Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-19 / 33. szám
Vasárnap 1983. augusztus 21. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.35, nyugszik 19.40, Közép-Szlovákia: 5.43, nyugszik 19.48, Nyugat-Szlovákia: 5.51, nyugszik 19.56 órakor A HOLD kel - 19.17, nyugszik 2.58 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük SÁMUEL és JANA nevű kedves olvasóinkat • 1838-ban halt meg Adel- bert von CHAMISSO német romantikus költő (szül. 1781) • 1923-ban született Zdenék KRYBUS cseh szobrász, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KATONÁK VOLTAK Jelena Kovalenkova írása HÍRES SZÖVETKEZET AZ ONDAVA MELLETT Bállá József riportja NEMCSAK A GYÁRTÓK ÜGYE Milan Adámek cikke ÚJ ÜZEMI RENDELŐINTÉZET Péterfi Szonya riportja A VÁG VÖLGYÉBEN, A KONÖITÁ ALATT Németh János riportja LESZNEK KÖVETŐIK? Fecsó Pál írása NAGYAPÓ ÉS JENÍK Jan Kostrhun novellája KÉT LOVON - NYEREGBEN Szabó G. László írása Átlagosan 1400 gyermeket kezelnek hetente Rimaszombatban (Rimavská Sobota) a Győzelem utcán épült új gyermekrendelőben. Az új létesítmény lehetővé tette a gyermekek egészségügyi ellátásának bővítését és javítását. Az új pavilonokban szakorvosi rendelő is helyet kapott. A felső képen: Milan Sedláőek pszichológus egy gyermek pszichomotorikus fejlődését vizsgálja, az alsó képen: a rendelőintézet látképe. (Peter Lenhardt felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A tudományos-műszaki fejlesztés döntő fontosságú irányzatai megvalósításának a meggyorsításával kapcsolatban el kell érni, hogy jobban, hatékonyabban és egységesen irányítsuk kutatási és fejlesztési potenciálunkat úgy, ahogy azokat a XVI. pártkongresszus határozatai megkövetelik. A tudomány és technika fejlesztésére évenként mintegy 19 milliárd koronát fordítunk, ez nemzeti jövedelmünk 4 százalékát képezi. Kutatási és fejlesztési alapunkban jelenleg több mint 183 ezren dolgoznak. Szükséges, hogy ezt a teljesítőképességet maximális mértékben a döntő fontosságú feladatokra összpontosítsuk, ne forgácsoljuk szét erejét, és ezzel gyorsítsuk meg a kutatást, a kutatási eredmények termelésben való alkalmazását. Biztosítsuk, hogy az irányító szféra, a kormány és az egyes minisztériumok által, továbbá a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok által a kutatási-fejlesztési bázis számára olyan igényes feladatokat tűzzenek ki, amelyek szavatolják a termelés hatékonyságának szüntelen növelését. Ez a feladat annál is sürgetőbb, hogy népgazdaságunk eddig nagyon sokrétű termelési irányzatokban valósítja meg feladatait. Hogy meggyorsítsuk a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek, valamint a legjobb tapasztalatoknak a társadalmi gyakorlatban való alkalmazását, szükség van arra, hogy szem előtt tartsuk a tudomány és a gyakorlat következetes összekapcsolásának elvét. Nem a tudomány a tudományért elv érvényesítéséről és nem arról van szó, hogy a technika divat, hanem arról, hogy a tudomány és a technika a gazdasági hatékonyság növelésének eszköze. A kutatási és fejlesztési bázis fejlesztése, annak helyes szerkezete és tevékenységének iránya, anyagi és káderellátottsága az irányítás minden szintjén a legfontosabb feladatok közé kell hogy tartozzon. Ez különösen azokra az ipari termelési-gazdasági egységekre és vállalatokra vonatkozik, amelyek a tudományos fejlesztési potenciálnak mintegy a kétharmad részével rendelkeznek. Ez több mint százezer dolgozót jelent, közülük mintegy 30 ezer főiskolai végzettségű. Amint azt a kutatási-fejlesztési alap felülvizsgálásának eredményei kimutatták, az eddigi helyzet azt bizonyítja, hogy a tudományos kapacitások fejlesztése néha nincs tekintettel gazdaságunk további fejlesztésének alapvető szükségleteire, s az egyes termelési szakágazatokban előirányzott célokra. Elsősorban a gépipar és az elektrotechnika kiemelt szakágazataira gondolunk, ahol az elmúlt években a kutatási és fejlesztési kapacitások területén stagnálás mutatkozott. Ezek a tények arra utalnak, hogy egyes ágazatokban nem viszonyultak kellő felelősséggel a kutatási-fejlesztési alap irányításához és kihasználásához. . (A CSKP KB 8. ülésén elhangzott beszámolóból) Rajong a gyerekekért - és ez a megállapítás egy cseppet sem túlzás. Ha nincs az iskolában, szinte nem találja a helyét. A múltkor beteg volt. Otthon kellett maradnia, mert kiújult a lábszárfekélye. Erős fájdalmai voltak, de reggel, amikor a gyerekek az iskolába mentek, mégis kitipegett a kapuba, s délután, amikor jöttek haza, szintén. Látni akarta őket. Tamás Borbála Szölőskén (Vintöky) lakik, s a Bodrogszer- dahelyi (Streda nad Bodrogom) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában tanít. Harminc- három éves kiváló pedagógiai munkássága elismeréseképpen az idén Érdemes pedagógus címmel tüntették ki. Eseményekben gazdag életéről ezeket mondja: ,,Négyen voltunk testvérek. Szűkösen éltünk. Most mondjam, hogy mindig pedagógus akartam lenni?! Leánykoromban csak mélyen rejtegetve élt bennem ez a vágy. Meg sem mertem említeni a szüleim előtt, míg nem olvastuk az újságban a felhívást, hogy szükség van magyar tanítókra, lehet jelentkezni. Tizennyolc éves voltam. 1950-ben, Bod- rogszerdahelyről hárman indultunk el Bratislavába. Rajtam kívül Csorosz Vera és Mikla Mari jött. A Neápor utcát nagy nehezen találtuk meg. Két hónapot töltöttünk a dolgozók pedagógiai felsőbb iskolájában és utána - szeptember elsejétől - már tanítanunk kellett. Engem Battyánba helyeztek. Tankönyvek nem voltak. A másik két kollégám: Rácz Ilona és Palágyi Erzsébet is fiatalok voltak. Az igazgatónk, Szalai János is a „gyorstalpaló tanfolyamon'szerzett némi út- ravalót, igaz, neki legalább érettségije volt. Rám az elsősöket bízták. Mi mást tehettem, úgy kezdtem tanítani, ahogy annak idején Gyáki Mária tanította meg velünk a betűvetést. Izgalmas hónapokat éltem át, de csodálatos érzést jelentett, amikor a gyerekek már önállóan elkezdtek olvasni, s a füzetbe is egyre biztosabb kézzel írták a betűket. Mi nem csak tanítottunk, nekünk magunknak is tanulnunk kellett. Szombaton reggel Battyánban biciklire ültünk és irány a királyhelmeci gimnázium, ahol vasárnap egy óráig tartottak a foglalkozások. Hétfőn aztán kezdődött minden elölről. Tanulással töltöttük a szünidőt is. Két évig éltünk ilyen megfeszített iramban. Sokan nem is bírták, ötvenötén kezdtük, de az érettségiig csak huszonheten jutottunk el. Közben persze még tömegpolitikai munkát is végeztünk, agitálni jártunk... Battyánból egy év után áthelyeztek Szomotorra. Ott 1950-ben nyílt kéttanerös magyar iskola, ötven-hatvan tanulónk volt akkoriban. Én az első és a harmadik osztályosokkal foglalkoztam, s nyolc éven át az igazgatói teendőket is elláttam. Szólöskére férjhez- menetelem után, 1959-ben kerültem. Tizennyolc évet töltöttem ott. Nagyon megerőltető munka volt, harmincnyolcnegyven gyereket egyedül tanítottam, de lelkesen csináltam, mert tehetségesek voltak a gyerekek. Ma is jól megállják a helyüket. Sajnos a hatvanas években megkezdődött az elvándorlás a faluból. Szőlőskéről is nagyon sokan a város vonzáskörébe kerültek. Mivel nem volt elég gyerek, 1966- ban a magyar, 1976-ban pedig a szlovák iskola is megszűnt Szölőskén. A gyerekek most a bodrogszerdahelyi központi iskolába járnak. Ott tanítok én is. A legkisebbekkel foglalkozom. Az új koncepció szerint nagyon jó tanítani, igaz, harminc évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy két-három hónap alatt meg lehet tanítani olvasni a gyerekeket... Mit mondjak még magamról? Van két lányom. A fiatalabb Prágában jár műszaki főiskolára, az idősebb pedig Kassán, a kerületi könyvtárban dolgozik. A könyveket mindnyájan szeretjük. Szőlőskén hosszú évek óta én vezetem a falusi könyvtárat. Képviselőként a hnb munkáéból is kiveszem a részem. En afféle régi értelemben vett falusi tanítónak tartom magam. Szeretek dolgozni, s ^azt vallom: azért vagyunk a világon, hogy tegyünk is benne valami hasznosat SZASZÁK GYÖRGY Hasznosat tenni
