Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
t-' kJ szú 3 98l. IX. 23. A mikor Marx és Engels A kommunista párt kiáltványában a nemzetközi kapcsolatok lényegét elemezték, arra a következtetésre jutottak, hogy „Amilyen mértékben megszűnik az egyik egyén kizsákmányolása a másik által, olyan mértékben szűnik meg az egyik nemzet kizsákmányolása a másik által. A nemzeten belüli osztályellentéttel együtt a nemzetek egymással szembeni ellenséges magatartása is eltűnik.“ Ezzel a tudományos kommunizmus alapitói elsősorban a nemzetközi kapcsolatok osztályjellegére mutattak rá, amely az adott társadalmi-gazdasági rendszer lényegétől függ. Egyúttal arra a kérdésre is választ adtak, hogy milyen kapcsolatok alakulnak ki az olyan államok között, amelyekben felszámolták a kizsákmányoló osztályok uralmát. Ezeket a gondolatokat Lenin továbbfejlesztette, s később gyakorlattá is váltak a szovjet állam létrehozása, valamint a szocialista világrend- szer, a szocialista közösség kialakulása során. 1. A szocialista országok járatlan utakon haladtak a diszkrimináció, a fölé- és alárendeltség nélküli nemzetközi kapcsolatok teljesen új típusának fejlesztésében. A közvetlen együttműködés mai mechanizmusa a testvérországok életének legkülönbözőbb szféráira, s a szocialista építésben megvalósuló együttműködés legkülönbözőbb irányzataira terjed ki. A közöttük fennálló kapcsolatok jellegét a célok azonossága és az elvi együttműködés határozza meg, miközben teljes mértékben figyelembe veszik a közösség valamennyi országának érdekeit, sajátságait és hagyományait. Ezek az új kapcsolatok a proletár internacionalizmus alapelvére épülnek. A szovjet állam és a szocialista közösség története világosan bizonyítja, hogy a szocialista internacionalizmus lenini alapelveire épülő nemzetközi kapcsolatok a valódi egyenjogúság és barátság milyen magas szintjét tudják elérni. Ezt a szovjet-csehszlovák kapcsolatok fejlesztésében szerzett tapasztalatok is bizonyítják, amelyek - amint azt a CSSZSZK párt- és állami küldöttségének a Szovjetunióban tett 1982. júniusi látogatása alkalmából is megállapították - „az egyenjogú államok valóban szilárd szövetségét fejezik ki, s amelyeket a dolgozók millióinak őszinte barátsága jellemez.“ E kapcsolatok magvát az SZKP és a CSKP harci szövetsége képezi. Mindkét pártot és központi bizottságaikat a teljes nézetazonosság, az egymás iránti mély tisztelet és a kölcsönös bizalom kapcsolja össze, ami kedvezően hat a két testvérország kapcsolatainak minden további területére is. A sokoldalú szovjet -csehszlovák együttműködés további elmélyítésének irányzatait 1982. december 20-án J. V. Andropov és Gustáv Husák moszkvai találkozóján is megtárgyalták. E megbeszélések fő értelmét Gustáv Husák a Szovjetunió alapításának 60. évfordulója alkalmából az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa együttes ünnepi ülésén így fejezte ki: „A szocialista internacionalizmus lenini alapelveihez hűen védelmezni, fejleszteni és szilárdítani fogjuk a csehszlovák-szovjet barátságot és szövetséget, s gyarapítani fogunk mindent, ami elősegíti testvéri államaink és nemzeteink közeledését.“ Nem véletlen, hogy éppen a szocialista internacionalizmus vált ideológiai ellenfeleink támadásának egyik fő célpontjává, akik azt állítják, hogy a szocialista internacionalizmus nem fér össze az egyenjogú partnerséggel és a demokráciával. Az ilyen állításoknak provokatív jellegük van, s tarthatatlanságukat a szocialista államok közötti kapcsolatok egész gyakorlata bizonyítja. Ezek egyenjogú és kölcsönösen előnyös jellege szembetűnően különbözik a kapitalista világot jellemző fennhatóság, elnyomás és egyenlőtlenség politikájától. A nemzetközi kapcsolatok új típusa, a szocialista internacionalizmus megvalósítása és szilárdítása alapján sikeresen érvényesülnek az új társadalmat építő nemzetek érdekei, növekszik mindegyik szocialista ország és az egész közösség tekintélye, fokozódik a nemzetközi életben, az enyhülés elmélyítésében és a béke biztosításában betöltött szerepük. Az új társadalmi rendszer objektív lehetőségeinek a kihasználása természetesen nem megy saját magától. Ez a szocialista országok nemzetei, pártjai és kormányai által tudatosan szervezett kapcsolatoktól, vagyis végeredményben a hatalmon levő kommunista pártok politikájától függ; attól, hogy mennyire helyesen értelmezik a társadalmi fejlődés objektív törvényeit, s milyen következetesen igazodnak ezekhez gyakorlati tevékenységükben. „A mi tapasztalataink - állapította meg J. V. Andropov - arra utalnak, hogy a szocialista építésben akkor érünk el sikereket, ha a hatalmon levő kommunista párt politikája szilárd, tudományos alapokra épül. A marxista-leninista tanítás szerepének és alkotó fejlesztésének bármiféle lebecsülése, szűkre szabott, pragmatikus értelmezése, az elmélet alapvető problémáinak figyelmen kívül hagyása, a konjunkturális szemlélet felül- kerekedése, vagy a skolasztikus elmélkedés komoly politikai és ideológiai következményekkel fenyeget.“ 2. A szocialista országok nemzetei a kommunista- és munkáspártok vezetése alatt nagy sikereket értek el a szocializmus építésében. Amint azonban az SZKP Központi Bizottságának az OSZDMP II. kongresszusa 80. évfordulója alkalmából hozott határozata is hangsúlyozza, az új rendszer és az új típusú nemzetközi kapcsolatok tökéletesítése bonyolult folyamat, amely nem könnyű nemzetközi helyzetben valósul meg. Az imperializmus állandó nyomást gyakorol a szocialista országokra, fokozza az ellenük irányuló felforgató tevékenységet, s a hazugságok és a rágalmazások összpontosított kampányait szervezik velük szemben. Ilyen feltételek között az osztályellenség a szocializmus pozícióinak gyengítésére használhatja ki a politikai hibákat, a párt vezető szerepének minimális mértékű gyengítését is, valamint az ideológiai munka fogyatékosságait. A Marx és a mi időnk - harc a békéért és a társadalmi haladásért címen 1983 áprilisában tartott berlini nemzetközi konferencián megállapították, hogy az új társadalom építésének átmeneti időszakában, valamint a fejlett szocializmus építésének az időszakában minden probléma megoldása döntő mértékben függ attól, hogy a hatalmon levő kommunista pártok milyen érzékenyen tudnak reagálni a tömegek hangjára, hogyan tudnak harcolni a dogmatizmus és a voluntariz- mus megnyilvánulásai ellen, milyen eredményeket érnek el a szocialista demokrácia elmélyítésében, a megfontolt, realista politika érvényesítésében, a testvéri szocialista országok egységének és együttműködésének szilárdításában, s hogy milyen gyorsan és határozottan hárítják el az imperializmusnak a bel- ügyeikbe való beavatkozásra irányuló kísérleteit. A szocialista országok számára legfontosabb a kölcsönös közeledés és az egységes fellépés, hogy vissza tudják verni az imperializmus összpontosított támadásait. Erről maga az élet győz meg bennünket. A szocialista közösségek a szuverén államok közötti valóban igazságos, egyenjogú és testvéri kapcsolatok szemléltető példája. Hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy már elértük az eszményi állapotot, s minden nehézségen túljutottunk. Még mindig elég sok a megoldatlan kérdés. J. V. Andropov a szocialista országok közössége előtt álló legfontosabb feladatok között megemlítette a szocialista vívmányok és értékek védelmét az imperializmus politikájával szemben, a béke megszilárdításáért és a feszültség enyhítéséért folytatott közös harcot, a politikai együttműködés további tökéletesítését, valamint a gazdasági integráció folyamatának az elmélyítését. A szocialista közösség országainak hatalmon levő pártjai ma elsősorban az említett feladatok megoldásán dolgoznak. A szocialista vívmányok megvédése a testvérországok internacionalista kötelessége. Ez azonban egyáltalán nem jelenti szuverenitásuk megcsonkítását, ahogy azt ideológiai ellenfeleink próbálják állítani, akik a „korlátozott szuverenitás“ elméletét kiagyalták. Ugyanakkor a szocializmusban az állami szuverenitásnak már maga a fogalma is új osztálytartalmat kapott. A kapitalizmusban a kizsákmányoló osztályok akaratát fejezi ki, amely arra irányul, hogy annak az államnak az érdekeit, szuverenitását védelmezze, amelyben hatalmon vannak. Az is természetes, hogy a munkásosztály, amely az összes dolgozó érdekeit képviseli, a szocialista államban a dolgozók jogait védi. Az uralkodó társadalmi viszonyok megbontásának kísérlete bármely szocialista államban egyúttal annak szuverenitását is sérti, s a szocialista vívmányok védelme bármilyen külső vagy belső erők beavatkozásaival szemben az állami szuverenitás védelmét is jelenti. A szuverenitás osztályjellegű értelmezése magában foglalja minden szocialista ország és minden kommunista párt elidegeníthetetlen jogát, hogy saját maguk határozzák meg a szocialista építés formáit és módszereit, valamint a munkásosztály és az egész dolgozó nép hatalmának, forradalmi szocialista vívmányainak védelmére irányuló közvetlen kötelességeit is. Ebben az értelemben mindegyik kommunista párt felelősséget vállal tevékenységéért saját országának népre előtt, s egyúttal internacionalista felelősséggel is tartozik a szocialista közösség többi országával, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal szemben. Ezt az alapelvet a szocialista országok számos kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésben rögzítették, s az 1970-es szovjet-csehszlovák szerződés is tartalmazza. Ez nemcsak nem sérti a szocialista országok szuverenitását. hanem éprpren ellenkezőleg, elősegíti szilárdítását, biztosítja a szocialista államok függetlenségét és területi integritását, s erősíti tekintélyüket a nemzetközi életben. Emlékezzünk vissza például a lengyel- országi válsághelyzettel összefüggő eseményekre a nyolcvanas évek kezdetén, amelyet a LEMP volt vezetőségének komoly hibái idéztek elő. A kívülről szított belső ellenforradalom, amely óriási támogatásban részesült az imprerializmustól, kihasználta a nehézségeket, s az ún. megújulás zászlaja alatt kísérletet tett a szocialista rendszer felszámolására, s Lengyelország elszigetelésére a Szovjetuniótól és a szocialista közösség többi országától. A lengyel kommunisták azonban megtették a szükséges intézkedéseket, amelyek a szocializmus ellenségeinek a táborában viharos felháborodást váltottak ki, de megállították azt a folyamatot, amely Lengyelországot a zűrzavar és a polgárháború irányába vitte. Ma a lengyel kommunisták a Szovjetunió és a többi testvérország erkölcsi és anyagi támogatására támaszkodva sikeresen küzdik le a válsághelyzetet az országban, miközben az utat a párt harcképességének a fokozásában, a munkásosztállyal és a dolgozók egészséges erőivel megvalósított szövetség szilárdításában, valamint a lengyel gazdaság konszolidálására irányuló konkrét program kidolgozásában és megvalósításában látják. Az Egyesült Államok és a NATO további államai a legkülönbözőbb formákban igyekeztek nyomást gyakorolni Lengyelországra, azzal a céllal, hogy kihasználják belső problémáit a nemzetközi helyzet kiélezésére, s az együjjmüködés feltételeinek rontására Európában. Ebben az összefüggésben a Varsói Szerződés Szervezetének tagállamai a Politikai Tanácskozó Testület 1983-as januári ülésén egyértelműen kinyilvánították szolidaritásukat a Lengyel Népiköztársaságnak azzal az állásfoglalásával, mely szerint bármilyen külső kísérlet az olyan kérdésekbe való beavatkozásra, amelyek kizárólagos kompetenciájukba tartoznak, szöges ellentétben áll a nemzetközi kapicsolatok általános érvényű normáival, s továbbra is kemény ellenállásba ütközik. Határozottan elítélték az Egyesült Államok és egyes további nyugati országok Lengyelország elleni „szankcióit“. A szocialista országok egyúttal megerősítették, hogy a Lengyel Népiköztársaság mindig számíthat a testvéri szocialista országok erkölcsi, politikai és gazdasági támogatására. Éppien ez jelenti a szocialista internacionalizmus gyakorlati megnyilvánulását. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése, majd pedig ezt követőleg a Külügyminiszterek Bizottságának 1983. április 6-án és 7-én Prágában tartott ülése új erővel rámutatott arra, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlanul összefügg, s hogy a háború veszélyének enyhítéséért, valamint a lázas fegyverkezés megfékezéséért folytatott harc a szocialista országok külpolitikai tevékenységének mindig kulcsfontosságú irányzata volt, s az is marad. Azok az új komplex és konkrét intézkedések, amelyekre a Varsói Szerződés Szervezetének országai az elmúlt évben és az idén javaslatokat tettek, reális alapot ké- peznek ahhoz, hogy haladást sikerüljön elérni az Egyesült Államokkal és a NATO többi országával folytatott tárgyalásokon, amelyek a lázas fegyverkezés megállapítására, a fegyverzet csökkentésére, s az atomtöltetú rakétákkal viselt világháború veszélyének elhárítására irányulnak. Mindegyik kezdeményező javaslat a Szovjetuniónak és a testvérországoknak az enyhülésre ,a békére és a leszerelésre irányuló őszinte törekvését tartalmazza. A szocialista közösség országainak politikai együttműködése egyre sokoldalúbb és hatékonyabb. Az utóbbi időszak egyik példájaként megemlíthetjük a KGST-or- szágok marxista-leninista piártjai központi bizottsági titkárainak moszkvai tanácskozását ez év februárjában, amelyen megtárgyalták a gazdasági és a tudományos- műszaki együttműködés további tökéletesítésével és elmélyítésével összefüggő kérdéseket, valamint Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Laosz, Magyarország, Mongólia, az NDK, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Vietnam kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak márciusi tanácskozását a nemzetközi és az ideológiai kérdésekről, amelyre szintén a szovjet fővárosban került sor. Ezen a tanácskozáson a résztvevők eszmecserét folytattak a politikai, az ideológiai és a propagandamunka időszerű kérdéseiről, figyelembe véve a nemzetközi helyzet kiéleződését, valamint a szocialista államok külpolitikai kezdeményezéseinek közelebbi megvilágítását és megvalósítását. A tanácskozás résztvevői részletesen megtárgyalták a testvér- pártok együttműködésének a kérdéseit a külpolitikai problémákkal összefüggő tájékoztató és propagandatevékenység területén. Kiemelték továbbá, hogy nagy gondot kell fordítani a szocialista országok állásfoglalásainak megvilágítására a háború és a béke problémájával kapcsolatban, továbbá a Politikai Tanácskozó Testület prágai ülésén elfogadott politikai nyilatkozat határozatainak, valamint a szocialista országoknak, a lázas fegyverkezés megállítására vonatkozó javaslatainak, a fegyverzet, elsősorban az atomfegyverek csökkentésére vonatkozó konkrét intézkedéseknek a megvalósítására. A szocialista gazdasági integráció elmélyítésének a kérdéseivel a testvérországok vezető képviselői kollektív eszmecsere formájában fognak foglalkozni. A testvérországok vezető képviselőinek ez a tanácskozása (összehívásának a gondolata az SZKP XXVI. kongresszusán hangzott el), megtárgyalná az olyan igényes problémákat, amilyen például a gazdasági mechanizmusok szerkezetének a közelítése, a közvetlen kapcsolatok további fejlesztése a kooporáló minisztériumok, gazdasági egyesülések és vállalatok között, közös vállalatok létesítése stb. A testvérországok gazdaságpolitikájának kölcsönös koordinálása már a gyakorlati megvalósítás szakaszába jutott. Elsősorban új megvilágításba kerültek a nemzetközi gyártásszakosítás és a kooperáció kérdései, olyan értelemben, hogy a tagországok a tudományos-mű-' szaki fejlesztés legfontosabb, porspoktiv területeire összpontosítják az együttműködés elmélyítésére és kiszélesítésére irányuló kezdeményezéseiket. Elsősorban az olyan ágazatok fejlesztésére helyezik a súlyt, amelyek forradalmasítani tudják a termelési folyamatokat, csökkentik a termelési költségeket, s gyors ütemben növelik a munka termelékenységét. Amint azt az SZKP Központi Bizottságának 1982-es novemberi ülése is hangsúlyozta, a Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is elsőrendű gondot fordít a szocialista közösség szilárdítására, mert a szocialista országok egységében rejlik az az erő, amely a legnehezebb megpróbáltatások idején is biztosítja a célok sikeres elérését. KONSZTANTYIN SZAVINOV, a tudományok kandidátusa A SZOCIALISTA INTERNACIONALIZMUS - A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÚJ TÍPUSA
