Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-28 / 43. szám
— És mikor érezte először úgy, hogy ön kutya? - kérdezi a betegtől a pszichiáter.- Már egészen apró kölyökkutya koromban - válaszolja a páciens. INTIM- Mondja meg őszintén tanárnő, nem szoktak a gyerekek magától intim dolgokat kérdezni?- De igen, és nagyon szórakoztatja őket a tájékozatlanságom. Nem én mondtam Alapjában véve rendes ember. A munkahelyén ugyan szunyókál, de a lelkiismeretét mindig ébren tartja. Kiváló fogyókúrát találtam ki. Szolgálati úton csakis a napidíjból eszem, iszom. Egy áruházban hallottam: ,,Ne tolakodjanak, emberek, mert egyrészt áruátvétel van, másrészt meg már minden jó cuccot eladtunk!“ Egyre több olyan emlékiratot olvasok, amely fantasztikus regénynek is beillene. Annyi benne az írói képzelet szüleménye. Veszíteni sem olyan egyszerű. Tudni kell, hogy mit nyer vele az ember. Mindig az a legrosszabb, aki nincs jelen. MAJOM A majom a folyó partján ült, és feszült figyelemmel mosott a vízben egy banánhéjat. Egy arra úszó krokodilus sokáig nézte, és végül megkérdezte:- Mondd, mit csinálsz? Sehogy sem tudom megérteni.- Adj egy dollárt, akkor elárulom.- Rendben van, nesze, csak áruld már el. A majom ügyes mozdulattal eltette a dollárt.- Látod, banánhéjat mosok.- Ennyi az egész?- Ennyi.- Hát, bolond vagy te!- Az lehet, hogy bolond vagyok, de harminc dollárnál kevesebbel még egyszer sem mentem haza! KÍVÁNSÁG Mark Twain egyszer elment egy vendéglőbe. A zenekar olyan hangosan játszott, hogy lehetetlen volt nyugodtan beszélgetni. Az író kivárta a megfelelő pillanatot, odament a karmesterhez, játszanak-e a zenészei a közönség kívánsága szerint.- Igen, uram - mondta készségesen a karmester.- Remek. Akkor azt kívánom, hogy játszanak - egy dominópartit! NÉZŐK A cirkuszi idomárnó kezével szétfeszíti a tigris száját, azután óvatosan beledugja a szépen tupírozott fejét.- Erre én nem volnék képes! - jegyzi meg az egyik néző.- En sem - mondja a mellette ülő hiszen azt sem tudom elviselni, ha egyetlen hajszál a számba kerül! / mumm IffilAl A KÖLTŐ NAPI SÉTÁJA Mikus Sándor karikatúrája MAI APA- Jól jegyezd meg, fiacskám: csak a korán keló madárnak jut kukac - magyarázta oktató hangon fiának az apa. - Éppen ezért kell mindig korán kelni.- No és az a kukac? — kérdezte a fiú. - Nem ostoba-e, hogy még a madárnál is korábban kelt fel?- Tévedsz - felelte rövid gondolkodás után az apa. - Ez a kuT kac egyáltalán le sem feküdt - éppen egy buliról jött haza! ÜRES- Bácsi, tessék megvárni, el tetszett veszteni a pénztárcáját!- Köszönöm kisfiam, más nem lett volna ilyen rendes, biztosan megtartotta volna!- De minek bácsi, amikor üres? A hét vicce Az orvosi rendelőbe belép egy férfi, a keze remeg. - Sokat iszik? - kérdezi az orvos. , - Nem túl sokat. Többet öntök ki! NYUGDÍJBAN Egy öreg fedélzetmester meséli:- A Bermuda-háromSzög középpontjától nem messze, a hajónkra óriási hullám zúdult, olyan magas volt, mint egy tízemeletes ház! Teremtett lélek sem menekült meg!- Hogyhogy, hát maga? Én akkor már' nyugdíjban voltam. SÓHAJ- Az én feleségem tíz méter távolságból meglátja a zakómon a szőke hajszálat, de amikor beáll a garázsba, a garázs ajtaját nem veszi észre. Győzelmek és vereségek (Lubomír Kotrha rajza) Aki nem lop, az megkárosítja a családját, mondogatta. Most már van ideje a hűvösön életrevalóbb aforizmán gondolkodni. Párbeszéd: - öregem, nincs már egy vasam sem. - Én is így vagyok, ideje lenne üzletet nyitni. - De mondom, hogy nincs pénzem! - Szamár vagy. Nem pénz kell az üzletnyitáshoz. Feszítővas... Én azért néha gondolkodom, de szerencsére még nem figyeltek föl rá. Látod, haver, annyit olvasol, és aztán mi van? Nézd, én iszom, és hogy meglátszik rajtam! Sz. J. FOGSOR- Miért nem akar múfogsort csináltatni, Kovács szomszéd?- Ugyan minek azs nekem? Hús éve vagyok házsas, nem soktam járni sehová, odahazsa nézsem a televízsiót, kinek mutogassam azsokat a drága fogakat? GYERKŐCÖK- Mama, a Jancsi megmondta neked, hogy eltörtem a vázát?- Nem mondta meg...- Jól van, akkor én sem mondom meg, hogy ő meg leöntötte tintával a szőnyeget. I Zártam a szerelőt a lakéit somon. Elektromos berendezés garanciális javításáról volt szó. Rengeteget kellett telefonálnom könyörögnöm, míg végre a vállalatnál megígérték; kiküldik az emberüket. Nohát ennek az embernek én be fogok olvasni! Azaz nem az embernek, de rajta keresztül kenyéradó gazdájának, a vállalatnak. Nem elég, hogy hibás árut sóznak a nyakamba, de még kegyet is gyakorolnak az emberrel. Nahát, ez a cég megkapja tőlem! Hiába is próbálja mentegetni majd a szerelő, tudom, hogy egy húron pen- dül velük. Megjött a szerelő. Azon nyomban rákezdtem:- Hát ide figyeljen, a maguk vállalata egy lelkiismeretlen banda. Micsoda vacak készüléket adtak el nekem! És mennyit kellett várnom, míg végre kiküldték magát! A szerelő egyetértőén bólogatott:- Hogy lelkiismeretlen banda? Az nem kifejezés uram! Valóságos szélhámosok. Ilyen vacakot el se szabadna adni, hanem egyenesen ki a szemétbe. Meghökkentem, erre nem számítottam. Talán túl is lőttem a célon. Enyhítettem a bírálatot.- Hát most már mindegy, majd maga szépen megjavítja: A szerelő széttárta a karját:- Én-e? És ugyan mivel? Ezekkel a vacak szerszámokkal? Ilyeneket ötven évvel ezelőtt használtak a suszterájban. Műszerek .kellenének ide, uram! De erre nálunk nem telik- tette hozzá gunyorosan.- Hogyhogy erre? Hát akkor mire telik? Kicsit lehalkította a hangját:- A vezetők prémiumára. Meg a kocsikázásra. Bezzeg a műszaki dolgokkal nem foglalkoznak. Igaz, hogy jobb is...- Miért jobb? - kérdeztem óvatosan.- Mert csak összekavarnának mindent. Dilettáns társaság ez, kérem. Lelkiismeretfurdalást érezFUSIBAN fém, hogy ebben a szegény emberben én keltettem fel a pesszimista indulatokat. Megpróbáltam vigasztalni:- Nohát azért olyan nagy baj nincsen. Azért valahogy majdcsak megoldódnak a dolgok.- Sose vigasztaljon engem, uram. Nem oldódnak meg. Ilyen ócskaságot eladni a vevőnek! - mutatott a készülékre,- felháborító!- Nem is olyan rossz ez a készülék - szóltam, és meg- simogatam a gépet. -Én nem keseredem el.- Pedig nyugodtan elkeseredhet, uram. Ez a készülék egy fabatkát sem ér, és megnyugtatom, hogy ha megjavítom, két hét múlva újra rossz lesz. Most már nagyon megsajnáltam:- Ha rossz lesz, rossz lesz, az az én bajom...- Nem úgy van az uram. Nemcsak a maga baja, hanem az enyém is, mindnyájunké. Szétszedhetem, ha akarja, de tudom, sírni fogok, ha belenézek. Szétszedte a készüléket, és sírni kezdett.- Szörnyű! Ilyet is csak az én cégem tud gyártani! Megint megsimogattam, de most már nem készüléket, hanem szegény, síró szerelőt, összeszedtem rábeszélő képességemet:- Ember, ne keseredjen el. Hiszen ez a készülék esztétikailag kifogástalan. Csinos, tetszetős, mutatós. A vállalatnál is majdcsak megjavul a helyzet, és maga boldog, elégedett, a világgal megbékélt ember lesz. Csak fel a fejjel, barátom. És ha úgy gondolja, hogy maga nem tudja megjavítani a készüléket, hát nem kívánom magától, majd hívok mást. A szerelő elővett egy nagy kockás zsebkendőt, letörölte könnyeit, és még mindig szipogva csak ennyit mondott:- Éppenséggel meg lehet javítani. Ha akarja, megcsinálom. Fusiban, ötszázért... NOVOBÁCZKY SÁNDOR
