Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-09 / 36. szám

Csicsay Alajos A bíró meg a Ga liba Egyszer volt, hol nem volt, volt mifelénk egy falu. A nevére nem emlékszem, csak annyit tudok róla, hogy egykori bíróját úgy hívták Kisbasa Máié. Fur­csa neve volt a bírónak, de még annál is furcsábbak a szo­kásai. Más tisztességes embert a kutyája kísérte sétálni, ha éppen arra támadt kedve, Kis­basa Máiét meg a lúdja. Maga keresztelte el a gúnárt Ga libá­nak. Hanem ahova a Ga liba betette a lábát, ott csakhamar veszekedés, lárma kerekedett. Mondogatták is az emberek: Megjelent a Ga liba, lett abból nagy galiba. De nemcsak galiba lett, ha­nem egyre több haragosa is a bírónak. Gőgös ember volt Kisbasa uram, hát nem sokat törődött mások véleményével. Ha pedig már nagyon lázadoz­tak ellene az emberek, akkor ezt mondta nekik:- Maguk még nem tudják, ki vagyok. Jönnek a csendőrök, majd ők megmondják, ki va­gyok. Ettől a fenyegetéstől sokan behúzták a nyakukat, mert a csendőrökkel bizony nem volt tanácsos ujjat húzni. Törte a fejét a falu lakossá­ga, miképpen szerezhetné vissza régi békességét, de semmi okosat nem tudtak ki­sütni.- Ellopjuk a Ga libáját, és eladjuk Terefenyüs Fáninak, a kofának - tanácsolta a csősz.- Nem jó, nem jó! - tiltako­zott a kisbíró, mert félt, hogy Máié majd rajta tölti ki a bosz- szúját. Hanem egyszer megjelent a faluban egy legény, amolyan világot látott diákféle. Hallja az emberek panaszát, és igen na­gyon kacagott.- Ugyan nem szégyelled-e magad, más baján ilyen kajá­nul nevetni? - mondták szem­rehányóan.- Hát nem kinevetni való-e a kendtek gyávasága? Hadd látom, hol az a bíró? Kétszer sem kellett monda­nia, máris ott pöffeszkedett előtte a dölyfös Kisbasa Máié, a gonosz gúnárjával.- Hallod-e legény! Te még nem tudod, hogy én ki vagyok. Majd jönnek a csendőrök...- Hagyjuk, hagyjuk az ijesztgetést bíró uram!- Hogy merészelsz te velem így beszélni? Én Kisbasa Máié vagyok, e falu bírója - ordította fülig vörösödve.- Dehogy is Kisbasa! Nagy basa kend, és nagy máié. De majd mindjárt teszünk róla, hogy lejjebb adja a basásko- dást. Előbb ezt a rusnyát ker­getjük el - és rácsapott botjával a sziszegő gúnárra, miközben nagyot kurjantott: hess! A Ga liba ettől megrémült, szárnyra- kapott, s úgy elszállt, hogy töb­bé hírét sem hallották. A bíró meg hanyatt vágódott, és dü­hében menten megpukkadt.- Mi történik itt? - jöttek nagy dirrel-durral a csendőrök.- Oszoljanak szét, emberek!- lármáztak.- Szívet-örömest - mondták, és elballagtak haza, otthagyva a falu közepén a gutaütötte bírót. Másnapra már új rigmus járta: Elrepült a Ga liba, nem lesz többé galiba. És meg akarták választani új bírónak a legényt. Csakhogy ö nem vállalta a tisztséget, mert sietős volt a dolga. Azt viszont meghagyta az embe­reknek, hogy Máié nevű bírót soha többé ne válasszanak. KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos VIPERA Amikor az irtvány meleg kövén a hátán díszlő cikcakkos szalagot fürdeti .a napfényben á vipera, mit sem tud a méregfoga a világról. De nem ajánlatos végképp rálépni a viperára. Csak villan egyet tarka háta s méregfoga megsebez, anélkül, hogy mérlegelné, túl nagy volt a bosszúja. KERESZTES VIPERA Ismert európai mérges kígyó. A vipera a napfényes, bokros telepítéseket, a füves erdei tisztásokat, a sziklás, bokorfüves lejtőket kedveli. Mintegy nyolcvan centiméter hosszúra nő meg. Éjszaka vadászik, elsősorban pockokra és egerekre. Augusztusban a nőstény hat-tíz eleven ivadékot hoz a világra. " BATYUZGATÓ Ti-ti, bere Nini, Tele­uti­hova teje, mi az. szedi, sara, Teri szele, mini­mege­báji­kofa? liba­piac; meli, tala, begye, oda köti, aja­Hipi­kacsa­viszi, nyögi, baja, hopi, nyaka, nyuszi le-le­kicsi csiszi­csibe­nyiszi, teszi. java. csoszi, feje, veti, csupa vaja, lesi, Puha Sora, saru, baja, feji, szive, tere, csupa föle, szedi, csuda köze, batyu. szava, csipe­szava, jele: kele, geti, geze­batyu, Tere­pere: alig mice tanya, fere tele eszi ele­kapa, csere­vele. dele, kasza. > A minap bejártam a határt, majd egy kis napos tisz­táson megpihentem. A körülöt­tem zsongó legyek és más röpdösö rovarok közelében egy, a hálóját szorgalmasan készítő pókot vettem észre. Mivel ez az állat kizárólag élő állatokkal: legyekkel, szúnyo­gokkal és egyéb rovarokkal - de sohasem döggel - táplál­kozó ragadozó, hálóját olyan helyen készíti el, ahol azok gyakran tartózkodnak. A hálót függőleges vagy legalábbis erősen ferde síkban szövi meg. Ez a háló a pók táplálék- szerző berendezése. A pók igen falánk ragadozó; a hálóba tévedt rovar ösztön- szerűen szabadulni akar, de ez okozza vesztét, mert mindjob­ban belegabalyodik szálai kö­zé. Ezt viszont a pók még azzal segíti elő, hogy nagy óvatosan újabb szálakkal is körülveszi áldozatát, olyannyira, hogy azt a szó legszorosabb értelmé­ben gúzsba köti. A pók amilyen falánk, olyan mértékben képes koplalni is. Ennek az a magyarázata, hogy a bélcsatornájában ujjszerü ki- türemlések vannak, s az ide jutott táplálék földolgozására csak akkor kerül sor, ha már más nincs. Évekkel ezelőtt két fenyőfa ága között hatalmas pókhálóra bukkantam. Keresni kezdtem a gazdáját, és csakhamar meg is találtam az egyik közeli fe­nyőág villájának zugában. Egy fűszállal megpiszkáltam a há­lót, mintha rovar repült volna belé. A pók fürgén elő is jött rejtekhelyéből. Én azonban egy vékony ágacskával, több­szöri bökögetéssel arra kész­tettem, hogy hagyja el a hálót. Bosszantásomat megelégelve igyekezett kereket oldani: fo­nalat engedve, a földre eresz­kedni. Csakhogy én ezt nem enegdtem! Felkaptam a földről egy másik galyacskát, és a mind hosszabb fonalat kezd­tem a kettővel felmotollálni. így aztán a pók a földtől nagyjából mindig ugyanolyan távolságra volt, annak ellenére, hogy a fo­nalat közben állandóan ter­melte. Percekig tartott a játék, anélkül, hogy a pók valamikép­pen a kifáradás jeleit árulta volna el. Amint figyeltem a két ágacskára feltekeredó, növek­vő fonaltömeget, azt vettem észre, hogy az eredetileg igen vékony fonal lassan mind vas­tagabb és vastagabb lesz. Vé­gül a pók, kétségbeesett me­nekülése végső reményében szokatlanul vastag fonalat en­gedett ki mirigyeiből. Hamaro­san a váladék termelése egy­szerre megszűnt, és az állat teljesen kimerültén esett a földre. Rövid ideig mozdulat-, lan volt, majd lassan föltápász- kodott és tovább vánszorgott. Úgy járt, mint az ember, aki nagyon száraz, lisztes agyagot eszik; a szájüregbe nyíló nyál­mirigyek a fokozott termelés közben kiürültek, s egy kis ide­ig várnia kell, amíg újra termel­ni tudnak Érdekes, hogy az emberi nyerészkedési vágy a pókban is kereseti lehetőséget remélt. Reaumur, a nagy francia ve­gyész 1710 körül merész elha­tározással pókhálógyárat akart felállítani. Nagy fárad­sággal és nem csekély anyagi befektetéssel mintegy ötezer pókot fogott, illetve vásárolt össze. Nem ismervén azonban pontosan a pókok egyoldalú táplálékigényét, s abból kiin­dulva, hogy azok álatokkal él­nek, gilisztákkal igyekezett táplálni őket. A pókok szerve­zete viszont más táplálkozási módhoz szokott, s végül in­kább egymást falták föl, mint­sem hogy elfogyasztották vol­na a számukra nem kívánatos élelmet. Nem is tehettek más­ként, mert kizárólag élő rova­rokkal táplálkoznak; ilyen tö­megű póknak több százezer rovarra volna szüksége. Ezért maradt a már akkor híres fran­cia selyemhernyó-tenyésztés vetélytárs nélkül. A selyemher­nyó eperfalevéllel táplálható, s könnyen szolgálhatott a könnyűipar egyik ágának alapjául. Reaumur hamarosan abba is hagyta ezt a vállalkozást, mert meggyőződött róla, hogy fél kiló nyersanyaghoz csak­nem 55 ezer 300 pók kellene, holott ugyanennyi hernyóse­lyemhez csupán 2 ezer 300 (!) selyemhernyó is elegendő. így a vérmes remény, hogy pókhá­lóból, illetve a pók petéit körül­vevő sűrű nemezszerű fonal­tömegből emberileg is hasz­nálhatót gyártson - meghiú­sult. Bár sokkal később sima ke­retfonala mégis keresett cikke lett egy újabb iparágnak - az optikai iparnak -, amennyiben különböző mérnöki és katonai látcsövekben, mikroszkópok­ban, általában finom optikai tárgyakban pókhálókeresztet feszítenek ki, amellyel a tájé­kozódást a látómezőben nagy­mértékben megkönnyítik. Dr. Bolgár Ferenc A TERMESZÉT SZÖVOMESTERE NDOLKODOM TEHÁT... HINNÉD-E? Ebben a szerény kis há­romszögben kilenc rom­busz bújik meg. Csalogasd elő mind a kilencet! Persze kicsit trükkös a dolog. De te biztos rájösz a trükkre. Ugye? Megfejtés Az augusztus 26-i szá­munkban közölt feladat megfejtése: luc, jegenye, hárs, nyír, vadgesztenye. Nyertesek: Csölle Ilona, Lég (Lehnice); Papp Éva, Perbete (Pribeta); Skriva- nek Renáta, Pat (Patince); Rezes József, Kecsó (Ke- covo); Nógrády Norbert, Kistárkány (Maié Trakany). ÚJ SZÚ 18 z'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom