Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-16 / 37. szám

Úgy is mondják, hogy 6 a hí­res-nevezetes Munchausen báró öccse. Az iskolában azonban csak Az obsitos-ként tanítják, a múlt században élt Garay János hőseként. Igazán népszerűvé Paulinyi Béla és Kodály Zoltán tették, amikor elkészítették a nagyotmondó obsitos kalandjairól szóló dal­játékot, a Háry János-t. A sike­res daljáték azóta különböző formákban jelent meg a nézők előtt. Maga Kodály szvitet ké­szített a daljáték legfőbb témá­té, aki a most elkészült Háry- filmröl így beszél:- Ez az első egész estés rajzjátékfilmem. Úgy érzem az egész vállalkozás jó csillagzat alatt született. A Háry-történet és daljáték régi kedvencem, maga a cselekmény pedig annyira nemzetközi, hogy kül­földön is jól követhető és érde­kes lehet. A téma pedig, a na­gyotmondó öreg huszár mfeséi - valósággal „kiáltanak“ az animáció lehetőségei iránt. Er­re majd számos példa látható a filmben... A szerény szavak mögött óriási teljesítmény húzódik. Rychli Zsolt ugyanis az animá­ció eszközeivel még költöibbé, még művészibbé varázsolta a Háry-történetet. Csak né­hány példa: az osztrák császár toborzói Háry esküvője napján verbuválják huszárrá a deli, bajszos legényt. így azután a nászruhás menyasszonyból gyászruhás asszony lesz, má­sodpercek alatt, s míg folyik Háry János színre lép • A vizuális ötletnek se szeri, se száma iból. A színpadokon kívül filmre vitték. Azután bábjátékként je­lent meg a legifjabb nézők tö­megei előtt. Most pedig egész estés rajzjátékfilmként kerül majd a nézők elé a televízió­ban. A Magyar Televízió gyer­mekosztályának megrendelé­sére ugyanis a Pannónia Filmstúdió animációs stúdiójá­ban hetvenperces rajzfilmvál­tozata készült el. A Háry-rajzfilm az ismert mesén és a népszerű daljáték zenéjén, valamint a közkedvelt szviten alapszik. Forgatókny- vét Marschall László írta. A fi­gurák tervezője és rendezője: Rychli Zsolt. Az animációs ren­dező: Jankovics Marcell. A háttéreket N. Csató Gizella rajzolta. Az operatőr: Bacsó Zoltán. A zene pedig a Feren- csik János vezényelte legjobb magyar Háry-felvétel részletei­ből áll össze. A zenei összeál­lítás nehéz munkáját Horváth Tünde vállalta. Hogy mit jelent egy egész estés rajzfilm? A Háry János esetében több mint két eszten­dei munkát. 108 000 kockára rögzített 60 000 (!) rajzot. És közben persze rengeteg, rop­pant türelmet igénylő munkát. A legnagyobb felelősség a tervező-rendező Rychli Zsol­a jól ismert melódiájú toborzó jelenete, a parasztgatyák he­lyére huszárnadrág kerül, a szűr helyére mente, a pász­torkalap helyére huszárcsákó. És mire a táncnak vége, hu­szár századdá alakul a nász férfinépe, a sorozó őrmester meg vörös ruhás huszárból, feketeköpenyes halálfejjé. A vizuális ötletnek se szeri, se száma, és a film művészi megoldása igazi nagy nemzet­közi érdeklődésre számíthat.- Bizonyos, hogy a Háry János még ebben az évben- nagyon valószínű, hogy ka­rácsonykor - képernyőre kerül. Szóba került az is, hogy 1984- ben - a tv-premier után - mo­zifilmként is forgalmazni fog­ják. Éppen ezért mindenki által jól követhető, klasszikus felé­pítésű, dramaturgiájú filmet ké­szítettem, melynek elemei a magyar és nemzetközi me­sevilág motívumain alapulnak- mondja a rendező. - Szerep­lőim viszonylag keveset be­szélnek, amit csak lehetett, a rajzfilm eszközeivel kívántam megmutatni. Őszintén remé­lem, hogy a közönség meg­szereti majd hősömet és mun­kámat, és a siker végül is nem marad el... FENYVES GYÖRGY A Szlovák Televízió a közeli hetekben tűzi műsorára Juraj Herz - a mozikban már nagy sikerrel vetített - filmvigjátékát, a Bulldo­gok és cseresznyéket. Képünkön az alkotás föszrereplóje. Rudolf Hrusinsky. (Karel Jeáátko felvétele) Műsorok - a nemzeti bizottságokról Beszélgetés dr. Stanislava Benickával, a csehszlo­vák Tv-Híradó belpolitikai rovatának szerkesztőjével • Az utóbbi időben szokatlanul sokat foglalkoznak, főként a híra­dóműsorokban, a nemzeti bizott­ságok munkájával. Vajon milyen elgondolás nyomán?- Meghatározó számunkra aCSKP KB6. ülése. ígymindenek- elött az érdekel bennünket, hogy miként érvényesülnek annak hatá­rozatai az életben. A nemzeti bi­zottságok, születésüknek pillana­tától gondoskodnak az emberről. Ezért fontos, hogy akik ott talál­koznak, ne „hivatalnokként“ sze­repeljenek az egyik oldalon, és „felekként“ a másikon. Vagyis hogy szűnjék meg a formalizmus és bürokratizmus, mihamarabb csökkenjen e nemkívánatos jelen­ségek életképessége. Igaz, még csak az elején vagyunk a folya­matnak, mellyel lényeges minősé­gi változás kezdődött meg. Sokat kell még formálni a nemzeti bizott­ságok funkcionáriusainak és kép­viselőinek a gondolkodásán és cselekvésén, de mindazokén is, akik hozzájuk fordulnak. • Széles kérdéskör ez. Hogyan lehet átfogni?- Mindenekelőtt olyan példákat kell fölfedezni, amelyek követésre méltók. Ebben nagy segítségünk­re vannak a nézők levelei, de annak a kérdésnek a megválaszo­lásában is, hogy ma éppen miről szóljunk. Aztán természetesen ott vannak saját felfedezéseink. Vé­gül is a szerkesztőnek érzékeny szeme van; figyelni kell, meglátni kell. Főként olyan mozzanatokat, melyek ösztönöznek. Amikor megnézünk egy, nemzeti bizottsá­gokról szóló riportot, okkal tűnhet föl úgy, hogy a dolgokat kiragadjuk összefüggéseikből, hogy fölapróz­zuk a nagy problémát, hogy a fel­színt érintjük csupán. Igaz, olykor kicsinységekről beszélünk. De minden riportban igyekszünk megragadni a sajátosat. Az általá­noshoz pedig riportok sorozatával jutunk el. • Ebben a munkában mi jelenti a legnagyobb örömet?- Leginkább, ha olyan példával találkozunk, amely alkotó gondol­kodásra és cselekvésre vall; ha olyan funkcionáriussal, aki nem­csak az előírásoknak tesz eleget az utolsó betűig, hanem gondolko­dik is, hogyan lehetne javítani a munkát, elégedetté tenni a lako­sokat. A központi községekről szóló törvénymódosítás lehetősé­get adott arra, hogy ezekben a községekben építésügyi osztály létesüljön a nemzeti bizottságon. A legtöbb helyütt éltek is e lehető­séggel. De olyan nemzeti bizott­ságra is akadtunk, amely fölismer­te, hogy csak papírmunkával a ház még nem épül föl, ezért az osztállyal egyszerre kölcsönzőt is nyitottak, biztosítandó az építke­zéshez szükséges szerszámokat, gépeket, szállítóeszközöket. Va­gyis logikusan végigvitték azt a gondolatot, melynek kezdetét a törvénymódosítás jelentette. Perspektivikus gondolkodásról ta­núskodó példával találkoztunk Nő­vé Meso nad Váhomban. A sike­rek alapja itt tökéletes együttmű­ködés a város mintegy hatvan vál­lalatával. A mi feladatunk nem az, hogy olyannak lássuk a valóságot, amilyennek az az első pillanatban tetszik, hanem hogy felhívjuk a fi­gyelmet a rejtett, gyakran észre nem vett dolgokra. • E téma televíziós kifejezésé­nek lehetőségei azonban bizonyá­ra szerények...- A tévé nyelvén, nem ritkán, valóban összetett feladat szólni e témában. Néha persze kínálko­zik alkalom „attraktív“ képi meg­jelenítésre. De többéves televíziós tevékenységem során tudatosítot­tam, hogy nem mindig és minden áron a tetszetős kép a fontos, hanem mindenekelőtt a gondolat. Ezért adok örömmel szót okos, töprengő, gondolkodó embe­reknek. • A Tv-híradó központi szer­kesztőségének belpolitikai osztá­lyát néhány hónappal ezelőtt a Csehszlovák Televízió dijával tüntették ki, éppen a nemzeti bi­zottságok tevékenységének haté­kony és átgondolt propagálásáért. Ez bizonyára elégedettségre ad okot, de egyben ösztönző forrás is.- Több mint egy éve különös figyelemmel kísérjük főként a köz­ponti községek nemzeti bizottsá­gait. De van egy olyan érzésem, hogy a képernyőre nem jutott el erőteljesebben az a gondolat, hogy a nemzeti bizottságokról szóló jelentős törvénymódosítás nemcsak a nagyvárosok nemzeti bizottságait érinti, hanem mind­egyiket. A közeljövőben oda kell figyelnünk a kis falvak nemzeti bizottságaira is, nehogy olyan vé­lemény alakuljon ki a nézőben, miszerint jó nemzeti bizottsági funkcionáriusok és dolgozók csak a nagyárosokban, nagyközségek­ben élnek. (Televízia) „Nem ülök a babérjaimon“ Találkozás Zoránnal Szeretnél-e még, Ugye, nem zavar, Ne várd a májust, Mért lett másképp, Hozzám tartozol - néhány cím Zorán legutóbbi, negyedik nagyleme­zének anyagából. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán lírai, meghitt hangulatot teremtő szerzemé­nyeit szinte naponta halljuk a rádióban. De amint elhangzik az utolsó szó, véget ér az utolsó zenei motívum, s egyszerre csak úgy érezzük, kisebb lett a világ, megszűnt a távolság kéz és kéz között, századszor is feltesszük magunknak a megválaszo­latlan kérdéseket: mit ér a ma és mennyit a holnap? Zorán ugyanis minden egyes dalával elgondokoztat bennünket. Zsilipeket húz fel a lelkűnkben.- Bizonyára tud róla: azt beszélik a háta mögött, hogy szűkszavú, befelé forduló ember, akit nem lehet könnyen megközelíteni. Nekem egészen más a véleményem, dehát mi évek óta ismerjük egy­mást.- Igen, tudom zárkózottnak tartanak, s ebben van is valami, mert valóban képtelen vagyok csak úgy, egyik percről a másikra kitárulkozni. Nehezen bartákozom és jól megnézem, ki az, akit közel engedek magamhoz.- A dalaiban viszont a legmélyebb titkait is el­árulja.- Arra azért nagyon vigyázok, hogy át ne essek a ló túlsó oldalára. A határvonalat, hogy meddig mehetek el, mennyit adhatok magamból, mindig szem előtt tartom.- így is nagy bátorság kell ahhoz, hogy az érzelmeiről szóljon, hiszen manapság nem sok jóhoz vezet az őszinteség.- A mai világban sajnos az számít jó fejnek, aki érzelmek nékül, cinikusan vesz tudomást a dolgok­ról. Ak elpityergi magát, mert szerelmes valakibe, azt könnyen kinevetik. Ez az egyszerű példa a csí­rája annak is, hogy zárva tartjuk magánéletünk ajtaját, nehogy megtudjanak róluk egyet s mást, amit később, a legváratlanabb helyzetben felhasz­nálhatnak ellenünk. Nézzen csak körül: mostaná­ban nem nagyon járnak össze az emberek, nincse­nek igazi közösségek, hajnalig tartó beszélgetések. Miért van ez így? Miért tartunk attól, hogy valaki elsózza a levesünket? Egyetlen célt állítottunk ma­gunk elé Dusánnal, amikor nekifogtunk ezeknak a nagylemezeknek: közelebb hozni egymáshoz az embereket. Átszakítani a gátat, amely elválaszt • Közelebb hozni egymáshoz az embereket (Gyökeres György felvétele) bennünket egymástól. Nem bátorság kellett ehhez, hanem olyan szöveg, amely gyógyír lehet száza­dunk betegségére. És Dusán a hétköznapi dolgokat is úgy fogalmazza meg, hogy a dalnak művészi értéket ad.- Mit gondol, maradt még elég titka az ötödik nagylemezére?- Sosem tudom előre, mi lesz a soron következő albumom témája. Lehet, arról szólok, mennyire dühítenek az örökös háborúzások. Engem ugyanis rettenetesen idegesít, hog tehetetlenül állunk, és szótlanul hagyjuk, amit velünk csinálnak. Miért nem mozdul meg végre az egész világ? És miért nem mondja egy emberként, hogy elég? Most, amikor igazán lehetőségünk volna élvezni, hogy a huszadik század gyerekei vagyunk, amikor az elektronika csodákat varázsol a környezetünkbe, közelebb ke­rülhetünk egymáshoz és betekinthetünk a termé­szet rejtelmeibe, itt lóg fejünk fölött a háborús veszély. Szóval, lehet, hogy erről szólnak majd az új dalok. Dusán ezt a témakört is pieg tudja közelíteni úgy, hogy ne hasson erőltetettnek s magukénak érezzék az emberek.- A televízió a közeli hetekben mutatja be leg­újabb show-műsorát. Népszerűségének görbéje mind magasabbra ível.-Engem a siker sosem telít el. A múlt nem érdekelt, mert mindig csak előre nézek. Nem ülök a babérjaimon... Hogy jó nagylemezeket adtam ki, azt tudom; álszerénység, sőt nagyképűség lenne azt mondanom, hogy nem sikerült, amit akartam. De mind a négy elbumon piszkál valami, egy szó, egy taktus, amelyet már nem tudok megváltozotat- ni, ezért mindig azzal vigasztalom magam, hogy a következő majd jobb lesz. SZABÓ G. LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom