Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-09 / 49. szám
V. I SZÚ 15 l. XII. 9. HOLTTEST A VÖRÖS RENAULT CSOMAGTARTÓJÁBAN Aznap, amikor Morót megölték, a TASZSZ római kirendeltségén ügyeletes voltam. Két óra tájt a telex a következő hírt kopogta le: ,,Ma Róma központjában, a Gaetani utcában ismeretlen ember holttestére bukkantak.“ Néhány gyötrő perc után újra megszólalt a telex. A kék szalagon a következő szavak voltak olvashatók :,,Rómában megtalálták Aldo Moro holttestét“. Alighogy leadtam a sürgönyt Moszkvának, kirohantam az utcára, bevágtam magam a TASZSZ kocsijába, és Róma központja felé vágtattam. A kocsiban bekapcsoltam a rádiót. Újabb és újabb részletek váltak ismeretessé. A Gaetani utácában, Róma óvárosában, egy keskeny kis közben leltek Moro holttestére. Az utcát nem lehetett megközelíteni, ember ember hátán. Az egész környéket lezárta a rendőrség. Elindultam gyalogszerrel. Nagy nehezen átverekedtem magam a sűrű rendőrkordonon, és a vaskerítésnél parkírozó Renault márkájú kis teherkocsi előtt megtorpantam. A csomagtartóban egy plédbe burkolt holttest feküdt. A feje élettelenül balra billent, szeme félig nyitva, arcát ősz borosta borította. A boncolásnál a halottkém megállapította, hogy Morót hátulról géppisztolyból leadott tizenegy lövéssel gyilkolták meg. Az orvosszakértő még néhány részletre derített fényt. Morót egy fürdőszobában tartották. Haját fodrász nyírta. Ugyanabban a ruhában és fehérneműben volt, amelyben elfogták, de látszott, hogy kitisztították és kivasalták. Morót tehát nem erdőben vagy pincében rejtegették, hanem összkomfortos városi lakásban. Sőt, abból ítélve, hogy milyen rövid idő telt el a gyilkosság elkövetésétől a holttest felfedezéséig, arra lehetett következtetni, hogy a KDP vezetőjét ... Róma központjában rejtegették. Azt a feltevést, miszerint a holttestet hajnalban a külvárosból szállították volna be a rendőrség által körülzárt városba, el kellett vetni, mint teljesen elfogadhatatlant, hiszen kora reggel nagyon gyér a forgalom, minden egyes kocsit átkutatott a rendőrség. KINEK ÁLLT ÚTJÁBAN A KDP VEZETŐJE? Morót aligha lehetne haladó politikai személyiségnek nevezni, hiszen egy konzervatív burzsoá párt élén állt, s öt terheli a felelősség mindazokért a bajokért, melyek napjainkban Olaszországot sújtják: a gazdasági válság, munkanélküliség, a délvidék nyomorúságos helyzete, a terrorizmus tom- bolása, a bűnözés feltartóztathatatlan növekedése. Hát akkor miért ölték meg éppen Morót? Mindent átböngésztem, amit ezekben a napokban az újságok és folyóiratok írtak róla... Köztudott, hogy mikor Aldo Morót elrabolták, nem töltött be semmilyen posztot sem a kormányban, sem az államapparátusban, csupán pártfunkcionárius volt, a KDP elnöke, Moro, a pártfunkcionárius, a KDP elnöki minőségében állhatott valakinek az útjában. Valakinek előnyös volt Moro eltűnése a politikai porondról. Kinek? És miért? Moro egy dél-olaszországi kis faluban született, szerény jövedelmű családban. Apja tanfelügyelő, anyja elemi iskolai tanítónő volt. Aldo nem mindennapi tehetséggel volt megáldva. Már 24 éves korában jogot tanított a bari egyetemen. 1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Pártba, két évre rá parlamenti, képviselőnek választják. De Gasperi kereszténydemokrata kormányában Moro a külügyminiszter-helyettesi posztot kapta meg. Am itt váratlanul kettétört a kormány fiatal tagjának ragyogó karrierje. Az ok: Moro ellenzi Olaszország részvételét az akkor alakuló Észak-atlanti paktumban. 1949. április 4-én nem jelent meg azon a parlamenti ülésen, amelyen Olaszország NATO tagságáról szavaztak. De Gasperi nem bocsátotta meg Mórának ezt az önfejűséget, és kizárta a kormányból. Az amerikaiak sem nézték el Morónak ezt a lépését. Közismert, hogy milyen ellenségesen viseltetett Henry Kissinger, volt külügyminiszter a KDP elnökével szemben. Azt kell feltételeznünk, hogy nem csupán személyes ellenszenvről volt szó. Az USA egykori külügyminisztere ,,rendkívül negatívnak“ jellemezte Moro külpolitikai irányvonalát. Aldo Moro politikai karrierje, amely úgy tűnt, végképp derékba tört, 1953-ban, de Gasperi választási veresége után ismét felfelé kezdett ívelni. 1955-ben igazságügyi miniszterré nevezik ki, majd a KDP-ben kulcspozícióra tesz szert, politikai titkárrá választják, 1963-ban pedig az első balkö- zép-kormány miniszterelnöke lesz. Az utóbbi években Moro egyengette a kereszténydemokraták együttműködését a kommunista párttal. S ha elgondolkodunk azon, hogy Gardner, az USA római nagykövete Morót jóformán néhány nappal elrablása előtt ,,Olaszország legveszedelmesebb politikai személyiségének“ nevezte, szinte világos a kép... Bizonyos körökben Moro szimbólummá vált: ő jelképezte Olaszország balrafordulását, a kommunisták bevonását a kormányba, azt a fordulatot tehát, amelytől ezek az emberek mindennél jobban rettegtek. Ezért kellett Morót a politikai szintről eltüntetni, de ezt másokkal, a „Vörös Brigádokkal“ végeztették el. Ezt támasztja alá a többi között az a körülmény is, hogy Moro halála után a KDP politikai irányvonala éles, jobboldali fordulatot vett. A KDP 1980. februári kongresszusán megszületett a határozat: semmi szín alatt nem szabad belemenni abba, hogy olyan kormány alakuljon, amelyben helyet kapnának a kommunisták. A BŰNBÁNÓ TERRORISTA VALLOMÁSA Két évvel Moro meggyilkolása után a nyomozásban váratlan, szenzációs fordulat állt be. A „Vörös Brigádokhoz“ tartozó egyik terroristának megoldódott a nyelve. Neve: Patrizio Peci, a római csoport 28 éves aktivistája, Az egyik - mellesleg jócskán megkésett - razzián került horogra. A Messagerro római lap 1980. május 4-én nyilvánosságra hozta a Peci kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet. A többi között ezt olvassuk benne: „Azonnali kihallgatásomat kérem. Mély erkölcsi válság és hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy mint ember és mint kommunista (figyeljék meg: Peci kommunistának nevezi magát! - V. M.) köteles vagyok a bíróságnak elmondani mindazt, amit mint a »Vörös Brigádok« tagja, elkövettem, amit tudok róla és aknamunkájukról.“ A továbbiakban Peci elmondja, hogy a „Vörös Brigádok“ gondosan készült Moro elrablására, hónapokon át követték kiszemelt áldozatukat. A tengerparton, távol az emberektől, gépfegyverből és pisztolyból lógyakorlatokat végeztek. Amikor a szenzáció hullámverése némiképpen alábbhagyott, különböző kérdések merültek fel. Vajon igazat mondott-e Patrizio Peci? Valóban mindent elmondott, amit tudott, vagy csak az árulta el, amit hallani akartak tőle? Mindenekelőtt gyanús, hog Peci a kihallgatás kezdetén kommunistának vallotta magát. Noha a „Vörös Brigádok“ szívesen folyamodott „baloldali“ terminológiához, sőt „elvtársaknak“ szólítják egymást,, de a kommunista elnevezést lehetőleg kerülik. A burzsoá lapok számára bombaként hatott Peci vallomása. Hiszen egy „kommunista“ maga vallja be, hogy „kollégáival“ együtt rabolták el és ölték meg Morót! Sőt, mi több, Peci mindjárt elfogatásakor beismerte, hogy részt vett Moro elrablásában és meggyilkolásában. Még egy jellemző részlet. Peci a következőket mondta el Moro fogságáról: „Moro férfiasán, méltóságteljesen viselkedett.“ Ez az állítás viszont ellentmond azoknak a leveleknek, melyeket a KDP vezetője a rejtekhelyről családjának, a kormánynak, a KDP vezetőségének küldött. A CIA ÁRNYÉKA AZ APPENNINEK FÖLÖTT 1981. szeptemberében az olasz sajtóban olyan hírek láttak napvilágot, hogy a Moro-ügy hátterében a CIA áll. A vallomásokból kiszivárgott, miszerint „egy ismeretlen besúgó“ 1979 májusában közölte a rendőrséggel, hogy egy David nevű egyén, a hírhedt zöldsapkások különleges alakulatának tagja, a tengerészgyalogosok volt kapitánya, aki később az USA Központi Hírszerző Hivatalának katonai tanácsadója lett az NSZK- ban szervezte Aldo Moro elrablását és testőrségének meggyilkolását. Egy ideig rámában és Milánóban élt. David közeli barátságban volt egy Ronald Stark nevezetű amerikaival. Az utóbbi szoros kapcsolatban állt a „Vörös Brigádokkal“. Startot első ízben 1975-ben tartóztatták le és ítélték el kábítószer-kereskedésért. A sajtó értesülései szerint Stark már 1976 áprilisában beismerte, hogy a „Vörös Brigádok“ egy jelentős római politikai személyiség elrablását készíti elő. Ugyancsak ö árulta el, hogy a terroristák F. Coco, Genova főügyészének meggyilkolását is tervezik. Két hónappal később a merényletet végre is hajtották. Stark tanúvallomásának azonban érthetetlen okokból nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Csupán annyi történt, hogy egy másik börtönbe szállították őt. Amint az Unita közölte, Starknak a börtönben rendszeres látogatói voltak: Wandey Hans, az USA firenzei alkonzulja, valamint más amerikai hivatalos személyiségek. Megfordultak nála az olasz titkosszolgálat emberei is. „A CIA-nak - jelentette ki Philip Agee, az amerikai kémszervezet volt ügynöke, az Europeo című hetilapnak adott interjújában - bőséges tapasztalatai, hagyományai vannak az Olaszország belpolitikai életébe történő beavatkozás területén. A CIA már a második világháború végnapjaiban kezdett fokozottabban érdeklődni Olaszország belügyei iránt.“ Agee is úgy véli, hogy a CIA-nak megvannak a maga beépített emberei a szélsőbalos szervezetekben. KI IRÁNYÍTJA OLASZORSZÁGBAN A TERRORISTÁKAT? Hogy Moro eltűnésében a politikai színtérről része volt bizonyos külföldi erőknek, arról nyíltan beszélnek Olaszország politikai személyiségei. Flaminio Poccoli, Moro utóda a KDP országos tanácsa elnökének posztján, így jellemezte elődjét: Moro olyan politikai személyiség volt, aki arra törekedett, hogy eltávolítsa Olaszország szabadságának amerikai korlátáit, és roppant nagy árat fizetett érte. Hogy Moro meggyilkolása esetében nemzetközi összeesküvéssel állunk szemben, azt kifejtette G. Zamberietti volt külügyminiszter is.- „Morót nem egy őrült extrémista csoportocska ölte meg - jelentette ki Armando Cossuta szenátor, az Olasz Kommunista Párt vezetőségi tagja. - Nem is olyan megalapozatlan az a feltevés, miszerint a „Vörös Brigádokon“ belül s mögöttük is jelentős erők bújnak meg, melyek politikai zsaroláshoz folyamodtak. Társadalmi és gazdasági életünkben nem lebecsülendő szerepet játszanak, sőt felelős posztokat töltenek be az államapparátusban...“ Carlo Francanzani, az olasz képviselöház külügyi bizottságának titkára annak a véleményének adott hangot, hogy a Mórával leszámolt „vörösbrigádosok" cégére alatt „különféle politikai terrorista szervezetek bújnak meg, amelyek minden valószínűség szerint kapcsolatban állnak a nyugati hatalmak titkosszolgálataival.“ Miután az államot nem sikerült megrendíteni, bár egyes intézményei meginogtak, a CIA a parlamenten kívüli balos csoportok felé fordult. Az amerikai egyetemeken tömegesen verbuválni kezdték a hallgatókat olaszországi „tanulmányútra“ (előzőleg kellően megdolgozták őket). Az volt a céljuk, hogy ezeket a fiatalokat beépítik az olyan csoportokba, melyek nemcsak a KDP-t és az újfasisztákat támadták, hanem a baloldali pártokat is. A kaliforniai egyetemen beszervezett ügynököket xnegbízták, ,, Munkásautonómia“ fedőnéven létesítsenek egy új provokatív szervezetet. Ennek vezetői nem is tagadták, hogy a CIA pénzeli őket, s hogy soraikban neofasiszta elemek bújnak meg. Az olasz sajtó értesülése szerint a Rockefeller család pénzeli Marcus Ruskint, az Institute for Policy Studies intézet vezérigazgatóját. Egyik fő feladata különféle provokációk szervezése. Hivatalosan nem tartoznak a CIA-hoz, de a Langleyben székelő agytröszttől kapják a különféle - Washington milliárdosainak nem tetsző, nyugat-európai kormányok destabili- zálását célzó - megbízásokat. Marcus Ruskin volt az, aki létrehozta a „Vörös Brigádokat“, a „Fegyveres Proletár Sejteket“, s úgyszólván valamennyi, 1969-től Olaszországban garázdálkodó felforgató csoportot. Tehát egy befejezett, logikusan kiépített láncolattal van dolgunk. Ezek szerint a „Munkásautonómiából“ származó „Vörös Brigádok“, a CIA, az olasz reakció, a maffia, mind mind érdekelt volt Moro eltávolításában a politikai színtérről, így akarva megakadályozni a kommunisták bejutását a kormányba. Ha Aldo Moro elrablását és meggyilkolását a CIA ügynökeitől hemzsegő „Vörös Brigádok“ követte el, hogyan sikerült a „csendes amerikaiaknak“ ellenőrzésük alá vonni az olasz rendőrség és titkosszolgálat tevékenységét? Nem nehéz erre megfelelni. A CIA-nak megvannak a maga emberei mind a rendőrségen, mind a belügyminisztériumban, elvégre már nagyon régen pénzelik az olasz hírszerző szolgálatot és kémelhárítást. Egyéb dolgokra is fény derült. Az olasz titkosszolgálaton belül létezett még egy szupertitkos apparátus. A catanzarói bírósági tárgyaláson, ahol a bombarobbantásukról hírhedtté vált milánói összeesküvők pere folyt, Miceli tábornok maga is bevallotta, hogy volt ilyen szervezet - összekötő láncszem az olasz titkosszolgálat és a NATO társszervezetei között. 1949-ben jött létre, mikor Olaszország belépett az Atlanti Szövetségbe. Az amerikaiaknak tehát minden lehetőségük megvolt arra, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a Moro-ügyben folyó nyomozást. A „Vörös Brigádok“ bírósági tárgyalásán is szembeötlőit, hogy a Washingtonnak nem tetsző politikai személyiséggel való leszámolásnak politikai háttere volt. A tárgyalás utolsó napján Prospe- ro Gallinari, a „Vörös Brigádok“ egyik vezetője beismerte: ,,Aldo Morót azért rabolták el és ölték meg, mert olyan kormányzó többség létrehozására törekedett Olaszországban, amelyben a kommunisták is részt vettek volna.“ A Moro-ügy viszontagságai tehát ismételten bebizonyították, hogy a nemzetközi terrorizmus kulisszái mögött Washington áll, a „köpeny és tőr“ amerikai lovagjai, akik készek minden aljasságra - gyilkosságra, merényletre, terrorcselekményre, amikor az amerikai nagyhatalmú monopóliumok érdekéről van szó. VLAGYIMIR MALISEV (A Druzsba Narodov című folyóiratból) • Aldo Moro holtteste a gépkocsi csomagtartójában Fotó: TASZSZ
