Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
„Nem tudok fél életet élni“ (Sipos Géza felvétele) Látogatóban Tanay Bellánál „Másodhegedűs lettem“ „Emelem kalapom Orbán Erzsid előtt“- írta neki tízegynéhány évvel ezelőtt Örkény István, miután megnézte a marosvásárhelyi színház Macskajátékát. „Ha színiiskolát nyitna, a tanítványa lennék" - mondta egy fiatal kolléganője, akivel együtt játszott Az erődben. Szombat délelőtti beszélgetésünket is ezzel a filmmel kezdjük, pontosabban azzal, hogy Az erőd rideg, magabiztos fönökasszonyával a közelmúltban Rómában, a tudományos-fantasztikus filmek fesztiválján a női alakítás első díját nyerte el. Csend, nyugalom és rengeteg könyv vesz körül bennünket a Károlyi Mihály utcai lakásban. Tanay Bella frissen, kipihenten tesz-vesz körülöttem. Lehalkítja a zenét, friss vizet tölt a vázába, asztalt terít, s közben vibráló egyéniségével fokozatosan áthangolja a szoba légkörét. Nincsenek titkai, rejtélyes válaszai, bármit kérdezek is tőle, minden felelete őszinteségből ered.- Életem, pályafutásom legszebb évei Marosvásárhelyhez kötnek - mondja.- Majdnem három évtizeden át voltam vezető színész ebben a városban. Nagy szerepeket játszottam és minden kollégám bizalommal fordult hozzám. Gyere be a próbára, nézzél meg és mondj valamit, kértek egy- egy bemutató előtt. Tagja voltam a művészeti bizottságnak és mesejátékot rendeztem. Szükség volt rám és ez jó érzés volt.- Aztán egy napon új szerződést írt alá...- Éveim számát tekintve a legrosszabbkor jöttem át Budapestre. Akkor, amikor már nem voltam fiatal és öregnek nem voltam elég öreg. Ez válságos kor a nő életében; talán a férfi jobban viseli ezeket az éveket. Meg sem fordult a fejemben, hogy majd Pesten is betörök az élvonalba. Azt mondtam, minden szerepet ajándéknak tekintek majd, amit itt kapok, és tartom is magam ehhez a kijelentésemhez. Csakhogy akkor még nem tudtam, milyen nehéz ajándékra várni. Főleg azok után, hogy Marosvásárhelyen már szedegethettem a gyümölcsöt a fáról, amelyet magról ültettem és egyedül neveltem.- Ugye, most nem a sértett ember beszél önből?- Nem, persze, hogy nem. Hiszen Az erődön kívül játszottam az Ideiglenes paradicsomban és a Cserepekben is, aztán itt a tévé és a Vígszínház, amelynek tagja vagyok. Márpedig az utóbbi státusz szimbólumot jelent. De hiába hallom, hogy esténként nekem is szól a taps, és hiába kapok elismerő szavakat, azt szeretném érezni, hogy szükség van rám. Én huszonhét évig főszerepeket játszottam, itt pedig meg kellett tanulnom kontrázni. Másodhegedűs lettem és ebbe nem könnyű beletörődni. Ha próbálok, az ösztöneim még ma is a színpad elejére sodornak, mert én még a legkisebb szerepet is olyan lelkesedéssel formálom meg, mint ahogy a főszerepet szokás. És ha belelendülök, jogosan visszaküldenek a helyemre. Tudja, nekem éveken át a munkám jelentette a boldogságot. Azt mondtam, ha csak egy ember lelkében mozdítok meg valamit a szerepemmel, ha csak egy néző kel fel úgy a helyéről, hogy valami szépet és jót adtam neki és attól kezdve szembenéz önmagával, már akkor is megérte.- És most nem így van ezzel?- Dehogy is nem. Csak hát azokat a szerepeket, amelyeket én kapok, más is eljátsz- hatja. Bárki más. Bevallom, a római díj után azt hittem, megbíznak egy komolyabb feladattal, de a mai napig senki sem jelentkezett. Lehet, az a legnagyobb baj, hogy nekem itt senkim sincs. Nincsenek gimnáziumi, főiskolai osztálytársaim, akiknek eszébe juthatnék.- Huszárik Zoltán Szindbádjában annak idején hogy kapott szerepet Latinovits Zoltán mellett?- Hát, az nagy csoda volt. Egy reggel, amikor jöttem a piacról, Harag György állított meg az utcán. Huszárikkal beszélgetett, aki Marosvásárhelyen is körülnézett, mert női szereplőket keresett a filmbe. Ugyan, én már egy fáradt öregasszony vagyok, nevettem Huszárikra, és különben is, annyi sok szép fiatal nő van körülöttem... De nekem éppen ilyen fáradt nőkre van szükségem, felelte Huszárik és csak nézett, nézett, aztán elbúcsúztunk és azt mondta, majd meghív próba- felvételre. Egy évvel a találkozás után, amikor már rég megfeledkeztem az egészről, küldték a szerepet. Próbafelvétel nélkül. Hát így történt. így lettem én az aranymívesné Latinovits oldalán. Sohasem fogom elfelejteni azt a forgatást. Huszárik maga volt a nyugalom, a béke Sára Sándor, az operatőr, a fegyelem, a mérhetetlen emberség, Latinovits a félelmetes erejű zsenialitás.- Miből merít hát erőt ebben a nehéz periódusban? Milyen gondolatok foglalkoztatják mostanában?- Visszaút nincs, azt tudom. Elkeseredettségre meg nincs okom, hiszen már eddig is többet kaptam, mint feltételeztem. Szerencsére harmincévesen megismerkedtem a keleti filozófiával, amelynek lényege abban van^ hogy szembe kell nézni önmagunkkal. És rájöttem, vannak fontosabb, magasabb rendű dolgok is az életben, mint a pillanatnyi siker vagy sikertelenség. Ki kell bírni mindent és tovább menni az úton, ez emberi törvény. És én hiszek ebben. Optimista vagyok. Úgy érzem, várakozva ülök egy rakás hamu tetején, és abban reménykedem, hátha felcsap még egyszer a láng. Addig is írok. Csak úgy a magam kedvtelésére. Mert nekem dolgoznom kell. Nem tudok fél életet élni. SZABÓ G. LÁSZLÓ DEFA-ÚJDONSÁGOK A HATTYÚK SZIGETE A tizenkét éves Stefan Kolbe, egy kedves NDK-beli falu lakója, egy nap szüleivel együtt Berlinbe költözik. Meghitt, kis világából a nagyváros forgatagába kerül, és az első percek, napok idegenségéból a vele egykorú Hubert barátsága segíti át a városi gyerekek világába. Stefan hamarosan olyan problémákkal találja magát szemben, amelyeket falusi gyerekként nem ismert. Megpróbál helytállni. És hála természetes gondolkodásának, elkerüli a nagyvárosi élet fiatalokra leselkedő csapdáit, önerejéből és barátja segítségével talál rá a helyes útra. A DEFA új gyerekfilmje Ulrich Plenzdorf novellájából készült, s a lakótelepi gyermekcsoportok kialakulásának és sorsának kérdésével foglalkozik. A film főszerepeit gyerekek alakítják, akik közül a főszereplő Alex Búnké nevét érdemes kiemelni. A felnőtteket Ursula Werner és Christian Grashof (a Kolbe házaspár), valamint Monika Lennartz, Heidemarie Wanzel, Ruth Kammereil, Dietrich Körner és mások keltik életre. VENDÉGJÁTÉK BABELSBERGBEN 1946. Berlin. Két, a világháború következtében gyökérte- lenné, magányossá lett ember véletlenül megismerkedik egymással. Egyikük, Xénia, bárlány, a másik, a férfi, „Henry bácsi“, kiöregedett ökölvívó. Mindketten a jövő nélküli „nincs“ határán élnek. Ismeretségük vonzódássá, majd szerelemmé alakul és a két ember, egymás segítségével megpróbálja megtalálni, kiharcolni új, igazi és végleges helyét a háború után születő társadalomban. Ez azonban nem is olyan könnyű. Minden oldalról támadások érik őket, múltjuk emberei, ki tudja miért, igyekeznek megakadályozni más irányba fordulásukat. De néhányan azért segítségükre is vannak. És ez a rendkívüli hajtóerővé nemesedő szerelem képes sikerre, áttörésre segíteni a már „leírt“ embereket. Dieter Schubert érdekes filmnovellájából a DEFA ba- belsbergi filmstúdiójában egy fiatal rendező, Ulrich Weiss készített filmet. Weiss, aki Ismeretlen testvéred című filmjével tavaly Karl-Marx-Stadtban értékes díjat nyert az NDK játékfilmjeinek nemzeti fesztiválján, Sáfár Anikó személyében magyar színésznőt kért fel a női főszerepre. Sáfár Anikó partnere: Michael Gwisdek. A film további szerepeit olyan neves DEFA színészek alakítják, mint Siegfried Höchst, Rolf Hoppe, Carl-Hermann Risse, Christian Grashof, Ursula Karruseit és mások. NEHÉZ DOLOG AZ ELJEGYZÉS Kisváros. Két fiatal vonzódik egymáshoz. Szeretnék megtudni, alkalmasak-e az együtt- és egymással élésre. De a kisvárosi légkör nem kedvez az efféle kísérleteknek. Hogyan lehet hát partnert választani? Erre a mindenütt egyformán időszerű kérdésre keres választ a DEFA egyik új filmje, a Nehéz dolog az eljegyzés. Karl-Heinz Heymann író-rendező históriája vidám hangvételben tárgyalja a bonyolult kérdéskört. Pedig a történetből nem hiányoznak az összecsapások, a szülői konzervativizmusból adódó drámai pillanatok, és szerepet kap a cselekményben a nemek örök harca is. Végül is a jövőért érzett felelősség kialakul a fiatalokban - és már ennek birtokában hozzák meg végső döntésüket, mely független a szülőktől, a nemek harcától, a környezet kisvárosiasságától. Nekik maguknak kell eldönteniük: együttmaradnak-e vagy elválnak. Günter Haubold felvevő- gépe előtt fiatal színészek, Ulrike Krumbiegel (a lány) és Werner Triztschler (a fiú) alakítják a főszerepet. A leány édesanyját Petra Hinze, a fiú szüleit Monika Lehnartz és Gerd Staiger formálják meg. A vetélytárs szerepét Herman Beyer alakítja és fontosabb szerepet kapott Thomas Wolff, Wolfgang Winkler és Ostara Körneris. (fenyves) a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a .a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a a Kolibai mozaik ■ Jozef Puskáé, fiatal szlovák író A negyedik dimenzió című regényéből film készül Duáan Tran- cík rendezésében. A mű központi alakja egy fiatal pedagógus, aki hisz a fennkölt erkölcsi eszményekben, s ezeket a szürke hétköznapokban keresi és igyekszik megtalálni is. Elhatárolva magát az ügyeskedőktől, csak az anyagi javakat hajszoloktól, élete értelmét a dolgos hétköznapok apró öcö- meiben-bánataiban találja meg. A főszerepet Daniel Krcho játssza, partnerei: Vanda Sebővá, Stano Danőiak, Dráfi Mátyás és mások. ■ Irodalmi adaptáció az Ezeréves méh is; Peter Jaros regényének kétrészes filmváltozata Juraj Jakubisko rendező munkája. A nagyszabású családregény három nemzedék életútját, sorsát követi nyomon, meggyőző képet festve a századforduló és az első világháború időszakáról. Egy liptói körrfűves-dinasztia élete elevenedik meg az alkotásban, mely népes szereplőgárda közreműködésével készül. Említsük meg közülük legalább Jozef Kronert, Éva Jakoubkovát, Viliam Polónyit, Stefan Kvietiket, Jana Brezinovát és Várady Bélát, a MATESZ Thália Színpadának művészét. ■ Klement Gottwaldnak, a kommunista és munkásmozgalom élenjáró képviselőjének alakja áll Martin Tapák rendező és alkotótársai érdeklődésének középpontjában, az Érett fiatalság című filmben. A mű a fiatal Klement Gottwald szlovákiai tartózkodását, Banská Bystrica-i és vrútkyi működésének éveit tárja a néző elé. A főszerepet Zdenék Díté alakítja, partnerei: Emília Zimková, Deana Horvátová. ■ Jozef Medved’ rendezésében készül a Túloldalon szabadság című háborús történet, mely bemutatja a felsö-nyitra vidéki partizánok kényszerátkelését a Garamon. Az alkotás központi alakjai a bolgár partizánegységek tagjai, a szlovákiai antifasiszta mozgalom képviselői. ■ Egy pályakezdő falusi tanító a hőse A nemkívánatos férfi című filmnek. Az ún. szlovák állam, a fasizmus idején, 1943-ban érkezik a kelet-szlovákiai tanyákra, ahol nyomor, éhínség, félelem fogadja. A kor kemény próbára teszi az embereket, jellemüket, hiszen nyíltan színt kell vallani. Jozef Za- char rendező filmjének főbb szerepeiben Pavel Visnovskyt, Zuza- na Frenglovát, Jana Plichtovát, Josef Kariíkot láthatjuk. ■ Napjainkban játszódik az Agyő, édes semmittevés cselekménye, melyet Slavomír Rosenberg önéletrajzi ihletésű forgató- könyve alapján Vladimír Kavciak rendez. Az alkotó célja, hogy egy fiatal műépítész munkáján, magatartásán át a fiatalok önmegvalósításának lehetséges módjait szemléltesse. ■ Ifjúsági filmet forgat a debütáló Juraj Lihosit, Családfa címmel. A napjainkban játszódó történet hőse egy kisvárosban élő fiú; az ő kamaszkori szenvedéseit tárja elénk az alkotó. ■ A félmúltba, Szlovákia iparosításának éveibe kalauzol bennünket Ivan Húst'ava Az örömök fája című filmben. A történet hőse egy nyolcéves fiú, aki Kysucából egy iparvárosba kerülve rácsodálkozik az új világra, de nehezen alkalmazkodik a megváltozott környezethez. ■ A müncheni Omnia filmvállalattal közös produkcióban forgatják az Aranyorsót. A Grimm testvérek meséinek motívumai alapján készülő alkotás rendezője Otakar Krivánek. -ymÚJSXÚ 14 1983. VII. 8.
