Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
Ján Sturmayr építész fantáziája alapján készült a podbanskéi bányászüdülő (LuboStacho felvétele) ◄-----------------------------------------------ezalatt mindig elképzeléseinknek megfelelően átalakítjuk, miközben egyre távolabb kerülünk tőle. Az ilyen visszatérések a természetbe csak részmegoldásoknak mutatkoznak, mert környezetünk formálásának legjobb útja az lenne, ha a mai civilizáció szintjén tudatosan, alkotó módon törekednénk a természet és környezetünk alakítására. S egy pillanatra sem feledhetjük: mai döntéseinkkel és tetteinkkel nemcsak jelenlegi életkörülményeinket, hanem az utánunk következő további generációkét is megalapozzuk. A fogyasztás mennyiségének túlsúlya gyökeret vert környezetünk szerkezetében is. Ennek a fő oka oda vezethető vissza, hogy jelenlegi gondjainkat legTÚLLÁTNI AZ EZREDFORDULÓN • Lakótelepeinkről - nemzetközi fórumon • Környezetünk és az építészet • Korlátok a gyakorlatban • Mi vár építőművészeinkre? Ki mer ma fenntartások nélkül az ezredfordulóra gondolni, amikor mindennapjaink világa is annyira összetett és sokszor érthetetlen dolgokban bővelkedik, hogy hatásuk alatt legfeljebb csak a közeljövőt sikerül elképzeléseinknek megfelelően előrevetíteni. Bevezetésképpen mindössze azért írtam le e sorokat, hogy némiképp érzékeltessem, mennyire nem egyszerű feladat a mából a holnaputánokba, az elkövetkező, akár az ezredfordulón túli évtizedekbe látni. És kiváltképp olyannak nehéz, akinek munkaköre ezt fölöttébb megkívánja, de napjaink megkötései elképzeléseit - ha végül is összeállnak - sokszor ábrándokra változtatják. Ilyen gondjaik is vannak épített környezetünk rríegálmo- dóinak, s javarészt formálóinak, az építőművészeknek. Munkájukról, törekvéseikről, nehézségeikről lesz szó az alábbiakban. (■ 1. „A XX. század építészete befejeződik, de vajon milyen lesz a következő századé?“ Ennek az alapgondolatnak a jegyében rendezték meg az idén Szófiában Interarch '83 elnevezéssel a második építészeti világtalálkozót, amelyen több neves szakember mondta el véleményét századunk építészeti vonásairól. Köztük Kamii Dvofák, csehszlovák építőművész, aki lakótelepiekről beszélt. MÍeglátásaiból érdemes néhány gondolatot kiemelni:- Állampolgárainknak több mint a fele új, az utóbbi 35 évben épített lakásban lakik. Egyfelől elégedettek vagyunk az új lakások számával, másfelől viszont egy sereg gond van a lakóházak architektúrájával, kompozíciós és képzőművészeti megoldásával. De hát ez probléma máshol is. A lakótelepek külsőre egyhangúak, ami könnyen a lakókba fojthatja az otthon iránti kötődést. A turisták is inkább a régi városközpontok építészetét csodálják. Érdekes módon az emberek arra büszkék, amit az előző generációk alkottak, s nem becsülik saját eredményeiket. Külföldön is, hazánkban is sok felmérést végeztek az új lakótelepeken. Az emberek nem akarnak óriási épületekben lakni, ellenkezőleg az emberi méretekhez igazodó házakba vágynak, ahol a szükséges nyugalomban és intimitásban,^ a természettel kapcsolatban élhetnek. Nem lehet azonban csak a családi házakkal törődni. Úgy tűnik, az alacsony építmények és a terasz, vagy a domboldalba épült sorházak szintén kielégítenék a lakosok kívánságát. Csökkenne az érdeklődés a hétvége vidéken töltése iránt, a lakótelepek nem néptelenednének el, aminek nagy szociológiai és gazdasági jelentősége lenne... Nem véletlen, hogy a szakember feltételes módban beszélt, mert a hogyanra elméletben ismerjük a választ, csak a gyakorlat tart egyelőre ennél hátrább. 2. Évszázadok során az ember céltudatos tevékenységével maga és a természet közé egyfajta közvetítő közeget „helyezett“, így alakítva közvetlen környezetét. Ez azonban nem változtat a lényegen, miszerint időről időre megérezzük eltávolodásunkat a természettől, s ilyenkor újia visszatérünk hozzá. Csakhogy többször „mennyiségi“ módszerekkel oldjuk meg, s kevésbé törekszünk a minőségi változások elérésére. Tipikus példa erre, hogy vannak olyan családi háztulajdonosok, ráadásul vidéken is, akik felépítenek egy más, különálló objektumot, ahova rendszeresen eljárnak és ott ugyanazt csinálják, mint otthon. És alighanem van rá okuk! Ezért kell a lakáskörülményeket olyanná tenni, amely sem belső tartalmában, sem minőségében nem vált ki ellentétes hatást az emberekben; legyen olyan környezet, ahol a hétvégeket is nyugodtan el lehet tölteni. És ennek kialakításában az építőművészekre is nagy teher hárul, hiszen tudjuk, hogy mire vágyik az ember; olyan környezetre, ahol minden téren fejlődhet, s emellett tökéletesítheti ismereteit, kielégítheti szükségleteit, miközben ugyanabban a környezetben megpihenhet, mert nyugalomra talál és itt levezetheti a mindennapi feszültségét. Ilyen egy vágyálom, amelyet mihamarább valósággá kellene tennünk. Az iparszerú építkezések korát éljük, s évtizedes tapasztalataink igazolják, hogy az előnyök mellett sokszor előrenyomulnak a hiányosságok is: az egyhangúság, a kivitelezés gyenge minősége, az új építmények rendezetlen környezete stb. A társadalmi megrendelés is, részben a beruházók hibájából, inkább az építmény kivitelezésére szól, a minőséget már kevésbé ellenőrzik, s az esztétikai és lélektani szempontok meg legtöbbször háttérbe szorulnak. Ezen is feltétlenül változtatni kellenne... 3. De hogyan, amikor annyi akadály gördül az építőművészek útjába, hogy már csoportosítani kénytelenek azokat. Külön említik például az ágazatok más-más érdekeiből fakadó akadályokat, melyeket mai tervezési gyakorlatunk nehezen tud áthidalni. Vagy szó esik az intenzifikálás- ra, vagyis a beépítettségi sűrűség növelésére tett törekvések megoldásában felmerülő gondokról. Megemlítik a bratisla- vai Gottwald teret, amelynek megépítése előtt javasolták, hogy garázsokat építsenek alá, mert ezzel területet lehetett volna nyerni és enyhíthettünk volna a fővárosi garázsgondokon. A tér elkészült, de garázsok nélkül. Kőtalapzatán sétálva már senkinek sem jut eszébe, hogy megint elszalasztottunk egy lehetőséget. Komplex lakásépítésünk jelenleg a tipizálás útján halad. Legfontosabb célja e téren az olyan tipizált építőelemekre való áttérés, amelyeket a tervezők többféleképpen variálhatnának. Ennek megvalósításához azonban az építőipar termelési-anyagi bázisának felújítására is szükség lenne. Így aztán nem véletlen, hogy a közvélemény kérdéseire sokszor még az építőművészek sem tudnak kielégítően válaszolni. Gyakran kiváncsiak az emberek arra, hogy a városközpontok értékes területén miért engedik meg olyan létesítmények építését, amelyek nem használják ki optimálisan a föld alatti és légteret, miért nincs összhang az egyes tervezési szintek között. És sorolhatnánk. Mindezekre a választ az építőművészek mellett a tervezőknek, kivitelezőknek és beruházóknak közösen kellene megtalálniuk. Az építőművészek külön csak annyit tehetnek, hogy újra és újra felhívják partnereik figyelmét az építészet és a településfejlesztés fontosságára. Mindenki tudja, hogy kézzelfogható eredmények felmutatásához ma már ez kevés. Építőművészeink munkájában fokozatosan kap teret a rekonstrukciós és átépítési megoldások keresése, ami az új ismeretek megszerzése nélkül vajmi kevés gyakorlati eredményt hozhat. Úgyszintén újszerűség a létesítménykomple- xumok tervezésére való áttérés. Olyan egységes épületcsoportok létrehozásáról van szó, amelyek eleget tesznek sokféle mai követelménynek és sajátos jegyeik révén mindegyik külön-külön megkülönböztethető lesz egymástól. Továbbra sem hagyhatunk fel a tipizálással és a tömegesen előállított épületelemek fel- használásával. Tervezőintézeteink feladata, hogy legfőképp az épületek univerzális részeinek fejlesztésére és tökéletesítésére összpontosítsanak, s ezáltal is fokozható legyen ez elemek „megbízhatósága“. xxx Minden gond és nehézség ellenére a kérdés ma nem az, hogy kell-e az építészet vagy nem, hanem mindössze arról van szó, hogy a beruházásokról elfogadott döntések folyamata minőségi változásokon megy keresztül, egyes beruházásokat megvalósítanak, másokat nem. De amint megszületik a kivitelezésről szóló döntés, s az a tervbe kerül, egészében véve meg kellene értenünk, hogy egy olyan építészeti mű keletkezik majd, amely tartalmában és külső vonásaiban kifejezi szocialista társadalmunk fejlettségi szintjét és némi módosítással alkalmas lesz az elkövetkező generációk szükségleteinek kielégítésére is. Tehát unokáink nemcsak látni, hanem élvezni is fogják. Valóban? J. MÉSZÁROS KÁROLY Repülőgép a juhászok szolgálatában A KORSZERŰSÍTÉS A JUHTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉNEK EGYIK FELTÉTELE Az Agrokomplex ’83 országos mezőgazdasági kiállításon a Liptovská Osada-i Efsz a juhtenyésztés korszerűsítéséről adott képet. A gazdaság sajtóérkezletén hallottam az érdekes és sokat ígérő kísérletezésekről, ezért jómagam is kíváncsian tartottam kiállítási részlegükre. Bizony akadt itt látnivatfó elég. Fából készült istálló, legeltetést szabályozó kosarak, zsendice és sajt készítésére alkalmas berendezések, katlanok keltették fel az érdeklődök figyelmét. A korszerű fejóberendezés mellett pedig ott ékeskedett egy különös alakú repülőgép. Amikor Dr. Milan Pauőulának, az efsz elnökének elmondottam észrevételeimet, szívesen beszélt terveikről, elképzeléseikről:- Nem olcsó berendezésekről van szó. Az élet azonban arra kényszeríti szövetkezetünk vezetőségét, hogy jelentős beruházásokkal jobbá tegye a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Átfogó, sok mindenre kiterjedő programot határoztunk meg. Például a lakott településektől távoleső munkahelyen is szociális helyiségeket rendezünk be, és szállást nyújtó kalibákat is felállítunk a hegyoldalakon. Jelentős lépéseket tettünk a szállítás meggyorsítására is. Nem kis lelkesedéssel mutatja a Cobra nevű Aero-rogal kétmotoros repülőgépet, amelyet már a jövő évben három változatban gyártanak. A két ülésről a kezelőszemélyzet ügyesen irányíthatja a gépet, amely a föld fölött három méter magasan is szállhat. Az elnök főleg ennek örül a legjobban:- A műtrágyát, a permetezőszereket kevés veszteséggel szórhatjuk a földre - mondja -, mert a szél nem fújja el a permetlevet. Ezt a munkafolyamatot már kipróbáltuk és mondhatom, hogy a műhelyünkben szerkesztett repülőgép, amely óránként csak tíz liter üzemanyagot fogyaszt, jóval olcsóbban dolgozik a hagyományosnál.- Ebben a rézkatlanban fő a jó zsendice - mondja Rafael Bystriőan műszaki dolgozó (A szerző felvétele) A gép két Trabant személyautó-motorral repül. Persze, ügyeltek a biztonsági előírások megtartására, a repülés előtt számos próbának vetették alá az egyes berendezések működését. A tápanyagellátáson kívül ezzel a géppel szállítják az egyes tanyákról a tejfeldolgozó központba a frissen kifejt tejet. Más szállításokra is alkalmazzák és ha szükséges, az orvost is a beteghez szállítják, vagy ha súlyosabb az eset, akkor a beteget juttatják a legközelebbi kórházba. A repülőgép persze a korszerűsítési törekvéseik megvalósításának csupán az egyik láncszeme. Rafael Bystriőan műszaki dolgozó ismertette meg az érdeklődőkkel alaposabban a könnyű elemekből négy óra alatt összeállítható kalibákat, amelyek közül az egyikben kényelmesen hálhatnak, lakhatnak a dolgozók, a másikban pedig feldolgozhatják a tej egy részét. A szabadtéren egy zsendice- főző katlan volt látható. A DO-R 30-as típusú körfejö berendezésben hasonló típusú berendezések előnyeit hasznosították a tervezők. Az efsz műhelyének dolgozóival, tervezőivel együttműködött a Trencini Juhtenyésztési Kutatóintézet és a Liptovsky MikuláS-i Gép- és Traktorállomás is. A Liptovská Osada-i szövetkezetben már a gyakorlatban alkalmazzák, segítségével egy óra alatt két karbantartó és egy dolgozó ötszáz juhot fej ki. Az együttműködés eredményeként új módszereket alkalmaznak a sajt készítésében is, amelynek előnye, hogy a termékekben 16 százalékkal több a szárazanyag-tartalom. Szemle közben kirajzolódik, milyen lesz, vagy milyen lehet a juhtenyésztés a jövőben, milyen körülmények között végzik majd munkájukat a dolgozók. A feltételek tehát adottak, csak valahogyan lassú a juhtenyésztési program megvalósítása. Stefan Líska mérnök, a Szlovák Juhtenyésztési Tudományos-Műszaki Társulás dolgozója elmondotta, hogy a mostani 70Ó ezres állományt 1990-ig 1 millióra akarják növelni. Ez azt jelentené, hogy minden mezőgazdasági üzemben legalább 500 juhot kellene tartani. Ez viszont csak nagyon szerény terv, hiszen száz évvel ezelőtt már 3 millió juh legelt Szlovákiában és húsz évvel ezelőtt is több juhot tartottak, mint most. BALLÁ JÓZSEF
