Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-09 / 49. szám
Birkózás... Tulajdonképpen ha meggondoljuk, egyidős az emberiséggel. Igaz, az elején nem kifejezetten a szabad idő ésszerű - és békés - eltöltésének egyik közkedvelt módja volt. Ez kissé már későbbre tehető, és már civilizációs igény szülte. Egyéb adatok híján el kell hinnünk, hogy a görögök találták ki, és hogy sikerrel űzték a rómaiak is. így lett belőle görög-római birkózás, ahogy a kötöttfogást klasszikus nevén ma is hívjuk. Tény, hogy ez a sportág nem hiányzott egyetlen olimpiáról sem, még az ókori Játékokat is beleértve. Az is tény, hogy Platón az ókor nagy filozófusa is olimpiai bajnok volt birkózásban az iszthmoszi játékokon. Vagyis tény - bárhogy is nézzük -, a birkózás a testkultúra egyik legősibb tudatos formája, az iménti példa pedig annak bizonyítéka is lehet, hogy a küzdősportok jeles művelői lehetnek szellemiekben is ,,izmosak“, nem úgy, mint azt legtöbb ellenzőjük állítja. Mert akadnak olyanok is jócskán, de ettől még fennmaradhat egy sportág, ha önmaga is képes a megújulásra. Ez pedig különösen érvényes az ősidők óta fennálló sportágakra, hogy a közönségét, s éltető bázisát ne veszítsék el. A birkózás az a sportág, amely az utóbbi két-három évtizedben annyi változáson ment keresztül, hogy ebben a tekintetben kevés más társához mérhető. Ezeket a változásokat azonban sok esetben még a sportág híveinek, sót művelőinek - az edzőknek, versenyzőknek - sem kísérte a rokonszenve, mert mindig újabb és újabb - VÁLTOZÓ - követelményeket írtak elő a szakmai munkában, olyanokat, amelyek MÁSAK voltak mint a korábbi, kitaposott utak, s amelyek alapján önmaguk fabrikálták az aforizmát: „Birkózást csinálni fárasztó, nézni meg unalmas!“ Csakhogy éppen az unalmas jelző az, amit száműzni kell a sportágból, hogy az életképes maradjon! A birkózás legutóbbi változásaiban a döntő érdem MILÁN ERCEGANÉ, a FILA - a Nemzetközi Birkózó Szövetség - jugoszláviai elnökéé, aki szinte megszállottként munkálkodott e sportág érdekében, akinek igyekezete nyomán változott - változik a birkózás a legutóbbi, a moszkvai olimpiát követő szabályváltoztatások nyomán. Fáradozásainak mottója általa megfogalmazva: „... hogy egy ősi sportág korszerű maradjon!“ Kijevben az idei birkózó-világbajnokságon beszélgettünk. Minden előzetes megbeszélést mellőzve, bármikor az újságírók rendelkezésére állt, elég volt csak odamenni a FILA-funkcionáriusok részére fenntartott szektorhoz. Legfeljebb akkor kért elnézést, ha valamelyik szőnyegen éppen érdekes mérkőzés folyt. Az őszülő elnököt már csak azért is kedvelik az újságírók, mert szinte mindenkivel tolmács nélkül megérti magát. Sokakkal pedig anyanyelvükön - velem magyarul - társalog. Árnyalt kifejezés- móddal a szaknyelvet választékosán használva. A szabályváltoztatások legfőbb szorgalmazójával aligha lehetett volna másként kezdeni a beszélgetést, mint arról, hogy mennyire tartja döntőnek a mindenkori szabályok sportágformáló erejét?- Döntő jelentősége van a szabályoknak. Mivel a sportolás nem öncélú tevékenység, hanem számol a közönséggel is, nem hagyhatja figyelmen kívül annak igényeit. A néző a birkózás közben a szőnyegen „mutatványt“ akar látni, és ezt az igényét ki kell elégíteni. Éppen ennek hiánya okozta a múltban, hogy a nézők elpártoltak a sportágtól és számos jelentős verseny is szinte közönség nélkül zajlott. Talán már csak az egyes világversenyek vonzották úgy-ahogy a nézőket, de ott is érezhető volt, hogy nincs valami rendben. Ezért volt szükséges, hogy a látványosságot visszahozzuk a birkó- zószönyegre. Ennek érdekében pedig olyan tudatos mozgássorok begyakorlására és begyakoroltatására volt szükség, amelyek magukban hordozzák a váratlan momentumokból származó látványos akciók végrehajtásának lehetőségét. Ez pedig csak a magas fokú technika elsajátítása árán érhető el. Tehát a szabályok megváltoztatásával, az új, korszerű technika elsajátításának követelményét is felállítottuk. Ugyanis, aki manapság eredményesen akar birkózni, annak nem lehet a régi szabályok által megszabott technikai, taktikai repertoárral szőnyegre lépnie. Nem elég pusztán az erő és az állóképesség, hogy felőröljük a másik erejét, annak technikával kell párosulnia, mert csak az akciódús birkózást honoráljuk. • A moszkvai olimpiával tehát lezárult egy korszak a birkózásban. Nem lehet viszont állítani, hogy az új szabályok azonnal csatát nyertek. Három év távlatából már lehet érdemben nyilatkozni arról, vajon beváltak-e?- Egyértelműen azt kell mondanom, hogy hasznos volt a változtatás, de ezzel nem mondom azt, hogy egyértelműen tökéletes is, gynit létrehoztunk. Itt-ott szükség lesz finomításra, másutt esetleg idővel újat kell alkotnunk, de lényegében hasznos és helyes volt a változtatás. Annyira legalábbis, hogy már el sem tudom képzelni a régihez való visszatérést. • Miben látja elsősorban' a szurkolók visszaszerzésének lehetőségét az új szabályokból eredően?- A kérdésre azt hiszem legjobb, ha egy példával válaszolok. Amíg a teljes mezőny együtt volt, az egyes súlycsoportokban a sorsoláskor húzott sorszámok szerinti besorolás alapján alakult ki a fordulók párosítása. Könnyen előfordulhatott, hogy valamely súlycsoportban mire a döntők elérkeztek volna, már nem is kellett birkóznia a három állva maradt versenyzőnek, mert már korábban találkoztak, és az akkor egymás ellen szerzett hibapontok alapján csak ki kellett hirdetni a végeredményt. Vagy pedig: a három állvamaradt versenyzőből például az A versenyző legyőzte tussal a B-t, a B birkózó ugyancsak tussal nyert a C ellen, majd a súlycsoport utolsó találkozóján a C pontozással verte az A-t. így az utolsó meccsen győztes C versenyző csak bronzérmes lett, míg az A megnyerte az aranyat. Logikátlan, hogy a döntő mérkőzés vesztese legyen a végső győztes. A néző birkózást akar látni, nem pedig komplikált fejszámolást végezni a hibapontok szerint. Ráadásul ezt nem is végezhette akárki, olyan bonyolult volt. Az új szabály alapján az egyes súlycsoportokban a küzdöfeleket két csoportba sorsolják, és azokon belül nagyjából a régi elvek szerint mérkőznek. Az ott kialakult csoportsorrend alapján a csoportelsők az aranyért, a másodikok a bronzért, a harmadik helyezettek pedig az ötödik helyért mérkőznek. így aztán minden világos a nézőnek, aki most már csakis a birkózásra figyelhet, nem kell hozzá - egy kis túlzással - komputer... • Csakhogy ily módon egy csoportba kerülhet valamennyi esélyes, és a másikban a gyengébbek jutnak indokolatlan előnyhöz. Sokan állítják, hogy ez a birkózásban gyenge - elsősorban a nyugati- országoknak kedvez!- A birkózás érdeke kívánta úgy, hogy ne legyenek kifejezetten esélyesek és eleve a sikertelenségre kárhoztatottak. Ez van egyfelől. Másfelől egész sor sportág van - még a csapatsportokban is- ahol hasonló sorsolásos rendszer az elfogadott. Aki győzni akar, annak meg kell vernie az ellenfeleket! • Meggyőzött. A 3x3 percről 2x3 percre csökkentett mérkőzésidő vajon menynyire garantálja a birkózás átalakulását, pontosabban: szükségszerű lett-e általa a sportág fejlődése és átalakulása, vagy ahogy ön fogalmaz: korszerűvé válása?- Ez még önmagában nem garantálta volna mindezt. A háromperces rövidítés mellett azért döntöttünk, mert statisztikai adatokkal igazolható, hogy a mérkőzések nagy részének végeredménye már az első két menet során kialakult, azaz nem tartott hat percnél tovább. Ami viszont sokkal többet nyom a latban, az az, hogy mi ezt a hat percet akartuk-akarjuk új tartalommal megtölteni, és ma már elmondhatjuk, hogy sikerült is. Az ún. totális birkózás teret nyert. Nagy az iram, nem lehet az időt húzni, állandóan kell, hogy történjék valami. • Sokan az új szabályok kezdeti ellenzői közül éppen emiatt háborogtak: az ami történik, nagyon is egysíkú, és a bírák türelmetlensége pedig a sportág visz- szafejlódését, elkorcsosodását eredményezi. Például a karfelszedések előkészítéséhez 15-20 másodperc is kell, de most ha 5-6 másodpercig nem történik valami számottevő, a bírák „szétfütyülik“ az akciót...- Azt azért nem mondanám, hogy ma nincs karfelszedés, meg egyebek. A korábban látványos elemek ma is megvannak, csak éppen másképp, más úton jut el odáig a versenyző. Ma sokkal nagyobb a szerepe a technikának, mert mindent gyorsan kell csinálni. Ezért a technika % átalakítja a taktikát is, változik tehát a küzdőmodor. Elkorcsosodástól pedig nem kell tartani. Példa erre a szovjet csapat. Tagjai hallatlanul gazdag technikai repertoárral rendelkeznek, így köny- nyen kerekednek ellenfeleik fölé, mert szinte nincs olyan helyzet, amelyben ne akadna alkalmazható technikai elemük. Aki pedig a kellő magabiztosságra ily módon szert tett, az újoncként is bámulatos dolgokat művelhet. Mint például itt Kijevben a kötöttfogású 74 kilóban Ma- maiasvili. A döntőben a lengyel Suprop ellen már az első másodpercekben csinált egy négypontos akciót. Mintha Sup- ron nem világbajnok, hanem tejfölösszájú kezdő lett volna... Vagy Fadzajev, a szabadfogás 68 kilósai között. Minden mérkőzését tussal vagy technikai tussal nyerte. • Ha összehasonlítjuk mondjuk a négy évvel ezelőtti, ugyancsak olimpia előtti világbajnokságot a mostanival, vajon milyen az összkép?- örülök, hogy ez a kérdés így vetődött fel. Ugyanis az olimpia óta általában minden világversenyről hiányzott számos nagyágyú, a sportág meghatározó egyéniségei. Az olimpia utáni első évek pedig tulajdonképpen az útkeresés évei voltak, a szabályok „tanulásának“ ideje. Mostanra már bizonyos megállapodottság alakult ki. Ráadásul 1979 óta most volt a legteljesebb a mezőny. Nos, az összehasonlítás örvendetes képet mutat. A ma bajnokai és helyezettjei az esetek túlnyomó többségében legyőznék a négy évvel ezelőtti bajnokokat. Akik pedig már akkor is az élvonalban voltak, azok önmagukhoz képest is rengeteget fejlődtek. • Továbbra is sokat vitatott téma a bíráskodás. Szakemberek egész sora vallja, hogy túl sok hatalom került a bírák kezébe. így az is előfordulhat, hogy a pontozással vezető versenyzőt leléptethetik két másodperccel a találkozó vége előtt...- Ha a Pikilidisz-Wroclawski mérkőzésre gondol (valóban arra - a szerző megjegyzése) el kell mondjam, hogy E véletlen és ritka pillanat is bizonyítja, hogy látványos dolgokat lehet manapság megfigyelni a birkózószö- nyegen. Ha jól megnézzük a képet, a két fiúból nem sok „támaszkodik“ a szőnyegre, pusztán az olasz versenyző könyöke. A levegőben „fekvő“ versenyző a kitűnő kötöttfogású, 48 kilós magyar versenyző, Vadász Csaba a lengyel világbajnokot le kellett léptetni! Igaz, csinált három akciópontot, Pikilidisz pedig csak kettőt, de azért nem többet, mert Wroclawski nem engedte. Nem úgy nem engedte, hogy birkózott volna, hanem csak a görög kezdeményezését próbálta meghiúsítani. Ezt pedig a szabályok nem tűrik. Ismétlem: le kellett léptetni! Csak nem két másodperccel a vége előtt... Jóval korábban! • Tehát jelentős fejlődésnek vagyunk tanúi napjainkban, de vajon ez a fejlődés milyen lesz a jövőben?- Csak akkor marad a birkózás életképes, ha a jövőben is igazodik a korhoz, ez pedig csak akkor érhető el, ha sikerül a mainál nagyobb tömegbázist biztosítani a sportágnak. Ezzel néhány országban nincsenek gondok, sokhelyütt viszont igen. Mi ezért kidolgoztuk az ún. minibirkózás elveit is, amelynek jelentős szerep jut majd az iskolai testnevelésben, persze ehhez az is kell, hogy azt bevezessék. A mai kezdőkkel az iskolás kor határán akarunk foglalkozni, s ha ezek a fiatalok már a korszerű birkózás alapjait kapják, akkor nem lesz nehéz továbblépni, így nem kell féltenünk a birkózást sem. • Beszélhetünk arról, hogy mi a szerepe eme egyik legősibb sportágnak a mai ember életében?- A szűkén szakmai kérdéseken túl az a szerepe, mint minden más sportágnak. Az ember edzettségének fokozása, egészségének védelme, ezen túl pedig a sportágak nagy családjával közösen egy mindenkire vonatkozó kérdésben játszik döntő szerepet: a világ haladó erőinek van segítségére legfőbb közös célunk elősegítésében, a béke védelmében. Amire manapság oly nagy szükség van. . MÉSZÁROS JÁNOS Szergej Bjelo- glazovnak (felül) mindegy, hogy 57 vagy 62 kiló. Kijevben ismét egykori súlycsoportjában versenyezve nyert látványos birkózással aranyérmet (A szerző felvételei) # ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 E otislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravdavaz SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesitó. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedída a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
