Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-23 / 51. szám
Vasárnap 1983. december 25. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia 7 26, nyugszik 15 43. Közép-Szlovákia: 7.34, nyugszik 15.51, Nyugat- Szlovákia: 7.42, nyugszik 15 59 órakor A HOLD kel - 22.29, nyugszik 11.32 órakor KARÁCSONY 1. napja • 1883-ban született Maurice UTRILLO francia posztimpresszionista festő (fi955) • 1883-ban született Fran LHOTKA jugoszláv zeneszerző, karmester és pedagógus (f1962) • 1908-ban született Jan SEIDL cseh zeneszerző, nemzeti művész • 1908-ban születtet Mária JANCOVÁ szlovák írónő, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOVJET NÉP VEZETŐJE Frantisek Havlicek cikke AKI KERES, AZ TALÁL Készéii Béla írása A KÉMÉNY- ÉPÍTÉS MESTEREI J. Mészáros Károly riportja MIELŐTT A HARANG . MEGSZÓLAL Kopasz Csilla riportja SZAKMÁJA ÉS KEDVTELÉSE FÖLDKUTATÁS Gazdag József írása TÁVOLI ORSZÁGOK ÜZENETE Péterfi Szonya riportja MÁSODIK MŰSZAK Dávid Ter«: novellája KÖRKÉP VAGY KÓRKÉP P. Vonyik Erzsébet cikke SZILVESZTERI TEREFERE Ml LÓÉ KOPECKYVEL Gál Jenó írása A partizánskéi Augusztus 29. Vállalat Gépipari Üzeme 1975-höz képest a nyolcadik ötéves tervidőszak kezdetéig megkétszerezi a cipő- és gumiipari gégek és alkatrészek gyártását. Ezzel megteremtik a feltételeket magának a cipőipari vállalatnak a gyorsabb korszerűsítéséhez. A gépipari üzem dolgozói az idén csaknem 141 millió korona értékű árut állítanak elő. Nemrég megszerkesztettek két cipóöntő gépsort, amelyek közül az egyik már próbaüzemei, a másikat most szerelik össze A berendezés egy műszak alatt 1000-1200 pár műanyag cipőöntvényt készít. Az első képen: Peter Morvay a második öntést ellenőrzi, a második képen: a gépsor egy része, a harmadik képen Ludmila Sta- nová (előtérben), Éva Rybanská és Anna Úriková (jobboldalt) a formákból kiszedi a cipőöntvényeket. (Pavol Neubauer felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szocialista közösség egészének és az egyes országoknak biztonságát nemcsak a fegyverek mennyisége és minősége szavatolja, hanem gazdaságuk ereje, egységük, társadalmi elkötelezettségük is, amely a magas szintű politikai-eszmei szilárdságon alapszik. Napjainkban olyan helyzet alakul ki, hogy az ideológiai harc hatékonyságától függ nagymértékben az emberiség jövője és léte. Az imperialista propaganda agresszivitása a szocialista közösség alapvető értékeinek gyengítésére irányul. Ebből a propagandából fokozatosan eltűntek a kultúra, az illem és az objektivitás utolsó maradványai. Pedig a mai antikommunizmus szótárát nem a bulvárlapok munkatársai írják, hanem az imperialista országok magas rangú állami tisztségviselői. Az ő propagandájukban túlsúlyban van a gyűlölet, a hazugság, a durvaság, a félrevezetés. Egyedülálló méreteket ölt a szocialista országok, a nemzeti felszabadító, a béke- és a háborúellenes mozgalom ellen folytatott lélektani háború. Ez is a nukleáris háború előkészítésének része. A burzsoá propaganda már régen nem a nemzeti érdekeket szolgálja. A nemzetek feletti monopóliumok, az amerikai hírszerzők, a kommunistaellenes központok, irányítják és az amerikai imperializmus legreakciósabb erőit szolgálja. Korunk nagy igényeket támaszt a tömegpolitikai munkával, minden kommunistával szemben. Nagyon rugalmasan, közérthetően kell magyaráznunk pártunk politikáját, szocialista államunk szerepét és helyét a békéért és a szocializmusért folytatott nem köny- nyü harcban. Propagandánk, agitációnk egy pillanatra sem feledkezhet meg kötelességéről, hogy védje, megmagyarázza és nap nap után ismételje alapvető igazunkat, miszerint az embert csak a szocializmus szabadítja föl, csak a szocializmus biztosítja számára a demokráciát és a tényleges emberi jogokat, csak a szocializmus képes megteremteni annak feltételeit, hogy a háborúkat száműzzék az emberiség életéből. Nap nap után emlékeztetni kell arra, hogy a történelem ebben a harcban nehéz, de nemes szerepet szánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet államnak, a hősi szovjet népnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, az első szocialista állam, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megszületésének köszönhetően a mar- xizmus-leninizmus eszméi a 20. század diadalává váltak. Senki sem olthatja ki már az igazságnak, a haladásnak, a humanizmusnak, a népek testvériségének ezt a fáklyáját. A szovjet nép által, lenini pártja vezetésével a múltban és nap nap után megvalósított tettek mindmáig időszerűek. Az évek nem szürkítik el a hősi tetteket, hanem fényüket növelik és új minőségi vonásokkal gazdagítják. Kialakulóban van az új világ, amely nemcsak bolygónk térképét változtatja meg, hanem a világtörténelmet is. (Vasil Bil'ak elvtársnak a CSKP KB 9. ülésén mondott beszédéből) Egy asszony - nagyító alatt „Mária Janőiová vagyok - mondták, hogy keresni fog. Mire kíváncsi, mit akar tudni rólam? Jó, én minden kérdésére válaszolok, de csak úgy, a magam módján. Röviden, egyszerűen. És kérem, hogy így is írja meg! Különben is: ha én újságot olvasok és megérzem a mondatok mögött, hogy az illető túlbecsüli önmagát vagy mások az égig magasztalják, azonnal felszökik bennem a vér. Ki nem állhatom, ha valakit nagy szavakkal aggatnak tele, és úgy beszélnek róla, mintha annak hibái sem lennének. Nem, nem akarom, hogy bárki is azt higgye, hogy a közelemben senki sem dolgozik olyan jól, mint én. Héttagú brigád élén állok, a legidősebb munkatársnőm hatvanki- lenc, a legfiatalabb pedig huszonöt éves, de egyikükre sem panaszkodnék. Nézze csak meg, hogy dolgoznak! És mindig így jár a kezük. Hát mit is mondjak akkor magamról? Nincs az én életemben semmi különös. Harminckét éve dolgozom a brati- slavai Figaróban, látja, ha nem érezném itt jól magamat, nem húztam volna le ennyi évet egy helyen. Rossz napjaim nekem is voltak; nemegyszer megesett, hogy valaki borsot tört az orrom alá, vagy mások hibájáért nekem kellett lakolnom, de az, hogy munkahelyet változtassak, sosem fordult meg a fejemben. Igen, tudom, hogy most csupa olyat mondok, amit másoktól is hallott és sokszor leírt már, de tény és való: nagyon a szívemhez nőtt ez a gyár. Ha most valaki bejelentené, hogy holnaptól más üzem küszöbét kell átlépnem, én nem is tudom, mi lenne velem. Én úgy ismerek itt mindent, hogy még vaksötétben is megtalálnám a gépemet. Hogy mi a dolgom, azt láthatta: kartondobozokat készítek. Nyolc és fél órán át ülök a gép mellett és szegecselek. Nem nehéz munka, de a műszak végét a derekam is jelzi. Hiába, nem vagyok már fiatal. Amikor kezdő voltam, biztos, hogy többet kibírtam, de amit rám szabnak ki, azt ma sem bízom másra. Tudja, mikor vagyok igazán boldog? Ha valaki megtisztel a bizalmával és hozzám fordul jó tanácsért, mikor, mit tegyen. És ha látom, hogy segítettem valamiben, olyan kellemes érzés tölt el, hogy azt elmondani sem tudom. Mit is kérdezett még? Ja, igen, észrevettem, hogy nagyító alatt vagyok. Hogy mindenki árgus szemmel figyel: mire, hogyan reagálok.' Pedig nem vagyok szóvivő, dehogy vagyok. Én úgy érzem, minden azért van így, mert adnak a véleményemre. Mint mindenkiére, akit megbízható embernek tartanak. x Mit tegyek hozzá? Mindent elmondtam, amit elárult magáról. Arról, hogy a csokoládégyár legjobb dolgozója, szó sem esett köztünk. Amikor megkérdeztem tőle, kivel tölti a karácsonyi ünnepeket, megrebbent a-szeme és egyetlen szóval válaszolt: egyedül Talán mégis rányitja valaki az ajtót. Jó lenne. Nagyon jó. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ S3 2 1983.X
