Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-09 / 36. szám

<4-------------------------.---------------------------------­ára m. Ezért tartották hóbortosnak a mér­nököt, és aki csak tehette, inkább kitért az útjából. A vasgyár akkori gazdái azonban fan­táziát láttak az ötletben. Közbenjárásukra az időközben megalakult Csehszlovák Köztársaság kormánya 12 millió koronát utalt ki az erőmű megépítésére, amely­nek elkészültekor a távolabbi vidékekről is csodájára jártak az emberek.- A prágai ŐKD-gyárban készített tur­binák csúcsteljesítménye egyformán 1,2-1,2 megawattóra. Pontosan ennyi áramot képes „kihozni“ belőlük a 205 méterrel feljebb lévő, 10 ezer köbméter befogadó képességű tárolóból a 960 mé­ter hosszú és 1 méteres belső átmérőjű vascsővezetékben lezúduló víz - sorolja a műszaki adatokat az ügyeletes vezető munkatársa, Rudolf Kosec, aki a vas­gyárban kohászként ledolgozott 43 év után mint nyugdíjas jár be kisegíteni a többieknek. — Ennyi villanyárammal Banská Bystricától alig harminc kilo­méterre, Jasenie községet elhagyva gyö­nyörű völgybe ér az ember. Az Alacsony Tátra nyúlványaihoz tartozó fenyves erdő borította hegyek között sűrűn kanyarog a keskeny aszfaltút. A civilizáció ártalmai­tól még szinte teljesen megkímélt termé­szetet csodálva csak a legfigyelmesebb szem veszi észre, hogy néhány száz méterre az út jobb szélétől hangulatos­nak tetsző régi épület húzódik meg a fák között. Mellőle szokatlan vastagságú, szakaszonként betonpillérekbe ágyazott csővezeték fut fel a legközelebbi hegyte­tőre. A bejáratnál lezárt sorompó és belé­pést tiltó felirat parancsol megállást az útról néha-néha odatévedö kíváncsisko­dóknak.- Ez itt már a podbrezovái Sverma Vasmű egyik vállalati villanyeröművének területe, ahol csak kivételes esetekben, feletteseink beleegyezésével fogadha­tunk egy-egy előre bejelentett vendéget- siet a magyarázattal Miroslav Longaer, a délelőtti műszak ügyeletes vezetője.- Illetékteleneket azért sem engedhetünk be, mert mint minden erőmű, ez is veszé­lyes üzem. Ha mondjuk netán valaki szakavatatlan kézzel hozzányúlna itt va­lamihez, saját testi épsége veszélyezte­tésén túl akár beláthatatlan következmé­nyekkel járó súlyos üzemzavart, robba­nást is okozhatna a turbinában. Ezért a ritka látogatókat külön figyelmeztetjük arra, hogy csakis kísérővel, a padlóra festett vastag sárga határvonalakkal sze­gélyezett járdán maradjanak, és az erő­mű épületében véletlenül se érjenek hoz­zá semmilyen műszaki berendezéshez. Bent a gépteremben két 1924-ben gyártott Pelton-turbína hatalmas lendke­reke pörög sűrítve, szédületes sebesség­gel. Az alagsorból a lapátokra zúduló töméntelen vízmennyiség fülsértő robaja remegteti a levegőt. Pedig most még csak félig vannak felhúzva a zsilipek.- Több mint 65 évvel ezelőtt egy kissé hóbortosnak tartott német származású mérnök tervezte meg ezt az erőművet a podbrezovái vasgyár villanyellátására - kanyarodik vissza csaknem egy ember- öltönyit az időben a gépterem már-már múzeális értékű, de most is hibátlan be­rendezés-darabjainak megmutatása után Miroslav Longaer. - Ez az egyébként nagy műszaki műveltségű ember azt ta­lálta ki, hogy a hegytetőn egy nagy táro­lóban össze lehetne gyűjteni az Alacsony Tátra fenti részéből errefelé csörgedező patakok vizét, amit aztán egy zsilipkamrán keresztül vascsőben leengedhetnének a völgybe, ahol generátorokat hajtana. Itt akkor még senki sem hallott ilyesmiről, a legtöbben talán még azt sem tudták a helybeliek közül, hogy mire is kell az például egy 7-8 ezer lakosú kisváros minden háztartásának átlagos energia- szükségletét fedezni lehet. Az itt gerjesz­tett villanyáramot azonban mindenekelőtt a Sverma Vasműben hasznosítják. Még­pedig a legelőnyösebb módon, a napi csúcsfogyasztási időszakokban, amikor a legnagyobb az országos hálózat leter­helése is. Máskor pedig, az Ívfénnyel fűtött vaskohók csapolási ciklusainak a végén, lecsökken az energiaszükség­let, és átkapcsolunk az országos hálózat­ra. Az újabb visszajelzésig oda termeljük tovább az 5200-5400-ról 220 voltosra letranszformált 50 Hertzes váltóáramot. Mégpedig nem is keveset: évente átlago­san 12,5 millió kilowattórát.- Ami ugyancsak lényeges szempont, alig 10 filléres önköltségi áron állítunk elő 1 kilowattórát - bizonyltja a kiváló haté­konyságot az ügyeletvezető. - Hazánk nagy hő- és vízi erőműveiben ugyaneny- nyi energia átlagosan több mint 15 fillér­Egyszerre mindig legalább két em­bernek kell ügyele­tet tartania a gép­teremben. Miroslav Longaer most ép­pen a műszerfalat ellenőrzi (A szerző felvételei) be kerül, mert ott sok-sok dolgozó mun­kájára van szükség. Itt viszont összesen 13-an könnyen elvégezzük az összes feladatot. Nyolc óránként mindig kettesé­vel váltjuk egymást. A vasműből közvet­len telefonvezetéken, vagy rövid hullámú rádióadó-vevő készüléken kapott utasítá­sok szerint szabályozzuk a turbinák telje­sítményét. Ezt ugyan vígan győzné egy ember is, de a teljes üzembiztonság érdekében állandóan két dolgozónak kell együtt ügyeletet tartania az erőműben. Soha nem lehet olyan ok, amiért akár egyetlen pillanatra is eltávozhatna közü­lünk az egyik, amíg be nem jön helyette a soros váltótárs. Rendkívüli esemény esetén persze a Jonhson-rendszerű gombnyomásos vészberendezéssel má­sodpercek alatt leállíthatjuk és áramtala- nithatjuk az egész erőművet, de így is feltétel nélkül két embernek kell lenni a vezérlő pultnál, mert mondjuk mi lenne akkor, ha az egyiküknek netán éppen a döntő pillanatban remegne vagy rán- dulna görcsbe az ujja? A turbinák beindítása óta eddig csak egyetlen egyszer kellett igazi vészhely­zetben megnyomni a mindent leállító gombot. Villám csapott az erőművet a vasgyárral összekötő villanyvezetékbe. A huzalokban lévő áram és a villámláskor kisült roppant erejű energia elképzelhe­tetlen feszültségkülönbözete miatt egy pillanat alatt porrá égtek és felrobbantak a turbinák tekercselései. Több mint két hónapi kemény munka kellett az összes meghibásodás kijavításához.- Ezt az esetet és természetesen az évenkénti főjavításokra, általános kar­bantartásokra beütemezett három hetes időszakot leszámítva korábban is csak egyszer állt le az erőmű - dicséri a be­rendezések megbízható működését Ru­dolf Kosec. - A Szlovák Nemzeti Felkelés alatt ebben a völgyben ádáz harcokat vívtak a partizánok a fasisztákkal. Köz­ben erős aknatalálat érte és kilyukasztot­ta a vizet fentről lehozó acélcsövet. Egyébként semmi mással nem volt még bajunk. A legprecízebb óraművek pon­tosságával jár az egész erőmű. Tizennyolc évvel ezelőtt mégis szinte csak hajszálon múlott, hogy nem kerültek az ócskavasba az azonnali leszerelésre elrendelt generátorok és egyéb berende­zések. Akkor ugyanis egy igencsak elha­markodott felsőszintű döntést hoztak a Szlovákiában használt több tucat kistel­jesítményű villanyerőmű végleges meg­szüntetéséről. Banská Bystrica közelé­ben, a harmaneci völgyben négy helyen sajnos végre is hajtották ezt az utasítást. Már éppen sor került volna arra a három­ra is, amely a Sverma Vasműnek termeli a legolcsóbb energiát, amikor az utolsó pillanatban a podbrezovái kohászok eré­lyes fellépése jobb belátásra bírta a kellő hozzáértés és józan mérlegelés nélkül fontosabb kérdésekben is sorra rossznak bizonyult döntések gyártóit. A kohászok bölcs előrelátásának köszönhetően Így most a jaseniei 2,4 megawattoson kívül a Garam vizével már ugyancsak évtize­dek óta hajtott 1,3 megawatt összteljesít­ményű dubovái és az 1,1 megawattos piesoki vállalati kis vízi erőmű is tovább szolgálhatja a Sverma Vasműben vég­zett termelő munkát. Előnyös és rendkí­vül olcsó üzemelésük ráadásul még a fes­tőién szép Alacsony Tátra alatti termé­szetet sem szennyezi. LALO KÁROLY A Moldva vizén ringatózó hatalmas kotrógépet figyelem, amint egyik oldala időnként a hajóhid- ba ütközik. A dolgozók éppen az utolsó simításokat végzik, hogy eltüntessék róla a jegyzőkönyvben is rögzített hibákat. Mert az úszó jármüvet - másnapra tervezett ellenőrzése után - kifogástalan állapotban kell átadniuk a szovjet megrendelőknek. Érthető tehát a sürgés-forgás a kotrógépen, sőt a parton összetákolt fabódéban is, amely nemcsak irodahelyiségként, hanem raktárként, s egyúttal mű­helyként is szolgál.- Beszélgetésre nincs sok időm - mentegetőzik kötelességeire utalva a vezérlőhelyiségből előkerült Vladimír Parusnikov, a villanyszerelők, géplakatosok, hegesztők és csőszerelők tizenhattagú brigádjának a vezetője. - Bár az emberek lelkiismeretesen dolgoz­nak, a szállítóvállalatok munkáját sem érheti lényege­sebb bírálat, semmi sem bizható a véletlenre. Josef Mikéik mesterrel együtt a munkabiztonságra is ügyel­nünk kell. Hiszen a legcsekélyebb mulasztásnak jóvá­tehetetlen következményei lehetnek. Nem győzöm csodálni a kotrógépet, amely a folyók medrét mélyítve, vagy csatornákat vájva egyetlen óra leforgása alatt több mint 2500 köbméter anyag meg­mozgatására és áthelyezésére képes. Ha kell, egy kilométer távolságba is. A csatornák szélessége a 80 métert, mélységük pedig a 16 métert is eléri. A KGST-országok keretében a műszaki vízi jármű­vek - a puttonyos- és szívó kotrógépok, valamint a szivattyúállomások gyártására szakosított Libeni Ha­jógyár az évek során nagyon sokat szállított termékei­ből a Szovjetuniónak A hajógyár szakemberei ma a meglévőnél 50 százalékkal nagyobb teljesítményű öntözőművi szivattyúállomás prototípusának az építé­sén fáradoznak. A jelenlegi ötéves tervidőszakban 10 a 8. ötéves tervidőszakban pedig eredetileg 16 ilyen műszaki vízi jármű szállítását vállalták. Tekintettel azonban a Szovjetunió egyre fokozódó igényeire, ezt a mennyiséget a hajógyár - a prágai, a mélníki és az Ústí nad Labem-i üzeme összefogásának köszönhető­A libeni Hajógyárból a Szovjetunióba en - további kilenccel toldja meg. így igyekszik hozzá­járulni legnagyobb megrendelőnk élelmiszeripari prog­ramjának a megvalósításához. Az újítók klubja- Hogyan teljesíthetők ezek az igényes feladatok?- Kielégítő eredményeinknek köszönhetően feltéte­lezzük, hogy továbbra is bírjuk az iramot - válaszolja Jan Kyselka, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke. - Az idei első félévben ugyanis valamennyi tervmutatót teljesitettük. így például a saját termelési értéket 5 szá­zalékkal léptük túl, ugyanakkor 3 százalékkal csökkent az önköltség. A dolgozók lelkes munkáját dicséri a je­lentős fém- és villanyáram-megtakarítás is. Az újítók klubjának a megalakítása óta pedig a technikusok szorosan együttműködnek a munkásokkal. Az év első felében tett 31 kötelezettségvállalás közül már tizenkilencet teljesítettek a dolgozók, annak elle­nére, hogy - amint arról magam is meggyőződhettem- a munkakörülmények cseppet sem irigylésre méltók. A terv teljesítését, a határidők pontos megtartását ugyanis valamennyien becsületbeli kötelességüknek is tekintik. Az aranyérmes békebrigád René Borsky villanyszerelő - a brigád legifjabb tagja- már tizenegy esztendeje dolgozik a vállalatnál. A ha- jóhídra, onnan pedig a kotrógépre vezet. Útközben tőle tudom meg, hogy a szocialista munkabrigádot az idén tüntették ki jó munkájáért az Érdemes kollektíva és a Békebrigád címmel. Tagjainak már több mint a fele aranyérmes.- A kotrógép felépítése nem könnyű munka. Szaktu­dást, a legnagyobb önfeláldozást igényli - utal a gyako­ri csúsztatott műszakokra és túlórákra, majd a fegye­lemről beszél. - Ez nálunk a legfontosabb. Senki sem bízhatja feladatait másra, a selejtet sem engedhetjük meg magunknak. Az elővigyázatosságot itt is elengedhetetlen követel­ménynek tartják. Ezért történik úgyszólván nagyítóval a kész alkotások ellenőrzése. Csak ha semmilyen hibát nem fedeztek fel rajtuk, indítják útnak termékeiket Szczecinbe, ahol a szovjet megrendelők már várják a küldeményt. KARDOS MÁRTA ÁRAM „TEREM“ A HEGYEK ALATT Hangulatosnak tetsző régi épületet ta­karnak a magasba nyúló fenyvesek

Next

/
Oldalképek
Tartalom