Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-16 / 50. szám

Veszélyhelyzetek, konfliktusok Ma már eléggé közismert tény: amíg valaki eljut odáig, hógy személyi sérüléssel végződő balesetet okoz, addig számos, közvetlen veszélyhelyzetet idéz elő. Szakemberek megállapítot­ták, hogy a középső kategóriába sorolt esetek a baleseteknek csaknem minden személyi és tárgyi sajátosságát magukon vise­lik. Ezek a lélegzet elállító, éppen hogy csak nem csattanással, illetve gázolással végződő helyzetek a közlekedési konfliktusok. Noha a balesetek és a konfliktusok közötti (személyi és környezeti) szoros összefüggések a szakemberek körében rég ismertek, csak a technikai fejlődés teremtette meg annak feltéte­lét, hogy ezeket az igen veszélyes helyzeteket elkerülhessük. A forgalomszervezők világszerte rájöttek arra, hogy sokkal olcsóbb megfigyelni, megfelelő-e például egy útkereszteződés kialakítása, a végrehajtott változtatások elérték-e a kívánt ered­ményt, mintha a baleseteket elemeznék. A technika ugyanis (a film, a képmagnó stb.) lehetővé teszi a tartós megfigyelést, a veszélyhelyzetek rögzítését, későbbi visszajátszását, részletes elemzését. Sokszor csupán néhány centiméterrel kellett egy vonalat odébb festeni és a biztonság az adott helyen máris javult. Ez a módszer külföldön már eléggé elterjedt. A forgalomszervezőket követték a pszichológusok. Ilyen tech­nikai feltételek mellett sokkal megbízhatóbban választhatták ki a közlekedésre komoly veszélyt jelentő, a nyugodt forgalmat minduntalan megzavaró személyeket, mintha a nagyon sok bizonytalansági tényezőt magában rejtő, az egész személyiséget megrázó súlyos balesetet utólag vizsgálják. A kutatómunka itt a balesetező járművezetők átlagától eltérő tulajdonságainak ala­pos megismerésére szolgál. Pontos módszert fejlesztettek ki arra, hogy a rendőrség a köz­lekedésben zavarokat, súlyos veszélyhelyzeteket előidéző sze­mélyeket még a jelenleginél is eredményesebben és biztonságo­sabban tudja „kiemelni“. A cél jellegéből adódóan ezúttal egy járulékos követelmény is társult a korábbiakhoz: ki kell küszöbölni az ellenőrző személy szubjektív hibalehetőségét, vagyis a sza­bályszegést, tehát „feketén-fehéren“ bizonyítani kell. Erre a célra ma a másodperc tört részeit is rögzíteni képes, a felvételeket, sorozatban készítő, motoros fényképezőgép látszik a legalkalma­sabbnak. Akinél a fényképsorozat a gyalogos életének veszé­I lyeztetését állapítja meg, sem magyarázkodni, sem mosolyogni nem fog a felvételek láttán. Természetesen, ahogyan a tilosba hajtok, ugyanúgy bűnhődni fognak az előzéskor a szembejövőt megtorpanásra, árokszélre kényszerítők, a kereszteződésben az elsőbbséggel rendelkezőt hirtelen fékezésre kényszerítők is. Tehát mindazok, akik képtele­nek a közlekedési szabályok megtartására, akik konfliktusokat teremtenek. A forgalom biztonsága azt kívánja, hogy az alkal­mazkodni képtelen járművezetők ezen a hálón minél előbb és minél nagyobb számban fennakadjanak. - Py ­ÖRÖK GARANCIA Tavaly még mindig jelentős veszteségek érték a Ford amerikai autógyárat, de a ráfizetés összege az előző évi több mint egymilliárd dollárról 658 millióra mérséklődött. Pénzügyi helyzete javulását első­sorban a külföldi leányvállalatok nyereségének köszönhette, hi­szen veszteségei az észak-ameri­kai piacon még mindig 1270 millió dollárt tettek ki. Az autókonszern most azt tervezi, hogy egyes mo­delljeire örök garanciát nyújt. A cég autóit értékesítő hálózat egyharmada már beleegyezett, hogy élethossziglan ingyenesen elvégezni a szükséges javításo­kat, a garancia azonban nem vo­natkozna a rutinszerű karbantar­tásra, így például az olajcserére. Amennyiben az elosztóhálózat másik részét is sikerül megnyerni, a Ford lesz az első amerikai autó­gyár, amelyik örök garanciát vállal autóira. Jelenleg a Chrysler-kon- szern nyújtja a leghosszabb ga­ranciát, amely öt évre vagy 50 ezer mérföldre szól. BBEIrekI ■ Az NSZK után Ausztria is azt tervezi, hogy 1986. január 1-től környezetvédelmi okokból kötele­zővé teszi a gépjármüvek számá­ra az ólommentes benzin haszná­latát - jelentette be Kurt Steyrer osztrák egészségügyi és környe­zetvédelmi miniszter. Mint Steyrer elmondta, az ólommentes benzin piaci bevezetésének tanulmányo­zására kormánybizottságot hoztak létre. Az államosított osztrák kő­olajtársaság ígéretet tett, hogy 1986-ra legalább egyfajta magas oktánszámú ólommentes benzint szállít. A bejelentéssel kapcsolat­ban nyugatnémet és osztrák autó­ipari szakértők arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy az ólommentes benzinre vonatkozó rendelet élet­be léptetése esetén a gépkocsi­árak tetemes összeggel emelked­hetnek, mivel a motorokat speciá­lis berendezésekkel kell felsze­relni. ■ A száguldozó gépkocsiveze­tők nem a hírhedt „vörös villánk­ban ülnek, hanem inkább a hűvös színeket, például a kéket és a zöl­det, vagy a sötét színeket, a szür­két vagy a feketét kedvelik. A nyu- godtabb gépkocsivezetők ezzel szemben a meleg színű, például piros vagy sárga gépkocsikat ré­szesítik előnyben. Ezt mutatják azok a vizsgálatok, amelyekről az egyik pszichológiai folyóirat be­számolt. Kék kocsit vezetnek - ál­lapították meg ezenkívül a tudó­sok - többnyire olyan vezetők, akik állandóan nagy teljesítményt akarnak elérni, akiknek soha sincs idejük, és mindent hamar akaVnak megvalósítani. A „piszmogok“ legtöbbször piros gépkocsit vá­lasztanak. ■ A tehergépkocsikban, az utánfutókban és az autóbuszok­ban már igazán nem számít új­donságnak a légrugózás. Az ame­rikai Goodyear-konszern olyan új gyárat épít, amely a személyautók gyártásában is elterjeszti majd a légrugókat. A légrugózásnak számos előnye van: a kitűnő ön­csillapítás, a terhelési állapothoz illeszkedő rugóellenállás, a gördü­lő-ellenállás csökkentésével és a kedvezőbb aerodinamikai kiala­kítással üzemanyag-megtakarítás és a kiegyenlített járműfekvéssel megnövelt biztonság. A Goodyear kísérleti légrugók kitűnő eredmény­nyel vizsgáztak mínusz 27 és plusz 44 fokos külső hőmérsékleti értékek között. ■ Az ENSZ egyik tanulmánya szerint a személyautók mind job­ban fognak hasonlítani egymásra, és egyre kisebbek lesznek. To­vábbra is a benzinmotor marad az uralkodó. A Volgái Autógyár szakemberei elkészítették a belső városi forga­lomra tervezett elektromos kisáruszállitók prototípusait. Üzemelte­tésük biztonságos és szerfölött gazdaságos: a telepek egyszeri feltöltéssel 85-100 kilométeres táv megtételére elegendő elektro­mos energiát képesek érvényesíteni, illetve tárolni. Maximális terhelhetőségük 300-500 kg. így fest tehát a VAZ-2802 elektromos meghajtású kisteherautó. Elsősorban a városi forgalomban jósol­nak számára nagy jövőt. Az alkotó kollektívát Vlagyimir Nyikityin versenyző, az autósport érdemes mestere irányította, aki már több mint harminc éve foglal­kozik sportkocsik tervezésével, s a harkovi autóközlekedési főis­kolán nem is egy diáknemzedékbe oltotta bele a műszaki alkotóked­vet. így hát nem véletlen, hogy az évek, évtizedek során sok tanítvá­nyából lett híres tudós, mérnök, konstruktőr. Feliksz Danyilovszkij - az APN tudósítója - nemrég interjút készí­tett a neves konstruktőrrel, és így az igazán nem mindennapi erőgép közvetlen közelébe férkőzhetett. Leírja, hogy az új kormánykonst­rukció merőben különbözik a ha­gyományos versenyautókon alkal­mazott megoldásoktól. Nekik ugyanis sikerült olyan változatot beépíteni, amely a kormányt egé­szen speciális módon kapcsolja össze a fordítószerkezettel, s a fu­tóművel. Ezzel a mechanizmussal van felszerelve a „HADI-I“ szu­perszonikus autó, amely inkább rakétára, mint közúti versenyko­csira emlékeztet. Ez érthető is: a hangsorompó megostromlása miatt a kocsi légellenállását a mi­nimumra kellett csökkenteni. A kedvezőbb úttartás, stabilitás érdekében a kocsi farokrészén ve­zérsíkot képeztek ki. Erőforrása repülőgép-turbina, amelynek tolóereje 3800 kg-ig ter­jed. Ezt az autó hátsó részében szerelték fel. Légszívó nyílásai két­oldalt helyezkednek el és a turbi­A harkovi autóközlekedési főis­kola egyik különösen népszerű kutatólaboratóriumának főmérnö­ke immár három évtizede foglalko­zik különleges „magánjárók“- elektromobilok, elektrociklik, elektrocarok és velomobilok - ké­szítésével. Az intézetben például a „HADI“ fedőnév alatt futó rekorddöntő ver­senykocsik népes családját fej­lesztették ki. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ezeken eddig negyven szovjet gyorsasági rekor­dot állítottak fel. Méghozzá olya­nokat, amelyek közül tizenhárom- az adott kategórián belül - jobb a világrekordnál. A ,,HADI“-autók számos ország kiállításain és au­tószalonjaiban megfordultak és elismerést arattak. A Harkovban napvilágot látott valamennyi versenykocsinak megvan a maga érdekessége. Vannak azonban az átlagosnál is nagyobb figyelemre érdemes konstrukcióik... Manapság nagy reményeket fűznek az elektromobilhoz, jóllehet az akkumulátorok gyakori feltölté­sével járó sok hercehurca egyelő­re még nem engedi igazán érvé­nyesülni az elektromobilok ökoló­giai előnyeit. Meg aztán úgy va­gyunk velük, hogy a sebességük is sok kívánnivalót hagy még ma­ga után. És lám, itt van egy harko­vi újszülött, a: „HADI-elektromo- bil“, amely bár 265 km/h sebes­séggel is képes száguldani. Nos, igaz, ez a kocsi rekordfutamokra készült, ám a konstrukciójában rejlő műszaki megoldások minden bizonnyal érdeklődést kelthetnek. A „HADI-13E“ betontorpedót a lehető leggyorsabb tempó kikor­bácsolásának alárendelten készí­tették. A 7. sportkategóriába tarto­zó jármű a nyíl alakzatú, illetve a véső-profilú kiképzés révén szerfölött kedvező légellenállási adottságokkal rendelkezik. Kere­kei mindössze 70 cm szélesek, s szinte be vannak ágyazva a ko­csitestbe. A villanymotor teljesít­ménye viszonylag szerény - 10 kilowatt -, ám ennek ellenére tíz másodperc alatt már százas tem­póval repíti az autót. Elektronikus irányítási rendszere különböző terhelések közepette is megbízha­tó motormüködést és úttartást tesz lehetővé. A „HADI-13E“ energia- forrása 24 voltos ezüstcínk akku­mulátor. A „HADI-9“ még a hangsebes­ségnél is gyorsabb. Bármilyen rekordokat is állítot­tak fel a főiskolai tervező-szer­kesztő laboratórium falai közül ki­került kocsik, ez mind kevés volt. A konstruktőrök mindegyre olyan gyorsan szárnyaló gépről álmo­doztak, amely képes leküzdeni, áttömi a hangsorompót. Az ilyen autó létrehozásának gondolata egy évtizede született meg. Akkor az általuk elért abszolút gyorsasá­gi rekord 596 km/h volt. A fiatal harkovi konstruktőrök elhatároz­ták, hogy kétszeresére növelik a csúcsértéket. A lelkes diákokat az intézet rektori hivatala és a Szovjet Autósport Szövetség is támogatja, hogy mielőbb hozzá­kezdhessenek az 1200 km/h se­besség elérésére is képes autó megtervezéséhez. na beindításának pillanatában nyílnak ki. A kocsitest üvegszálerősítésű műanyagból készült, amelynek szilárdsága még a fémből készí­tett változatokét is túlszárnyalja. A hátsó kerekeket a kocsitest mö­gé nyúló szilárd és könnyű váz- szerkezetre szerelték, a dupla el­ső kerekek pedig a keskeny or­részben kaptak helyet. A jármű építői sokat töprengtek azon, hogy milyen gumiabroncso­kat alkalmazzanak. Az ún. pneu­matikus abroncsok viszonylag gyorsan kopnak, s ugyanakkor a belsejükben legalább 20 bar nyomást kell egyenletesen fenn­tartani, hogy a hangsebességet túlszárnyalva lehessen száguldani a pályán. Persze, közönséges gu­miabroncs eleve nem bírhat ki ek­kora nyomást. Ezért azt javasol­ták, hogy a kerekeket nagyszilárd­ságú fémből készítsék. A próbák során bebizonyosodott, hogy az ilyen kerekek képesek megbirkóz­ni a hagyományos gumiabron­csokra ható pusztító túlterhelések­kel. Ugyanakkor az ilyen abron­csok nemcsak nyáron használha­tók a kiszáradt sóstó medrében rendezett futamok közben, hanem télen, a víztározók jégpáncélfedél­zetén is. A roppant nagy sebesség le­csökkentése végett a „HADI-9- nek“ különlegesen megerősített, aerodinamikus és pneumatikus egységből, sajátos kiképzésű szárnyakból és ernyőkből áll a fék­rendszere. A kocsi próbafutamo­kon remekül helyt állt és bizonyí­A harkovi autóközlekedési főiskola tervező-szerkesztő laboratóriuma által készített „HADI-9“ rekorddöntő betontorpedó. Mindössze fél kilométeres távon képes felgyorsulni 250 km/h sebességre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom