Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-08 / 27. szám

tili ■ 31 \ .- Ebből a tóból mindig elegendő vizet lehet juttatni a növényekre- állítja Vincent Óislák, a kutató- intézet igazgatója és Michal Santa mérnök (az előtérben) osztályvezető (Stanislav Barőák felvételei) RENDSZERES ÖNTÖZÉS - NAGY HOZAM A befektetés kamatostul megtérül Még hevesen tűznek a nap sugarai, de már sokan újabb záport jósolnak. Úgy tűnik, elegendő a föld nedvességtartal­ma, mégis öntözőberendezések szórják az életet jelentő vizet a növényekre. Akadnak, akik pazarlásnak tartják a be­rendezések üzemeltetését. A többség azonban másképp vélekedik. Pisch László mérnök, a somorjai (Samorín) Kék Duna Efsz elnöke a tervszerű öntözés híve:- Gazdaságunkban, ha kell a legna­gyobb esőben is öntözünk, mert rendsze­resen ellenőrizzük a föld nedvességtar­talmát, és aszerint adagoljuk megfelelő mennyiségben a vizet. Évek óta bevált ez az öntözési módszer, ezért nincs na­gyobb kilengés az egyes növények hek­tárhozamában. Adatokkal bizonyítja a jól szervezett öntözés előnyeit. Látszik, hogy jó üzem­gazdász. Kiszámítja, ha háromszori öntö­zéssel - egyszerre 40 milliméternyi vizet adagolnak a cukorrépára -120 milliméter vizet juttatnak a növényzetre, akkor a költség hektáronként 600-700 korona. Első pillanatra soknak tűnik, de amikor a megtérülésről beszél, már másképp alakul a kép. Azzal számol, hogy száraz időjárás esetén a rendszeres öntözéssel Duéan Zat’ko agrármérnök 20 tornával növelhető a cukorrépa hek­tárhozama. Ez pénzben számítva 6000 korona többletet jelent. Ha csak 10 ton­nával terem több, akkor 3000 korona a hektáronkénti többletbevétel. Még eb­ben az esetben is gazdaságos az öntö­zés. Nem beszélve arról, hogy az állan­dósuló hektárhozam biztonságot jelent a gazdaság termelési mérlegének alaku­lásában. Az állattenyésztési ágazat pél­dául számíthat arra, hogy a növényter­mesztőktől elegendő takarmányt kap. A múlt évben - amikor elég aszályos volt az időjárás - a cukorrépa hektárhozama több mint 50 tonna volt. Hektáronként annyit termeltek, amiből 6,62 tonna cuk­rot gyárthattak a feldolgozó üzemek. Lu­cernából minden évben kéttonnás több­letre számítanak hektáronként. Ennek a növénynek az öntözése is kifizetődő. Vincent Cislák mérnök, kandidátus I . a Bratislavai Ontözőgazdálkodási Kuta­tóintézet igazgatója azonban arról is be­szélt a tanulmányi csoport tagjainak, hogy az öntözési eredmények egyik fon­tos feltétele a jól képzett kezelőszemély­zet. Hangsúlyozta, hogy ebben a szövet­kezetben azért kiválóak az eredmények minden évben, mert az öntözőcsoport mindig pontosan teljesíti feladatát. Az igazgató szavait a szövetkezet el­nöke egészítette ki:- Egyetértek az igazgató elvtárssal, mi egész évben rendszeresen foglalkozunk az öntözéssel. Nem akkor kapkodunk, amikor már aszály fenyeget. A berende­zéseket már télen és a kora tavaszi időszakban kijavítjuk. Nemcsak a felkészülés fontos. Amint az elnök mondotta, évről évre nehezebb feladat elegendő munkaerőt biztosítani az idény tartamára. Nem könnyű feladat az idénymunkások toborzása, de az idei tavaszi-nyári, és őszi időszakban tizen­négyen dolgoznak a legnagyobb csúcs­munkák idején. Az öntözócsoportokban jó teljesítményt nyújtanak a Somorjai Me­zőgazdasági Szaktanintézet, a szlovák és a magyar nyelvű gimnázium tanulói, a somorjai házkezelőség dolgozói* a Du- naszerdahelyi Járási Építőipari Vállalat munkásai. A szövetkezet vezetősége ezeket is jól felkészíti, és jó körülménye­ket teremt számukra a munkához. Köte­lesek megismerkedni a munkavédelmi előírásokkal és rövid tanfolyamokon az öntözés alapismereteivel is.- Ilyen felkészülés után folyamatosan működtethetjük az öntözőberendezése­ket - állította az elnök. - Mind az 1200 hektárra rendszeresen, tervszerűen jut­tathatunk vizet. Ebben a szövetkezetben nemcsak a zöldség kap mesterséges módon vizet, öntözik a 180 hektár tavaszi árpát, a 220 hektár lucernát, a 44 hektár szóját, a 120 hektár cukorrépát, a 350 hektár kukoricát és a 230 hektár nyári keveréket is. Vagyis azokat a növényeket, amelyek hozamát állandósítani akarják, hogy a termelési mérleg az egész gazdaság viszonylatá­ban jól alakuljon. Az ilyen tervszerű mun­kának köszönhető, hogy tavaly a búza átlagos hektárhozama 5,16 tonna, a sze­mes kukoricáé 8,53 tonna volt. Ilyen feltételek között kis kockázattal tervbe vehették, hogy az idén 4150 liter tejet fejnek tehenenként. Nyugat felől már tornyosulnak a felhők, azért még folytatjuk a határszemlét. Meg­tekintjük a tejfalusi (Mlieőno) Kövecses- dűlőben üzemelő vízátemeló szivattyút. Amint Németh Péter múszakvezetö el­mondja, innen 750 hektárra juttatnak vi­zet a növényeknek. Most az évelő takar­mányokat öntözik, később pedig a sze­mes és silókukoricát. Víz van elég, mert a szivattyúállomás mellett egy nagy tavat létesítettek. A Pipagyújtó-dűlöben Dusán Zatko mérnök, a gazdaság agronómusa a jól fejlődő Pioneer kukoricahibridet dicséri. Ezt is rendszeresen öntözik, és vélemé­nye szerint legalább kilenc tonna hoza­mot ad hektáronként. A tábla szélén rövid szakelőadást tart. Elmondja, hogy rend­szeresen vizsgálják a növények táp­anyagszükségletét és ennek megfelelően döntenek arról is, hogy mennyi vizet juttassanak a növényzetre. A határból befelé húzódnak az embe­rek. Hirtelen jön a nyári zápor. Alaposan eláztatja a földet, az öntözőberendezé­sek azonban nem állnak le. BÁLLÁ JÓZSEF NONZERO Gyökereket ereszteni a Csilizközben Akit tizenöt-húszéves korában hatal­mába kerít az elvágyódás édes-keserű lelkiállapota, annak abban a megpróbál­tatásban is része lehet, hogy esetleg nem tudja valóra váltani a szülői házban álmo­dozva szőtt elképzeléseit. S abban is, hogy időnként holmi felhőtlen boldogsá­got keresve hazalátogat, de azt sem leli, mert a gyermekkorral együtt az is vissza­vonhatatlanul tovatűnt. Csémi Ildikó, Horváth Dezső, Huszár Ferenc szintén alig vannak túl a világban való helykeresés, beilleszkedés idősza­kán. Húsz év körüliek mind a hárman, és a Csilizköz Egységes Földművesszövet­kezetben dolgoznak. Tőlük sem vette volna senki zokon, ha az iskolát elvégez­ve „világgá mennek“ szerencsét próbál­ni; ha szúkebb hazájukból elcsábítja őket valamelyik nagyváros fényes, de sokszor hamis csillogása. Ők maradtak. Hogy miért, azt nehéz tömören megválaszolni. Egy azonban biztos. Kevés az olyan vidék, amelynek lakói úgy ragaszkodnak a lakhelyükhöz, mint a csilizköziek, ahonnét az átlagosnál minden időkben kevesebb volt az elván­dorlók száma. Három beszélgetőtársamon kívül a jó­nevű szövetkezetben sok fiatal dolgozik. Ez érthető, hiszen a több mint ötezer hektáron gazdálkodó közösben sokféle szakképesítésű emberre van szükség. Horváth Dezső eredetileg padlóburkoló, Csémi Ildikó gépipari szakközépiskolá­ban szerzett érettségi bizonyítványt, Hu­szár Ferenc kovács-gépjavító-hegesztő- nek kitanult „ezermester“. A padlóburkolóból azonban időközben zootechnikus lett. Mint elmondotta, tulaj­donképpen csak akkor döbbent rá, hogy jobban vonzódik az állatokhoz mint a deszkához, az enyvhez, a ragasztóhoz, amikor a zsebében volt a szaktanintézeti bizonyítvány. A szövetkezet vezetői ugyan elhitték neki, hogy apja révén, aki inszeminátorként már régóta dolgozik az állattenyésztésben, megkedvelte az álla­tokat, először mégis teherautóra ültették. Amikor azonban bejelentette, hogy me­zőgazdasági szakközépiskolában zoo­technikus szakképesítést akar szerezni, előlegezték neki a bizalmat, és rábízták Csémi Ildikó a gépipari szakközép- iskola elvégzése után kérte felvé­telét a Csilizköz Efsz-be a medvei (Medved'ov) részlegen épült üszőneveidét.- Lekötelezve érzem magamat - mondja, - mert a szövetkezet egyik legkorszerűbb gazdasági épületének üzemeltetését bízták rám. Az üszőnevei­dét tavaly adták át, a munka zömét gépek végzik, ezért magas a munkatermelé­kenység. De sok más tekintetben hason­lít dolgozóink munkája az ipari dolgozó­kéhoz. Ez utóbbi megállapítás érvényes a gé­pesítő részlegen dolgozókéra is, ezt Csé­mi Ildikó is bizonyíthatja, aki a gépesítő részlegen hivatali munkát végez. A Ko­máromi (Komárno) Gépipari Szakközép- iskola elvégzése után éppen azért kérte felvételét a szövetkezetbe, mert a közös gazdaságnak nagy gépparkja van, ahol még a hivatali munkát végző ember ese­tében is jó, ha ért a gépekhez. A másik ok, amiért otthon keresett állást az az, hogy kulcsodi (Klúőovec) lakos és a Csi­lizközben akart maradni. Huszár Ferenc esetében némi kény­szerítő körülményről is szó lehetne, mert a szaktanintézeti évek alatt anyagi támo­gatást kapott a szövetkezettől. így most, hogy elvégezte a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szaktaninté­zetet, a szerződés értelmében köteles öt évet ledolgozni a szövetkezetben.- Én ezt nem érzem kényszernek - magyarázza, - mert ha letelik az öt év, azután is itthon akarok maradni Csilizrad- ványon. Mindhárom mesterséget gyakorolhat­ja; ha kell hegeszt, ha kell szerel, ha kell ekevasat élesít vagy éppen lovat patkot. Érdekfeszítően beszél arról, hogy élesí­tés előtt az ekevasat már nem levegővel csiholt parázsban izzítják, hanem villany­kohóban hevítik fel. Maradásuk oka tehát kézenfekvő. Az övék éppúgy, mint a többi hasonló korú szövetkezeti dolgozóé. A sok-sok gép, az állattenyésztésben kezdetét vett új tar­tástechnológiák bevezetése, az átgon­dolt munkaerögazdálkodás keretében bi­zonyos szakmák tanulásához nyújtott tá­mogatás, a hagyományos szakmák kor­szerűsödése, és persze a tisztességes munkáért járó tisztességes fizetés. To­vábbá, hogy a létbiztonságon kívül, amit a munkaalkalommal együtt nyújtanak, a szövetkezet többletet is ad tagjainak. Fiatalokról lévén szó, ók vajon milyen többletet kapnak? Ezt a kérdést már Németh Ibolyának, az ifjúsági szervezet Huszár Ferenc a kovács-hegesztő- gépjavító „ezermester“ (Gyökeres György felvételei) összüzemi bizottsága elnökének tettem fel.- A szövetkezet vezetősége felismer­te, hogy érdemes a termelési és gazda­sági tevékenységén túl színvonalas tár­sadalmi tevékenységet is folytatni - ma­gyarázta -, mert ezáltal meg is szeretteti a gazdaságot a dolgozóval. A figyelemre méltó szociálpolitika lehetővé teszi, hogy fiatal házasok lakást kapjanak. Ha épít­keznek, aránylag nagy összeget vehet­nek fel stabilizációs kölcsön formájában. A tömegszervezetek is számíthatnak a segítségükre. Mi, SZISZ-esek az első félévben tízezer koronát kaptunk kulturá­lis rendezvényeink finanszírozására. Eb­ből futotta a csilizközi fiatalok találkozójá­nak a megrendezésére is. Ezen az akción résztvéve beszélget­tünk a fiatalokkal. Az olyan rendezvények mint az aznapi is - amikor a hét köz­ségnek nemcsak a szövetkezetben dol­gozó fiataljai versenyeztek néhány sport­ágban, honvédelmi versenyszámokban, táncban, énekben, versmondásban - já­rulnak hozzá a fiatalok kulturális igényei­nek kielégítéséhez. És ezen túlmenően ahhoz, hogy az egyes falvak fiataljai jobban megismerjék egymást. Jó volt hallani, amikor Németh Ibolya arról beszélt, mennyi jó tanáccsal látja el Tánczos Tibor, az üzemi pártszervezet elnöke egy-egy ilyen, vagy ehhez hason­ló kulturális rendezvény előkésztésekor. És - úgy vélem - mindez együttvéve jelenti a vonzerőt, amit talán még a szülő­föld varázsa is erősít. És örülhet, akit ez fiatalon elbűvöl, s jó, hogy vannak, akik tesznek is azért, hogy minél többen ott­honi földbe eresszenek mély gyökereket. KOVÁCS ELVIRA ÚJ SZÚ 6 1983. VII. 8. Horváth Dezső, aki a padlóburkoló szakma mellé, most zootechnikusi képesítést akar szerezni

Next

/
Oldalképek
Tartalom