Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-30 / 39. szám
■A > * > tam, esténként pedig a Nemzetiben játszottam. Egy idő után aztán rájöttem, hogy egy fenékkel csak egy lovat nyergelhetek. El kellett döntenem, mit választok: az irodalmat vagy a színházat. Anyámék távol voltak tőlem, s mert háborús időket éltünk, nem mehettem utánuk, hogy meghallgassam a tanácsukat. Magamnak kellett döntenem, és én a színészi pályát választottam. — Az orvosi hivatás sosem vonzotta?- Nem. Soha. Mozdonyvezető vagy pilóta akartam lenni gyerekkoromban. Később, kamaszként már a mozi volt a mindenem. Zárkózott, visszahúzódó kamasz voltam, aki nehezen tudott kapcsoltatokat teremteni. De a moziban sosem éreztem egyedül magamat. Főleg, ha Gary Coopert láttam a vásznon. Ugyanakkor be kell vallanom: kellemetlen is tudok lenni. Ilyenkor általában az történik, hogy másokon vezetem le traumáimat. Egyszóval nem vagyok eltelve önmagámmal. Még az sem nyugtat meg, hogy jó embernek tartanak.- Sova doktor, a Kórház... hőse is egyértelműen jó ember.- Nézze, aki nem köztünk él, azt mindig jobbnak tartjuk, mint azt, aki a közvetlen közelünkben van. Tény, hogy Sova, még ha fiktív hős is, annyira meggyőző, hiteles figura, hogy becsületességével, önzetlenségével, önfeláldozásával hatással van az emberekre. Én hiszem, hogy vannak ilyen hősök az életben, hiszem, hogy Sova itt él mellettünk, csak nem vesszük észre. És megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy ilyen „MINTHA KENYERET ADTAM VOLNA“ Beszélgetés Ladislav Chudíkkal Próba után, egy órakor a színházban. Ebben maradtunk. Pontosan érkezem. Mint kiderül: hiába. „Nem vagyok ettelve A portásnó szerint csak öt perccel kellett önmagámmal volna korábban jönnöm. Amint vége lett a próbának, mindenki elviharzott. Ö is. Várok, hátha eszébe jutok és visszajön. Egy óra húszkor a portásnő a kezembe nyomja a telefont.- Elnézését kérem, megfeledkeztem magáról. Ha még nem fogyott el a türelme, kérem, várjon, meg. Sietek. Pár perccel később egy nyugodt, kiegyensúlyozott ember jön felém: Ladislav Chudík.- Egészen tegnapig azt gondoltam, mindent tudok a pályafutásáról. Aztán a kezembe került egy külföldi filmlexikon, és rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Nem tudtam, hogy 1975-ben Rényi Tamással dolgozott, sőt azt sem, hogy színészi tanulmányait megelőzően irodalomtörténésznek készült.- A Benyovszky Móricot forgattuk, amikor megismerkedtem Rényi Tamással, de akkor még szó sem volt az együttműködésről. Aztán egy napon felhívott és szerepet adott Az idők kezdetén című filmjében. Egy iparmágnást játszottam; két forgatási napom volt, de egy jól megírt szerepben állhattam a felvevőgép elé. Mivel egy kicsit beszélek magyarul, a szövegemet is magyarul mondtam. Olyan jól, hogy az utószinkront is rám akarta bízni a rendező. Ami pedig az irodalmi tanulmányaimat illeti: szüleim sosem tiltakoztak az ellen, hogy színész legyek, hiszen mindenkitől azt hallották, hogy tehetséges vagyok, de arra kértek, legyen valami „földi“ hivatásom is. Orosz és szlovák irodalmat tanultam az egyetemen, három szemesztert el is végeztem, aztán mégis máshogy alakult a sorsom. Mivel érettségi után felvettek a színházba, napközben egyetemista vol- Ó volt a kedvence?- Csodáltam őt. Minden szerepben más valamiért szerettem. Egyszer a férfias megjelenéséért, máskor a jóságáért, megint máskor a gonoszságáért. Hogy mekkora egyéniség volt, arra csak később jöttem rá, s azóta sem tudok szabadulni a varázsától. Emlékszem, esténként, elalvás előtt el is játszottam magamban az összes szerepét, és az volt a kívánságom, hogy olyan hős lehessek, mint ö. Hasonlítani akartam hozzá. Százötven centi voltam, amikor elhatároztam, hogy utolérem öt magasságban. Ma száznyolcvanhárm vagyok, és csöppet sem hasonlítok rá.- Ki volt még ilyen nagy hatással önre?- A cseh Karel Höger és az angol Laurence Olivier. Mindegyiküktől ellestem valamit, ezért, amit tudok, részben nekik is köszönhetem. Fogékonyságom azonban nem sokat ért volna, ha mindazt, amit tőlük tanultam, nem fejlesztettem volna tovább és nem formáltam volna át saját képemre, saját egyéniségemre. Akkor utánzásnak tűnt volna az egész. És aki másokat utánoz, az nem ismeri vagy nem vállalja önmagát. Márpedig nekem az a legfontosabb, hogy a lehető legtöbbet tudjak magamról.- S meddig jutott el önmaga megismerésében?- A színész szüntelen feszültségben él, hiszen az érzelmeivel, idegszálaival játszik, ezért sokkal sérülékenyebb, mint mások. Nos, évekbe telt, míg sikerült kialakítanom a tudatos és az ösztönös feszültség közti egyensúlyt, s most már elértem azt is, hogy ha kell, féken tudom tartani az érzelmeimet. emberek nélkül egyszerűen szegényebb lenne az emberiség.- ön milyen típusokat kedvel a leginkább?- Azokat az embereket szeretem, akik őszinték és objektiven ítélik meg a dolgokat, minden helyzetben megtartják a játékszabályokat, megbízhatóak és van humorérzékük. Lehet, most azt hiszi, nagyon igényes vagyok.- Igen. Pontosan erre gondoltam.- Hozzáteszem: az ilyen embereknek sok mindent meg tudok bocsátani.- Ha jól tudom, negyven filmszerep van a háta mögött és pontosan tíz műtéten esett át. Milyen a közérzete színészként és hogy érzi magát magánemberként?- Boldog vagyok. Sokat kaptam az élettől, és ez kellemes érzéssel tölt el, pedig az élet is sokat lopott tőlem. Boldog vagyok, mert a nehéz, kritikus pillanatok után is volt erőm újrakezdeni a munkát, s amit csináltam, kedvező visszhangra talált. A Kórház a város szélén című sorozattal a nemzetközi sikerbe is belekóstolhattam. Boldogít a tudat, hogy nemcsak itthon, hanem Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában, az NDK- ban, Jugoszláviában, az NSZK-ban sőt még Ausztráliában is megszerettek a nézők. Úgy érzem, egy darab kenyeret adtam nekik. Kerek negyven éve vártam erre a nagy sikerre, és már elkészült a legújabb filmem is, Otakar Vávra kétrészes alkotása, amelyben Jan Amos Komenskyt, a népek tanító- mesterét keltem életre. Úgy látszik végre mellém szegődött a szerencse. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mennyei seregek címmel film készül Zrínyi Miklósról. Kardos Ferenc alkotása a képzelet nagy kalandja. De hogyan lesz azzá?- Egy történelmi pillanafsor segítségével - mondja a rendező. - A film Zrínyi Miklós horvát bán életének utolsó napján, nagy főúri vadászaton kezdődik. Urak, hajtők, vadászebek hozzák a gazdag zsákmányt, dicsekednek a vadászok. Megtudjuk, valaki megsebesített egy vadkant, de az elmenekült. Az erdei ösvényen jói látszik a sebesült vadkan nyoma, és Zrínyi Miklós a veszélyessé válható állat nyomába szegődik, hogy végezzen vele. Ám ahol a nyomok véget érnek - átlépünk a képzelet birodalmába. Kikapcsolódunk Zrínyi a történelmi múltból és egy képzeletbeli nap eseményeit látjuk. Zrínyi ugyanis a nyomok végén, a vérző vaddisznó helyett egy sebesült angyalt talál... Ettől kezdve szabad csa- pongásba kezd a képzelet, és sűrített epizódok sorában megelevenedik a kor. Minden hatalmi csoportosulásnak szüksége lenne a sebesült angyalra, mindenki megpróbálja saját érdekei céljában felhasználni személyét, de Zrínyi nem engedi ezt. Hogy miért nem engedi? A csapongó képzelet látványos misztérium-játékában megelevenedik a Zrínyicsalád története, s e játék során Zrínyi felismeri, saját őrangyalával került szembe. S hogy elejét vegye az angyal körül folyó harcnak, elégetteti filmen a misztérium-játék kellékeit, elrendeli, hogy töröljék ki ezt a napot az emlékezetből és elengedi az angyalt. Ez az a pillanat, ahol a képzelet játéka visszatér a valóságba, a fantázia birodalmából a történelmi pillanatba kerülünk - felbukkan a vaddisznó és Zrínyinek támad... A dús barokk szépségbe ágyazott mű Kardos István forgatókönyvéből, Koltai Lajos operatőri és Selmeczy György zeneszerzői közreműködésével készült. Zrínyi alakját Fülöp Viktor, az angyalét Zsótér Sándor kelti életre. Fontos szerepet alakít Cserhalmi György, Páger Antal, Dzsoko Roszics, Eva Ras. A szereposztás érdekessége: Fülöp Viktor közreműködése.- Zrínyi Miklós megformálására egyszerűen nem tudok alkalmasabbat, mint Fülöp Viktor - folytatja a fendezö. - Kiváló balettművészünk heroikus munkát végzett. Még soha ilyen fegyelmezett, lelkiismeretes, önfeláldozó alkotótárssal nem találkoztam. Következetesen végigkövette szinte minden jelenet felvételét. És példamutatóan átküzdötte magát az elkerülhetetlen nehézségen: az alkotóereje csúcsain járó művész egy másik művészeti területen, számára szokatlan környezetben, új közegben küzdötte fel magát ugyanarra a csúcsra, ahol a balettművészetben jár. Gyötrel- mes, de csodálatos, minden tiszteletet megérdemlő munka volt. (fenyves) Barrandovi mozaik □ A MOSZFILM és a barrandovi stúdió közös vállalkozásában készül a Harc Moszkváért című négyrészes alkotás, mely a második világháború eseményeinek alakulásában fordulatot jelentő moszkvai hadműveletről szól. Jurij Ozerov nagyszabású produkciója a világszerte élénk visszhangot keltett Felszabadításhoz hasonlóan hitelesen, dokumentumhúségú képekben idézi fel a roppant emberi és anyagi áldozatokat követelő moszkvai csata részleteit. □ Koprodukciós film a Forró ősz mangóillattal is, melyet Jifí Sequens rendező indiai és svájci filmművészekkel együttműködve készített. A kétrészes alkotás középpontjában Nehru alakja áll. Az alkotók arra törekedtek, hogy életközeibe hozzák a világ haladó békeerőinek egyik legnagyobb személyiségét, bemutassák emberi és politikusi nagyságát. A főbb szerepeket Armid Pall, Petr Haniőinec, Jan Kanyza, Ladislav Frej, Jana Sulcová és Nad'a Konvalinková játsszák. □ Életrajzi film A dalok sosem halnak meg, mely Josef Navrátil cseh operaénekesnek állít emléket. A Ratili néven ismert művész, miután cseh földön nem tudott kellőképpen érvényesülni, Grúziában telepedett le és ott megalakította az első grúz népi együttest. A grúz filmesekkel közösen forgatott alkotás a prágai Nemzeti Színház megnyitásának 100. évfordulója tiszteletére készült. Rendezője Georgij Kalatozisvili, a világszerte ismert Szállnak a darvak alkotójának, Mihail Kalatozovnak a fia. □ Hajóroncs címmel - Robert Louis Stevenson regénye alápján-kalandfilm készül bolgár filmművészekkel közösen. Az Ivó Toman rendezte alkotás története 1908 tavaszán, abban az időben játszódik, amikor az ország gazdaságilag és politikailag is fellendült. Az izgalmas cselekmény egy mesés kincseket rejtő elsüllyedt hajó körül bonyolódik. Cseh és bolgár színészek alakítják az egyes szerepeket, többek között David Vejrazka, Jan Piechocinszki, Hja Racek, Olga Schoberová, Sztojko Mazgalov, Petar Szlabakov, Veliko Sztojanov. O Filmre kerül Vladimír Párái egyik legolvasottabb regénye, a Katapult. Jaromil Jireá rendező nem első ízben dolgoz fel Páral-múvet, évekkel ezelőtt megfilmesítette A fiatalember és a fehér bálna című munkáját is. Az író akárcsak a többi alkotásában, ebben is a műszaki értelmiséget állítja édeklödésének fókuszába; egyesek kispolgári mentalitását, pénzhajhá- szását, egoizmusát bírálja, groteszk hangvételben. □ Jára Cimrman fiktív alakja Ladislav Smoljak rendezőt és forgató- könyvíró-társát, Zdenék Svérákot arra ösztönözte, hogy filmet készítsen róla. A cselekményt a múlt század, illetve az első világháború éveibe helyezték. Komédiájukban Cimrmant mindenhez értő, minden tudományágban jártas, sokoldalú egyéniségnek, igazi polihisztornak ábrázolták. * * * □ Automata-nagymamák a címe annak a vígjátéknak, melyet Ladislav Rychman forgat. A tudományos-fantasztikus elemekkel átszőtt történet a közeli jövőben játszódik; a műszaki fejlődés eredményeként megkezdődik a háztartásokban alkalmazott robot-nagymamák gyártása. Az alkotók ezzel a gondolattal eljátszadozva humoros jelenetekben tárják a néző elé az emberi kapcsolatok ellentmondásosságát, felszínességét, a kisszerú- ségét és számos más, életünket megkeserítő visszásságot. □ Karel Kachyrta, a kiváló cseh rendező Nővérek címmel készítette új filmjét Adolf Branald regényéből. A lélektani dráma - melynek története az ötvenes évek végén egy határmenti kisközség zord vidékén játszódik - egy fiatal ápolónőről szól, s bemutatja nehéz életkörülményeit és a pályakezdés buktatóit. -ymÚJSZÚ 14 1983. IX. 30.
