Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-28 / 43. szám
B orús őszi nap. Az Auróra cirkáló fedélzetén, az ágyú mellett, melynek lövése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdetét jelentette, két férfi áll. Az egyik Mihail Uljanov színész, a másik Vaszilij Petrovics Vinogradov kommunista, régi párttag. Vinogradov, mint fíatal munkás, ott volt a forradalomban. Uljanov megkérdezi társát, mikor és hogyan találkozott először Leninnel. (gy kezdődik a Kommunisták című televíziós dokumentumfilm, melyet az Októberi Forradalom 65. évfordulójának tiszteletére mutatott be a szovjet televízió. És ezzel tulajdonképpen új dokumen- tumfilm-ciklus kezdődött. A nagy nép igazsága címmel. Témája a szovjet emberek élete és munkája az SZKP XXVI. kongresszusa után. A szovjet televízió megrendelésére az ország kilenc filmstúdiójában tizenegy filmet készítettek. Alkotói a szovjet irodalom és művészet népszerű képviselői: Tizenegy óra a Szovjetunióról Mihail Uljanov, Jurij Kajurov, Kiril Lavrov, Vszevolod Szanajev, Do- natasz Banionisz, Ramaz Csikva- dze, Vjacseszlav Tyihonov (színészek), Raszul Gamzatov, Csingiz Ajtmatov (írók). A művészeti vezető Borisz Ricskov. A mindennapok szovjet valóságáról szól a sorozat, valamint arról az igazságról, mely a fejlett szocialista társadalom mindennapjaiban van jelen. Nem véletlen, hogy az egyes részeket inkább publicisztikus műnek tartják, mind dokumentumnak. Hiszen érzelmi hatást is gyakorolnak a nézőre. Szerepelnek a ciklusban olyan beszélgetések, melyeket a szovjet televízió tudósítói készítettek az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország, Brazília stb. polgáraival. Egyszerű kérdéseket tettek föl, mint például: mit tudnak a szovjet emberekről, a Szovjetunióról, hisznek-e a „szovjet háborús fenyegetésben". A legtipikusabb válaszok: „Úgyszólván semmit nem tudok róla..., Nem hallottam róla..., Nem olvastam..., Nálunk nehezen tudhat meg valamit is az ember a szovjet népről...“ Ennek ellenére néhányan hisznek a „szovjet háborús fenyegetésben“. Az Akarnak-e az oroszok háborút, című részben az alkotók sikeres kísérletet végeztek, amikor megpróbálták megismerni „az utca emberének" véleményét. Moszkva utcáin Vjacseszlav Tyihonov megállítja a járókelőket és azt kérdezi tőlük: „Erez gyűlöletet más nemzetek iránt? Hisz abban, hogy létezik szovjet háborús fenyegetés?" Nehéz kifejezni, miként reagáltak a moszkvaiak. Azt látni kell. Meglepett arcok, kérdő tekintetek. Miért tesznek föl nekik ilyen abszurd kérdéseket? Egyáltalán hogyan lehet ilyet kérdezni? ... A ciklus egy másik darabja A család című grúz dokumentumfilm, amely egy kolhoztag életéről szól; A mi házunk címmel készült a litván film, az 1966-os taskenti földrengésről. Tizenegy dokumentumfilm, tizenegy óra. Ennyi idő egy eposzhoz is elegendő lenne. De vajon lehet-e a Szovjetunió, a szovjet köztársaságok, a szovjet nép hatvanöt esztendejét ennyi időbe sűríteni? A ciklus alkotói komolyan szólnak. Szemléletesen, puon- cisztikusan, a televízió nyelvén. Nagybetűs szóval. (t) Hétfő délelőtt a Vencel-téren. Sárguló fák, fényes kirakatok, piros locsolókocsik. Galambok a szökőkút peremén. Húszévesek a múzeumlépcsón. Egy nádszál- vékony lány az aluljárónál. Yvetta Kornová. Arca keskeny, csontos, szenvtelen. A szeme olyan, mint a megsebzett őzé.- Van egy jó hírem - néz rám gyerekes mosollyal.- Rákérdezek: minden oké?- Igen. Most legalábbis úgy érzem. Csak el ne rontsam valamivel.- Éppen egy éve, hogy utoljára láttam. Akkor még kellékes volt a filmgyárban. Aztán Málnakoktél látszik, erre vártam. Másnap már ládákat cipeltem, kábelzsinórokat húztam, hangosítottam, világosítottam. Jólesett, hogy komolyan vettek. Hogy dolgozhattam. Hogy türelmesek voltak irántam és elnézték, ha hisztérikus voltam. Már éppen a koncertsorozat vége felé jártunk, amikor üzenet várt otthon: hívjam fel Jirí Krejőíket. De erről majd délután... most már rohannom kell a tévébe. Lehet, kapok egy jó szerepet. Este hétkor találkozunk. Ugyanott, ahol délelőtt. Kinyúlt, térdig érő szvetter. Kopott bársonynadrág. Törékeny test. Napfény az őszben. „Most jó napjaim vannak“ Találkozás Yvetta Kornovával címmel forgatott egy filmet és most ismét dolgozik.- Már nem vagyok kellékes. Mindent leadtam. A fogót is, a kalapácsot is, az ecsetet is.- Miért?- Fájt, hogy semmibe vették a munkámat. Ha hozzányúltam valamihez, úgy is jó volt, ha nem, úgy is. Nem kaptam köszönetét és nem volt részem letolásban sem. Hazamentem és magamra csuktam a szobám ajtaját. Három hónapig jóformán ki sem mozdultam a lakásból. Iszonyú volt. Nem tudtam, hova menjek, mihez kezdjek. Kínomban megtanultam kötni. Közben azt hittem, rám szakadnak a falak. Senki sem keresett, s ez rettenetesen bántott. Bebeszéltem magamnak, hogy senkinek sem kellek.- Valaki mégiscsak megnyomta a csengőt.- Michal Kocáb, a Prágai Válogatás rockegyüttes vezetője. Egy forgatáson ismerkedtünk meg; az én kezemben kalapács, az övében kottapapír volt. Zeneszerző. Nos, ö rántott ki a rossz passzból. Azt mondta, ha kedvem van, velük mehetek egy vidéki turnéra. Úgy- Megvan a szerep?- Meg. Egy fiú kerestetik, ez a tévéfilm címe. Ot városi vagányról és egy lányról szól a sztori, akik mindenbe belemennek, amit eléjük sodor az élet. Jana Seméová, a rendező elolvastatott velem néhány mondatot, aztán megkérdezte, van-e kedvem hozzá. Bólintottam.- Jifí Krejcík filmjében, A hu- morkereskedöben hogyan kapott szerepet?- A kosztümtervező hívta fel rám a rendező figyelmét. De Krej- őík vonakodott. Másnak akarta adni a szerepet. Különben is: úgy hírlik rólam, nem könnyű velem dolgozni. Nekem ugyanis tudnom kell, mit miért csinálok. Ha nem látom a jelenet gondolati-érzelmi ívét, számomra értelmetlen a játék. Én azt is szeretem tudni, miért kell a lábamat a lavórba lógatni. Ma sem értem, hogy történt, Krej- őík végül is meghívott egy próba- felvételre. És megtetszettem neki. Attól a naptól fogva valósággal harcolt értem. Mert voltak, akik csöppet sem örültek, hogy rám osztotta a női főszerepet. Azt a romlatlan, tiszta lelket, aki mind• Ládákat cipeltem, kábelzsinórokat húztam (Miloslav Mirvald felvétele) untalan ott lóg apja nyakán, segít neki, főz rá, megérti öt, ha mások el is marasztalják. Krejéík biztosra vette, hogy jól választott. Nem érdekelte őt a sok mende-monda, hogy velem csak baj lehet. Levelet írt a filmgyár vezetőinek, hogy ő csak engem akar erre a feladatra és senki mást. A lelkemre kötötte, hogy szedjem össze magam. Hogy pihenjek. Egyek. Sokat. Nagyon sokat. Még orvoshoz is elküldött, mert jóval öregebbnek talált, mint amennyi valójában vagyok. Azt hitte, ennek komoly oka van. Amikor megjelentem az első forgatási napon, magam is úgy éreztem, kicseréltek. Ha azt mondtam valamire, hogy nem tudom megcsinálni, Krejéík bebizonyította, mennyire nincs igazam. Volt egy jelenet, amikor egyedül kellett táncolnom a szobában. Én sosem járok táncolni és nem is tudok. Én majd megtanítalak, mondta. És megtanított. Pedig az apámnál is idősebb! Úgy foglalkozott velem, mintha a lánya lettem volna. Mindennek megtalálta az okát. Rájött, mitől vagyok pesszimista, romantikus, lobbanékony. Belelátott a lelkembe. A film készen van már, de tudom, bármikor megkereshetem őt, ha bajban leszek. Mindig meg fog hallgatni. Ha hajnali négykor hívom fel, akkor is. Esti fények. Füstkarikák. Üres poharak. Kitömött szatyor. Zokni, sál, forgatókönyv, alma, sósperec.- Most hogy érzi magát? Mit vár a holnaptól?- Jó napjaim vannak. Hetek óta boldog vagyok. Csak el ne pingpongozzam valamivel! Januárban Bach lánya leszek egy NDK-ma- gyar koprodukcióban készülő hatrészes tévéfilmben, amely a nagy zeneszerző életét eleveníti fel. Tele vagyok kíváncsisággal, izgalommal. Úgy érzem, ezzel a szereppel megint mindent előírói kezdek. Csak sikerüljön.:. Fanyar mosoly az arcon. Fillérek a tenyérben. Ószihte szemek a sötétben. Egy lány befordul a sarkon. SZABÓ G. LÁSZLÓ GUSZTÁV ÉS A TÖBBIEK A képernyő sztárjai gyakran animációs stúdiókban, rajzasztalokon vagy báb- műtermekben születnek. A Pannónia Filmstúdió rajz- és animációs részlege évente tizenöt-tizennyolc órányi anyagot készít - elsősorban televízióknak. Igen, így többes számban, hiszen a magyar animált filmek egy része - gondoljunk csak a százhúsz részes Gusztáv sorozatra vagy a dr. Bubó főszereplésével készült Kérem a következőt! címűre - szinte az egész világot meghódította. A Csehszlovák Televízióban is hamar népszerűvé vált műhely - a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb animációs stúdiója - számos új meglepetést tartogat közönségének. Tóth Pál rendező például kisgyerekeknek szóló tizenhárom részes sorozatot készít Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? címmel. Ez a cirkusz világában játszódik és hétperces epizódokban meséli el az idomár és kedvenc oroszlánja különböző mulatságos kalandjait. Haui József amellett, hogy a Vízipók-csodapók újabb tizenhárom folytatását készíti, megkezdte a maga tervezte, ugyancsak tizenhárom hétperces Kentaur-köfyök rajzolását. A bűbájos és vásottan rossz kentaur-kölyök különböző kalandjai a családi viselkedés szabályaira oktatják a gyerekeket. Folytatódik a Kérem a következőt! sorozat is. Dr. Bubó újabb tizenhárom kalandja van születőben a rajzasztalokon. A Magyar népmesék közül is újabb tizenhárom kerül rajzfilmre. Ez már a kimeríthetetlen mesevilágból készülő harmadik sorozat. A már-már mesévé vált Mátyás király-anekdotákból is rajzfilmsorozat készült: a legnagyobb magyar reneszánsz uralkodó nevéhez fűződő legmulatságosabb történetek alapján született a Mesék Mátyás királyról. Úgy tervezik, hogy a tizenhárom részből egyszer majd egész estés rajz-játékfilmet is formálnak. Napjainkban - elsősorban a gyereknézök körében - égy- re népszerűbbek a gyurmafilmek. E plasztilinanimációk magyar mesterei, Cakó FeI Cl IV/, Vargha Csaba, Baksa Tamás, újabb gyurmasorozatukon dolgoznak, melyeket a televízió a legkisebb nézőknek szóló esti meseként, illetve rendszeres műsorok betétjeiként kíván majd bemutatni. A televízió felkérésére dolgozik Macskássy Kati is. Elsősorban felnőtteknek, pedagógusoknak szánja a filmjeit. Úgynevezett kombinált (részben normálfilm kamerával, részben trükkasztalon felvett) technikát alkalmaz. Gyerekek a családról című munkájában, például, általános iskolások beszélnek, rajzolnak családi életükről, s e gyermekrajzokat „mozgatja meg" a rendezőnő, a gyermekvallomásokból következő tényanyag alapján. A bábfilmesek Misi Mókus kalandjaival lepték meg a legkisebbeket. Foky Ottó tizenhárom részes sorozatából egyébként egész estés bábanimációs film is készült a mozik számára. A felnőtt nézők Szabó Sipos Tamás politikai, gazdasági kérdéseket tisztázó sorozatait élvezhetik a képernyőn. A Magyarázom a mechanizmust, a Lehet így is! sorozatot nagy tetszéssel fogadták, az új nemzetközi mértékeket magyarázó-népszerűsítő Sl-sorozat pedig egyenesen hézagpótló jelentőségűnek bizonyult. Szabó Sipos Tamás most újabb politikai témából tervez Tv-so- rozatot. Felnőtt nézőknek dolgozik Orosz István is, aki ugyancsak televíziós felkérésre százharminc perces - történelmi összefüggéseket, kérdéseket tárgyaló - sorozaton munkálkodik. Vajda Béla, aki tízrészes Hétköznapok anatómiája című munkájával lett népszerű a tv- nézők körében, nemrég mutatta be Hányás vagy? című kollázsfilmjét, mely egy gyorsan népszerűvé vált költemény animációs változata volt, és amely ugyancsak a tévé megbízásából készült. És végezetül: bemutatójára vár az első egész estés tv- rajzfilm (Richly Zsolt: Háry János) és sok más alkotás. De minden további, készülő film és sorozat maradjon meglepetés a kedves olvasó-néző számára. FENYVES GYÖRGY Cakó Ferenc: Sebaj Tóbiás (plasztilinanimációs televíziós sorozat) 1983.X.
