Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
tili ■ 31 \ .- Ebből a tóból mindig elegendő vizet lehet juttatni a növényekre- állítja Vincent Óislák, a kutató- intézet igazgatója és Michal Santa mérnök (az előtérben) osztályvezető (Stanislav Barőák felvételei) RENDSZERES ÖNTÖZÉS - NAGY HOZAM A befektetés kamatostul megtérül Még hevesen tűznek a nap sugarai, de már sokan újabb záport jósolnak. Úgy tűnik, elegendő a föld nedvességtartalma, mégis öntözőberendezések szórják az életet jelentő vizet a növényekre. Akadnak, akik pazarlásnak tartják a berendezések üzemeltetését. A többség azonban másképp vélekedik. Pisch László mérnök, a somorjai (Samorín) Kék Duna Efsz elnöke a tervszerű öntözés híve:- Gazdaságunkban, ha kell a legnagyobb esőben is öntözünk, mert rendszeresen ellenőrizzük a föld nedvességtartalmát, és aszerint adagoljuk megfelelő mennyiségben a vizet. Évek óta bevált ez az öntözési módszer, ezért nincs nagyobb kilengés az egyes növények hektárhozamában. Adatokkal bizonyítja a jól szervezett öntözés előnyeit. Látszik, hogy jó üzemgazdász. Kiszámítja, ha háromszori öntözéssel - egyszerre 40 milliméternyi vizet adagolnak a cukorrépára -120 milliméter vizet juttatnak a növényzetre, akkor a költség hektáronként 600-700 korona. Első pillanatra soknak tűnik, de amikor a megtérülésről beszél, már másképp alakul a kép. Azzal számol, hogy száraz időjárás esetén a rendszeres öntözéssel Duéan Zat’ko agrármérnök 20 tornával növelhető a cukorrépa hektárhozama. Ez pénzben számítva 6000 korona többletet jelent. Ha csak 10 tonnával terem több, akkor 3000 korona a hektáronkénti többletbevétel. Még ebben az esetben is gazdaságos az öntözés. Nem beszélve arról, hogy az állandósuló hektárhozam biztonságot jelent a gazdaság termelési mérlegének alakulásában. Az állattenyésztési ágazat például számíthat arra, hogy a növénytermesztőktől elegendő takarmányt kap. A múlt évben - amikor elég aszályos volt az időjárás - a cukorrépa hektárhozama több mint 50 tonna volt. Hektáronként annyit termeltek, amiből 6,62 tonna cukrot gyárthattak a feldolgozó üzemek. Lucernából minden évben kéttonnás többletre számítanak hektáronként. Ennek a növénynek az öntözése is kifizetődő. Vincent Cislák mérnök, kandidátus I . a Bratislavai Ontözőgazdálkodási Kutatóintézet igazgatója azonban arról is beszélt a tanulmányi csoport tagjainak, hogy az öntözési eredmények egyik fontos feltétele a jól képzett kezelőszemélyzet. Hangsúlyozta, hogy ebben a szövetkezetben azért kiválóak az eredmények minden évben, mert az öntözőcsoport mindig pontosan teljesíti feladatát. Az igazgató szavait a szövetkezet elnöke egészítette ki:- Egyetértek az igazgató elvtárssal, mi egész évben rendszeresen foglalkozunk az öntözéssel. Nem akkor kapkodunk, amikor már aszály fenyeget. A berendezéseket már télen és a kora tavaszi időszakban kijavítjuk. Nemcsak a felkészülés fontos. Amint az elnök mondotta, évről évre nehezebb feladat elegendő munkaerőt biztosítani az idény tartamára. Nem könnyű feladat az idénymunkások toborzása, de az idei tavaszi-nyári, és őszi időszakban tizennégyen dolgoznak a legnagyobb csúcsmunkák idején. Az öntözócsoportokban jó teljesítményt nyújtanak a Somorjai Mezőgazdasági Szaktanintézet, a szlovák és a magyar nyelvű gimnázium tanulói, a somorjai házkezelőség dolgozói* a Du- naszerdahelyi Járási Építőipari Vállalat munkásai. A szövetkezet vezetősége ezeket is jól felkészíti, és jó körülményeket teremt számukra a munkához. Kötelesek megismerkedni a munkavédelmi előírásokkal és rövid tanfolyamokon az öntözés alapismereteivel is.- Ilyen felkészülés után folyamatosan működtethetjük az öntözőberendezéseket - állította az elnök. - Mind az 1200 hektárra rendszeresen, tervszerűen juttathatunk vizet. Ebben a szövetkezetben nemcsak a zöldség kap mesterséges módon vizet, öntözik a 180 hektár tavaszi árpát, a 220 hektár lucernát, a 44 hektár szóját, a 120 hektár cukorrépát, a 350 hektár kukoricát és a 230 hektár nyári keveréket is. Vagyis azokat a növényeket, amelyek hozamát állandósítani akarják, hogy a termelési mérleg az egész gazdaság viszonylatában jól alakuljon. Az ilyen tervszerű munkának köszönhető, hogy tavaly a búza átlagos hektárhozama 5,16 tonna, a szemes kukoricáé 8,53 tonna volt. Ilyen feltételek között kis kockázattal tervbe vehették, hogy az idén 4150 liter tejet fejnek tehenenként. Nyugat felől már tornyosulnak a felhők, azért még folytatjuk a határszemlét. Megtekintjük a tejfalusi (Mlieőno) Kövecses- dűlőben üzemelő vízátemeló szivattyút. Amint Németh Péter múszakvezetö elmondja, innen 750 hektárra juttatnak vizet a növényeknek. Most az évelő takarmányokat öntözik, később pedig a szemes és silókukoricát. Víz van elég, mert a szivattyúállomás mellett egy nagy tavat létesítettek. A Pipagyújtó-dűlöben Dusán Zatko mérnök, a gazdaság agronómusa a jól fejlődő Pioneer kukoricahibridet dicséri. Ezt is rendszeresen öntözik, és véleménye szerint legalább kilenc tonna hozamot ad hektáronként. A tábla szélén rövid szakelőadást tart. Elmondja, hogy rendszeresen vizsgálják a növények tápanyagszükségletét és ennek megfelelően döntenek arról is, hogy mennyi vizet juttassanak a növényzetre. A határból befelé húzódnak az emberek. Hirtelen jön a nyári zápor. Alaposan eláztatja a földet, az öntözőberendezések azonban nem állnak le. BÁLLÁ JÓZSEF NONZERO Gyökereket ereszteni a Csilizközben Akit tizenöt-húszéves korában hatalmába kerít az elvágyódás édes-keserű lelkiállapota, annak abban a megpróbáltatásban is része lehet, hogy esetleg nem tudja valóra váltani a szülői házban álmodozva szőtt elképzeléseit. S abban is, hogy időnként holmi felhőtlen boldogságot keresve hazalátogat, de azt sem leli, mert a gyermekkorral együtt az is visszavonhatatlanul tovatűnt. Csémi Ildikó, Horváth Dezső, Huszár Ferenc szintén alig vannak túl a világban való helykeresés, beilleszkedés időszakán. Húsz év körüliek mind a hárman, és a Csilizköz Egységes Földművesszövetkezetben dolgoznak. Tőlük sem vette volna senki zokon, ha az iskolát elvégezve „világgá mennek“ szerencsét próbálni; ha szúkebb hazájukból elcsábítja őket valamelyik nagyváros fényes, de sokszor hamis csillogása. Ők maradtak. Hogy miért, azt nehéz tömören megválaszolni. Egy azonban biztos. Kevés az olyan vidék, amelynek lakói úgy ragaszkodnak a lakhelyükhöz, mint a csilizköziek, ahonnét az átlagosnál minden időkben kevesebb volt az elvándorlók száma. Három beszélgetőtársamon kívül a jónevű szövetkezetben sok fiatal dolgozik. Ez érthető, hiszen a több mint ötezer hektáron gazdálkodó közösben sokféle szakképesítésű emberre van szükség. Horváth Dezső eredetileg padlóburkoló, Csémi Ildikó gépipari szakközépiskolában szerzett érettségi bizonyítványt, Huszár Ferenc kovács-gépjavító-hegesztő- nek kitanult „ezermester“. A padlóburkolóból azonban időközben zootechnikus lett. Mint elmondotta, tulajdonképpen csak akkor döbbent rá, hogy jobban vonzódik az állatokhoz mint a deszkához, az enyvhez, a ragasztóhoz, amikor a zsebében volt a szaktanintézeti bizonyítvány. A szövetkezet vezetői ugyan elhitték neki, hogy apja révén, aki inszeminátorként már régóta dolgozik az állattenyésztésben, megkedvelte az állatokat, először mégis teherautóra ültették. Amikor azonban bejelentette, hogy mezőgazdasági szakközépiskolában zootechnikus szakképesítést akar szerezni, előlegezték neki a bizalmat, és rábízták Csémi Ildikó a gépipari szakközép- iskola elvégzése után kérte felvételét a Csilizköz Efsz-be a medvei (Medved'ov) részlegen épült üszőneveidét.- Lekötelezve érzem magamat - mondja, - mert a szövetkezet egyik legkorszerűbb gazdasági épületének üzemeltetését bízták rám. Az üszőneveidét tavaly adták át, a munka zömét gépek végzik, ezért magas a munkatermelékenység. De sok más tekintetben hasonlít dolgozóink munkája az ipari dolgozókéhoz. Ez utóbbi megállapítás érvényes a gépesítő részlegen dolgozókéra is, ezt Csémi Ildikó is bizonyíthatja, aki a gépesítő részlegen hivatali munkát végez. A Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközép- iskola elvégzése után éppen azért kérte felvételét a szövetkezetbe, mert a közös gazdaságnak nagy gépparkja van, ahol még a hivatali munkát végző ember esetében is jó, ha ért a gépekhez. A másik ok, amiért otthon keresett állást az az, hogy kulcsodi (Klúőovec) lakos és a Csilizközben akart maradni. Huszár Ferenc esetében némi kényszerítő körülményről is szó lehetne, mert a szaktanintézeti évek alatt anyagi támogatást kapott a szövetkezettől. így most, hogy elvégezte a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktanintézetet, a szerződés értelmében köteles öt évet ledolgozni a szövetkezetben.- Én ezt nem érzem kényszernek - magyarázza, - mert ha letelik az öt év, azután is itthon akarok maradni Csilizrad- ványon. Mindhárom mesterséget gyakorolhatja; ha kell hegeszt, ha kell szerel, ha kell ekevasat élesít vagy éppen lovat patkot. Érdekfeszítően beszél arról, hogy élesítés előtt az ekevasat már nem levegővel csiholt parázsban izzítják, hanem villanykohóban hevítik fel. Maradásuk oka tehát kézenfekvő. Az övék éppúgy, mint a többi hasonló korú szövetkezeti dolgozóé. A sok-sok gép, az állattenyésztésben kezdetét vett új tartástechnológiák bevezetése, az átgondolt munkaerögazdálkodás keretében bizonyos szakmák tanulásához nyújtott támogatás, a hagyományos szakmák korszerűsödése, és persze a tisztességes munkáért járó tisztességes fizetés. Továbbá, hogy a létbiztonságon kívül, amit a munkaalkalommal együtt nyújtanak, a szövetkezet többletet is ad tagjainak. Fiatalokról lévén szó, ók vajon milyen többletet kapnak? Ezt a kérdést már Németh Ibolyának, az ifjúsági szervezet Huszár Ferenc a kovács-hegesztő- gépjavító „ezermester“ (Gyökeres György felvételei) összüzemi bizottsága elnökének tettem fel.- A szövetkezet vezetősége felismerte, hogy érdemes a termelési és gazdasági tevékenységén túl színvonalas társadalmi tevékenységet is folytatni - magyarázta -, mert ezáltal meg is szeretteti a gazdaságot a dolgozóval. A figyelemre méltó szociálpolitika lehetővé teszi, hogy fiatal házasok lakást kapjanak. Ha építkeznek, aránylag nagy összeget vehetnek fel stabilizációs kölcsön formájában. A tömegszervezetek is számíthatnak a segítségükre. Mi, SZISZ-esek az első félévben tízezer koronát kaptunk kulturális rendezvényeink finanszírozására. Ebből futotta a csilizközi fiatalok találkozójának a megrendezésére is. Ezen az akción résztvéve beszélgettünk a fiatalokkal. Az olyan rendezvények mint az aznapi is - amikor a hét községnek nemcsak a szövetkezetben dolgozó fiataljai versenyeztek néhány sportágban, honvédelmi versenyszámokban, táncban, énekben, versmondásban - járulnak hozzá a fiatalok kulturális igényeinek kielégítéséhez. És ezen túlmenően ahhoz, hogy az egyes falvak fiataljai jobban megismerjék egymást. Jó volt hallani, amikor Németh Ibolya arról beszélt, mennyi jó tanáccsal látja el Tánczos Tibor, az üzemi pártszervezet elnöke egy-egy ilyen, vagy ehhez hasonló kulturális rendezvény előkésztésekor. És - úgy vélem - mindez együttvéve jelenti a vonzerőt, amit talán még a szülőföld varázsa is erősít. És örülhet, akit ez fiatalon elbűvöl, s jó, hogy vannak, akik tesznek is azért, hogy minél többen otthoni földbe eresszenek mély gyökereket. KOVÁCS ELVIRA ÚJ SZÚ 6 1983. VII. 8. Horváth Dezső, aki a padlóburkoló szakma mellé, most zootechnikusi képesítést akar szerezni
