elejére esik, de a létrehozásáról szóló döntés már korábban megszületett. Lépjünk hát a gyár területére, magunk mögött hagyva a cégtáblát, melynek közepébe találóan lombikba helyezett búzakalászt festettek. Alkalomszerűen adódik a múlt és jelen párhuzamának keresése, persze, két termelőrészleg összehasonlításán. Ilyen viszonylatban merülhetett fel a vállalat egyik legrégebbi egységének számító oxigénelöállító termelőrészleg meglátogatása. Jozef Malik, aki vezetője az itt dolgozó munkaközösségnek, további kollégáival az épület előtt fogad. Nyugodtan, mindenki számára érthetően csak itt mondhatja el mindazt, ami érdekel bennünket. A keze alá mintegy ötvenen tartoznak, az épület falai közt öt oxigénelőállító berendezés működik, miközben ezek óránként összesen 25 ezer köbméter oxigént termelnek. Emellett nitrogént is állítanak elő. Aztán felsorolja megrendelőik névsorát; hozzáfűzve: rendszerint mennyit és miből küldenek nekik. Innen továbbítják a vállalati hálózatba azt a nitrogénmennyiséget is, amely üzemzavar esetén megakadályozza a robbanás elterjedését, némiképp lokalizál. Elindulunk befelé. A gépházban a kompresszormotorok hangos zúgása miatt jóformán a látnivalóra vagyunk utalva. A gépek között rend és tisztaság, alighanem nem ez különbözteti meg a régi termelőegységet az újabbtól, tapasztalom mindjárt az első lépések után. Éppen a csarnok közepe táján álló kabinra leszek figyelmes, amikor valaki a fülembe kiabálja:- Itt látható az első különbség. Máshol, korszerűbb berendezések esetében a kezelőszemélyzet a vezérlőteremből irányit, figyeli a termelés menetét. Nálunk ez nincs így, mert a termelés beindításakor még csak ennél a tehetőségnél tartottunk. Az amott látható kabin utólag került ide, a dolgozókat védi a zaj ártalmaitól. Túljutva a gépházon, rezgő talapzaton megyünk a szomszédos csarnokrészbe. A szélfúvás irányával szembe állított szívóberendezés ide juttatja el a levegőt, melyet a kompresszorok közreműködésével nagy nyomásnak vetnek alá, cseppfolyósítják, miközben az alkotóelemeire - oxigénre és nitrogénra - bomlik. Egy munkás bemutatásképpen a cseppfolyós oxigénből önt a kövezetre a hófehér anyag folyadékként ömlik szét előttünk, majd percek alatt szemünk láttára „tűnik el“, és teszi frissebbé a levegőt. Látogatásunk során az újabb, korszerű, termelőegységet a hármas számú ammóniákgyártó részleg képviseli. Közel tízéves termelési múltjába két esztendeje kellemetlen epizód került: egy csatlakozás tömítésénél robbanás történt, ami tömeges munkabalesetet okozott, majd 136 napig szünetelt az ammóniák előállítása. Tavaly mégis elérték a hárommilliomodik tonnát; vagyis a nagy tejesít- ményú (naponta ezer tonna) termelőegység beindítása óta ennyi ammóniákat termelt. Erről már a vezérlőteremben Ferdinand Lukác főmester tájékoztat. Hozzáfűzi, hogy az ammóniákon kívül gőzt is állítanak elő, s az egész termelési technológia alapjában véve azonos a világszerte alkalmazott előállítási módokkal. A gőzfölöslegből villamos energiát gyártanak, s éppen annyit, hogy elegendő legyen a termelési egység energiaellátására; áramkiesés esetén kisebb beavatkozással akadálymentesen termelhetnek tovább. Sajátosság, hogy a nagy teljesítményű gépeket gőzturbinák hajtják, mert ezekhez hasonló villanymotorokat nem is gyártanak. Aztán már csak a nézelődés marad hátra. A vezérlőterem csendes, „értékfigyelő“ világa olyan, mint sok más helyen. A technikusok rendszeresen ellenőrzik a mutatók kilengéseit, lejegyzik azokat, esetleg beavatkozásukkal korrigálnak. így figyelik műszakról műszakra kívülállóként a termelés lefolyását. Akad azonban látnivaló kívülről is. Például annak, aki a hőt árasztó kazán mellett felkapaszkodik a vaslétrákon, hogy egy kis nyíláson keresztül néhány másodpercre szemtanúja legyen az ott lejátszódó folyamatnak, vagyis annak; hogyan bomlik szét a földgáz izzó környezetben, mintegy ezer Celsius-fokon. A magas hőmérséklet azonban nem teszi lehetővé, hogy bárki is hosszabb ideig tartózkodjon a kazán közelében. Arrébb a gépházban tompa búgás ad jelt a látszatra is nagyobb teljesítményű motorok működéséről. Ez már kevésbé káros hatású, így elviselhetőbb is az itt dolgozóknak. Mikorra számolják fel a környezetszennyezést? Nem kell ahhoz órákat tölteni a Duslóban, hogy valakinek eszébe jusson: vajqn itt hol tartanak a környezetvédelem terén? Hiszen bárki észreveheti a levegőbe szálló szennyeződést, vagy ha erre nem figyel fel, akkor meg időközönként az orrát csapja meg a változatos „szagok“ valamelyike. Szóval elkerülhetetlen ez a témakör, amikor asztalhoz ülünk a vállalat vezetőivel. Hogyan tovább? - hangzik a lényegretörö rövid kérdés. És íme a válasz: a szennyvíz- tisztító állomás beindításával megakadályozhatóvá válik a talajvizek szennyezése, ha a termelésből a berendezések paramétereinek megfelelő összetételben érkezik majd a tisztításra szánt víz. A környezetvédelem megoldása egyszerű, de nagyon időigényes, vallják. Ez a terület nem élvez prioritást, és mindössze annyi anyagi fedezet van rá, amennyit a vállalat gazdálkodása megenged erre költeni. És mi lesz a levegő szennyezésével? Fokozatosan felszámolják a legfőbb gócokat. Így tűnik el majd egyszer a gyár fölött oly gyakran húzódó sárga füstcsóva is. ígérik, hogy 1985-re környezetvédelmi „adósságaikat" törlesztik, gátat vetnek a további szennyezésnek. Bizakodjunk hát, bár tudjuk, hogy nálunk a vállalatokat elsősorban nem aszerint értékelik: szennyezik-e vagy sem a környezetüket, hanem gazdasági eredményeik alapján. Gazdálkodási kérdőjelek Amikor Milan Psota, a fiatal gazdasági igazgatóhelyettes is társaságunkba kerül, törvényszerűen a gazdálkodás kérdéseire terelődik a szó.- Hogy milyen tapasztalatokat szereztünk a komplex intézkedések érvényesítése során? Már a kérdés telitalálat, hiszen van mit mondanom erről - mondja hozzáértően. - Óriási gondjaink vannak az új mutató- és a bérrendszer összehangolásával. Ha kiesik valahol a termelés, az közvetlenül hatezer dolgozó jutalmazását befolyásolja, s előfordulhat - úgy mint tavaly -, hogy a bérek mozgó részével számolni sem lehet, mert egyszerűen nincs miből meríteni. A folyamatos termelésnél tehát nem éppen szerencsés a gazdasági mutatók és a bérek ilyen függövi- szonya. A tervhez kapcsolatosan annyi megjegyezni valóm akadna, hogy teljesítését alapnyersanyagunk, a földgáz folyamatos szállítása is befolyásolja. Ha ebben kiesés mutatkozik, akkor már nehezen hozható be a lemaradás, hiszen a termelés jellegéből adódóan sem nyújtott műszakokban, sem a hét végén ez nem pótolható. Úgyszintén gondunk van a különböző adalékanyagok hozzánk érkezésével Általában vasúton kapjuk, egy szerelvénybe kapcsolva az ország különböző pontjairól. Aztán mikor megérkezik, nem győzzük időre kirakni a vagonokat, amiért magas fekbért fizetünk, s ez alaposan apasztja a nyereséget. De beszélhetnék más kedvezőtlen hatásokról is. Mindenesetre van mit tennünk, hogy ezeket jó gazdálkodással ellensúlyozzuk, miközben azért várjuk a komplex intézkedések tökéletesítésének kedvezőbb lecsapódását vállalatunkra. A Duslo fejlesztése - összhangban Vágsellye városéval - az elkövetkező évtizedekben is tovább folytatódik. Hat -ezer alkalmazottja ezerrel gyarapodik majd; az új termelési és ökológiai beruházások felépültével ezekben kapnak munkát. Jelenleg is több beruházás kivitelezése van folyamatban. Legnagyobb jelentőséggel a gumiipari adalékanyagok előállítására épülő antioxidáns CD beruházás bír. Kisebb mása, 500 tonnás kapacitással már működik. Üzembehelyezésével a hazai igények kielégítésén túl külföldi piacra - elsősorban a Szovjetunióba - is szállíthatnak ezekből a termékekből. Szintén épülőfélben van a Fatex, Novozír, Decemtion és Fademorf növényvédőszereket előállító termelőrészleg; szerelését lengyel szakemberek végzik. Ilyen tehát nagy vonalakban a Duslo fejlesztésének közeljövője. Azé a mátyusföldi nagyvállalaté, amely immár negyedszázada fokozatosan bővül, gyarapodik. S ezt a jellegzetes vonását a folytonosság útján alighanem a jövőbe is átmenti. J. MÉSZÁROS KÁROLY JSZÚ Befejezés előtt áll a 2-es számú növényvédő vegyszereket előállító részleg Tartályszigetelés - felülnézetból (Vlastimír Andor - ŐSTK (2) és Emil Babin (1) felvételei) «3. VII. 1 BÚZAKALÁSZ ' -iLOMBIKBAN
