Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
I A Polisario harcosai az országok szűkös gazdasági lehetőségei miatt. A kézenfekvő megoldás az lenne, ha a kontinens országai közösen próbálnák megoldani gazdasági gondjaikat. Történt is ilyen irányú próbálkozás 1980 áprilisában Lagosban az AESZ gazdasági csúcstalálkozóján. Itt elhatározták, hogy az évezred végéig létrehozzák Afrika gazdasági közösségét. Először - 1990-ig - megszilárdítják az eddigi regionális szervezeteket és újakat alakítanak meg. A második szakaszban - 2000-ig - közös programokat hoznak létre, megvalósítják az ágazati gazdaságpolitika integrálását. A felmerült ellentétek miatt a grandiózus program megvalósítása érdekében még édeskeveset tettek, de ellenségeket már bőven szereztek maguknak a terv puszta elfogadásával is. Nyilvánvaló, hogy ha létrejön Afrika „Közös Piaca", megszűnik, vagy legalább jelentősen gyengül a kontinens országainak függősége az imperialista monopóliumoktól, a multinacionális nagytőkétől. Az érintettek - az amerikai és a nyugat-európai töke - azonnal megérezték a veszélyt, amely ugyan ma még egyáltalán nem reális, mégis jobbnak látják, ha az ellentétek szitásával elodázzák még körvonalai kirajzolódását is. A — etióp főváros Addisz Abeba neMZ vezetességének számító Africa Hallban húsz évvel ezelőtt, 1963. május 25-én írták alá az Afrikai Egységszervezet alapító okmányát. A névben szereplő „egység“ már akkor is inkább óhaj volt, mint valóság. Az elmúlt két év pedig a 480 millió embert képviselő szervezet szármára kimondottan a viszályok és válságok időszaka volt. Tartani lehetett attól, hogy a világ legnagyobb regionális szervezete rácáfol nevére. Az etióp fővárosban harmadik nekifutásra június 8-án megnyitott 19. csúcskonferencia óta azonban úgy tűnik, az AESZ lassan rátalál régi önmagára. Ezen a tanácskozáson ismét olyan határozatok születtek, amelyek a kontinens érdekeit tartják szem előtt, s nem a háttérben állókét. A VISZÁLY ÜRÜGYE „Több kormány számára a szaharai probléma csak ürügy, amely alig kendőzi el alapvető ellenségességüket a forradalmi Líbia iránt" -nyilatkozta egy évvel ezelőtt a Le Mondnak egy afrikai politikus. A lappangó ellentétek akkor törtek a felszínre szinte elemi erővel, amikor az 1976-ban kikiálltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot (SZADK) sorra elismerte az AESZ 26 tagállama, s így lehetővé vált, hogy 51. tagállamként felvételét kérje a szervezetbe. Edém Kodjo főtitkár eleget is tett a kérésnek, hiszen az AESZ alapokmánya értelmében az új tag felvételéhez egyszerű többség elegendő. Marokkó ekkor lendült támadásba. Azzal állt elő, hogy a tagfelvételt egy politikai döntésnek kellett volna megelőznie arra vonatkozóan, valóban szuverén államról van-e szó. A politikai döntések elfogadásához azonban kétharmados többségre van szükség. Rabat fel is sorakoztatott maga mellé még 18 tagországot, vagyis a tagok több mint egyharma- dát, amivel megakadályozta az általa követelt döntés meghozatalának lehetőségét is. A Nyugat-Szaharát megszállva tartó Marokkó nemcsak attól tartott, hogy elítélik a csúcson, amiért nem hajlandó kivonulni az ásványkincsekben gazdag, volt spanyol gyarmatról és nem hajlandó a követett népszavazás megtartására a terület jövőjéről. Még egy vasat tartott a tűzben: le akarta járatni a forradalmi Líbiát és meg akarta akadályozni, hogy a líbiai államfő, Moamer Kadhafi legyen egy éven át az AESZ elnöke. Igaz, hogy szórványosan már történtek lépések a két ország közti feszültségek áthidalására, de Tripoli - Algéria és más haladó országok mellett - mégiscsak a Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Front egyik vezető támogatója, következésképpen a rabati Porta ellensége. A Marokkó vezette ,,tizenkilencek“ ezenkívül - ez szinte egyértelmű bizonyítást nyert az Egyesült Államok utasítására jártak el, amikor megakadályozták a tri- poli csúcs megrendezését. Hiszen a csúcstalálkozó megvalósulása érdekében a SZADK már akkor megtette azt, am it legutóbb is Addisz Abebában, hogy önként és időlegesen“ lemondott a csúcson való részvételről. A tagállamok többsége hajlott e kompromisszum elfogadására, de Rabat újabb kifogással állt elő. Boucetta külügyminiszter kijelentette: „Távolmaradásra nem lehet felkérni egy nem létező képződményt, mivel ez közvetve annak elismerését jelentené." Marokkónak így sikerült teljesíteni Washingtonból kapott feladatát. A jelenlegi,» amerikai kormány ugyanis „első számú közellenségei" között tartja számon Kadhafi ezredest, s irtózott attól, hogy az AFRIKA fíifflsié esem AESZ elnökeként az ENSZ-közgyülés küszöbön álló ülésszakán bizonyára nagyon kellemetlen, a Fehér Ház számára egyenesen kínos ügyekkel is előhozakodott volna. Tavaly novemberben újabb kísérlet történt a 19. csúcstalálkozó tripoli megrendezésére. A Polisario körüli huzavona a már ismert forgatókönyv szerint megismétlődött, s az ellentéteket tetézte még a csádi képviselet problémája is. Nem tudtak megállapodni, ki képviselje Ndja- menát - a tagállamok többsége által elismert, de időközben megdöntött Gou- kouni Oueddei, vagy a fővárost és az ország nagyobb részét ténylegesen uraló, de kevesek által támogatott Hissóne Habré. A csúcstalálkozót ekkor ismét bizonytalan időre elnapolták. Tripoli lemondott a rendezés jogáról, így nemcsak az időpont, de a helyszín is bizonytalanná vált. Csak az ellentétek lettek még mélyebbek. KINEK AZ ÉRDEKE? „Az imperializmus és a reakció erői szét akarják zúzni az afrikai kontinens országainak egységét, hogy így őrizhessék meg gyarmati uralmukat“ - állította Kadhafi ezredes egy évvel ezelőtt teljes megalapozottsággal. Az ENSZ tagállamainak egyharmada afrikai, de ezek az országok a világ bruttó társadalmi termékének csak alig három százalékát állítják elő. A Föld 26 legszegényebb állama közül 21, az akut élelmiszerhiánnyal küzdő 43 ország közül 26 a fekete kontinensen található. Az ENSZ 1978-79-re vonatkozó adatai szerint a földrész lakosságának egy főre jutó jövedelme mindössze 365 dollár, s 25 országban nem éri el a 300 dollárt sem. Pedig Afrikának óriási természeti kincsei vannak. Ezeket a kincseket részben a nagy nemzetközi monopóliumok dézsmálják csak morzsákat hagyva jogos tulajdonosainak, részben kiaknázatlanok REMÉNYKELTŐ CSÚCS „Megosztottságuk: ellenfeleink fő ereje. Szabadságunk és egységünk nélkül nem lehet teljes felszabadulás Afrikában. “ Ezt a ma is időszerű megállapítást Nasszer volt egyiptomi elnök tette Addisz Abebában, az AESZ születésekor. Hosszas diplomáciai előkészítés után június nyolcadikén mégis megnyílt az etióp fővárosban a már egy évvel korábban esedékes 19. csúcskonferencia. Az AESZ mind az 50 tagállamának küldöttsége ott volt az ünnepélyes megnyitóülésen, habár az előző napi nem hivatalos tanácskozáson a Marokkó vezette „tizenkilencek“ még távolmaradásukkal tüntettek. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság ezúttal is „önként és időlegesen“ maradt távol. Külügyminisztere, Ibrahim Hakim hangsúlyozta, ez volt az utolsó eset, és az SZADK ezt a döntést is a szervezet 51. tagállamaként hozta. Reménykeltő, hogy végül is sikerült megállapodásra jutni a szervezetet megosztó nyugat-szaharai problémában Hétórás vita után a jelenlevő 49 tagállam közül 30 ország elfogadta azt a határozatot, amelyet Etiópia, Mauritánia és Szenegál dolgozott ki. A dokumentum első ízben nevezi nevén a Polisario Frontot, közvetlen tárgyalásokra szólítja fel Marokkót és a Polisariót, továbbá hat hónapon belül népszavazás megrendezését javasolja az ország jövőjéről az ENSZ és az AESZ közös békefenntartó erőinek ellenőrzésével. A határozat elfogadása súlyos diplomáciai vereséget jelent Marokkó számára. Rabat javaslatát, hogy halasszák el a vitát Nyugat-Szaharáról csak 15 ország támogatta, 4 pedig tartózkodott. Marokkó elvetette a tízpontos határozatnak azt a részét, amely a közvetlen tárgyalásokra szólít fel, s csak a Polisariót támogató Algériával és Mauritániával hajlandó tárgyalni. (Ismeretes, hogy Marokkó korábban Mauritániával közösen tartotta megszállva Nyugat-Szaharát.) Boucetta külügyminiszter a csúcskonferencia befejezésekor azért nagyon óvatosan fogalmazott. Kijelentette, országa kész a népszavazás megrendezésére, de nem tett semmilyen olyan kijelentést, amelyet a közvetlen tárgyalások egyértelmű kizárásának lehetne minősíteni. A csúcstalálkozón Nyugat-Szaharán kívül pozitív szellemű határozatokat fogadtak el Dél-Afrikáról, Namíbiáról és a gazdasági együttműködésről. Mindezek után remélni lehet, hogy az Afrikai Egységszervezetnek a guineai Conakry- ba tervezett jubileumi csúcstalálkozóján már reális esélyei lesznek a valódi egységnek. GÖRFÖL ZSUZSA AZ SZKP IFJÚ UTÁNPÓTLÁSA A szovjet kommunisták sorai állandóan gyarapodnak. Azoknak, akik a legutóbbi években léptek be az SZKP-ba, majdnem háromnegyed része 28 évesnél fiatalabb.- A fiatalemberek és lányok nevelését mi, a Minszki Traktorgyár kommunistái - mondta Vlagyimir Gaiko, a pártbizottság titkára, az APN tudósítójával folytatott beszélgetés során - legfontosabb feladatunknak tekintjük. A gyárban mintegy tízezer fiatal munkás dolgozik. Több, mint hétezer komszomolista. Sok tekintetben a fiataloktól függ a termelési program sikere és az egész kollektíva társadalmi tevékenysége. Ezért a pártbizottság egész szervező és nevelő munkája bizonyos mértékben a fiatalkorú hallgatósághoz is igazodik. A komszomolisták közül a legkü- lönbek a gyári pártszervezet sorait egészítik ki...- Úgy véli, hogy a kommunisták minden tekintetben számíthatnak az ifjúsági szervezetre?- Igen, ebben bizonyos vagyok. A mi komszomolistáink - szervezetileg teljesen önállóak. A Komszomolban eltöltött évek- nézetem szerint a szovjet ifjúság állampolgári tevékenységének nagyszerű iskolája. A fiatalok itt megszerzik a társadalmi tevékenység szükséges tapasztalatait. Több mint nyolcszázan vesznek részt a különböző fokú Komszomol-szervek munkájában. Sok száz komszomolista dolgozik a szakszervezetben és a népi ellenőrzés szerveiben, került választás útján az állandó termelési tanács tagjai közé. Tevékenyen részt vesznek a termelés irányításában. Azoknak a képviselőknek az egyharmada, akik sokezer főnyi kollektívánkat a tanácsokban képviselik - komszomolista. Természetes, hogy mi igyekszünk az ifjúságot irányítani és vezetni...- Az ifjúsággal végzett munka valamennyi problémáját megoldották már az üzemben?- Persze, hogy nem. Az élet állandóan egyre újabb kérdéseket vet fel. A mi üzemi ifjúságunkkal nekünk közösek a céljaink és a feladataink, közösek az erkölcsi elveink. A mi problémáinkat nem az „apák és fiúk“ kölcsönviszonya idézi elő, hanem mai életünk sok sajátossága, a dolgozók magasabb anyagi és kulturális színvonala. Olyan fiatalok jönnek a gyárba, akiknek rendszerint középfokú végzettségük és szakmunkásképző iskolában szerzett szakmájuk van. A fiatalok a pénzbeli munkabéren kívül még erkölcsi kielégülést is akarnak kapni a munkájuktól.-És ezen a téren fontos az ifjúság körében végzett, hatékony nevelő munka. Hiszen a fiatalok részéről szintén bizonyos lépésekre van szükség, hogy megtalálják önmagukat. A pártbizottság úgy véli, hogy még sokat kell tenni a fiatal munkások munkaidejének ésszerű megszervezése terén. Olykor leplezetlen passzivitás is előfordul a társadalmi élet területén. Kérésünkre most a gyári szociológusok és pszichológusok külön foglalkoztak ezekkel a problémákkal. És hamarosan megkapjuk az ajánlásaikat... Vlagyimir Galko megismertetett Vlagyimir Legcsilov fiatal acétolvasztárral. Ő egy olyan műszak Komszomol-szervezöje, amelynek tagjai között körülbelül 20 komszomolista van. A közelmúltban még valamennyien együtt dolgoztak. De azután egyesek saját kezdeményezésükre más műszakba kerültek.- Kollektívánkat élenjárónak tartották a műhelyben - mondja a Komszomol-szer- vezó. - De mellettünk két olyan kollektíva is dolgozott, amely elmaradt. Es a komszomolisták egy része elhatározta, hogy bizonyos időre átmegy ezekhez a kollektívákhoz, hogy átadja munkamódszereit, megtanítsa rájuk az elmaradókat. Azzal tisztában voltak, hogy eleinte a keresetük sokkal kisebb lesz. De nem erre a személyes ügyre gondoltak, hanem az egész műhely sikerére. A helyzet most már javulóban van... Elmondták nekem, hogy Vlagyimir Legcsilov acélolvasztárt és még öt társát a kommunisták tagjelöltnek ajánlották az SZKP-ba. Arra a kérdésemre, hogy sok komszomolista miért igyekszik párttag lenni, Alekszandr Zslobics, az élenjáró Komszomolista-ifjúsági brigád vezetője, így válaszolt:- Magam is nemrég kommunista lettem. Szüleim az SZKP-val kötötték össze életüket. Műhelyünk legjobb munkásai, a legszak- képzettebb és legtapasztaltabb dolgozók- kommunisták. Ezek önfeláldozó, önzetlen és elvhü emberek. Hozzájuk igazodni, ugyanolyan nemes elvek alapján élni - ezt megtiszteltetésnek tartom magam számára... V J ACSESZ LA V HODOSZOVSZKU
