Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-09 / 36. szám

tudomány TECHNIKA OLCSÓ ÉS TÖKÉLETES A számítástechnikában, a kal­kulátoroknál, csakúgy, mint az or­vosi műszereknél, vagyis minden olyan esetben, amikor a gépet, műszert stb. nyomógombokkal kell üzemeltetni, billentyűket alkal­maznak. E szerelvények több tu­cat alkatrészből állanak, finom ru­gókból, érintkezőkből, műanya­gokból készült préselt idomokból és egyéb apró részekből. Ilyen szerkezet összerakása olyan pon­tos és türelmes munkát igényel, akár egy óráé. Az ún. membrán- billentyűk esetében minderre nincs szükség, a nyomógomb funkcióját fémmel_ bevont mü- anyagfólia tölti be Egyszerűek, megbízhatóak és nagyon olcsók az így előállított nyomógombok. A vi­lágviszonylatban is élenjáró válla­latok hasonló termékeket egy éve kínálnak, s elmondható, hogy fej­lesztésükben szinte megközelítet­ték a tökéletesség határát. Ez már csaknem irigylésre méltó... Viszont nincs mit irigyelni, mert mi is képesek vagyunk ilyenek előállítására. A képeinken látható nyomógombok - melyek hajszálra egyeznek a külföldiekkel - egy prágai ezermester munkája nyo­mán születtek. Michal Haas asz­talfiókjában található egy levélkö- teg, melyből az tűnik ki, hogy fö­löslegesen kínálta fel elektrotech­nikai vállalatainknak, terméke iránt nincs érdeklődés. Annak ellenére sincs, hogy ennek sorozatgyártá­sára minden olyan vállalat képes, ahol az integrált áramkörök gyár­tására rendezkedtek be, végső szerelését pedig elvégezheti akár egy háztartásbeli nő is. Munkahe­lyén, a prágai Tesla Eistroj válla­latban, belső szükségletre napon­ta körülbelül 20-at készít el, ahogy mondani szokás - szinte a térdén. A nyomógomb-szerkezetet a legutóbbi brnói Invex kiállításon is bemutatták. Már a kiállítás má­sodik napján jelentkeztek első po­tenciális vásárlói. Köztük volt az Egészségügyi-technika Kutatóin­tézet. Szakembereinek főleg az keltette fel érdeklődését, hogy tö­kéletesen kezelhető, annak a ve­szélye nélkül, hogy kezelője „mel­lé ütne“. A Cakovicei Ipari Auto- matizációs Müvek - az ESZ 1025- ös számítógépek gyártója - is je­Michal Haas A membrán-billentyűk és a hagyományos nyomógomb az előtér­ben (A szerző felvételei) lentkezett az érdeklődök sorában. Főleg azért, mert a hagyományos billentyúszerkezettel bonyolultsá­guk miatt sok a bajuk. Az ostravai bányák képviselői pedig azt cso­dálták meg, hogy kezelése telje­sen veszélytelen a robbanás szempontjából. Megtekintették e szerkezetet a príbrami uránbá­nyák szakemberei is, ők elsősor­ban a por elleni tökéletes szigete­lésére figyeltek fel. Akik nem te­kintették meg e terméket, azok azon vállalatok képviselői voltak, amelyek gyárthatnák. Hiányzott a látogatók sorából a blanskói Metra, a Banská Bystrica-i Számí­tástechnikai Müvek, a jihlavai Tes­la. Olyan vállalatok, tehát, melyek az elektronikai alkatrészbázist hi­vatottak erősíteni termékeikkel. S míg valahol nagy összegeket költenek bizonyos termék kifej­lesztésére, másutt hagyják el­veszni a jó ötleteket. Esetünkben ennek egész elektronikai iparunk látja kárát. MILAN ADÁMEK A szél ereje Az emberekben már nagyon rég­óta megszületett az a gondolat, hogy a szelet, mint energiaforrást fel kellene használni. Szélmalmok már körülbelül 1300 évvel ezelőtt működtek. Kínából és Perzsiából fokozatosan átterjedtek más or­szágokba is, többek között Cseh­országba, ahol az első malom 1277-ben kezdett működni, Pet- rinán. Csehszlovákiában a XIX. szá­zadban mintegy ezer szélmalom volt, a cári Oroszországban pedig negyedmillió. Hollandiában, a „szélmalmok földjén“ napjaink­ban is vannak működő szélmal­mok. A XX. század elején az Egyesült Államok középnyugati fátlan síkságain az akkumulátorte­lepeket feltöltő szélmalmok a fő villamosenergiaforrások közé tar­toztak. Később azonban a szilárd fűtő­anyagokból nyerhető olcsó ener­gia fokozatosan háttérbe szorítot­ta a szélenergiát, a szélmalmok eltűntek, mindössze néhány ma­radt meg a skanzenekben. Csak most, az energiahiány korszaká­ban, kezdenek az emberek újra felfigyelmi a szél erejére, és fel- használására a legkülönbözőbb terveket dolgozták ki. Ezek több­sége már majdnem elkészült, sőt ÚJ SZÚ már sok működő berendezés is van, és áramot szolgáltat. Az NSZK-beli Brunsbütelben például a Growian szélerőmü 3 megawatt villamos energiát termel. Magas 1983. IX. 9. betonoszlopra fölszerelt, 100 mé­ter átmérőjű lapátos légcsavarjá­nak lapátjai a szél erejének meg­felelően állíthatók be, és a rotációs energia hajtja a generátort, amely az áramot a hálózatba szállítja. A szakértők szerint a Growian húsz évig is működhet. Kiszámí­tották, hogy szénenergiával az or­szág bruttó energiatermelésének kétharmada is fedezhető. A legna­gyobb reményeket azonban a ma­gánszemélyeknek szánt törpeeró- művekhez fűzik, amelyek már megjelentek a piacon. A dán Riisager-cég olyan szél­erőművet épített, amely bekap­csolható a telefonhálózatba. Ezenkívül 18 méteres oszlopokon álló, 22-25 kilowatt teljesítményű kisebb szélerómúveket is gyárt. Holsterbro városban most folyik a Tvind-terv kivitelezése: egy 53 méter magas toronyra fölszerelt, 2 megawatt teljesítményű szélerő- mű építése. A romániai Talmaciuban egy 6 kilowatt teljesítményű szélgene­rátor üzemel, amellyel a helyi fa- feldolgozó üzem gyártócsarnoká­nak világítását oldják meg. ötven­két akkumulátort működtetnek, amelyek szélcsendben is szolgál­tatnak energiát. Hasonló elv alap­ján működik Focsani közlekedési központjában egy 400 kilowatt tel­jesítményű szélenergia-rendszer, amelyet a gépkocsiakkumlátorok feltöltéséhez használnak fel. A Hawaii-szigeteken húsz szél­generátor építését tervezik. Mind­egyiknek 80 méteres műanyag ro­torja lesz. Ezzel a rendszerrel az egész szigetcsoport energiafo­gyasztását fedezni akarják. Mivel a szigeteken állandóan fújnak a passzátszelek, a szélenergia nagyon jól hasznosítható. Mind­egyik generátor 4 megawatt telje­sítményű lesz. A Szovjetunióban a Vetroen ku­tató-termelő társulás foglalkozik a szélenergia hasznosításával, és már több berendezést üzemeltet­nek, például az AVEU-6 típusút, amely egy középnagyságú házat tud fűteni, és naponta négy-hat köbméter vizet tud kiszivattyúzni. Ahol viszonylag kicsi a szélsebes­ség (másodpercenként 3,5-5 mé­ter) ott a Csajka típusú, 12 leme­zes szélszivattyút alkalmazzák, amelyet már sorozatban gyárta­nak Így az öntözés csak negyed­annyiba kerül, mintha szilárd fű­tőanyagot alkalmaznának. A tár­suláshoz tartozó asztrahányi Vet- roenergomas gyárban már több mint 200 ilyen szivattyú készült. A Ciklon-típusú szélerőművek, amelyek 4 és 16 kilowattos válto­zatban készülnek, villamos áramot termelnek. Hasonló erőműveket 40 megawatt teljesítményű na­gyobb változatban is terveznek. Az utóbbi típusnak összesen nyolc turbinája lesz, amelyeket egy húszemeletes acélszerkezeten helyeznek el. Maximális teljesítmé­nyét 20 méter/másodperc szélse­besség mellett éri el. Fele ekkora szélsebességnél teljesítménye 20 megawatt lesz. (Ck) Érdekességek, újdonságok Helyi gyógyszercsapás a rákra Évek óta fontos törekvés olyan módszerek kidolgozása, ame­lyekkel csak a rákos daganatra mérhetnének (gyógyszer- vagy sugár) csapást és ezzel egy időben nem okoznának kárt az egészséges, létfontosságú testszövetekben. Az utóbbi időkben jó eredményt értek el az elsődleges májrák és májáttételek kezelé­sében a kizárólag érintett szervre ható nagy adag gyógyszerrel. Ezt a szervezetbe ültetett szivattyúval és állandó katéterrel, vagy az érintett szerv ideiglenes „lekapcsolásával“ lehet elérni. Az első esetben a máj fő veröerébe (artéria hepatica) vezetnek be katétert, amely azután a kezelés egész időtartamára az érben marad. A járóbetegként elvégezhető kezelés során hetenként több alkalommal nagy adag gyógyszert juttatnak a májba a katé­teren át. Ha kis szivattyút is beültetnek a has bőre alá, a beteg végezheti munkáját, tusolhat vagy akár úszhat is. A kamráját kívülről, injekciós fecskendővel töltik fel gyógyszerrel. A szivattyú meghatározott program szerint juttatja a májba a gyógyszert. Ezt az utóbbi eljárást már az agydaganatok kezelésére is kipróbálták. A szivattyút a kulcscsont alá ültették be. a katétert pedig közvetlenül az agyba vagy a nyaki verőérbe (artéria carotis) vezették be. Sajnos, ennek a módszernek az esetében meglehe­tősen nagy a trombózisveszély. Jó eredményt értek el oly módon is, hogy az áttételektől megtámadott májat körülbelül egy órára leválasztották a beteg vérkeringéséről és nagy gyógyszeradaggal árasztották el. Ez a módszer azonban nagyon igénybe veszi a beteget, és nagy gépi felszerelés (szív-tüdőgép, két szivattyú, szűrőberendezés) szükséges hozzá. Mesterséges hormonok az elhízás ellen A Szovjetunió kísérleti en­dokrinológiai intézetében a kö­zelmúltban érdekes kísérletet végeztek. A kísérleti nyülak egyik csoportját kalóriadús táplálékkal etették — ezek az állatok elhíztak -, a másik cso­port ugyanazt a táplálékot kap­ta, de emellett mesterséges hormoninjekciókat is - ezek­nek az állatoknak nem nőtt a testsúlyuk. Ez a kísérlet fel­csillantja a reményt, hogy a tá­volabbi jövőben talán az elhízott embereket is lefogyaszthatják hormonkezeléssel. (Addig is azonban a kevesebb kalória fogyasztása és a sok mozgás az elhízás legjobb ellenszere.) A szovjet intézetben eredetileg az agyfüggelék által kiválasz­tott növekedési hormont, a szomatotropint tanulmányoz­ták. Tudományos elemzésből kitűnt, hogy a hormon moleku­lája két részből áll, az egyik a növekedést serkenti, a másik pedig a zsír-anyagcserét ellen­őrzi. Ennek a hormon-résznek a szintetikus változata őrizte meg a kísérteti nyulak karcsú­ságát. Dögevő méhek Mézelő méheink növényevők - virágpor fogyasztásával fedezik fehérjeszükségletüket. A panamai trópusi kutatóintézet egyik munkatársa most olyan méhfajt írt le, amely kizárólag dögevövé vált. A Trigona hypogea fajt Panama erdőiben fedezte fel. Virágporgyüjtő kosárkájuk helyett fogószerű állkapcsaik vannak. Kisállatok tetemét keresik és illatjelekkel hívják oda társaikat. Gyakran több száz méh is összegyűlik egy-egy tetemen. Egy-egy gyík tetemét két nap, egy kis békát hat óra, egy-egy madártete­met nyolc óra alatt csupaszítanak le a csontokig. A húst a helyszí­nem előemésztik - ezt a tápláló pépet azután az építményükben maradt méhek kapják, további feldolgozásra, hogy tartalékként elraktározhassák. Tengermélyi neutrinócsapdák Szovjet fizikusok nagymére­tű tengermélyi részecskedetek­torokat terveznek a Napból és más égitestekből érkező neut­rínók tanulmányozására. Az. utóbbi évek kutatásai kimutat­ták, hogy a Napból érkező ne­utrínók száma jóval kisebb a vártnál - ennek okát azon­ban csak az eddigieknél jóval pontosabb mérésekkel lehet megállapítani. Ehhez tervez­nek több millió köbméter térfo­gatú detektorokat és sokkal ér­zékenyebb fénydetektorokat a neutrínó-események észlelé­sére. A tengermélyi detektorok feletti vastag vízréteg megaka­dályozza majd, hogy más koz­mikus részecskék megzavar­ják a méréseket. Az új tenger­mélyi neutrinócsapdák minta- példányait a Bajkál-tó térségé­ben próbálják ki: itt a víz másfél kilométer mély, és a téli vastag jégrétegen könnyen összesze­relhetik a berendezéseket. A „lüktető“ tó rejtélye Szovjet kutatók sikerrel megoldották a „lüktető“ tó rejtélyét. A Tien-San hegység egyik tengerszemének teljes vize évente egy vagy két alkalommal teljesen eltűnik. Kimutatták, hogy a víz a gleccser jegébe vágott 14 kilométer hosszúságú alagúton tűnik el. Ez a csatorna rendszerint csak augusztusban vagy szeptem­berben nyitott. Kirgiz tudósok egyfajta természetes zárógátra bukkantak a tóban. Egy félig vízzel elárasztott jégtábla a magasba emelkedik, ha a vízszint emelkedik - megnyílik a jégalagút, elfolyhat a tó vize. Másodpercenként 500 köbméter víz zúdul alá a tóból - olyan gyorsan csökken a vízszint, hogy a jégalagút jégdugója rövidesen visszakerül a helyére. Elzáródik a levezető csatorna, újra megjelenik a víz a tóban. Kultúrnövények kézikönyve Az NDK Tudományos Aka­démiájának gaterslebeni Köz­ponti Genetikai és Kultúrnö­vény Intézetében elkészült egy kézikönyv kézirata, amelyben a dísznövények kivételével föl­dünk valamennyi mezőgazda- sági és kertészeti kultúrnövé­nye megtalálható. A műben mintegy 4700 növényfajta sze­repel, a hazájára, felhasználá­sára, termesztési körzetére vo­natkozó adatokkal együtt. Ez azt jelenti, hogy az ismert nö­vényfajtáknak eddig két száza­léknál kisebb hányadát hasz­nálták étkezési, takarmány-, gyógy- és fűszernövényként, illetve technikai célokra (rost­ás kaucsuknövények). A gaz­daságilag legfontosabb cso­portok: a hüvelyesek és a fü­vek a tárgyalt fajtáknak több mint egynegyedét képviselik. A mű több kötetben jelenik májd meg a berlini Akadémia Kiadó gondozásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom