Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-26 / 34. szám
ZSEB GYERKŐCÖK A zsebtolvaj elmegy az újságosbódé mellett, és odaszól a kollégájának:- Várj egy pillanatot, divatlapot kell vennem.- Miért van szükséged rá?- Hát nem érted: hiszen tudnom kell, hogy az új ruhamodelleken hol lesznek a zsebek! ŐSZINTE- Hogy akarsz te velünk játszani, hiszen kicsi vagy még semmihez nem értesz!- Akkor én leszek a vezető!- Drágám, most már elég a nagy szavakból, meg a mutatványokból, végre a tettek mezejére léphetnél. .. (Lubomír Kotrha karikatúrája)- Gyere, játsszunk egy kicsit - mondja Péter a pajtásának.- Nem mehetek, háromkor kezdődik a film.- De most még csak két óra van.- Igaz, de nekem még fél órát sírnom kell, hogy pénzt kapjak a jegyre! KÉZZEL A férfi bemutatja új autóját a barátnőjének. Megnyom egy gombot, s az ablakok kinyílnak. Újabb gombnyomás: a tető felemelkedik és eltűnik a kocsi farában. Újabb gombnyomás, és egy ventillátor felcsapja a hölgy szoknyáját... Ekkor az ifjú hölgy dühösen felkiált:- A fene vigye, kézzel már semmit sem csinálsz?! VACSORA Kovácsot meghívták egy családhoz vacsorára. Másnap kérdezi tőle Szabó:- Hogy ízlett a vacsora?- Mi az, hogy ízlett? Nem ettem semmit- Talán rosszak voltak az ételek?- Sőt, nagyon jók voltak.- Hát akkor miért nem ettél?- Mert mellettem egy kancsal nő ült, és az mindig az én tányéromból evett. A hét vicce Csak a korlátolt ember beszélhet korlátozott atomháborúról. * * * Van aki nem csinál semmit, de azt okosan csinálja. Valamikor az volt az elv, hogy kis pénz, kis foci - nagy pénz, nagy futball - ma: nagy pénz, nagy csalás. * * * Imádta a tényirodalmat - a betétkönyveket. Nem volt ideje tisztességesen élni, mert folyton a börtönben ült. Annyira rossz magaviseletú volt, hogy legszívesebben a javítóintézetből is kidobták volna. * * * A házasság megkötéséhez a férfinak bátorság kell, aztán már elég a türelem. A legtöbb férfi csak a nászú- ton ismeri meg a feleségét, de akkor már késő. * * * A hozomány fájdalomdíj az elvesztett legényéletért. * * * A vegyipar roppant fontos az életünkben - neki köszönhetjük a sok szép szőke nőt. Palágyi Lajos- Szörnyű, hogy rohan az idő!- Ne is mondd. Még meg sem tudtam nősülni a gyermekeim már válnak! TUDJA- Az önkiszolgálást jobban vagy azt, hogy kapod az árut?- Ha a pult alól. szereted a pultról KÉRDÉS- Melyik az autó legmegbizha- tatlanabb része?- A vezető. NYOLC- Magának már nyolc gyereke van ettől az embertől, hát miért nem megy hozzá?- Szívesen hozzámennék, de nem szereti a gyerekeket! ÍGY van Számtanórán azt mondja a tanító:- Pistike, ha egy mázsa szén 40 korona és a szenes 200 koronát kap, hány mázsa szenet fog szállítani?- Körülbelül négy és fél mázsát.- Ez nem helyes.- Tényleg nem helyes, tanító úr, kérem, de ez már így van. Mjuonw KÉT KIS VERS VESZÉLYES RÖVIDLÁTÁS Csigás loknit pillantok me9 a könyöklőn, fekete hajfürt, tenger-kék szemek. Pocakom berántom, mellkasom kidöntöm, takaros lányka, tinédzser lehet. Már-már mézes szóra nyitnám fel az ajkam, karom lengetve mosolygok, bókolok, s megszólal ő, kamaszlegény altban: „Ősz jampi, mi kéne? Pipire támadt gusztusod?“ GYORS ELTANÁCSOLÁS „Kislány, vigyázni kellene, a válla főttrák-pecsenye!" „Minek hizlalja rajtam a szemét? Másnak sütöm a pecsenyét!“ Hunyadi István J Ezen a tárlón azok a tárgyak a kenyérbe sütve találtunk... láthatók, amelyeket (Rák Béla rajza) Abszolót hivatalnok (Dikobraz) Ü lünk a presszó teraszán, ingujjban, a sötét szemüvegben, homlokunkat töröl- getve. Jön az édes kis fehérköté- nyes, hozza a fagylaltunkat. Barátom poharának az alján két gömböcske gubbaszt, az én poharam szinültig rakva a jeges halmocskákkal, tetején tejszíntornyocska.- Látom, nálad még nem kezdődött meg a visszaszámlálás - mondja irigyszomorúan a barátom.- Visszacsinálás?- öt-tíz éve még én is fagylaltóriásokat ettem. Tavalyelőtt már csak négy gömböt, tavaly hármat, most kettőt, de azt is félve. A torkom már nem a régi. - Csak a torkod? — A gyomrom sem. Valamikor nyolc tojásból sütettem rántottét. Aztán hétből, hatból, ötből...- Most hol tartasz?- Egy plusz egynél. Egy tojás, egy bilagit. így vagyok a feketével is. Hajdan napi öt volt, ma már csak kettő. Cigarettából is évente kettővel csökkentem az adagot. A hajdani harminc már tízre apadt.- Hja, lassacskán megfogyatkoznak testi javaink - mondtam annyi érett bölcsességgel, amennyi az embertől ilyen harmincfokos kánikulában kitelhet.- A szellemiek is. Azelőtt tíz filmet néztem meg havonta, Visszaszámlálás most jó ha kettőt. De már az is sok. Valamikor faltam a könyveket. ötven oldalt olvastam el egy óra alatt.- És most mennyit?- ötvenet. Egy hét alatt. De így vagyunk mindennel. A lakással is például. Hajdan három szobám volt. Megnősült a fiam, elvette az egyiket, maradt kettő. Apányivá nőtt az unokám, elvett az is egy szobát. Egy még azért maradt. Egyelőre. A zsebpénzem is csökken. Tavalyelőtt még havi ötszázat kaptam az asz- szonytól.- És tavaly?- Tavaly is ötszázat.- És az idén? Megállt a fagylaltoskanál a kezemben: csivitelő leánykák telepedtek le a közeli asztalhoz. Illatosak voltak, harmatosak, kedvesek. Virágok, Virá- gocskák.- Mit szólsz?! - kérdeztem a barátomat. Fanyar mosoly volt a válasz.- öregek hozzám.- öregek?! A legidősebb sem lehet több tizenhétnél.- Tavalyelőtti évjárat. Akkor tartottam ott. Tavaly a tizenhat éveseknél. Most a tizenötnél... Annyira el voltam foglalva a szomszédban ülőkkel, hogy nem is hallottam, mit kérdez az asztaltársam. Ezért másodszor is megismételte:- Hány éves is vagy te? Megmondtam. Kajánul megjegyezte erre:- Hát akkor legkésőbb jövőre neked is meg kell kezdened a nőknél a visszaszámlálást!- Jó - mondtam beletörődve. - De negyvenből indulok... RADVÁNYI BARNA 1983. Vili.
