Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-16 / 50. szám
"■ ■■ 1 " ..... ——I— ■. — I— I- II 1 SZLOVÁK IA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1983. december 16. XVI. évfolyam 50. szám Ára 1 korona L apunk indulásának, 1948. december 15-nek a harmincötödik évfordulójáról emlékezünk meg. Közösen: kiadónk, Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, az Új Szó szerkesztőinek, újságíróinak, egész személyzetének, nyomdai dolgozóinak és terjesztőinek gárdája, levelezőink, tudósítóink, külső munkatársaink és azoknak népes, ma már csaknem százezres tábora, akik naponta kezükbe veszik, olvassák az egymás mellé sorakozó, gondolatokká, hírekké, cikkekké, riportokká kerekedő szavak seregét. Alkalom ez arra is, hogy legalább részben bepillantást nyújtsunk azoknak a kérdéseknek a birodalmába, amelyek szinte a kezdettől foglalkoztatták és a mai napig foglalkoztatják a rohanó évek sodrában szüntelenül megújuló szerkesztőségi munkaközösségünket. Az egyik legélénkebben és a leggyakrabban jelentkező problémánk volt és megmaradt a címünkben szereplő kérdés. Megválaszolásától függ ugyanis minden lapnak, és így lapunknak is nemcsak a jellege, sajátos arcéle, szerepe, hanem az elterjedtsége és a hatása is. Az idő folyamán maga a gyakorlat, az országjárás roppant sok tapasztalata, néha a félig-meddig ösztönös felismerés és levelezőink, olvasóink ilyen vagy amolyan formában kifejezésre juttatott véleménye is sok mindent tisztázott. Talán a legfontosabb annak a kezdeti tévhitünknek viszonylag korai „helyreigazítása“ volt, hogy olvasótáborunk szinte teljesen egyöntetű. Úgy hittük, vallottuk, csaknem kizárólag a falu lakosságára építhetünk tájékoztató, tudatformáló, népszerűsítő, szervező, meggyőző és a szépérzéket is pallérozó ismétlődő szokványmunkánkban csakúgy, mint alkotó tevékenységünkben. Ez a szemlélet, amely egyébként abban is jelentkezett, hogy csütörtöki lapszámaink évekig kifejezetten mezőgazdasági jellegűek voltak, annak idején nagyjából meg is felelt az adott helyzetnek, olvasói hátországunknak. Valóban, a falusi magyar népesség volt - bár nem kizárólag - az a közeg, amelyre bizton támaszkodhattunk, amelyben az írott szót szeretettel és elvárással fogadták, amelyben visszhangra is talált. Persze, olvasói támaszpontunk ma is a falu. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságban megjelenő tizenegy napilap közül egyedül az Új Szó az - eltekintve a kifejezetten falusi lakosságra összpontosító Rol'nícke noviny-től amelynek több példánya kel el a falvakon, mint a városokban. Egy 1980. évi felmérés adatai szerint ez az arány, amely azóta lényegesen aligha változott, 55 421 volt a 32 651 -hez. Viszont a korábbiakhoz, az indulási évekhez képest változás, hogy ha nem is látványosan, de azért növekedett városi olvasóink hányada. Ezt a lap szerkesztésénél éppen úgy figyelembe kellett és kell venni, mint azt a körülményt, hogy a szövetkezetesítés óta szinte forradalmi átalakuláson ment át a falusi lakosság összetétele. Elsősorban a társadalmi rétegezödése, a képesítése, de egyéb meghatározó jegyei is differenciáltabbak lettek. Ezt és az ebből következő igényeket nem lehetett és nem lehet figyelmen kívül hagyni lapunk szerkesztésében. Itt nem a hírszolgálati, a tájékoztató tevékenységünkről van szó, hiszen a bel-, a külpolitika és a sport eseményei kisebb-nagyobb mértékben olvasottak a városokban és a falvakon egyaránt. Inkább arról, hogy a saját írásaink témáikban, előfordulásuk arányaiban és hangvételükben is igazodjanak az új, részben folyamatosan változó jogos igényekhez. Azt is látjuk már, hogy egy napilapból - az általános érdeklődésre joggal számot tartó közlemények és írások mellett mindenki azt választja ki, ami a leginkább érdekli, ami a legközelebb áll hozzá. Csakhogy ezen túlmenően tudnunk kell azt is, hogy ezek az igények milyen arányokban és hol jelentkeznek, társadalmi, politikai szempontból milyen a fajsúlyúk, milyen a fontossági sorrendjük. A valóban tudatos és hosszabb távú lapszerkesztóssel és a lap jövőjével kapcsolatban is nyilván nem közömbös annak tisztázása, hogy pl. mennyi az idősebb és a fiatalabb korosztályokhoz tartozó olvasónk. Vagy az, hogy soraiknak nagyjából milyen a szociális összetétele, milyen a párttagok, a nők hányada. Nemkülönben az is, hogy milyen az ezer magyar lakoshoz vagy a háztartásaik számához képest lapunk olvasottsága stb. 1 Példányszámunknak az utóbbi években töretlen ívelésű emelkedése bizonyítja: nagyjából jó utat választottunk a „mit“ és a „milyen arányokban“ kérdés megválaszolásában. Ez a példányszám- gyarapodás azonban semmiképp sem lazíthatja törekvésünket, hogy felfedjük az olvasói tendenciák mélyebb rétegeit, amelyek megerősítik szándékaink, elképzeléseink és a lap arculatát formáló cselekvésünk helyességét, illetve olyan „fehér területeket“ jeleznek, amelyek „meghódítása" számunkra elodázhatatlan, kötelező feladat. Annak tudatában fejtjük ki ezeket a gondolatokat, hogy kommunista pártunk meghatározó fontosságú stratégiai irányvonala, a hatékonyság és a minőség javítása korántsem vonatkozik csak a termelésre, az üzemekben, a földeken dolgozókra. Ránk is, a mi munkánkra is érvényes. S éppen ez kívánja meg, hogy a jövőben jobban végezzük újságírói, szerkesztői munkánkat. Ehhez különben az Új Szó levelezőitől, tudósítóitól és általában olvasóitól is segítséget várunk és remélünk. Elsősorban több visszajelszést. Félreértés ne essék, nem valami tömjénezésre, vállve- regetésre, vagy csak a dicséretre leszűkülő szóra gondolunk. Inkább arra, hogy jóval többször jelezzék, milyen közérdekű kérdések maradnak ki figyelmünk látómezejéből, hol szorít még a csizma. Ebben a sorban segítségként fogadjuk a szándékában becsületes, többé-kevés- bé találó bírálatot is, amely melléfogásainkat veszi célba. Saját gyakorlati tapasztalataink, következtetéseinek levonása, olvasóink összetetélelének ismerete s végül pedig még cselekvőbb bevonásuk lapunk készítésébe a következő években is időszerű feladata marad munkánknak, hogy összehangoltabban, rangosabban, eredményesebben, egyszóval hatékonyabban megfeleljen azoknak a követelményeknek, amelyeket pártunk és olvasóink támasztanak lapunkkal szemben. GÁLY IVÁN ■
