Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-02 / 48. szám
EURORAKÉTÁK Támadás az erőegyensúly ellen z idei ősz bizonyára úgy vonul be a történelembe, mint a lázas fegyverkezés fokozása újabb szakaszának kezdete. A NATO 1979 decemberében hozta meg ún. kettős határozatát, amely előirányozta az új amerikai rakéták nyugat-európai rendszerbe állítását, ugyanakkor a tárgyalásokat is szorgalmazta e kérdésről a Szovjetunióval. 1983 őszére azonban bizonyossá vált, hogy a kettős határozatnak csupán az első része - a rakétatelepítés - valósul meg. Mert igaz ugyan, hogy az USA Genf ben 1981. november 30-án tárgyalóasztalhoz ült a Szovjetunióval, de mostanra minden kétséget kizáróan kiderült: Washingtonban a genfi tárgyalásokat a nyugat-európai szövetségesek és az érintett országok lakosságának a megtévesztésére használták fel. A Szovjetunió már az eurorakéták problémájának keletkezésekor mindent megtett azért, hogy ezt a kérdést mindkét fél számára tisztességesen és igazságosan oldják meg. ElsősorEgyensúly Az Egyesült Államok és a NATO vezetői azt állítják, hogy az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére azért van szükség, hogy „helyrebillenjen“ az egyensúly a kontinensen elhelyezett nukleáris fegverek tekintetében. A tényeket számba véve azonban világossá válik, hogy nem ez a rakétatelepítés igazi oka. A Szovjetunió 938 közepes hatótávolságú hordozóeszközzel - 473 ballisztikus rakétával (SS-20 és SS-4) és 465 bombázóval rendelkezik. A NATO-orszá- goknak 857 ilyen hordozóeszköz van a birtokában. Ebből 695 bombán a Szovjetunió szorgalmazására kezdődtek meg a genfi tárgyalások is. Moszkvában már 1979-ben kinyilatkoztatták: amennyiben Nyu- gat-Európában nem helyezik el az új amerikai rakétákat, a Szovjetunió, jóakaratát tanúsítva, kész egyoldalúan csökkenteni az ország nyugati területén elhelyezett közepes hatótávolságú nukleáris eszközeit. A Szovjetunió már a NATO kettős határozata előtt nemcsak a párbeszéd ’ lehetőségeire, hanem a mindkét fél számára elfogadható megoldásra is rámutatott, hogy megakadályozza a fegyverkezés újabb fordulóját. A Szovjetunió rugalmas álláspontját e kérdésben bizonyítja számos ismert leszerelési javaslata. Ezek mindegyike az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéből indul ki. Nyugati szakértők sem vonják kétségbe, hogy a Szovjetunió jogosan követeli: az egyensúly mérlegelésekor vegyék számba a francia és a brit nukleáris eszközöket is, hiszen azok adott esetben szovjet célpontokra lennének kilőve. áll fenn ben: közepes hatótávolságú eszközei egyszerre 3056 robbanófejet képesek célbajuttatni, míg a szovjet eszközök kapacitása 2153 robbanófej. Amennyiben a 108 Pershing-2-t és a 464 robotrepülőgépet rendszerbe állítják, akkor a NATO a hordozóeszközök tekintetében is csaknem 50 százalékos fölényre tesz szert (1429:938). Egyszóval nem az egyensúly helyreállításáról, hanem ellenkezőleg, felbillentéséröl van szó. A fentiek képletesen támasztják alá, hogy az Egyesült Államok az erőfölény megszerzésére törekszik. bázó (ide tartoznak az NSZK-ban és Nagy-Britanniában elhelyezett F-111 és F-4 jelzésű amerikai repülőgépek, az európai partok közelében cirkáló repülőgép- anyahajókon levő A-6 és A-7 jelzésű bombázók, a francia Mi- rage-IV-esek és a brit Vulcan-B típusú repülőgépek) és 162 rakéta (négy brit tengeralattjárón 64 amerikai Polaris van elhelyezve, Franciaországnak 18 S-3 jelzésű szárazföldi és 80 M-20-as, öt tengeralattjárón elhelyezett, rakétája van). A robbanótölteteket figyelembe véve a NATO-nak 50 százalékos a fölénye a Szovjetunióval szemMit tud a Pershing—2 A Pershing-2 rakéta hatótávolsága 1800 kilométer, egy darab 20-40 kilotonnás nukleáris robbanótöltetet képes célba juttatni. Röppályája ugyan ballisztikus, ám a töltet manőverezésre is képes. Ezért találati pontossága rendkívül nagy. Robert C. Aldrige kutató- mérnök, aki részt vett a manőverező robbanófejek kifejlesztésében, figyelmeztetett: a fokozott találati pontosság miatt nagyobb a rakéták bevetésének valószínűsége is. A Pershing-2 a „korlátozott“ atomháború eszközeként reklámozott rakéta, tudniillik a pontos robbanófejek révén sűrűn . lakott területek célpontjai is ,.kilőhetek“ vele úgy, hogy a környező térségben okozott kár viszonylag kicsi legyen - állítják Washingtonban. A Pershing-2 6-8 perc alatt elérhetné például Leningrádot vagy a Krím-félszigetet. Amerikai szakértők szerint is elsöcsapás- mérö eszköz és az USA számára lehetővé tenné, hogy harmadik országból (az NSZK-ból) robbantsa ki az atomháborút. E legfőbb veszély mellett azonban további veszélyeket rejt magában a Pershing-2. A kísérleti kilövéseknek ugyanis csupán a kétharmada volt sikeres: 16 rakétából 5 néhány másodpercig a levegőben keringett, majd lezuhant vagy megsemmisült. Háború esetén tehát az A Pershing-2 rakéta röppályájának vázlata a pótirányítással NSZK területéről kilőtt minden harmadik Pershing-2 a kilövés helyétől nem messze robbanna fel, vagy néhány perces repülés után esetleg Franciaországban, Olaszországban, az NDK-ban vagy más szomszédos országban csapódna be. Az Egyesült Államok a 108 Pershing-2-t ennek ellenére december végéig el akarja helyezni az NSZK-ban. Hová telepítik az amerikai rakétákat? A NATO 1979-es döntése szerint összesen 572 új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakétát állítanak rendszerbe Nyugat- Európa öt országában az év végétől. NAGY-BRITANNIA: A Green- ham Common-i légibázison már megkezdődött a telepítés, ide 96 robotrepülógépet helyeznek el. Emellett a Londontól északra fekvő Molesworthbe 1987-ig további 64 ilyen rakéta kerül. NSZK: A Persf)ing-2 rakétákat kizárólag az NSZK területén állítják rendszerbe, mégpedig 3 bázison. Neckarsulmban, Neu-Ulmban és Schwábisch-Gmündben egyaránt 36 ilyen rakétát telepítenek még az idén. A hasselbachi támaszponton 1986-ig 96 robotrepülőgépet is elhelyeznek. HOLLANDIA: Woensdrechtbe a tervek szerint jövőre érkeznek meg az első robotrepülögépek. összesen 48-at helyeznek itt el. BELGIUM: Florennes 1984-tól „ad otthont“ 48 robotrepülö- gépnek. OLASZORSZÁG: A szicíliai Comisóban már az idén megkezdik a 112 robotrepülögép felszerelését. Mit tud a A robotrepülögépekről vagy „szárnyas rakétákról“ (az USA-ban Cruis Missile néven ismertek) a SALT-II szerződés mint alacsony röppályájú manőverező rakétákról tesz említést. Esetenként használatos a Tomahawk elnevezés (ha tengeralattjáróról kilőtt robotre- pülögépról van szó). Lényegében pilóta nélküli repülőgépek, amelyek földről, levegőből, vízről (és víz alól) egyaránt kilőhetek. Hatótávolságuk 2600 kilométer körüli, viszont magasabb értékű üzemanyag alkalmazásával elérheti a 3700 kilométert is. A robotrepülögép 900 kilométeres sebességgel halad a cél felé. Ez az alacsony sebesség lehetővé teszi, hogy a rakéta minden nehézség nélkül és váratlanul irányt változtasson, ha erre jelzést kap az útját követő műhold közvetítésével. Találati pontossága ugyancsak rendkívül nagy, 60 méter. Hatékony irányító rendszerrel van felszerelve, amely képes a Föld-felszín fölött 60 méter magasságban „vezetni“ a rakétát. A fedélzeti számítógépbe betáplált adatok alapján megkerüli az akadályokat és pontosan a terep körvonalait követi. A légelhárítás radarjai így nehezen vagy egyáltalán nem regisztrálják. A Nyugat-Európában elhelyezésre kerülő robotrepülögépek mozgó kilövóállomásokon lesznek felszerelve (17,3 m hosszú, 36 tonnás gépkocsikon, amelyek egyszerre 4 ilyen rakétát hordozhatnak). A mozgatható kilövőállások azt a célt szolgálják, hogy a rakéták elkerüljék az ellencsapást. A robotrepülögépek ugyancsak a „korlátozott“ atomháború lehetőségét akarják elhitetni. i-repülőgép fedélzeti —magasság légvédelem hajófedétzetr tengeralattjáróról indított L oldalirányú manőver A robotrepülőgép jellegzetes röppályája Az amerikai álláspont a genfi tárgyalások két éve alatt egyszer sem volt nevezhető konstruktívnak. Hiszen a „nullaváltozat“, a „közbülső megoldás“, vagy legújabban a „pontosított“ változat egyáltalán nem felel meg az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének. Az Egyesült Államok - Nagy-Britanniával és Franciaországgal együtt - persze azt sem hajlandó elismerni, hogy a brit és a francia nukleáris ütőerőt figyelembe kell venni. Valamennyi amerikai „kezdeményezés“ a Szovjetuniótól követelt engedményeket, miközben az USA nem volt hajlandó engedni. Vegyük például a „nullamegoldást“. Washingtonban 1981 novemberében kijelentették: az USA lemond a Pershing-2 rakéták és a robotrepülőgépek telepítéséről, amennyiben a Szovjetunió leszereli összes rendszerbe állított közepes hatótávolságú rakétáját. Persze, Washingtonban is jól tudták, hogy sem ezt, sem a többi amerikai indítványt nem fogadhatja el a Szovjetunió. De a „kezdeményezéseknek“ - amelyeket mindig nagy dobverés előzött meg - nem is ez volt a célja, hanem inkább az, hogy a nyugat-európai közvéleményt tévesszék meg. A hatalmas őszi rakétaellenes tüntetések azonban megmutatták, hogy Nyugat-Európa lakossága nem fogadja el a rakéták telepítésének szükségességére vonatkozó amerikai magyarázatot. (A képek, térképek és rajzok a külföldi sajtóból, ill. Bognár Károly: Az eurorakéták árnyékában - Zrínyi, 1983, Budapest - című könyvéből valók.) összeállította: PAPUCSEK GERGELY
