Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-02 / 48. szám
FESZTIVÁL - GONDOKKAL Beszélgetés dr. Ladislav Mokryval Idén szeptember 30-a és október 15-e között zajlott le - immár 19-ik alkalommal - a szlovák zenei élet legrangosabb rendezvénye, a Bratislavai Zenei Ünnepségek nemzetközi zenei fesztivál. A rendezvénysorozat, minthogy egyidejűleg nem csupán a fővárosban folyik, hanem Szlovákia számos nagyobb városára is kiterjed, az egész szlovák zenekultúra fejlődésében fontos szerepet játszik. A szlovákiai sajtó, a rádió és a televízió - a fesztivál kitünően működött sajtóközpontja ösztönzésére is - az ünnepségek ideje alatt rendszeresen beszámolt az egyes hangversenyekről és a fesztivál különböző eseményeiről, de a zenei szakmai berkekben, a zenekritikusok között, sajtóértekezleteken még most sem ültek el a viták a fesztivál műsoráról, az előadó együttesek és egyéni művészek teljesítményéről, az anyagi ráfordítás és a megtérült művészi-esztétikai „haszon“ egyensúlyáról, a fesztivál időtartamáról (hogy pl. a jövőben évenként vagy kétévenként rendezték meg), a kortárs szlovák zenének műsorbeli részarányáról, sőt a fesztivál jövőjéről, létének vagy nem létének súlyos kérdéseiről. E szervezési kérdéseket sem mellőzve minderről szg esett a fesztiválbizottság által november 7-én rendezett zárósajtóértekezleten is, melynek végén munkatársunk interjút kért dr. Ladislav Mokrytól, a Szlovák Filharmónia igazgatójától, az ünnepségek músorbizottsá- gának elnökétől. • A sajtóban sok szó esett az idei fesztivál jó szervezéséről, a dramaturgiailag gondosan összeállított s a lehetőségekhez mérten kielégítő műsorról, a sok fáradozás árán is de mégiscsak megőrzött jó művészi színvonalról. A zenekritikusok között és szakmai berkekben tovább gyűrűznek a viták a fesztivál profiljáról, jelenéről, jövőjéről - létéről, ön mit tart fontosnak elmondani ez alapvető kérdésekről?- Minden polemizáló szándék nélkül szeretnék szót ejteni néhány olyan, mind inkább sűrűsödő és krónikussá váló problémáról, melyet az eltelt évek során a Bratislavai Zenei Ünnepségek felszínre hoztak, mindenekelőtt arról, hogy bár a jubileumi huszadik évfolyamhoz közeledünk, még mindig nagy gondot jelent a fesztivál értelmének a megvédése két okból: egyrészt mert igen nehéz megtartani a publikum, elsősorban az ifjúság érdeklődését abban a hatalmas programdömpingben, amely a fesztivál két hete idején zúdul a közönségre; tehát újra és újra felvetődik a fesztivál címzettjének a kérdése, másrészt szüntelenül gond számunkra a kiemelkedő események biztosítása, ismét- csak két okból, először: rendkívüli mértékben megnövekedtek a költségek, ezek egyes esetekben valóban egészen csillagászati összegekig szöknek fel. Ez az egyik akadály, amellyel szemben állunk, a másik fontos probléma, hogy azok a szocialista országok, amelyek csakugyan rendelkeznek kimagasló zenekarokkal és előadóművészekkel, szintén inkább redukálják, mint bővítik az exportjukat, ebben a helyzetben tehát magasan tartani a mércét rendkívül bonyolult dolog, főképpen azért, mert az eltelt csaknem húsz esztendő során mi magunk emeltük az igényeket. Tárgyilagosan meg kell mondanunk, és ez nyilvánvalóan megmutatkozik abban is, amit a kritikusok írnak, hogy ma a zenekritikusok elvárása hasonlíthatatlanul nagyobb, mint az ötvenes években volt. Itt szükséges megjegyezni, hogy ez nemcsak egyik eredménye a fesztiválnak, hanem egyik funkciója is, hogy szüntelenül emelje a zenei műveltség színvonalát, ami természetesen csak a zenekritika színvonalának emelkedésével érhető el. Ám ezekkel a megnövekedett igényekkel szemben állnak azok a reális tényezők, amelyekről szóltam, ezért is vetődik fel újra vitatémaként a fesztivál értelmének, funkciójának és a következő években kialakítandó profiljának a kérdése. • Valóban a fesztivál létének vagy nem létének kérdéséről van itt szó?- E kérdés azért vetődik fel ilyen formában, mert a zenei ünnepségek elsősorban nem turisztikai vagy turisztikai-kereskedelmi célokat követnek, hanem mindenekelőtt a nemzeti kultúra fejlődésének szükségleteit hivatottak kielégíteni. És noha kissé talán drasztikusnak is hat ez a kérdés- felvetés, nézetem szerint mindenképpen szükségesnek mutatkozik megkérdezni, milyen viszonyban áll a fesztivál értelme és funkciója a változó valósággal. Mert a mai valóság kétségkívül egészen más, mint ezerkiláncszázhetvenötben vagy a fesztivál születésekor volt. Sok minden jó irányban fejlődött, ugyanakkor sok dolog rendkívül bonyolulttá vált. És a mára kialakult helyzetben a kritikus szembesítés vagy a kritikus párbeszéd a recenzensekkel és a publicistákkal ma sokkal inkább fontosabb, mint bármikor ezelőtt. • Hogy egy fesztivál magas szinten teljesíthesse művelődéspolitikai céljait, ahhoz a kellő anyagi eszközöket is biztosítani kell. Megvannak a fesztiválhoz a szükséges pénzeszközök?- Ez idáig a fesztiválra előirányzott anyagi keretet nem redukálták vagy nem redukálják rapszodikus módon. Azok az anyagi eszközök, amelyek már jó néhány éve rendelkezésünkre állnak, többé-ke- vésbé csorbítatlanul ma is megvannak. Ha tehát a kérdésre: szükségünk van-e továbbra is érre a fesztiválra, igennel válaszolunk, akkor föltétlenül tisztáznunk kell, mit szükséges tennünk ahhoz, hogy a fesztiválnak az eddiginél jobb társadalmi kisugárzása, hatása legyen, hogy továbbra is meg tudjuk őrizni magas művészi színvonalát. Mert ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy a Bratislavai Zenei Ünnepségek nem a minél nagyobb anyagi haszon fesztiválja, hanem elsősorban társadalmi-kulturális küldetésé, akkor annak érdekében is nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy társadalomtudati ef- fektivitása erősödjék. • Hogyan értékeli az idei Inter- pódiumot, a fiatal előadóművészek nemzetközi találkozóját?- A fesztivál egész szellemét tekintve voltaképpen a találkozó az idén is teljesítette célját, noha kiemelkedő művészi eredményeket nem hozott. Szervezési vonatkozásban, amint az már ismeretes, az idén az Interpódium lebonyolításában nem bizonyult túl szerencsésnek, hogy olyan sok fővároson kívüli csehszlovákiai zenekart szerepeltettünk. Kritikusan meg kell jegyeznem, hogy zenekaraink az egyes koncerteken nem viselkedtek úgy, ahogy azt egy nemzetközi fesztivál szelleme megköveteli, másrészt teljesítményben sem nyújtottak kellő színvonalat. Több zenekarunk alábecsülte saját funkcióját. Ha már az a cél, hogy a fiatal művészeknek módot adjunk nagy zenekarok társaságában való fellépésre, a jövőben ügyelnünk kell arra, hogy a fiatal művészek és a zenekarok között meg legyen a kellő összhang és megértés. Idén először volt rá alkalmuk, hogy nagy- zenekarokkal együtt szerepeljenek, de miután a zenekarok nem álltak egészen hivatásuk magaslatán, ők sem ragaszkodtak esetleg nagyobb eredeti igényeikhez. Jövőre tanulnunk kel! a tapasztalatokból, szeretnénk, ha a jövő évi találkozó, noha csak két napig fog tartani, minél attraktívabb legyen, amihez, egyelőre úgy látszik, hogy meglesznek a kívánt előfeltételek. Ugyanakkor annak is örülünk, ha visszatérnének azok a régi jó szokások, hogy az Interpódiumot kellőképpen kihasználjuk. • Mennyiben elégedett a fesztiválbizottság a mai szlovák zeneművészetnek a fesztiválon való szereplésével?- A programban bőségesen teret kapott a szlovák zene, kellő szinten tolmácsolva, ám sajnos az idén sem számolhatunk be minden vonatkozásban egyértelműen pozitív eredményekről. Ahogyan megörvendeztetett bennünket az újságírók, a zenekritikusok nagy érdeklődése, melyet Cikker új operájának, a Beszterce ostromának bemutatója iránt tanúsítottak, meglepően, szinte semmilyen nyoma nem volt a sajtóban Frico Kafenda születése századik évfordulójának. • A fesztivál történetében talán az idén kapott legnagyobb teret a jelenkori szlovák zeneművészet. Hiszen csak a hetvenöt éves Búgén Suchonnak tizenegy szerzeménye hangzott el a különböző koncerteken. Jövőre, a huszadik, jubileumi fesztiválon milyen művek képviselik majd a mai szlovák zenét?- Jövőre az eredeti szlovák zeneművészetből a kerek évfordulójához érkezett Moyzes-féle zeneszerző-iskolát szeretnénk bemutatni. A maga nemében egyedülálló jelenség, hogy egyetlen mü- vészegyéniség már kerek fél évszázada egymás után nevel fel egész zeneszerző-nemzedékeket. Arra nemigen lesz alkalmunk, hogy bemutassunk külön-külön minden zeneszerzőt, talán még arra sem, hogy ugyanazokat a müveket tűzzük műsorra, melyeket maguk a szerzők szeretnének hallani, bár elég sok zenekari hangverseny szerepel a műsorban, de még sincs elegendő terünk, különösen ha megfontoljuk, hogy jövőre olyan két jelentős évfordulónak nézünk elébe, mint amilyen a Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenedik évfordulója és a esek zeneművészet éve. Ezeket az évfordulókat természetesen semmiképpen sem kerülhetjük meg, ilyenképpen a műsorban aligha kaphat helyet minden Moyzes-ta- nítvány, valamilyen nagyobb lélegzetű művel. A Moyzes-féle iskola bemutatásának keretterve tulajdonképpen már készen áll, de még tovább keressük azokat a főbb kritériumokat, melyek alapján kiválogathatnánk a prezentálásra méltó műveket a jelenkori szlovák zeneművészetből. Azt régóta tudjuk, hogy a zeneszerzők szívesen veszik, ha besoroljuk őket a fesztivál műsorába, csak nem mindig könnyű megtalálni azokat a szempontokat, melyek szerint az egyes műveket besorolhatjuk. E vonatkozásban általában az életjubileumok szoktak lenni a főbb pontjaink. Persze, a születési évfordulók sem bizonyulnak mindig használható mankóknak. Jövőre például az egyetlen jelentősebb jubileum a Dezider Kardosé, akitől egy nagyobb lélegzetű szerzeményt, legújabb szimfóniáját soroltuk be a fesztivál műsorába, mely annálfogva, hogy felkelési témát dolgoz fel, kettős funkciót tölthet be. Nagyon valószínű, hogy KardoS életművéből még más szerzemények is helyet kapnak a fesztivál programjában, ami, úgy hiszem, indokolt is lenne, ha más évfordulóval nem számolhatunk jövőre. • Hogyan tükrözte az idei fesztivál a humánum, a béke gondolatát?- A humánum gondolata szinte egyik vezérelvünk minden évfolyam programjának összeállításánál. Néhány koncertünkkel kifejezetten az emberiességre való törekvést, az emberek természetes békevágyát óhajtottuk hangsúlyozni. Ebben a vontakozásban elég, ha csak megemlítem a Hirosima című műsorunkat, mely úgy gondolom, hogy önmagáért beszélt, nem igényel különösebb kommentárt. A zene formanyelve természetesen nehezen engedi meg, hogy a zeneszerző közvetlenül befolyásolni tudja a nemzetközi események alakulását, de úgy vélem, hogy a mai háborús veszéllyel terhes időben, zenei fesztiválokat sem rendezhetünk, hogy valamiképpen ki ne fejeznénk mélységes békeféltésünket és békevágyunkat. • Az idpi fesztivál egyetlen operabemutatója volt Ján Cikker nemzeti művész Beszterce ostroma című új alkotásának premierje. A közönség kedvezően fogadta az új művet, a kritikusok véleménye viszont meglehetősen megoszlott, ön hogyan értékeli Cikker új alkotását?- Úgy gondolom, hogy Cikker, aki azelőtt ilyen komikus témával sohasem foglalkozott, e művének megkomponálásával világosan kinyilvánította, hogy ez a műfaj sem idegen tőle, hogy ilyen jellegű művet is tud alkotni, megítélésem szerint az opera, noha nem tartozik a zeneszerző csúcsteljesítményei közé, mindenképpen érett művész érett alkotása. Ha meggondolom, hogy az ö életkorában, amikor már nagyobb méretű zenemüvek írására nemigen vállalkoznak a szerzők, figyelemre méltó teljesítménynek minősül az opera, így én inkább azokhoz csatlakozom, akik lelkesedéssel fogadták a mester új művét, mert úgy gondolom, hogy az opera a -maga műfajában nemcsak az egyéni életmű számottevő gyarapodása, hanem az egész szlovák zeneművészet jelentős hozadéka. A vígopera műfajában egyébként Tibor Andrasovan Figliar Gefo című szerzeményén kívül nem Is igen született több figyelemre méltó mű. Az operának egyébként sajátos különleges érdekessége az is, hogy visszanyúl a közös magyar-szlovák kulturális hagyományokhoz. Örömömre szolgál, hogy magyar részről elég nagy érdeklődést tanúsítottak a mű iránt, a bemutatón jelen volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektorától kezdve több más neves kolléga is, akiket természetesen érdekelt, hogyan kerül egyik legnagyobb klasszikus írójuk ismert alkotása szlovák köntösben színpadra. Úgy láttam, az előadás kellemes meglepetést szerzett számukra. • Jövőre huszadik, jubileumi évfolyamába lép a fesztivál. Mennyiben van előkészítve a program és milyen jelentősebb események várhatók?- Ami a műsort és annak szervezési biztosítását illeti, hozzávetőlegesen nyolcvan százalékban le vannak kötve mind a hazai, mind a külföldi előadóművészekkel az egyes hangversenyek. A jubileumi fesztivált egyébként elsősorban nagy szimfonikus zenekarokra építettük. Jelen lesznek majd olyan nagy nevű zenakarok is, mint többek között a Bécsi Filharmonikusok Lórin Maasel vezényletével, a Budapesti Szimfonikusok Lehel György vezényletével, továbbá a Cseh Filharmónia, a Leningrádi Filharmónia, a Krakkói Filharmónia, a lipcsei Gewandhausorchester, az előadóművészek közül Jelena Obrazcova, Pe- rényi Miklós, a francia Michel Dal- berto zongoraművész, a karmesterek közül a szovjet Jevgenyiv Mravinszkij, a japán Ken lesiro Kobajasi és mások. KDVESDI JÁNOS SZLOVÁK ZENÉSZEK MEXIKÓBAN Az elmúlt hónapban a Musi- ca aeterna szlovák kamarazenekar a szlovák és a mexikói kulturális minisztérium közötti csereegyezmény keretében hangversenykörúton járt Mexikóban. Az együttes utazásának fő célja az volt, hogy fellépjen a Guanajuato-i Cervantes fesztiválon. Azonkívül koncertezett Mexico city, Querétáro, Celaya, Morelia, Toluca, Pa- chuca, Oaxaca és Puebla városokban is. Az együttes programja elsősorban reneszánsz és barokk zenemüvekből állt. Az idegen mesterek szerzeményein kívül azonban szerepeltek műsorában zenetörténeti szempontból jelentős szlovákiai művek is, nevezetesen Szirmai Keczer Anna Táncok című gyűjteményéből. (V. Godár előadásában). A közönség az együttes fellépését és a zeneszámok előadását nagy érdeklődéssel és élvezettel fogadta. A mexikói közönségnek nem csupán a múlt idők világhírű zeneszerzőinek művei tetszettek, de megcsodálták az érdekes és szlovák alkotásokat is - Pavel Baxa előadásában. örvendetes, hogy a Musica aeterna művészi produkciójával megnyerte az európai zenei ízléstől távol álló mexikói közönség tetszését is. A közönséget a hangszeres és a vokális művek egyaránt érdekelték. Különösen nagy sikert aratott K. Vyskocilová és D. Pec- ková, akik Monteverdi Duóját adták elő, lezárva az együttes koncertsorozatát. A Musicas aeterna tagjainak lehetőségük volt megismerni az indián kultúra remekműveit Teotihuacán, Mitlában és Monte Alban. Ezenkívül még soksok érdekességet láthattak a távoli Mexikóban. Nemcsak az ottani zenekritika elismerése, hanem a mexikói lakosság szívélyessége is hozzájárult ahhoz, hogy az együttes kellemes heteket tölt- hetett a távoli országban. A. J. Dr. Ladislav Mokry (balról) átadja Eugen Suchon nemzeti művésznek a Václav Talich-emlékérmet. (CSTK-Pavol Neubauer felvétele)
