Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-09 / 36. szám
Emlékezetes felvétel: Salvador Allen- de fegyverrel a kezében a La Moneda folyosóján ◄------------------------------------------------------ke dók sztrájkja, amelyet a nagytőkések és amerikai támogatóik pénzeltek olyanformán, hogy a sztrájkolok jövedelemkiesését bőkezűen pótolták. Bizonytalanság lett -.úrrá a középrétegekben amiatt is, hogy a kormányban helyet kapó szélsőbaloldali elemek radikálisabb fellépést követeltek, amelynek feltételei azonban' még nem értek meg. A kormány fokozatosan elszigetelődött, s a hadseregben is meggyengültek a demokratizálási folyamattal szimpatizáló tisztek pozíciói. 1973 júniusában a puccskísérletet még a kormányhú erők elfojtották, ám az ezután bevezetett rendkívüli állapot a jobboldalnak kedvezett. Carlos Prats tábornok, a szárazföldi erők főparancsnoka - az alkotmányos rend feltétlen híve — távozásra kényszerült, s helyébe Augusto Pinochet tábornok került, aki be tudott férkőzni az államfő bizalmába. Salvador Allende az utolsó kormány idején nagy erőket mozgósított. A CIA chilei titkos hadműveleteire 1970 és 1973 között 8 millió dollárt kapott. Szembetűnő az a körülmény is, hogy a gazdasági blokád idején az USA nem szüntette meg a chilei hadseregnek nyújtott „támogatását“ sőt, rohamosan növelte azt úgyhogy a három év alatt 70 millió dollár szolgálta a katonák „megnyerését“. A puccs Az események rendkívüli gyorsasággal peregtek, miután Allende elnök népszavazásról döntött azzal a céllal, hogy feloszlassa a kongresszust, s megteremtse a Népi Egység parlamenti többségét is. A puccsista tábornokok ekkor nyílt támadásba mentek át, elérkezett 1973. szeptember 11-e, az államcsíny napja. A harckocsik a reggeli órákban, a légierő déli 12 órakor indított támadást a La Moneda, az elnöki palota ellen. Az államfő hiába intézett felhívást a fegyveres erőkhöz, hogy tagadják meg a puccsistáktól az engedelmességet. Már késő ISZÚ 5 •4 Q-7f\ szeptember 4-e és 1973. I U I U. szeptember 11 -e két olyan dátum Chile történelmében, amely alapvetően meghatározta az ország életét. Az első a Népi Egység győzelmét jelentette, s felcsillantotta a jobb jövő, az igazságosabb társadalom reményét. A második, a fasiszta puccs napja, példátlan szenvedéseket, vér- és könnyáradatot eredményezett, s kegyetlen időszak kezdetét jelentette. A Béke-világtanács kezdeményezésére e két dátum adja a chilei szolidaritási hét kereteit. A Népi Egység győzelme Tizenhárom esztendővel ezelőtt az egyesült chilei baloldal jelöltje nyerte meg az elnökválasztást. A forradalmi erők számára akkor kedvező volt a helyzet, ugyanis a burzsoá pártokon belül, főleg az addig uralkodó kereszténydemokrata táborban szakadás ment végbe. Salvador Allende szocialistapárti politikus azonban csupán a szavazatok relatív többségét (36,32 százalékát) szerezte meg. Ilyen esetben a parlament feladata, hogy a két legtöbb szavazatot elért jelölt közül megválassza az államfőt. Csakhogy a törvényhozást a jobboldal, konkrétan a kereszténydemokrata párt uralta, s Allende megválasztása fejében garanciákat követelt arra, hogy az új kormány teljesíti feltételeit. A Népi Egység vezetői azonban vállalták a kormányalakítást még olyan körülmények között is, amelyek eleve korlátozták mozgásterüket. Azt remélték, hogy hatalomra kerülésük után felülről hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek megteremtik a baloldali, haladó erők szélesebb befolyásának lehetőségét. A Népi Egység tehát kötelezettséget vállalt, hogy a burzsoá alkotmányos rend keretei között fog törekedni a változásokra. A kongresszus ezt követően, 1970. október 24-én választotta meg Chile új elnökét, s egy hétre rá Salvador Allende elfoglalhatta helyét a La Moneda palotában. Forradalmi korszak A Népi Egység 1969 decemberében elfogadott koalíciós programja alapján forradalmi korszak kezdődött Chilében. Viszonylag rövid idő alatt mélyreható társadalmi-gazdasági intézkedések valóA katonák az elmúlt hetekben sem csak a levegőbe lőttek... CHILE JIVM& liliH FELEJT sultak meg. Elsősorban az észak-amerikai monopóliumok - főleg a rézbányák - kerültek állami kézbe, a kormány ellenőrzése alá vonta a külkereskedelmet, felszámolta a latifundiumokat, s a nagy- birtokosok földjét a parasztok között felosztotta. A dolgozók munkabérét 35 százalékkal emelték, stabilizálták az árakat, széles körű lakásépítési programot indítottak el, több kórházban bevezették az ingyenes orvosi ellátást, megreformálták az oktatási rendszert. A Népi Egység kormányának első évében az állam irányította a döntő fontosságú ágazatokat, a bányászatot, a kohászatot a cementgyárakat, erőmüveket és a közlekedést. 1971 végén az állami szektor állította elő Chile nemzeti össztermékének 50 százalékát. A munkanélküliség a felére csökkent. A külpolitika területén is fontos lépéseket tett a kormány: diplomáciai, gazdasági kapcsolatokat épített ki Kubával, s eredményes együttműködést folytatott a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Az adott keretek között a chilei demokratizálódási folyamat azonban nem tudott tovább lépni. A kormányzat nem rendelkezett a teljes hatalommal, sót a reakció kezében volt a nagyobb hatalom: a törvényhozás, a bíróságok, az államapparátus, a tájékoztató eszközök. A jobboldali ellenzék kezdettől fogva dühösen figyelte a Népi Egység lépéseit, s természetesen minden áron a hatalom visszaszerzésére törekedett. Ennek érdekében igyekezett lejáratni a baloldali kormányzatot: szabotázsakciókat szervezett, fasiszta harci csoportokat hozott létre a lakosság megfélemlítésére. A Népi Egység azonban a községtanácsi és parlamenti választásokon bebizonyította, hogy programja mind népszerűbb a lakosság körében (44 százalék fölé emelte szavazatarányát). A reakció ekkor látta, hogy „békés“ úton nem kényszerítheti lemondásra a kormányt, s hozzáfogott a katonai hatalomátvétel előkészítéséhez. Washington szerepe Az ellenzéki erők legfőbb taktikája arra irányult, hogy éket verjen a népi kormány és a hadsereg közé, s ez utóbbit a maga oldalára állítsa. A fegyveres erők addig az alkotmányos rendet garantálták, s a Népi Egység vezetői meg voltak győződve arról, hogy a katonák kívül állnak a politikán. Amikor a kormányzat hatalomra jutásának harmadik évébe lépett, kritikus helyzet alakult ki az országban. Emlékezetessé vált a magánfuvarozók és keres(Magyar Szó) volt. Salvador Allende fegyverrel próbált ellenállni a teljesen reménytelen helyzetben. Mártírhalált halt; Garrido százados géppisztolyának golyói oltották ki életét. Chile történetének legsötétebb időszaka kezdődött meg. A három haderönem és a rendőrség alakulatai gyorsan felszámolták a kis létszámú, szervezetlen ellenállókat, majd a gyárak, a munkásnegyedek ellen vonultak. A stadionok koncentrációs táborokká alakultak, a kivégzőosztagok előtt ezrek hullottak a földre. Nyolcvanezerre tehető azok száma, akiket a hatalomátvétel során, s az azt követő napokban gyilkoltak meg. Megkezdte működését a DINA, a hírhedt fasiszta titkosrendőrség, melynek börtöneiben a későbbiek folyamán is ezrek tűntek el. Pinochet tábornok a puccs után ilyen pózban fényképeztette le magát pillanatig nem sejtette, hogy közvetlen közelében van későbbi gyilkosa. Úgy hitte, hogy a hadsereg még mindig a törvényes kormány mellett állna ki a jobboldal támadása esetén. Tévedett, ugyanis a fegyveres erők kulcspozícióit ekkor már a puccsista tisztek foglalták el. A puccs dátumát - mint később kiderült - egyeztették az amerikai kormányzattal. Washington - s erre is cáfolhatatlan bizonyítékok vannak - az AllendePinochet pribékjeinek kegyetlenkedéseiről, a chilei nép gyötrelmeiről nem feledkezhet meg a világ, minthogy azt sem feledi, milyen szerepet játszott a véres eseményben az Egyesült Államok akkori kormányzata. A washingtoni támogatás az egyik alapfeltétele annak is, hogy Pinochet már tíz éven hatalmon lehet. Am ezekben a hetekben erősen megrepedezett a diktátor trónja. A nemzeti tiltakozási napok bizonyítják, hogy a chilei nép már nem fél, elege van a diktatúrából, s ezért kész cselekedni is. Kialakulóban vannak annak feltételei, hogy a rezsimmel szemben álló erők együttesen távozásra kényszerítsék, a történelem szemétdombjára söpörjék Augusto Pinochetet... (papucsek) Santiago utcáin harckocsik cirkálnak a negyedik nemzeti tiltakozási nap előestéjén 13. IX. 9.
