Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-23 / 38. szám

szú 5 *r IX. 23. AZ OLASZ HADIIPAR A 80-AS EVEKBEN Sergio Rossi a védelmi kérdések gazdasági vonatkozásainak szakértője, a milánói 7/ sole 24 ore című napilap munkatársa. Egyúttal a torinói nemzetközi dokumentációs és tanulmányi köz­pont (CESDI) egyik társigazgatója. Egy évet töltött a Szovjetunió­ban, s 1980-ban könyvet jelentetett meg az atomveszélyről és a világegyensúlyról. Álláspontja, melyet az alábbiakban közlünk, azzal a céllal íródott, hogy megismertesse az olvasót az Olaszor­szág fegyverkézését szolgáló iparágak helyzetével. Olaszországban az utóbbi hat hónapban a fegyverkezési ipar leg­alább két alkalommal is vizsgálat tárgya volt, illetve különleges dossziék jelentek meg róla mind a szakosodott, mind a politikai közvéleményt formáló, nagy pél­dányszámú hetilapokban. Mindkét esetben - az elsőben az Írások hangvétele komolyabb és dokumentált, a másodikban in­kább szenzációhajhászóbb és szubjektivebb - két aspektus kelti fel az olvasó figyelmét. Egyfelől az olasz ipar egyik legdinamikusabb szektorának kétségtelen életké­pessége, másfelől a hadiiparnak az olasz gazdaságban és export­ban játszott szerepére vonatkozó adatok és komplex elemzések hi­ánya. Valójában e terület tudomá­nyos vizsgálata még csak az ele­jén tart. Először is emlékeztetni kell, hogy az olasz hadiipar, jelen­legi struktúrájában meglehetősen fiatalnak tekinthető más iparilag magasan fejlett ország jól kiépített hadiiparához képest. Rögtön a há­ború után, az ötvenes években Olaszország, úgy is, mint a NATO tagja, jelentős technikai és katonai támogatást kapott az Egyesült Ál­lamoktól (egyes becslések a hal­mozott segélyt mintegy 13 000-14 000 milliárd lírára, illet­ve 11 milliárd dollárra teszik, 1981-es árfolyamon). Ez az oka annak, hogy a valóban nemzeti hadiipar újjáépítése egészen az 1960-as évekig késett, s vezető iparággá alakulásának kezdetei csak az 1970-es évek közepére tehetők. Az olasz hadiipar azon­ban még ma is jelentős mértékben függ a külföldi gyártási licencektöl. Az 1980-as, Stockholmban meg­jelenő SIPRI-évkönyv adatai sze­rint 1979-ben Olaszország mint­egy húsz gyártási licencet hasz­nált fel fegyverrendszerei előállítá­sához. Ot e téren csak Japán követi. Egyesek például a terme­lés értékét illetően 25%-ra becsü­lik az olasz függést a légierő terü­letén, elsősorban a repülőgépmo­torok gyártásában. Mindazonáltal az olasz hadiipar növekedési adatai az 1970 és 1980 között eltelt évtizedben le- nyűgözóeknek nevezhetők. Így a foglalkoztatottság tekintetében ez a növekedés 100%-os volt az összgyáripar 5 s az olajipar 11 %- ával szemben. Az eladások növe­kedési indexe itt 9,7% volt a gyár­ipar 5,6-6%-os átlagnövekedésé­hez képest. Az értéktöbblet növe­kedésének indexe 5,85%-os volt az iparra jellemző 3,68%-kal szemben. Mi több, a nagyberuhá­zások növekedési indexe 4,44%- os volt az összipari átlag 2,87%- ával szemben, a termelékenység pedig 40%-kal nőtt, míg viszont az ipar átlagában ez a növekedés csak 34%-ot tett ki. 1. Az olasz hadiipari szektor termelése az 1977-1981 -es időszakban 1977 1978 1979 1980 1981 Főbb szállítók Üzleti forgalom (milliárd lírában) 1 900 2 250 3 200 4 000 5 000 Foglalkoztatottak száma Alvállalkozók 73 500 76 500 78 500 80 000 — Üzleti forgalom (milliárd lírában) 200 390 500 650 _ Foglalkoztatottak száma 9 000 10 500 11 500 12 000­Ennek az igen dinamikus fejlő­désnek az volt az eredménye, hogy 1980-ban 80 000 és 92 000 között mozgott a hadiiparban fog­lalkoztatottak száma, azaz az ipar dolgozóinak 16-18%-a itt talált munkát. Az üzleti forgalom leg­alább 4000 milliárd líra volt (mint­egy 2,5%-a az ipar összforgalmá­nak), s legalább 2100 milliárd líra értékű exportot bonyolít le, ami üzleti forgalmának több mint 53%- át tette ki. Ez 1980-ban az egész olasz ipari kivitel mintegy 3,2%-át jelentette. A hadiipar növekedési üteme az utolsó évtizedben átla­gosan 30%-os volt, de sohasem esett 25% alá, azaz mindig felül­múlta az inflációs rátát (16-20%), még ha tekintetbe is vesszük, hogy a fejlett technológiájú termé­kek - így a fegyverek - inflációs indexe általában további 4-8% - kai haladta meg az általános inflá­ciós szintet. Ma azt lehet mondani, hogy mintegy 100 000 ember dol­gozik Olaszországban a védelmi ipar számára, amelynek 1982-es üzleti forgalma 5500 és 6000 milli­árd líra között mozgott, s ennek felét exportálták. Ami mármost a hadiipar úgyne­vezett ROI (Return on Investment) indexben kifejezett jövedelmező­ségét illeti, megállapítható, hogy az alacsonyabb volt 1974—1975-ig az olasz ipar átlagánál, s ez első­sorban a komoly beruházási és átstrukturálódási programoknak tulajdonítható, melyekre a hajó- építésben, a repülőgépiparban stb. kerül sor. De 1975 óta a hadiipar jövedelmezősége állandóan ma­gasabb volt az átlagosnál, s ez különösen szembeötlő néhány szektorban, mint például a katonai elektronikában, melyről jelenleg részletes elemzésekkel rendelke­zünk. A fegyverkezési szektorban az ipari koncentráció eléggé magas fokú. A tizenöt legnagyobb vállalat bonyolítja le az egész üzleti forga­lom 53%-át, és foglalkoztatja az alkalmazottak 68%-át. Ez a kon­centráció különösképpen előreha­ladt egyes alszektorokban, úgy­mint a repülőgépiparban, ahol az öt első vállalat az üzleti forgalom­nak több mint 70%-át bonyolítja le, vagy az elektronikus iparban, ahol a hat első vállalat a forgalom több mint 80%-át valósítja meg. Következésképpen a legnagyobb olasz vállalatok közötti verseny a fegyverkezési cikkek gyártási szerződéseiért meglehetősen lanyha. Részleges kivételt ezen a téren csak a repülőgépipar ké­pez, ahol az Aermacchi és a Siai- Marchetti konkurrens cégek. En­nél valamivel kiélezettebb a ver­seny a kisebb vállalatok között, elsősorban az alvállalkozók kö­zött, jóllehet a versenyt némileg korlátozza a specializáció eléggé magas foka. Az állami beavatkozás a hadi­iparban meglehetősen magas fo­kú mind a megrendelések, mind pedig a részvényrészesedés ré­vén. Ez utóbbi mintegy 50%-ot tesz ki az egész iparágban, de eléri a 60%-ot is, ha beszámítjuk a vegyes részvételű, nyilvános és magántársaságokat. A hadügymi­nisztérium évente megvásárolja a nemzeti hadiipar termékeinek 45-50%-át, ahogyan az a 2. sz. táblázatból kiderül. A két tenden­cia erősödni látszik 1981-1982- ben, miután az olyan nyilvános társaságok, mint a CNR, az Aer­italia és a Selenia-Elsaq növelték részvételüket más, hajóépítő, re­pülögépgyártó és elektronikus vál­lalatokban. 2. A katonai szektor kiadásai és szerződései az olasz gazdaság keretén belül (milliárd jelenlegi lírában) Költségvetési összeg Az állami A kormányzat költségvetés védelmi %-ban célokat szolgáló szerződései 1974 2373 2,9 9,2­1976 2956 2,5 7,8 4500 1978 4313 2,4 7,1­1980 5780 4,4 4,7 1700 1981 7511 2,4 4,4 2300 1982 9917 2,09 4,11 3000 összehasonlítva a polgári ipar­ral, a hadiipart a kutatás és a fej­lesztés magasabb színvonala jel­lemzi (R. & D). Még a nehezen hozzáférhető adatok is azt tanúsít­ják, hogy az elektronikai vállalatok átlagosan eladásaik mintegy 8%- át fordítják az R & D-re, mig például egyes jelentősebb csopor­toknál, így a Selenia-Elsag cégnél ez az arány eléri a 10-15%-ot. A mechanikában és a tervezésben egyes élenjáró vállalatok üzleti forgalmának 10%-át teszik ki a fejlesztésre és kutatásra fordított összeg, miközben a polgári ipar­ban ez az összeg 0,5%-tól 1%-g teried. Mindenesetre, a fejlesztési és kutatási kiadások az olasz hadi­iparban még mindig meglehetősen alacsonynak tűnnek más európai országok és az Egyesült Államok hadiiparához viszonyítva. Mindent számításba véve, az olasz hadiipar, jóllehet dinamikus­nak nevezhető a termelés más ágazataihoz képest, még mindig csak az olasz ipar üzleti összfor­galmának 2,5%-át bonyolítja le, s munkavállalóinak 1,8%-át fog­lalkoztatja. Ez az arány elenyészőnek tűnik ugyan a népgazdaság tevékeny­ségéhez képest, de figyelembe kell venni a hadiipar jelentőségét az olasz ipar területi megoszlásá­nak viszonylatában. Valóban a ha­diipari munkavállalók 80%-a a húsz olasz tartomány közül öt­ben összpontosul (Campania, Lombardia, Piemont, Liguria és Latium). Arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy e tartományok hely­zete jelentős eltéréseket mutat, s hogy általában a gazdaságilag legfejlettebb tartományok - egy kivétellel - csekély mértékben függnek a hadiipartól (Piemontban és Lombardiában legalábbis, a munkahelyek 3,3%-a). A legke­vésbé fejlett tartományokban vi­szont ez a függőség jóval hangsú­lyozottabb (Campania és Latium munkahelyeinek 10-20%-a). Áll ez még inkább egyes alszektorok- ra, mint például a hajóépítésre, s azon különleges pénzügyi segé­lyek következménye is, melyeket az állam Dél-Olaszország hátrá­nyosabb helyzetű vidékein telepü­lő vállalatainak nyújt. A hadiipar szerepe, nemzeti méretekben, mindenesetre vi­szonylag fontosnak bizonyul bizo­nyos szektorokban. Jelentős a ka­tonai megrendelésektől való füg­gés a repülőgépiparban (több mint 50%) és a hajóépitésben (43%). Kisebb az elektronikában (13%), de emelkedő tendenciát mutat. A katonai megrendeléstől való függés a legelhanyagolhatóbb a mechanikai tervezésben (5-6%) és a vegyiparban (kevesebb mint 1 %). Az általános tendencia azon­ban a hadiipar súlyának folyama­tos növekedését mutatja, amelyet rövid és középtávon csak még jobban kiemel a lassú növekedés a polgári termelési szektorokban. Végül, ami a fegyvereladást il­leti, Olaszország a negyedik he­lyen szerepel a legnagyobb fegy­verexportőrök listáján, illetve - más osztályozási ismérvek sze­rint - valószínűleg az ötödik a fej­lett ipari államok között, az Egye­sült Államok, a Szovjetunió, Fran­ciaország és Nagy-Britannia mö­gött. Olaszország részesedése a világ fegyverpiacán, amely 1980-ban 4%-ot ért el, 1981-ben pedig 4,3%-ot, 1982-ben elérhet­te az 5%-ot. Számszerűleg 1980- ban bizonyosan több mint 2000 milliárd líra értékben exportáltak olasz hadianyagot, ami az olasz export egészének 4%-át, s a me­chanikai-tervezési szektor export­jának 8%-át tette ki. 1981-ben a fegyverkivitel értéke több mint 2500 milliárd líra volt, s hírek sze­rint 1982-ben talán a 3000 milliár- dot is elérte, bár a valós adatokat már rögzítették (lásd a 3. sz. táb­lázatot). 3. Olasz fegyverexportok 1976 és 1980 között fegyverrendszerek (repülőgépek, harckocsik, hadihajók, rakéták, he­likopterek) kivitelének 76%-a a kevésbé fejlett országok, külö­nösképpen Líbia, Egyiptom, Dél- Afrika, Peru, Argentína és Brazília felé irányul. E négy fegyvertípus exportját tekintve, a repülőgépek 36%-ot, a rakéták 34%-ot, a harc­kocsik és a páncélozott járművek 17%-ot, míg a hadihajók 13%-ot képviselnek. Az, hogy az olasz fegyverexport nem elsősorban a többi NATO-ország felé irányul, bizonyos nehézségekkel magya­rázható, melyekkel az exportőrök akkor találják szemben magukat, amikor megkísérelnek betörni ezekre a piacokra. Itt ugyanis rendkívül nagy a konkurrencia, mert e piacok már eléggé telítettek a legfejlettebb francia, német és brit gyártók igen magas színvona­lú termékeivel. Az olasz hadiipaar termékei viszont az árak, a szín­vonal és a hatékonyság tekinteté­ben számíthatnak a „harmadik vi­lág“ kevésbé fejlett országainak az érdeklődésére. Ha az 1981 -1982-es évek már hozzáférhető adatai alapján íté­lünk, megállapítható, hogy az olasz export kilátásai elég biztató­ak. Az 1980-ban kötött nagy volu­menű szerződés keretében Irak­nak 4 Lupo fregattot és 6 körvettet adtak el, az egyesült hajógyárak (Cantieri Navali Riuniti) Közép- Keleten Sparviero típusú, rakéta- vetőkkel felszerelt szárnyashajó­kat, Görögországnak korvetteket fognak szállítani, más olasz társa­ságoktól pedig Nigéria, Algéria, Venezuela, a Seychelle-szigetek, Pakisztán és Egyiptom vásárolt több örnaszádot és partvédő cir­kálót. A La Selina cég az amerikai Sperry Gyroscope cégnek eladta a RAT—315 és a Pluto típusú radar licencét; 1982 májusában bejelen­tette továbbá, hogy megállapodást kötött a japán haditengerészettel az Albatrosz kilövőrendszer tech­nológiájának átadására, s hogy Aspide-rakétákat adott el, illetve fog eladni Görögországnak és Marokkónak. Az Aeritalia közölte, hogy meg­rendelései 156%-kal növekedtek 1982 első félévében, s Venezue­lában G-222 típusú szállító repü­lőgépeket sikerült elhelyeznie. Az Augusta cég Chinook, AB-206 és AB-212 helikoptereket adott el Görögországnak és Marokkónak, a La Piaggo P-166 DL 3, a SIAI Marchetti pedig S-211 típusú könnyű repülőgépeket adott el Szomáliának, az utóbbi Zairének is. A SIAI előzőleg már 1980-ban eladta Líbiának az SF-260 típusú repülőgép licencét. A Breda Mec- cania Bresciana megkezdte egy 40 mm-es földi telepítésű légelhá­rító rendszerének sorozatgyártá­sát a Közép-Kelet két országa számára, miközben a Fiat 6616 és más típusú páncélosokat adott el Perunak, Líbiának és Szomáliá­nak. Az Oto Melara új OF—40 típusú, sivatagi háború viselésére alkalmas tankokat gyárt Dubai, s talán Omán számára. Legújabb, Palmaria típusú önjáró lövegeiből Nigériának és Líbiának, továbbá a VCC-1 típusú páncélozott tank- elhárítóiból Szaúd-Arábiának szállít (280 millió dolláros szerző­dés, 1982 februárjában írták alá), melynek előzőleg már Ottómat tí­pusú rakétákat is adott el. Végül, ami a fegyverimportot illeti, azt a hadügyminisztérium adatai szerint 730 milliárd lírára becsülték 1977-ben, s 850 milli- árdra 1980-ban. Ez azt jelenti, hogy legalábbis 1977-1978 óta a fegyverbehozatal folyó árakban alig emelkedett, s egyenesen csökkent az inflációs árakhoz vi­szonyítva. Tekintetbe véve ugyan­akkor az export tekintélyes növe­kedését, arra lehet következtetni, hogy az olasz hadiipar fokozódó technológiai emancipációjára irá­nyuló tendencia a jövőben tovább fog erősödni. (Nemzetközi Szemle) Az olasz fegyvereladások dina­mizmusára jellemző, hogy míg 1976-ban 660 milliárd líra értéket tett ki az export, addig 1982-ben ugyanez az összeg már 2500 mil­liárd líra volt. Ez azt jelentirhogy az export egy ötéves időszak alatt több mint megháromszorozódott, s évenként átlagosan 30%-kal nőtt. Valójában, a hadiipari export 40%-kal növekedett 1972-ben és több mint 50%-kal a nyolcvanas években. A hadiipari export növe­kedésének indexe 1976 és 1980 között jóval magasabb - 3,18%- volt az összolasz export azonos indexéhez - 2,15% - képest. Fe­lülmúlta a civil szektor legdinami­kusabb ágazatait is, mint például a szerszámgépiparét (2,44%), a textiliparét (1,98%) vagy a gépko­csigyártásét (1,52%). E tendenci­át igazolják az 1981-1982-es évek előzetes adatai is. A hadi­iparnak alárendelt számos ágazat­ban az export függőségi foka szin­tén jelentős, mint például a repülő­gépiparban (60%) és az elektroni­kában (70%). A SIPRI számítógé­pes adatai szerint a nagy olasz

Next

/
Oldalképek
Tartalom