Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-16 / 50. szám
IJ szú 17 83. XII. 16. TUDOMÁNY TECHNIKA SUGÁRHAJTÁSÚ SZKAFANDEREK A repülő hátizsák |! Az űrhajósoknak különleges igényeket kielégítő, bo- j nyolult szerkezetű - mindennemű mozgásra-manővere- zésre-munkára alkalmasító - űrruhában, mikrohajtómü- vekkel felszerelt helyzetváltoztató „ hátizsákot“ viselve kell végezniük az űrhajón ! vagy az űrállomáson kívüli teendőiket. E sajátos jármüvek létrehozása nehéz mérnöki problémákkal állítja !, szembe a tervezőket. Az űrhajóból vagy az űrállomásból a kozmoszba kilépő ember a közeljövő különös szakmunkása. Olyan helyzetváltoztató készülékkel kell felszerelni, amely bonyolult rendszerek egész sorából áll, elsősorban apró sugár- hajtóművekből, a tájékozódást és önirányítást segítő eszközökből, stabilizátorokból, létfenntartó berendezésekből, hőszabályozókból stb. Nincs messze már az idő, amikor a holnap űrhajósainak tekintélyes méretű objektumokat kell összeszerelniük, üzembe állítaniuk a föld körüli térben, néha nem is kis távolságra bázisuktól, az űrhajótól vagy az űrállomástól. Ezekhez a bonyolult munkálatokhoz hozzá sem lehet foani kozmikus minijárművek nélkül. A kozmoszban dolgozó ember élet- és munkatevékenységét sajátos létfenntartó rendszerrel kell biztosítani, olyan készülékekkel, amelyek szorosan kapcsolódhatnak viselőjük űrruhájához, a szkafanderhez. Ez a létfenntartó rendszer látja el a levegő és gravitáció nélküli térben tevékenykedő embert oxigénnel, tartja fenn a szkafanderen belül a gázegyensúlyt, nyeli el a széndioxidot és a káros szennyezéseket. Az éltető gázt az űrhajó fedélzeti készleteiből is biztosíthatják, olyan „köldökzsinóron“ át, amely folyamatos összeköttetés az űrben dolgozó mérnök, munkás és a támaszpontja között. Ebben a csővezetékben húzódnak a távmérő-távadats,zolgáltató műszerek és a rádió- vagy telefon- kapcsolat vezetékei is. Más módon is elláthatják oxigénnel a kozmoszban tevékenykedő űrhajóst: autonóm - az űrhajótól független - rendszer is adagolhatja az éltető oxigént a szkafander belsejébe. E rendszer palackjai hasonlóak a mélytengeri búvárok oxigéntartályaihoz. A cseppfolyós oxigén nyomás- csökkentőn áramlik a szkafanderbe. A széndioxidot és az űrhajós szervezetéből kiváló egyéb szeny- nyeződést lítium-oxid és aktív szén szívja magába. A hőszabályozó rendszernek az a dolga, hogy a megadott határértéken belül tartsa az űrhajós testének hőmérsékletét, illetve folyamatosan biztosítsa a normális nedvességtartalmat is. Gáz vagy víz vezeti el az ember testének höfeleslegét. A hőszabályozásra szolgáló gázt kényszerkeringetés tartja szakadatlan mozgásban. A víz másként hat: az űrhajós olyan fehérneműt visel, amely parányi csövecskékkel van átszőve, s ebben a csőhálózatban kering a hűtővíz. A felesleges hőt a készülék hőcserélőn át sugározza ki az űrbe, a lehűlt vizet pedig visz- szavezetik a csőrendszerbe. Mind a gázos, mind a vízáramlásos hőszabályozás lehet önműködő is, lehet az űrhajós által vezérelt megoldású is. Az űrhajós helyzetváltoztatásait szolgáló hajtóműrendszernek lehetővé kell tennie, hogy az űrhajós A kozmikus helyzetváltoztatás „hátizsákjának“ alapvető összetevői: 1. sugárfúvókák; 2. a létfenntartó kiszolgáló rendszer „szekrénye3. Üzemanyagtartály; 4. giroszkóp-sta- bilizátor; 5. nyomáscsökkentő; 6. akkumulátor; 7. sugárfúvóka; 8. rádióadó-vevő; 9. a kormányzás-stabilizálás elektronikus rendszere; 10. sűrített gázzal töltött palack (+X, +Y és +Z = a különböző irányú helyzetváltoztatások tengelyei) a támasz nélküli térben három szabadságfokozatú - fel-le, jobb- ra-balra, elöre-hátra - mozgást végezzen, de meg kell oldania azt is, hogy az űrhajós teste tömegének súlypontja (tömegközéppontja) körül forgó mozgásokat végezhessen. Ennek a helyzetváltoztató rendszernek a fő összetevői a mikrohajtómüvek. A három szabadságfokozatú mozgáshoz hat hajtómű is elég, ahhoz azonban, hogy az űrhajós mindenirányú forgásra is képes legyen testének súlypontja körül, már 12-16 hajtóműből álló együttesre van szükség. Ezek a hajtóművek sűrített gázzal működnek, amely a fúvókákon kiáramolva termel tolóerőt. Az üzemanyag-utánpótlást a palackok cseréjével lehet megoldani, vagy az űrhajóból, vezetéken át. E hajtóműrendszereknek azonban nem jelentéktelen hátrányuk, hogy a sűrített gáz kis sebességgel áramlik ki fúvókáik- ból, tehát nem elég nagy a tolóerő-teljesítményük. Lényegesen nagyobb sebességet lehet elérni a hidrogén-peroxiddal vagy kétkomponensű üzemanyaggal működő sugárhajtóművekkel. Ezeknek viszont az a hátrányuk, hogy rendkívül forró gázok áramlanak ki a fúvókákból, tehát a szkafandert biztosítani kell a „perzselésve- szély“ ellen. A nagynyomású üzemanyag- tartályból elektronikus vezérlésű szelepen és szűrön át jut a gáz a nyomáscsökkentőbe, majd a munkateres palackba, ahonnan a beérkező gáz kiszorítja az addigi tartalmat, a hidrogénperoxidot. A kiszorított hidrogén-peroxid - szintén szelepen át - tolul be a mikrohajtóművekbe, amelyekben azután atomos hidrogénné és vízgőzzé bomlik szét. A fúvókákon kiáramló bomlástermékek hozzák létre a tolóeröt. A hidrogén-peroxidot az elektronikus jel parancsára nyíló szelepek mindig azokba a mikrohajtó- müvekbe adagolják, amelyeknek éppen részt kell venniük az űrhajós mozgatásában. Az adott hajtómű égőkamrájába mindig a jel értékének megfelelő mennyiségű üzemanyag jut be. Az űrhajós botkormányra emlékeztető karral adja parancsait a hajtóműveknek, a semleges helyzetből mindig abba az irányba kimozdítva, amerre el akar mozdulni. Sűrített gázt használva a manőverező rendszer lényegesen egyszerűbb, hiszen elhagyhatják az üzemanyagtartályt. Az ilyen rendszerek persze nem lehetnek megfelelőek szögel- fordulás-mérő készülék, illetve olyan berendezés nélkül, amellyel az űrhajós a kívánt irányban-hely- zetben-sebességben stabilizálhatja magát. Erre a célra, sajátos kétfokozatú giroszkóp (forgó kiegyensúlyozó) szolgál. A helyzetváltoztató rendszer működésének időtartama a hajtóanyagkészlet mennyiségétől függ. Ezért nagyon fontos, hogy a rendszer a lehető legkevesebb üzemanyagot használja fel manőverezés közben. A világűrben lebegó-mozgó űrhajósnak nemcsak dolgoznia kell, hanem arra is időt - és üzemanyagot - kell fordítania, hogy rendszeresen ellensúlyozza a saját mozgásából adódó zavaró erőket. Hogy az ilyen haszontalan, mégis kényszerű „tevékenység“ és a vele járó üzemanyagfogyasz- tás-többlet kiküszöbölődjék, még sok a teendőjük az űrbéli helyzetváltoztató rendszerek tervezőinek. Gondot okoz továbbá, hogy amikor - manőverezés és munka közben - az űrhajós egyik vagy másik keze el van foglalva a vezérlő karok mozgatásával, ez a tevékenység időveszteséget okoz a rábízott feladatok teljesítésében. Meg kell oldani tehát, hogy manőverezés közben is szabad maradjon az űrben dolgozó ember egyik vagy mindkét keze. Ezért a tervezők olyan megoldásokon is dolgoznak, amelyek lehetővé tennék, hogy a kozmonauta szóbeli utasítással vezérelhessen mindent, amit eddig kézzel kellett irányítania. Nyilvánvaló, hogy a hangjeles irányítás kidolgozása óriási jelentőségű előrelépés lesz: közvetlenül az űrhajóból is lehet majd utasításokat adni a helyzetváltoztató rendszernek. A hangjeles távvezérlés életmentő is lehet olyan esetekben, amikor az űr munkásai valamilyen okból (rosszullét stb.) képtelenekké válnak eszközeik kezelésére. (Delta) Az űrbe kilépő űrhajóst „köldökzsinór“ is összekötheti az űrbázissal. Ennek egyik csővezetékén át kapja például az oxigént. (A rajzon: 1. az űrben dolgozó űrhajós a helyzetváltoztató „hátizsákkal“; 2. a köldökzsinór; 3. oxigénszállító cső a köldökzsinórban; 4. a bázis: az űrhajó) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH A topolcanyí Mier vállalatban minden új, vagy innovált termék mintapéldánya először kötelezően a vállalati minőségvizsgáló laboratóriumba kerül. Ezt a laboratóriumot az év kezdetén hozták létre, s elsőrendű feladata a bútoripari termékek minőségének javítása. A mintapéldányok vizsgálatán kívül itt végzik az ún. vállalati teszteléseket is. A termékek fizikai-mechanikai tulajdonságainak szúrópróbaszerű vizsgálatáról van szó, s e vizsgálat eredményei alapján sorolják a megfelelő minőségi osztályba nemcsak a terméket, hanem a terméket gyártó üzemet is, s ettől függ azután, miként alakul az üzem dolgozói bérének mozgó része. A laboratórium szerves részét képezi az ellenőrző metrológiai központ is, ahol a mérőműszerek pontosságát ellenőrzik a termékek minőségének biztosítása érdekében. A laboratóriumban végzik a kiváló minőségű termékek értékelését is. A felvételen (balról) Ján Král mérnök és Peter Krátky a kárpitozott bútorok vizsgálatát végző gépet kezelik. (Felvétel: Peter Simonőik - ÖSTK) Érdekességek, újdonságok MŰANYAGOK A MEZŐGAZDASÁGNAK A leningrádi műanyaggyárban készülő színes polietilén fólia csak azt a tartományát engedi át a Nap színképének, amelyre múlhatatlanul szükségük van bizonyos növényeknek a fejlődésükhöz. A távoli északon, Szibériában és a Szovjetunió távolkeleti területein létesülő növényházak céljaira egész sor meghatározott tulajdonságú műanyagot hoztak létre a gyárban. Sikerült például úgy módosítani a műanyagfóliák vízáteresztését, hogy az esők vize egyenletesen szétszóródik egész felszínükön, nem gyűlik össze csep- pekben, amelyek nagyítóüveg módjára koncentrálnák a Nap sugarait, és esetleg megégetnék a növények leveleit. INTERFERON AZ AIDS-BETEGEKNEK A nagy adag szintetikus interferon hatásosnak bizonyult a szerzett immunhány szidrómában (AIDS) szenvedő betegek kezelésére. A kaliforniai egyetem kísérletsorozatában 37 AIDS-beteg- ből 18 jól reagált a kezelésre: három beteg Kaposi-szarkómájának daganatai teljesen eltűntek, míg a többi 15 beteg részben meggyógyult. Ez a gyógyulási eredmény nem sokkal jobb a hagyományos gyógyszeres kezelés eredményénél, de az interferon nem károsítja tovább a betegek amúgy is sérült immunrendszerét. A KVAZÁROK BÖLCSŐJE A kvazárok fényes robbanások a távoli galaxisok központjaiban. Csillagszerű fénypontként észlelhetők - fényük színképvonalai a hosszabb hullámhosszak felé tolódnak el az univerzum tágulása következtében. Vöröseltolódásukból következtetni lehet a távolságukra, és mert a fénynek (és a többi sugárzásnak) időre van szükség az utazáshoz, a legtá- bolabbi kvazárok hozzák az üzenetet a legrégebbi múltból. A csillagászok már régóta tudják, hogy a kvazárok száma növekszik, minél nagyobb távolságba tekintünk. Ebből következik, hogy a kvazárok sokkal gyakoribbak voltak a múltban. De 12 milliárd fényévnél nagyobb távolságban ismét csökkeni kezd a számuk, és az eddigi legtávolabbi kvazárt 13 milliárd fényév távolságban észlelték. Vajon az ennél távolabbi kvazárok túlságosan halványak és nehéz megtalálni őket? Ennek a rejtélynek szegődtek nyomába a Palomár- hegyi obszervatórium kutatói. Jó néhány eddig ismeretlen halvány kvazárt találtak, és meglepetésre vöröseltolódásukból ítélve ezek jóval közelebb vannak hozzánk, mint a nagy távolságban eddig észlelt, jóval fényesebb testvéreik. A megfigyeléseikből ítélve az ősrobbanást követő másfél milliárd évben nagyon kevés kvazár születhetett - ha egyáltalán született. Hanem másfél milliárd év múltán sok galaxis lángolt fel, fényes kvazárt létrehozva a magjában. Azóta tevékenységük lassan lecsendesedett. A kvazároknak ez a nagy korszaka nyilvánvalóan fontos periódus az univerzum életében - ez az az időszak, amikor a galaxisok megszülettek a gázfelhőkből. ÜZEMANYAG - KÓKUSZDIÓBÓL A kókuszpálma terméséből, a kókuszdióból nemcsak az élelmiszeriparban hasznosítható korpa állítható elő, hanem motor- hajtóanyag is. Fülöp-szigeteki kutatók olajat állítottak elő a kókuszdióból. A „kókusz-dízelt" már eredményesen ki is próbálták a manilai autóbuszokban és taxikban. Elsősorban azokon a területeken rendezkednek be kókuszhajtóanyag gyártására, ahol egész éven át érik a kókuszdió. ADATÁTVITEL AZ ÁRAMHÁLÓZATON Egy amerikai vállalat új eljárásával a váltóáramú áramellátó vezetékeken továbbíthatják a digitális adatokat. Az új eljárás az ipari automatizálásban és a folyamatszabályozásban juthat szerephez, olyan esetekben, amikor egyébként rövid távokra külön adatátviteli hálózatot kellene kiépíteni nagy költséggel. A modulrendszerű rendszer „lelke“ a felhasználás színhelyén észleli a parancsokat és elvégzi a vezérlő, adatfeldolgozó feladatokat. Minthogy az áramellátó vezetékekben gyakran sok a zavaró jel, biztonsági okokból az adatokat 12 bites csoportokban egymás után ötször továbbítják. Különleges software is különbséget tesz az érvényes és az érvénytelen ^ adatok között. (d) ^ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss)^ M ♦ 0
