Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-25 / 47. szám

Vasárnap 1983. november 27. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.00, nyugszik 15.45: Közép-Szlovákia: 7.08, nyugszik 15.53, Nyugat-Szlovákia: 7.16, nyugszik 16.01 órakor A HOLD kel - 23.21, nyug­szik, 13.02 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VIRGIL és MILAN nevű kedves olvasóinkat ­• 1873-ban született Georgi Ivanov BAKALOV bolgár tör­ténész, kritikus, a marxista irodalomelmélet egyik előfu­tára (f1939) • 1903-ban szü­letett Lars ONSAGER Nobel- díjas norvég származásé amerikai kémikus (f1976). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁPA AUSZTRIAI „ZARÁNDOK- ÚTJA“ Jaroslav Óelko cikke JÓ MINŐSÉGBEN ÉS MINDIG HATÁRIDŐRE Egri Ferenc írása AVÉGÉN CSATTAN AZ OSTOR Keszefi Béla riportja Műanyaggal helyettesítik a fémet a Planá nad Luzicí-i Silón vállalatnál. Az 1982 júniusában megkezdett próbaüzemelés óta 127, eddig fémből gyártott pótalkatrészt fejlesztettek ki műanyagból. A felvételen Zdenék Kabát a formákat készíti elő. (Jaroslav Sybek felvétele - ŐTK) Előadás (helyett) Ülök az értekezleten, s hallgatom a szónokot, aki értelmesen és érthetően beszél. Fülelek szavaira. Annál is inkább, mivel a hallottakról be kell szá­molnom. Feszült figyelme­met azonban megzavarja valami. Celofán papír csör­gése. A mellettem ülő elv­társnő csörögteti a papirt. Egy szem cukorkát csoma­gol ki belőle, de bármennyi­re is igyekszik, ez csönde­sen nem megy. A papír cudarul ráragadt az édes­ségre. Szomszédomnak bi­zony meg kell szenvednie vele. Még szerencséje, hogy hosszú körmei fel- használhatók a papír lefej­tésére. Csak hát ehhez a türelmen kívül idő is kell. Legalább annyid amennyi alatt a szónok körülbelül hat gépelt oldalnyi szöve­get olvas fel. Erről tehát nem fogok tudni beszá­molni. Még jó, hogy azzal vi­gasztalhatom magam: ez a szónok mondanivalójá­nak csupán töredéke. Ha tehát a mellettem ülő elv­társnő megszabadítja a nyalánkságot csomago­lásától, még mindig lesz mire odafigyelnem. Feltevésem csaknem be is igazolódott. A figyelés­ben most már csak az za­var, hogy az édesség ki­szabadítását szomszéd­nőm legalább olyan várva várta, mint én. Ezt abból tudom meg, hogy úgy kapja be, mint valamilyen élet­mentő gyógyszert. És olyan mohón (és hangosan) fo­gyasztja, hogy most ez za­var a beszámoló hallgatá­sában. Ám ez részben meg is nyugtat, hiszen ha ilyen gyorsan igyekszik lenyelni a cukorkát, akkor rövidesen mindennek vége lesz. De tévedek. Az elfo­gyasztott csemegét ugyan­is újabb követi. Azaz min­den kezdődik elölről. Csak most már gyorsabb ütem­ben fejti le a cukorkáról a papírt. Ez határozott előny. Igaz, van egy hátrá­nya is a gyorsaságnak: a papír sokkal harsányab­ban zizeg. A cukorka nyil­ván nagyon ízletes lehet, hiszen a második szemet a harmadik, azt pedig a ne­gyedik követi, s mindez ad­dig ismétlődik, amíg a zacskó ki nem ürül. Ami­kor ez végre bekövetkezik, felsóhajtok. Hát még akkor, amikor jó húsban levő szomszédom ölében tartott kézitáskájában kutatva nem talál újabb zacskót. Most már igazán figyelhe­tek a szónokra. Legalább­is addig, amíg újabb sus­torgás nem üti meg a fü­lem. Vajon mi ez? - pillan­tok szomszédnőmre két­ségbeesetten. Aztán meg­értem, mivel neszez: nagy­takarítást tart a táskájában. De ezt már nem tudja befe­jezni. Ugyanis vége az elő­adásnak. Úgy érzem, végre megnyugodhatok. Ám ek­kor eszembe jut: a hallot­takról részletesen be kell számolnom. f) —//*• A r IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ma különösen időszerű annak tudatosítá­sa, hogy nem a nemzeti korlátoltság, a szűk nemzeti keretek közé való bezártság, hanem a szocialista közösséggel, főleg a Szovjet­unióval folytatott széles, sokoldalú együtt­működés és integráció sokszorozza meg erőnket és szavatolja fejlődésünket. Távol áll az új gondolkodásmódtól az, aki meghátrál az akadályok előtt, aki kitart a nép­gazdaság és a társadalom irányításának régi módszerei mellett. A szocializmust a marxizmus-leninizmus elvei alapján építjük, nem pedig az ügyeske­dés, valamint annak az illúziónak az alapján, hogy a kapitalizmus hajlandó megkönnyíteni számunkra nehézségeink megoldását, sőt esetleg hajlandó lesz segíteni a szocializmus építésében. Ne tagadjuk, ilyen elképzelések előfordulnak. Csakis a munkásosztály érde­keinek, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság népe érdekeinek megfelelő elvhű politi­kával küzdhetjük le őket. Elítéljük azokat, akik semmi pozitívat sem látnak életünkben, pánikot keltenek, meghát­rálásra szólítanak fel és saját gyengeségüket a szocializmus gyengeségeként értelmezik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megmutatta, hogyan kell összekapcsolni a nemzetit az internacionalistával, az általá­nosat a sajátossal. Senki sem tagadja, hogy bármely ország minden pártjának respektál­nia kell a nemzeti és történelmi sajátosságo­kat a munkásosztálynak a politikai hatalo­mért folytatott harcában, valamint a szocia­lizmus építésében is. Ez azonban semmilyen esetben sem jelenti, hogy a győzelem és a szocializmus felépítése elérhető az általá­nos törvényszerűségek respektálása nélkül. Ezek a törvényszerűségek nyilvánultak meg az Októberi Forradalomban és életképessé­güket az egész forradalmi fejlődés megerősí­tette. Elutasítjuk a magatartását azoknak, akik semmi pozitívumot nem látnak életükben, visszavonulót fújnak és gyengeségüket a szocializmus gyengeségének tüntetik fel. Az, aki azt állítja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom már nem a forradalmi mozgás hajtóereje, olyan értelmetlenséget követ el, mintha azt állítaná, hogy a folyó a források nélkül is létezhet. A szocialista forradalmak egész újkori története a Nagy Október eszméiből, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, a szovjet népnek tapasztala­taiból táplálkozik. A szocialista államok saját tevékenységükkel gazdagítják az Októberi Forradalom eszméit és gyakorlatát, és ez teszi a forradalom hagyatékát csalhatat­lanná. (Vasil Bifak elvtársnak a NOSZF 65. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülé­sén mondott beszédéből) KOVÁCSTŰZ Zolczer János riportja AKARATERŐ KÉRDÉSE... Gazdag József írása FESZTIVÁL-GONDOKKAL Kövesdi János interjúja AVERJANOV HÁZIKÓI Viktor Tyelpugov novellája KINEK ÁLLT ÚTJÁBAN ALDO MORO? Vlagyimir Maiisev beszámolójának első része Elmélyülve találom dolgozó- szobájában. A zsebszámoló­gép segítségével értékeli a ki­mutatásokban szereplő adato­kat. Ilyenkor, a késő délutáni órákban jut ideje a tudomá­nyos munkára, a kísérletek elemzésére. Napi három órát kell szakítania elméleti tudása gyarapítására. Ebből nem en­ged. Mert Veszprémi Imre mérnök, g nagylégi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Efsz növénytermesztési ága­zatának vezetője azt tartja, hogy felkészültség nélkül nem lehet irányítani, tanácsokat ad­ni. Ezt még a Központi Mező­gazdasági Ellenőrző és Minő­ségvizsgáló Intézetben tanulta meg, ahol a növényvédelmi osztályon dolgozott. Amint mondja, sokat hozott onnan a szövetkezetbe. Az ágazatban szinte telje­sen biztosra mennek. Teljesít­hető termelési programokat dolgoznak ki. Három vegyész- mérnök végzi a talajelemzést, tudják mi van a földben, és eszerint adagolják a tápanya­got. A talaj fertőzöttségének fokát is megállapítják. A leg­több gondot a gombabetegsé­gek elterjedése okozza. Több­lehetett öntözték. Érdemes volt. Az öntözött területen 50 százalékkal nagyobb volt a ter­més, mint az öntözetlenen. így alakult ki 300 hektáron az átla­gos 1,5 tonnás hektárhozam. örül az első sikernek és an­nak is, hogy a lencse jó pénzt hoz a házhoz. Hektáronként háromszor annyi a bevétel, mint búzából. Persze csak akkor, ha bőven terem. Ezért nagyobb termöképességü faj­tákkal kísérleteznek. A KOCKÁZATOT VÁLLALNI KELL szőr is állítja, hogy a lencseter- mesztés azért fehér folt a nö­vénytermesztésben, mert ami­kor elterjednek a gombabeteg­ségek alig van termés. A nehéz­ségek ellenére sem hátráltak meg Tapasztalatokat szerez­tek és alkalmaztak a gyakorlat­ban. A vetőmagot úgy csáváz­ták, hogy a gombabetegségek három hónapig nem tehettek kárt a növényben. Utána Top- sinnal, Tectonnal és Fundazol- lal védték. Arra is ügyeltek, hogy a növény jól felvehesse a talajból a tápanyagot. Ahol FöLalá jár a szobában, gon­dolatban pedig már kilépett a határba, ahol még mindig folyik a termés betakarítása, összegez, és értékel. Ilyen jó évet már nagyon régen zártak a szövetkezetben. Igaz, min­dennap meg kéllett küzdeni a szélsőséges időjárással, mégis sikerült teljesíteni a ter­melési tervet. A hozamok jól alakultak. A búza átlagos hek­tárhozama 5,8, az árpáé 5,1, a szemes kukoricáé 5,7 tonna volt. Megvalósították a fűter- melési programot is. Olyan fű­féléket is termeltek, amelyek­nek hektárhozama megközelí­tette vagy túlhaladta a száz tonnát. Komplex módon oldják meg a növénytermelés problé­máit és arra törekednek, hogy minden szakaszon magas szintű és gazdaságos legyen a termelés. Ezt értékelték nagyra a felső párt- és gazda­sági szervek is, és a kezdemé­nyező agronómusnak a nyitrai szlovákiai értekezteten átnyúj­tották az SZSZK Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­tériuma kiváló dolgozója kitün­tetést. A szövetkezetben is úgy lát­ják, hogy rászolgált az elisme­résre. Szelte Lajos, az üzemi pártszervezet elnöke olyan embernek ismeri az agronó- must, aki mindig kezdemé­nyez. Még akkor is, ha kockáz­tatnia kell. „Azért tanultam, hogy az ismeretek birtokában vállalhassam a nehézségeket is“ - mondja erre a véleményre. Túl sokat nem csalódhat, hi­szen állandóan olvas, képezi magát, kisérletezÍK. A többlet- munkát pedig becsületbeli kö­telességének tartja. BÁLLÁ JÓZSEF i 1983.

Next

/
Oldalképek
Tartalom