Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
> ■** * BOÍENA trilecová Az első nap az iskolában- Jó napot! - rikkantotta egy madárijesztő az ajtóban. - Anya! Hallod, anya? Megjöttem!- Ilyen hamar hazaengedtek? - szaladt ki anya a konyhából, és tetőtől talpig végigmérte Lubát. - Hát te? Mit csináltál? Hogy nézel ki?!- Tudod, anya - magyarázkodott Luba -, olyan szép volt minden. És mindegyikünk kapott egy könyvet és egy óriási nyalókát. De én elvesztettem.- Mit vesztettél el? A könyvet?- Nem a könyvet. Csak a nyalókát. Kikapta a kezemből egy kutya. Éppen olyan volt, mint ebben a könyvben, ni!- Mutasd!- Ez az ábécéskönyvünk.- Olvasni tanultatok?- Nem. Csak ültünk, figyeltünk és énekeltünk.- És azért csúfítottad így el magad.-Én?- Csak nézz a tükörbe! Olyan vagy, mint egy madárijesztő. A ruhád csupa mocsok, az egyik copfod szerte-széjjel...- Az semmi, azt be lehet fonni. De van egy új barátom, Miskának hívják. Képzeld csak, anya, éppen olyan, mint én!- Olyan betyár?- Á, dehogy! Olyan magas. Ezért a tanító néni minket ültetett az utolsó padba. LENDVAY TIBOR- Ott aztán elereszkedtetek, ugye?- Én nem, csak Miska. Talált egy krétát és rajzolt egy lovat. Az volt ám a ló, anya! Mintha egy óriási patás medve lett volna, de egy kicsit teherautóra is hasonlított. Mondtam is Miskának, hogy nem tud rajzolni, amire ö azt válaszolta, hogy falun, a nagymamájánál, éppen ilyen lovat látott. Mert magyarázkodni, azt tud, mondhatom!- Úgy, szóval a blúzod Miska krétájától ilyen. Hát ez a három paca honnan került az új szoknyádra?- Miska csinálta!-Azt hiszem, hogy magyarázkodni te még a barátodnál is jobban tudsz.- Tényleg Miska csinálta. Mert olyan kíváncsi, hogy mindenhova odadugja az orrát. Először átkutatta a padunkat, aztán a szekrényt. A szekrény tetején talált egy irkalapot és egy üveg tintát. És le akarta rajzolni, hogy milyen a daru. De nem volt nála toll, ezért az ujját mártotta a tintába és puff! Máris csupa kék lett az orra...- ...neked meg pacás a szoknyád. Ti vagytok aztán az iskolások! - komorodott el anya. - Mindjárt az első napon összetintázzátok magatokat.- Mi nem iskolások vagyunk, hanem elsősök! - javította ki anyát Luba és sértődötten felhúzta az orrát. Tóth László fordítása Mese a vonalkáról és a tintafoltról A vonalka félálmában nyomást érzett a gyomra tájékán. Vékony volt, halványkék és roppant érzékeny a vonalka. Mindkét oldalán keskeny utcácska húzódott, olyan hófehéren, mintha éppen most söpörték volna őket tisztára. Már előre félt a csúf betűktől, ráülnek majd, mint fecskék a villanydrótra. Nem azért vagyok, hogy rám telepedjenek, mondogatta. Én csak az irányt mutatom a betűknek, nehogy elgörbüljenek. Aztán meg nem is bírom őket ezzel a gyönge, karcsú derekammal. A fájás nem enyhült. Mocor- gást hallott. Aztán valaki megszólalt.- Mássz ki alólamI A hang durva volt és követelődző. Odapillantott. Még a lélegzete is elakadt. Egy csúnya, fekete tintafolt éktelenkedett rajta, éppen a közepén. Ez a vég. A legrosszabb következett be, amire soha még gondolni sem mert. Dédelgetett álma, hogy csinos gyöngybetük között éri meg az öregség sárguló idejét, szertefoszlott. Ez a ronda tintafolt, ez a paca, kettétörte karrierjét.- Azonnal menj le rólam - nyögte erőtlenül. Jól tudta, hogy ez lehetetlen. A paca kényelmesen elhelyezkedett rajta, és nem mozdult. Ekkor a vonalka elkeseredésében sírva fakadt.- Ne bőgj, te anyámasszony katonája, mert végigfutok rajtad! Akkor majd megnézheted magad! - szólt rá a csúnya tintafolt. - örülj inkább, hogy téged választottalak. Szerényen siránkozott a vonalka, és már a legrosszabb sejlett fel előtte. Kihagyják őt, csúnyasága miatt egy betűt sem írnak rá. Ő lesz ezen a lapon az egyetlen íratlan sor. Zokogni kezdett, de a folt ügyet sem vetett rá. Otthonosan elterpeszkedett, és amennyire csak lehetett, beleivódott a papírba.- Buta, kis buta — ismételgette lenézően. - Azt hiszi, észrevették volna, ha ide nem pottyanok? Egy frászt! Ennyi egyforma vonalat senki nem tud megkülönböztetni egymástól. De hiába volt minden. A vonalka csak zokogott, csordogáltak a könnyei, mígnem lassan belefolytak a tintafoltba. A sok könnytől a folt duzzadni kezdett, egyre nőtt, nőtt, aztán hirtelen megrepedt és szétfolyt. .. A kisfiú, aki éppen a tollát próbálgatta, csodálkozva pillantott a furcsa alakú tintafoltra. Nézegette egy darabig, aztán felsóhajtott, kitépte füzetéből a lapot, és beledobta a szemétkosárba. Illlllll!llll!llllll!llllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos VIDRA A befagyott halastavon a vidra vígan korcsolyázik. Nem kell neki korcsolya, a hasán cikázik. Vigyázz, vidra, lék! Mosolyog a vidra a jég alatt. Végül is épp haza esett. Vadászik, hogy ehessen egy keveset, s utána a kotorékán keresztül kifut a korcsolyapályára. VIDRA Halastavak és folyók partoldalába ás magának kotorékot, melynek bejárata mintegy fél méterre van a víz alatt. A kotorékból szellőztető nyílás vezet felfelé. Vízmentes vackán a nőstény kettő-öt kölyköt hoz a világra, melyek csak négy hét elmúltával nyitják ki a szemüket. A vidra halakra, rákokra és békákra vadászik Kosztolányi Dezső Az iskolában hatvanan vagyunk Szilaj legénykék. Picik és nagyok, s e hatvan ember furcsa zavarában a sok között most én is egy vagyok. Ez más, mint otthon. Festékszag, padok a fekete táblácska és a kréta, a szivacs hideg, vizes illata, az udvaron a szilfa vén árnyéka, s a kapunál - az arcom nézi tán? - egy idegen és merev tulipán. Ez más, mint otthon. Bús komédia, lélegzet-visszafojtva, félve nézem, hatvan picike fej egyszerre int, s egyszerre pislant százhúsz kis verébszem. Hatvan picike, fürge szív dobog, hatvan kis ember, mennyi sok gyerek. Amerre nézek, mint egy rengeteg, kezek, kezek és újra csak kezek. Mint kócbabácskák a török bazárba, egy hús terembe csöndesen bezárva, az orruk, a fülük, mint az enyém, s a feje is olyan mindenkinek. Mivégre ez a sok fej, kéz, fül, orr, sokszor csodálkozva kérdezem: minek? Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A _ olasz reneszánsz nagy MZ mesterét, Michelangelót nagyon idegesítette, ha meghallotta a kritikusok véleményét, akik az ókori szobrokat agyba-főbe dicsérték, koruk szobrászatét viszont egyáltalán nem becsülték sokra. A nagy művész szerette volna megleckéztetni őket. Egy kereskedő földet vásárolt Michelangelo házának közelében, hogy házat építtessen magának. Michelangelo sebtében szobrot mintázott a saját, jellegzetes stílusában, majd letörMESÉLIK, HOGY... te a szobor karját, és a szobrot elásta a földbe ott, ahol várható volt, hogy az építőmunkások alapozni kezdik majd az új házat. Michelangelo számítása bevált. A munkálok, akik az épülő ház alapozásához láttak, rábukkantak a földben a szoborra. A „lelet“ nagy szenzációt keltett. Mindenki meg volt győződve arról, hogy egy ókori szoborra bukkantak, és dicsérte az ókori mester tehetségét, csipkelődő megjegyzéseket téve a kor szobrászaira. Michelangelo mindezt végighallgatta, azután mindent elmesélt, és hogy igazolja szavai igazát, megmutatta a szobor általa letört karját. GONDOLKODOM. TEHAT. A felső sorban az ábrák bizonyos logikai szabály szerint következnek egymás után. Ennek alapján egészítsd ki a sort a második sorban szereplő, számokkal jelölt ábrák egyikével. Nos, melyik ábra kerül a kérdőjel helyére? MEGFEJTÉS Az augusztus 19-i számunkban közölt Vers a csillagban című feladat megfejtése: Kutyakaparó. Nyertesek: Szőcs Krisztina, Csata (Cata), Gödény Iván, Vágsellye (Sala), Kiss Anikó, Gúta (Kolárovo), Homonnay László, Rimaszécs (Rimavská Sec), Oohorák Ingrid és Monika, Trhové Myto (Vásárút). Nyári emlék Szép emlék a szép nyárról. Tamás lelkes kertészként büszkélkedik virágai körében, amelyek közül kettő teljesen egyforma. Megleled őket? > ÚJ sz 18 ■ 1983. IX
