Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-02 / 35. szám

I szú 17 3. IX. 2. TECHNIKA TUDOMÁNY Az elmúlt korszakok silány örökséget hagytak ránk. A vas­úti forgalom biztonságának még 1945-ben is csaknem kizáróla­gos eszközei a telefonok, a régebbről ismert karos jelzők, népnyelven szemaforok és a mechanikusan kezelt sorompók voltak. A vasúti üzem korszerűsítése 1952-ben kezdődött a szovjet vasúti szakemberek hathatós segítségével. Az elmúlt 30 év nem volt elég a lemaradás behozására, mégis óriási munkát végez­tünk. A közlekedésügyi tárca 1954. január 1-vel önálló vállalatot alapított a korszerű biztosító berendezések fejlesztésére, terve­zésére, gyártására, szerelésére és üzembehelyezésére. Több átszervezés után ma ez a vállalat Vasúti Automatizációs Vállalat néven működik. Néhány hónap múlva harmincadik születésnap­ját ünnepli a nevezett szerv. MIRŐL IS VAN SZÓ? A vonatközlekedésnek sokkal szigorúbbak a feltételei, mint a közútié. A sok szempontból csak néhányat említünk:- a vonat mozgása sínekhez van kötve, nem tud kitérni, félreállni; -A vonat tömege néhány ezer tonna, ez többszörösen megha­ladja legnagyobb kamionok sú­lyát is, ezért látótávolságon belül a vonat képtelen megállni és így elkerülni a katasztrófát;- az acélabroncsnak az acél­sínen való súrlódása lényege­sen kisebb, mint a gumiabron­csé az aszfalton. Ezért a fékút több száz méter, nagy sebessé­geknél meghaladja az egy kilo­métert is. Ilyen feltételek mellett lehetet­len a vonat közlekedését csak a mozdonyvezetőre bízni. Külön­legesen kifejlesztett, ún. biztosító berendezéseket üzemeltetünk. Ezek a berendezések a gyenge­áramú elektrotechnika specifikus ágát képezik, amelyek a tervező­től, szerelőtől, üzemeltetőtől, kar­bantartótól óriási felelősségtudatot követelnek. NÉHÁNY ALAPELV A mozgó vonat és a pályasze­mélyzet közti értekezés előre megállapított jelzések segítségé­vel történik. Nem érdemes részle­tekbe bocsátkozni, a lényeg, hogy a zöld fény a megengedett legna­gyobb sebességgel való haladást jelzi. A sárga fény mindig valami­lyen veszélyhelyzet előjelzése, vagy a következő jelző tilosat mu­tat, vagy valamilyen okból csök­kenteni kell a sebességet. A vörös fény egyértelműen akadályt jelent, a jelzést tilos meghaladni. Az elmúlt idők folyamán kiala­kult egy egyedi berendezés, a sín­áramkör. Ennek elve, hogy sza­bad pálya esetén az áram a két sínszálon keresztül akadálytalanul folyik s a vonalszakasz végén lévő érzékelő meghúz. Ez azt jelzi, hogy a közlekedésnek semmi akadálya. Ha a vonat kerekei és tengelyei a sínszálakat rövidre zárják, az érzékelő nem kap ára­mot, ejti horgonyát, és hátrafelé jelzi, hogy a vonalszakasz foglalt. Ezt az elvet két célra hasznosít­hatjuk:- a követő vonat számára vörös fénnyel jelezzük, hogy az elő­ző vonattal foglalt szakaszba nem haladhat be;- a sínáramkör rövidrezárása önműködően jelzi a vasúti át­járó jelző berendezésének, hogy vonat közeledik, a közúti jelzők vörösen villognak és a sorompó csapórúdja lezárja az utat. Régebben a váltókat kézzel állí­tották. A rendkívül munkaigényes kezelésen kívül kellemetlen volt esőben, hófúvásban, éjjel kijárni a váltókhoz és ezeket helyes ál­lásba állítani. A korszerű berende­zéseknél ezt a munkát elektromo­torok végzik pillanatokon belül, és még az is az előnye, hogy a hibát­lan végállásról megbízható visz- szajelzést kapunk a kezelőasztal­ra. A fejlődés tovább ment. Ma már elég két nyomógombbal kije­lölni, honnan hová várjuk a vona­tot és a váltók az előre megállapí­tott program szerint önműködően helyes állásba állnak.- A kezelés akár fehér kesztyűben is elvégez­hető. De még mindig nyitva maradi egy probléma. Semmi sem garan­tálta, hogy a tökéletesen megol­dott jelzéseket, függőségeket, pa­rancsokat a mozgó vonat hiányta­lanul teljesíteni is fogja. A kutató, fejlesztő és tervező mérnökök tör­ték a fejüket, hogyan lehetne kiik­tatni (vagy legalább a minimálisra csökkenteni) az emberi- tényezőt minden hiányosságával (rosszul­lét, fáradtság, figyelmetlenség). A korszerű mozdonyokon már jóelöre kis jelzőlámpák mutatják, milyen jelzéshez közeledik a vo­nat. Ha á következő jelző sebes­ségkorlátozást vagy megállást rendel el, megszólal egy duda. A mozdonyvezető köteles a szük­séges intézkedéseket megtenni. Ennek igazolására 45 másodper­cenként ún. ébrenléti nyomógom­bot kell kezelnie, de az értelmes berendezés azt is érzékeli, nincs-e a gomb állandóan le­nyomva. Ha mindennek éllenére a mozdonyvezető nem intézkedik, működésbe lép az önműködő fék és a vonat megáll. Minden ilyen önműködő kényszerfékezést egy számlálószerkezet regisztrál, te­hát tudni lehet, nem hanyagolta-e el a mozdonyvezető a kötelező figyelmet. NEM EGÉSZEN UNALMAS ADATOK Amint már említettük, az első ilyen önműködő berendezést 1953. november 7-én helyeztük üzembe 2ilina és Vrútky között. Azóta a fejlődés nem állt meg. Bevezetőül meg kell említeni, hogy a vasúti biztosító berendezé­seket küldetésük szerint három nagy csoportba szoktuk osztani:- állomási berendezések;- nyíltvonali berendezések;- vasúti átjárókat védő berende­zések. Nehéz pontos határvonalakat szabni az egyes berendezések közt, mert gyakran az egyik a má­sikhoz szervesen kötődik. Ennek ellenére a következőkben tartani fogjuk magunkat a bevált felosz­táshoz. önműködő nyíltvonali berende­zéssel van ellátva a Cadca-Kas- sa-i (Kosice) vonal, 273 km hossz­ban. Azonkívül ilyen berendezést helyeztünk üzembe a Bratislava -Vajnory-Malacky szakaszon, 48 km távon. Helyenként további 3-4 km-es szakaszok is vannak, dé ezek jelentéktelenek. Tehát az eddigi összhossz 321 km, tekintet­be véve a vállalat 30 éves múltját, ez évente több mint 10 km önmű­ködő vonali berendezés szerelé­sét és üzembehelyezését jelenti. A párt XVI. kongresszusa óriási feladatot tűzött ki, az ötéves terv­időszak végéig még üzembe kell helyeznünk a Malacky-Bfeclav (44 km) és a Vajnory-Ersekújvár (Nővé Zámky) (88 km) vonalakat is. Az önműködő állomási beren­dezések felsorolása meghaladja a cikk terjedelmét. Ezért csak a legfontosabbakat említjük: Ér­sekújvár (Nővé Zámky), Párkány (Stúrovo), Zvolen, Banská Bystri­ca, Bratislavában csaknem min­den állomás, Devínska Nová Vés, Zohor, Malacky, Dubnica, Zilina, Varín, Strba, Spisská Nová Vés, Krompachy, Margecany, Kysak, Kassa teherpályaudvar, Ágcser- nyő (Cierna nad Tisou) és további sok-sok állomás. Ami a közúti és vasúti forgalom veszélyeztetett pontját illeti, a szlovákiai csaknem 3000 szintbeni útátjáróból mintegy 700-at biztosítottunk önműködő sorompókkal ill. villogófényes ön­működő berendezéssel. Jogos a kérdés, miért van némelyik ellát­va villogó fehér fénnyel is, néme­lyikük nem. Erre is van magyará­zat. Villogó fehér fénnyel csak olyan útátjárókat látunk el, melyek teljesen önműködően, a vonat mozgása által befolyásolva mű­ködnek, viszont ahol közbenyúlhat a kezelőszemélyzet, tekintettel az emberi tényező esetleges csődjé­re, nincs fehér villogó fény. A meg nem világított (se fehéren se vörö­sen nem villogó) jelzőlámpa tehát vagy üzemzavart jelez, vagy más okból eredő fokozott figyelmet kö­vetel az úton mozgó jármű vezető­jétől. A röviden ismertetett vonali, ál­lomási és útkeresztezódési beren­dezésekkel kapcsolatban még egy fontos megjegyzést kell tennünk. Az automatizációs elemek kialakí­tása független a vontatás jellegé­től. Villamos vonalakon éppúgy működhetnek, mint dízelvontatá- súakon. GAZDASÁGPOLITIKAI MEGGONDOLÁSOK önkénytelenül mindenkiben fel­merül a gyanú, hogy az ilyen bo­nyolult berendezések nem lehet­nek olcsók. Mégis érdemes építe­ni őket, mert megtérülésük rendkí­vül gyors. Az első mutatót, a for­galom biztonságának növekedé­sét nem tudjuk matematikai képle­tekkel kifejezni. A másik mutató az átbocsátóképesség lényeges nö­vekedése. Időmérések bizonyít­ják, hogy például Leopoldovon né­mely vágányét beállítása kézi állí­tásé váltókkal 18-20 percet vett igénybe, s addig az állomáson minden más mozgás gátolva van. Ma ez a művelet 20-25 másod­percig tart. Az önműködő vonali berendezések bevezetése előtt a Kassa-Zilina-i vonalon a vona­tok 10-12 percenként követhették egymást, ma ez lerövidült 3,5 percre. Nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy számítá­sok alapján a Breclav-Érsekújvár vonal teljes biztosítása után több mint 118 ember munkája szabadul fel, nem kellenek váltókezelők, so­rompóőrök, térközötök. És akkor még nem vettük tekintetbe a mun­ka kulturáltságát: tiszta környezet­ben, csaknem papucsban, meleg­ben dolgozhatnak a vasutasok. A közlekedésügyi minisztérium pár évvel ezelőtt számításokat végzett és bizonyította, hogy a PIZen-Cheb egyvágányú vona­lon az automatizációs elemek be­építése alig haladta meg a máso­dik vágány kiépítési beruházásá­nak 15 százalékát, viszont a vonal átbocsátóképessége elérte a két­vágányú pálya 80 százalékos tel­jesítményét. EGY KÉZSZORÍTÁSNYI GRATULÁCIÓ A bratislavai Vasúti Automatizá­ciós Vállalat harmincévi működé­se alatt több kitüntetésben része­sült. 1974-től háromszor nyerte el a közlekedésügyi miniszter ván­dorzászlaját. Megkapta a „Ha­zánk felszabadulása 25. évfordu­lójának vállalata“, a „Párt meg­alapítása 50. évfordulójának válla­lata“ és a „Vili. szakszervezeti kongresszus vállalata“ címet. Az alapító munkások, technikusok és mérnökök már csak páran dolgoz­nak, többségük nyugdíjas. Büsz­keségünk, hogy kineveltük az utá­nunk jövő generációt, akik már bizonyítják képességeiket. MAYER ERNŐ, a bratislavai Vasúti Automatizációs Vállalat tervezési főosztályvezetője A VASÚTI KÖZLEKEDÉS BIZTONSÁGA A Csehszlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Botanikai Intéze­tének olomouci munkahelyén már tíz éve foglalkoznak a növény­nemesítés új, nem hagyományos módszereinek a fejlesztésével. A KGST keretében megvalósuló szakosításnak megfelelően elsősorban a szövetkultúrák ez irányú felhasználásával foglalkoz­nak. A növényi részeket mesterséges laboratóriumi környezet­ben, kémcsövekben tenyésztik, s ilyen feltételek között hatnak a kultúrnövények genetikai tulajdonságainak megváltoztatására. Ezzel az eljárással kiindulási alapanyagokat nyernek a további nemesítéshez. A szövetkultúrák tenyésztése elsősorban a vege­tativ módon szaporított kertészeti növényeknél, például a dísznö­vényeknél, a gyümölcsféléknél és a szőlőnél jön számításba. Az olomouci munkahelyen emellett az illetékes növénynemesítő intézetekkel együttműködve (Troubsko, Trnava) a lucerna és a kukorica regenerálási módszereivel is kísérleteznek. A felvéte­len Dr. Ladislav Havel, a természettudományok kandidátusa a szövetkultúrákból nyert fokhagyma növényzetét értékeli. (A CSTK felvétele) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK FORMA ÉS FUNKCIÓ AZ ÖREGEDŐ AGYBAN Az agy anatómiája folytonosan változik az életkor előrehaladásá­val - állapították meg a New York-i orvosi egyetem kutatói. Számitó­gépes „szeletelő“ röntgennel (tomográfiái) szemlélve egy egészsé­ges 7C éves ember agyát, az agy valamiképpen sorvadtnak látszik egy 25 éves agyával összehasonlítva. Ám a cukoranyagcserében, a sejtaktivitás mértékében nem észlelhető a kortól függő eltérés - állapították meg pozitron emissziós tomográfiával. Az időskori elbutulásban (Alzheimer-kórban) szenvedő betegekről azonban egészen más képet ad a vizsgálat. Agyuk anatómiájában csak alig valamivel nagyobb sorvadás észlelhető, mint a hasonló korú egész­séges emberekében, annál nagyobb az eltérés a cukoranyagcseré­ben. Az eltérés olyan szabványos, hogy felhasználható az Alzhei- mer-kór felismerésére, megállapítására. A vizsgálatok előzetes tapasztalatai szerint az agy thalamusznak nevezett területén végbe­ment anatómiai változások általában az egész agyban anyagcsere­változásokkal járnak. A kulcsfontosságú szerkezeti változások tehát nagyobb anyagcsere-változásokhoz vezetnek. (d) Ml LEGYEN AZ ATOMSALAKKAL? A múlt év szeptemberében Spanyolország északi partjaitól 700 kilométernyire tízezer tonnányi radioaktív hulladékot süllyesztettek a tengerbe. A betonba és acéltartályokba zárt atomsalakot Belgium­ból, Hollandiából és Svájcból szállították a 3500 méter mélységű tengeri „temetőbe". Jóllehet az akció megfelelt az 1972. évi londoni nemzetközi egyezmény előírásainak, az atomsalak eltmetése a nyílt tengeren mégis nagy tiltakozást váltott ki a nyugat-európai országok­ban. Ezzel kapcsolatban a Nemzetközi Atomenergiahatóság (IAEO) felhívta rá a figyelmet, hogy az atomsalak gondja 1980-ig megoldott­nak tekinthető, elegendő lesz a tárolótér, az 1990 utáni időkre azonban nincs átgondolt terv, pedig a szakértői számítások szerint a 2000. évig körülbelül 200 ezer tonna radioaktív hulladék keletke­zik. Időközben Svájcban kidolgozták az atomsalaktemetö új „szab­ványát“. Ezek szerint az atomsalak végleges eltemetésére kijelölt raktárt legalább száz méter vastagságú sziklaréteg alatt kell kialakí­tani. Átlagos nagysága fél négyzetkilométernyi legyen és a sugárzó huiladékanyagot 200 literes hordókban kell elhelyezni. (d) LÉZER-SZABÁSZ Számítógéppel vezérelt lézer-szabászt mutattak be a párizsi nemzetközi férfi konfekcióipari kiállításon. Az új berendezés felesle­gessé teszi a szabásminták átvitelét, felrajzolását a textíliára. A bár­mely méretnek megfelelő szabásmintát a számítógépben tárolják és a megfelelő formát azonnal kivágja a textíliából a lézer. A lézer­szabász sokkal pontosabban, és ötször-hatszor gyorsabban dolgo­zik, mint a nagy gyakorlatú'szabász. Emellett jelentős mennyiségű anyagot is megtakarít. (d)

Next

/
Oldalképek
Tartalom