Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
Emberek, sínek, kerekek „Reggel óta bele sem néztem a tű- „Még egyszer sem »térítettem« el körbe“ a szállítmányt“ Vasárnap 1983. szeptember 25. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.25, nyugszik 17.28, Közép-Szlovákia: 5.33, nyugszik 17.36, Nyugat-Szlovákia: 5.41, nyugszik 17.44 órakor A HOLD kel-19.12, nyugszik 8.38 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EUFROZINA és VLADISLAV nevű kedves olvasóinkat • 1613-ban született Claude PERRAULt francia építész, a klasszicizmus képviselője (f1688) • 1908-ban született Eugen SUCHON szlovák zeneszerző és pedagógus, nemzeti művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL PANASZOS TÖRTÉNET Keszeli Béla riportja EGY NAGY- BERUHÁZÁS PILLANATKÉPEI J. Mészáros Károly írása TETTÉ ÉRTEK A SZAVAK Gály Iván riportja (Folytatás az 1. oldalról)- Ha tévedésből a het- vennégyes helyett a hatvannégyes pályát jelölném ki az induló szerelvénynek, az áru nem Cesky Teáin- ben, hanem Decínben kötne ki. És ilyenkor, nyáridó- ben egyetlen egy napot sem vesztegelhet a friss áruval megrakott kocsi. Ha hibázok, több ezer mázsa gyümölcs száradhat a telkemen.- És hibázott már?- Igen, megesett, de már gépelés közben rájöttem, tehát nem tett baj belőle.- Rutinmunka az egész, ugye?- Figyelmesnek kell tenni, s akkor nem eshet meg, hogy „eltérítem“ a szállítmányt. 4. Szállítólevelek tucatjai fölött a reklamációs ügyintéző (Keserű Márta) ijedten kapja el a fejét a felvevőgép lencséje elől.- Ne nyomja meg a gombot, jaj, ne nyomja meg, előbb összerakom a papírokat, - kérleli kollégámat -, meg a számat is kifestem egy kicsit. Azt sem tudom, hogy nézek ki, hiszen reggel óta bele sem néztem a tükörbe.- Szokatlan beosztásban dolgozik.- Hát nem mindennapi, az biztos, én viszont annál jobban szeretem. Vasutascsaládban nőttem fel és minden álmom az volt, hogy a vasútnál dolgozhassak. A szaktaníntézet elvégzése után vagy hatféle munkám volt, amíg ide kerültem. Voltam kocsifelíró, aztán kézbesítő, később fu- vardíjszámfejtö, szóval szépen lassan mentem felfelé a lépcsőn. És most boldog vagyok, igen, nagyon boldog, mert érdekes munkám van.- Mi az, ami ennyire érdekessé teszi?- A forgalom. Minél több szerelvény halad át az állomáson, annál több szállítólevéllel van dolgom. Itt nincs két egyforma nap, itt mindig történik valami. S amíg rá nem jövök, hogy kik és hol hibáztak, addig nem vagyok nyugodt.- Most éppen mi után „nyomoz“?- Egy elveszettnek hitt szerelvény után. Pontosabban egy bolgár márványszállítmány után, amely augusztus 26-án érkezett az országba és azóta sem jutott el a cseh megrendelőhöz. Útközben ugyanis, ki tudja melyik állomáson, tévedésből ráragasztották a szerelvényre a bárcát, ami annyit jelent, hogy papíron már üresek a kocsik, tehát mehetnek vissza. Valójában viszont sehol sem rakták ki a márványköveket. A megrendelő várja az árut, mi pedig szeptember 5-én még mindig nem tudjuk, hol követték el a hibát. De ez csak egy példa a sok közül. És ennél „rázósabb" ügyeink is vannak.- Megtörtént már, hogy úgy érezte, nem bírja tovább?- Persze hogy meg. Olyankor elölről kezdem az egészet, mi mást tehetnék. Idegfeszító munka ez, de nincs az a pénz, amiért itthagynám. Inkább „lefelé mennék a lépcsőn", de a vasúthoz akkor sem tennék hűtlen. 5. Árnyékban ül mellettem a tolató (Kókai László); áttetsző bőrén még a legélesebb napfény sem hagyott nyomot. Alacsony, vékony ember, szavait lassan, átgondolva fűzi össze.- Sokan azt állítják, hogy az állomáson a tolató munkája a legveszélyesebb.- így is van. Ha csak egy percre félre nézek, már akkor is megeshetne a baj.- Mit szeret jobban, a telet vagy a nyarat?- Engem a hőség nem zavar, a zord idő, a hó, a jég viszont nagy ellenségem.- Pedig mindössze két kilométeres szakaszon tolat. Tényleg, sosem kapott még kedvet ahhoz, hogy hosszabb útvonalon közlekedjen?- Nem. Negyvenkét évesen már nincsenek ilyen gondolataim. Elégedett vagyok így is. Havonta háromezer koronát keresek és annyi szabadom van, hogy a háztájira is marad időm bőven Hétfő volt, szikrázó napsütés, perzselő délidő. Hazánk második legnagyobb teherpályaudvarán semmi különös nem történt. Mindenki végezte a maga dolgát. Személyvonatok jöttek, gyorsvonatok mentek, megrakott szerelvények indultak útnak. Ján Trhan ál- lomásfőnök-helyettes szerint ez a nap sem hozott kevesebb tennivalót, mint a többi. SZABÓ G. LÁSZLÓ IDŐSZERŰ GONDOLATOK Szüntelenül érvényes követelmény, amelyet sokkal következetesebben kell a termelési szférának a kereskedelemmel együtt megoldania - a belkereskedelem szükségleteinek, a szükségletek mennyiségének, de főleg struktúrájának, választékának és minőségének biztosítása. Igaz, ebben az évben a kínálat megnövekedése következtében a kereslet kissé stabilizálódott. Ez elsősorban az élelmiszerpiacra érvényes, ahol már az elmúlt évben sikerült - az árintézkedések következtében is - visszafogni a magas hús- fogyasztást és az év végén felszámolni a szubsztitúciós termékekkel, elsősorban a zsírral, a tejtermékekkel, a cukorral és a cukorkészítményekkel való ellátásban mutatkozó zavarokat. Ebben az évben az állattenyésztési termékek felvásárlásának teljesítése és a nagyobb élelmiszer-szállítmányok következtében tovább szilárdul az élelmiszer- ellátás. Igaz, kedvező volt a kisállattenyésztők lehetőségei tökéletesebb felhasználására elfogadott intézkedések hatása, és azoké az intézkedéseké, amelyeket az önellátás növelésére és arra hoztak, hogy a felesleges termékeik egy részét a felvásárló szervezeteknek vagy a lakosságnak adják el. Sem a közeljövőben, sem pedig a jövőben nem akarunk az élelmiszerfogyasztás meny- nyiségi növekedésének útján haladni. Az állami tervnek, a termelési és a kereskedelmi szervezetek terveinek és a szállító-megrendelői tárgyalásoknak a kínálat további javítására - a hozzáférhető hazai nyersanyagforrások kihasználásával - az élelmiszergyártásban az önellátás megszilárdítására s az élelmiszeripari termékek ésszerűbb importjára kell irányulniuk. Ezzel párhuzamosan meg kell kezdeni, illetve fejleszteni a biológiai szempontból értékes élelmiszerek termelését, főleg tejtermékekről, zöldségről, gyümölcsről, burgonyáról, s az ezekből készült termékekről van szó, csökkenteni kell a zsiradékok, a cukor és a gabonafélék felhasználásának arányát. A lakosság élelmezésében az eddiginél nagyobb szerepet kell játszaniuk a vendéglátóipari egységeknek, az üzemi, valamint az iskolai étkezdéknek, emelniük kell kínálatuk, a kiszolgálás és a higiénia színvonalát. Ezért a közétkeztetési központok központi ellátásán kívül ki kell használni az ipari és más vállalatok segédgazdaságait. Ha el akarjuk érni, hogy a belkereskedelemben egyensúlyban legyen a kínálat és a kereslet, a megoldás kulcsa az ipari, pontosabban a nem élelmiszeripari áruk területén található meg. Csakis így állíthatjuk meg az élelmiszer és az élelmiszeripari termékek eladása részarányának növekedését. Az első félév tapasztalatai azt mutatják, hogy sikerül elérnünk ezt a pozitív fordulatot. Ennek ellenére az elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek. (Lubomír Strougal elvtársnak a prágai országos aktívaértekezleten tartott beszámolójából) AZ EGÉSZSÉGES GYERMEKEKÉRT Kardos Márta írása A SZELLEMI SKORBUT ELLEN Alabán Ferenc írása SZELÍD MADARAK UDVARA Klavgyija D. Kirsina elbeszélése BESZÉLGETÉS LADISLAV CHUDÍKKAL Szabó G. László írása A ZUNI INDIÁNOK FÖLDJÉN Kulcsár István riportja Egyik parázs vita után - újságírók között ez elég gyakori - valaki azt találta mondani, az újságíró éppúgy születik, mint a költő vagy író. Ellenvélemény nem volt. Miért is tett volna, hiszen a hasonlat hízelgő, meg aztán van is abban valami, hogy ritka ember, aki ezt a foglalkozást választja, ám még ritkább, akinek'ezen a pályán babérok is teremnek. Mindenesetre szép mesterség; Az íráskészség, a nyelv tökéletes ismerete, a választékos mondatszerkesztés azonban még kevés az újságíráshoz. Az újságíró tudjon lelkesedni a jóért, de tegyen harsogóan haragos ember, ha vesztét látja olyasminek, ami hasznunkat szolgálhatná. Az újságírónak szolgálnia kell. Szolgálnia a népet, a haladást. És ez még hatványozottabban érvényes a kommunista újságírókra. Csak az mondhatja magáról, hogy igazi újságíró, akinél a tehetség tudással, szakmai-politikai felkészültséggel párosul, a marxiz- mus-leninizmus talaján áll, elkötelezettsége ügyünk, sorsunk, jelenünk és jövőnk iránt szilárd mint az acél. A párt ideológiai munkájának számottevő, sőt kiemelkedő eszköze a sajtó. Ez a gondolat nem kisebb helyen fogalmazódott újból szavakká, mint pártunk XVI. kongresszusán. Az újságíró tehát nem egyszerűen bérért rója a sorokat. A szocialista újságíró kezében a toll céltudatos elkötelezettséggel jeleníti meg a haladást, a béke megtartásának ügyét szolgáló gondolatokat: a kommunista újságíró agitátor, propagandista és ha szükséges szervező is. Úgy érzem nem árt, ha felidézzük az elmúlt esztendő júniusát. Ugyanis ekkor zajlott te az újságírók nagy családjának nyolcadik kongresszusa. Ebből az alkalomból Husák elvtárs pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke - de ha szabad ezt a kifejezést használni - hazánk első embere fogadta az újságírók küldöttségét. Ő fogalmazta meg akkor az alábbi gondolatot: Az a cél, hogy a tömegtájékoztató eszközök közérthetően megmagyarázzák a párt politikáját, a jelen feladatait, az egyes jelenségek társadalmi összefüggését. És ezt úgy tegyék, hogy az emberek érdeklődését lekössék, kerüljék a frázisokat, az előre gyár- * tott panel-jelszavakat. Az újságíró ne csak beszéljen, de mondjon is valamit. Valahol itt kezdődik az újságírás művészete. Hétköznapi dolgokról úgy írni, hogy az olvasó ne tegye félre az újságot. Mert ugye abban valamennyien megegyezünk, hogy az ol- vasatlan újság aligha teljesíti azt, amit elvárnak tőle. Elvárások viszont vannak. És mi kell ahhoz, hogy az elvárások teljesüljenek? Mindenekelőtt olyan r r újságírók, akik úgy írnak, hogy az olvasó elolvassa írásaikat, sőt nevük megjelenése már telkeltse az érdeklődést, akik politikailag, szakmailag egyaránt felkészültek, tehetségesek, munkájukba beleadják meggyőződésük erejét és világosan látják, hogy az adott időben mi az, ami a társadalmi haladás homlokterében áll. Hogy példával éljünk: jelenleg a gazdasági kérdések kerültek előtérbe, a szocializmust építő ember, mint törekvő, jó gazda, aki nem csupán a mának él. Vannak, akik azt állítják - és nekik van igazuk hogy mindenekelőtt a jó, vonzó, másutt is hasznosítható példákból kell az újságírónak kiindulnia. A konkrét, létező pozitív példákból, mert a jó tapasztalatok közkinccsé tétele mindig megéri a fáradságot. Ez azonban nem zárja ki, hogy az újságíró szóvátegye ha visszásságokba botlik. A bírálat azonban ugyancsak legyen konkrét, névre szóló különben rossz célt szolgál. A csipkelődés, a hibák általános emlegetése, az olyan bírálat, amely nem nevezi nevén a gyereket, nem felel meg a jószándékú segíteni akarás kritériumainak, az ilyen „kritikák“ inkább nevezhetők bizalmatlanságot keltő okoskodásnak, mintsem segítő szándékú szóvátételnek. Igazán csak az az újságíró állhat a közügy szolgálatában, aki szívvel létekkel tud örülni az elért eredményeknek, aki lángolni, lelkesedni tud mindazért, ami népének hazájának, a szocializmus ügyének jó, de fájjon neki is, tegyen bátorsága felszisszenni, ártó szándékú cselekedetek láttán. Ragadjon tollat és tegyen bátorsága megírni az esetet, nevén nevezni a bajok okozóit. Egyszóval: tegyen bátorsága vállalni a felelősséget a leírt szó minden betűjéért. És ha tud és erejéből futja, segítsen megkeresni a kivezető utat. Ne csak tüzet kiáltson, ha valahol ég, de erejéhez mérten segítsen oltani is. SZARKA ISTVÁN A HALADÁS SZOLGÁLATÁBAN
