Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-01 / 26. szám

TUDOMÁNY üüiBSlü? TECHNIKA Uj irányzatok a fatermesztésben Modern korunk egyik jellemzője a fanyersanyag-szükséglet állan­dó növekedése. A szükségletek kielégítésének egyik módja a gyorsan növő fafajok termeszté­se, éppen ezért ezek a fafajok már régebben fontos helyet foglalnak el a világ erdőgazdaságában. Kezdetben a gyorsan növő fenyő- féléknek tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, míg későbben a gyorsan növő lombos fafajok, elsősorban a nemes nyárak felé fordult az erdőgazdaság figyelme. Mivel azonban a nemes nyárak rendkívül igényesek a talajjal és az éghajlattal szemben, termesz­tésük a világ számos területén csak korlátozott mértékben lehet­séges. Ez indokolja, hogy az utób­bi időben egyre nagyobb figyelmet szentelnek egyéb gyorsan növő lombos fafajoknak, melyek közül elsősorban az eukaliptusz, az akác, az éger, a fekete dió, a vö­rös tölgy, a tulipánfa és más lom­bos fafajok jöhetnek számításba. Gyorsan növő fafajoknak a /múltban általában azokat tartot­ták, amelyeknek évi átiagnövedé- ke hektáronként meghaladja a 10 köbmétert. Az utóbbi időben azon- ben célszerűbbnek Ítélik a szakem­berek a növedéket súly szerint, szárazanyagban számolni. A mér­sékelt és mediterrán éghajlati öv­ben az említett 10 köbméteres növedéknek 4,3 tonna száraz­anyag felel meg hektáronként. A gyorsan növő fafajoknak a jelen­tősége egyre növekszik mind a különböző faipari választékok, mind pedig az energiatermelés szempontjából. Ezen túlmenően jelentős szerepet játszanak a ne­hezen beerdósíthető, ún. határter- möhelyek erdősítésénél, valamint a tájformáló és környezetvédelmi erdők telepítésénél is. Egyes gyorsan növő lombos fafajok igen értékes melléktermékekkel is hoz­zájárulnak az erdők funkciójának növeléséhez. Az említett gyorsan növő lom­bos fafajok közül világviszonylat­ban első helyen az eukaliptusz ültetvények állanak, melyeknek összterülete eléri a 3 883 000 hektárt, s évente további mintegy 100 000-150 000 hektár új ültet­vényt telepítenek. Az eukaliptu­szok elsősorban a mediterrán, a szubtrópusi és a trópusi éghajlati övben terjedtek el. Meghonosítá­sukkal foglalkoztak ugyan a mér­sékelt éghajlati övben is, de rend­szerint nem sok sikerrel. Távlatilag a gyorsan növő lom­bos fafajok közül legnagyobb je­lentősége az akácnak van, ame­lyet 1601-ben hoztak be Észak- Amerikából Franciaországba, ahonnan később csaknem egész Európában elterjedt. Európán kí­vül jelentős területeket foglal még el Dél-Ameri kában, Afrikában, Ausztriában, valamint a kisázsiai országokban is. Az elfoglalt terület nagyságát tekintve az eukaliptu­szok után ez a fafaj foglalja el világviszonylatban a gyorsan növő lombos fafajok közül a második helyet. Az európai államok közül a legtöbb akácerdővel Magyaror­szág rendelkezik, ahol az akáco­sok területe 271 000 hektár. Ezen túlmenően nagy jelentősége van az akácnak a tájesztétikai, vala­mint a jóléti fásításokban is. Az akáctermesztés terén igazán fi­gyelemre méltó eredményt értek el néhány Európán kívüli államban is, elsősorban Dél-Kóreában. Eb­ben a hegyvidéki országban a me­zőgazdasági művelésre nem al­kalmas hegyoldalakon az eltelt húsz esztendő alatt 1 017 000 hektár akácerdőt telepítettek, me­lyeknek átlagos évi hektárnöve- déke 13 tonna tűzifát tesz ki, s így nem kevesebb, mint 3 millió falusi háztartás téli tüzelőjét képes biz­tosítani. Nagy területeket foglal el az akác Kínában is, ahol az elmúlt években nagyszabású új erdőtele­pítéseket végeztek. Hazánkban, az SZSZK-ban az akácosok terü­lete közel 35 000 hektárt tesz ki. Sajnos, az utóbbi időkben a kiter­melt akácosok területét sok eset­ben más fafajokkal újították fel. 1976 óta azonban az akácter­mesztés újabb lendületet kapott. Egyebek között több kiváló tulaj­donságú akáctörzsfát jelöltünk ki, s megkezdődött az akác vegetatív úton történő szaporításának a ku­tatása is. Különösen nagy jelentő­sége lehet az akácnak azokon a területeken, ahol a talajvíz szint­je a különböző vízrendészeti mun­kák következtében lecsökkent, így a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlép­csőrendszerrel majdan érintett te­rületeken is. Az akácnak ilyen nagymérvű elterjedését elsősorban gyors nö­vekedése, magas mennyiségi és minőségi fahozama, aránylag sze­rény termőhelyi igénye, jó sarjad- zóképessége, s nem utolsósor­ban magas mézhozama tette le­hetővé. Más fafajokkal összeha­sonlítva például az akác igen nagy szárazanyagot termel, ami hektá­ronként eléri az évi 6,39 tonnát is. A legújabb kutatások eredményei alapján nagy jövő vár az akácra a vegyi feldolgozás terén, főként a félcellulóz gyártásánál. Ugyan­akkor a mechanikai feldolgozás legfontosabb előfeltétele az egye­nes, jó minőségű törzsek nevelé­se, amit elsősorban nemesítés, és a törzsfák kiválasztása révén lehet elérni. Rendkívül kedvező tulaj­donsága az akácnak a magas mézhozam is. Az 1 hektárnyi terü­leten levő, jó méztermő akácos például egy év alatt 1500 kg mé­zet produkálhat, míg például az 1 hektáron álló hárs-, vagy juhar­erdő évi méztermelése 1000 kg körül mozog. Külön figyelmet ér­demel az akác szerepe az erózió elleni harcban, valamint az a tulaj­donsága, hogy a levegő szabad nitrogénjét képes megkötni. A szilfával kapcsolatban jelen­tős problémát jelent az utóbbi idő­ben a szilfavész elterjedése, mely­nek következtében a világ számos országában a szilfa úgyszólván teljesen kipusztult. Ennek hatá­sára igyekeznek szilfavész- ellenálló törzsfákat szelektálni és ezeket szaporítani. A nemesítés során eddig Hollandiában sikerült egy szilfavész-rezisztens hibridet előállítani. Ugyancsak ismeretes egy kínai, a szilfavésszel szemben ellenálló fajta is. A tulipánfának (liriodendron tulipifera) gyors nö­vekedése mellett kiváló díszfaként is nagy a jelentősége. Igen szép, formás törzse, lombozata és cso­dálatos virága van. Az egyik kínai erdészeti kutatóintézetben egy ki­váló hibridje található, amely dug­ványról is jól és könnyen szaporít­ható. Szlovákia természeti feltételei között a már említett gyorsan növő lombos fafajokon kívül elsősorban a fekete diónak és a vörös tölgy­nek van távlati jelentősége. Ezek a fafajok gyors növekedésük mel­lett igen jó minőségű, értékesebb választékok termelésére is alkal­mas fát adnak. Ezen túlmenően kitűnnek még jó egészségi állapo­tukkal, valamint a különböző be­tegségekkel szemben tanúsított ellenálló képességükkel is. Ez a tény különösen a tölgyek eseté­ben bír nagy jelentőséggel, mivel az utóbbi időben elterjedőben van a tölgyfavész, amely mind a ko­csányos, mind pedig a kocsányta- lan tölgy esetében nehéz helyzet elé állította az erdőgazdaságot. Az említett két fafajnak további elő­nyös tulajdonsága, hogy aránylag jól tenyészthetők a szárazabb ter­mőhelyeken is, melyeknek terüle­te a már említett vízrendészeti munkák következtében Szlovákia síkságain jelentősen megnöveke­dett, s így a nedvességgel szem­ben igényesebb fafajok, mint pél­dául a nemes nyárak termeszté­sére alkalmatlanok. Ugyanakkor nem hallgatható el az a tény sem, hogy eredményes termesztésük­höz megfelelő, főként az intenzív termesztési eljárásokon alapuló erdőművelési technológiák alkal­mazása nélkülözhetetlen. Az er­dőtelepítéshez és erdöápoláshoz szükséges korszerű technológiák kísérletezésével az Erdőgazdasá­gi Kutatóintézet munkatársai fog­lalkoznak. Az elmondottakból kitűnik, hogy a fatermelés növelése mind hazai, mind pedig világviszonylatban fontos feladat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy e téren még je­lentős tartalékok vannak. KOHÁN ISTVÁN ÚJ SZÚ 1983. VII. 1. A „fekete rózsa“ új színei A karakul juhot azért nevezik ,,a sivatag fekete rózsájá“-nak, mert a prémje többnyire fekete. E feke­te színen kívül a karakul juhfaj tartásának ezeréves története so­rán ismeretlen tenyésztők mind­össze nyolc más színű fajtát hoz­tak létre. Szovjet tenyésztőknek ellenben csupán az elmúlt har­minc évben sikerült tizenkét to­vábbi színárnyalatú fajtát ki neme­síteniük. A fekete karakul juh után szám­szerűleg a második helyen a szür­ke áll. Ezt azért volt nehéz kite­nyészteni, mert az újszülött szürke típusú bárányok számottevő há­nyada nem maradt életben. A nagy bárányveszteség akkor csökkent, amikor a szürke juhokat fekete juhokkal keresztezték, s el­járást dolgoztak ki a szürke bárá­nyok életképességének korai megállapítására. Majd a szürke karakul juhokat vadon élő pamir juhokkal keresztezték. így sikerült a szürke karakul juhnak egy új típusát kitenyészteni. Ez egyesíti magában a szürke juh értékes tulajdonságait a vad juh erős szervezetével, s az életképtelen bárányok aránya a hetedére csök­kent. Ezután a szürke fajtán belüli keresztezéssel több új szürke tí­pust hoztak létre, egyebek között egy gyöngyszürke préműt is. A tenyésztés csúcspontja: az aranyos vagy ezüstös árnyalatú bundájú, Buhara típusú karakul juh. Ennek a típusnak a javítására fajtaátalakító keresztezéssel a fe­kete anyajuhokat több nemzedé­ken át a Buhara típusú kosokkal párosították, s az ivadékokat egy­más között tovább tenyésztették. Nem kevésbé büszkék a te­nyésztők a Szurhandarja típus már elismert bronz, platina és bo­rostyánkő színváltozataira, míg az antracit és homokszínú változato­kat még vizsgálják. Ugyanezek a tenyésztők bronz­színű és szürke karakul juhok ke­resztezésével a ,,briliáns“-nak el­keresztelt rózsaszínű változatot kapták. Mind szakmai, mind gyakorlati szempontból fontos, hogy ma már fehér szőrű karakul típus is van. A kutatók egy csoportja fekete karakul juhokat keresztezett fehér zsírfarkú juhokkal, míg egy másik kutatócsoport a platinaszínú kara­kult választotta kiindulási formául. Tizenöt év múlva célt értek. Most - eltérő genetikai alapon - két fehér karakul típus is létezik. A ka­rakulgyapjú világpiaci árát az ha­tározza meg, hogyan alakul az egyik vagy a másik színű gyapjú iránti kereslet. Nos, a fehér kara­kulgyapjút mindenkor a divatnak megfelelően festhetik. A Szovjetunióban most már mintegy kétmillió olyan karakul juh van, amelynek a színe nem fe­kete. (Szelszkaja Zsizny) Az idén harminc éve, hogy megalapították a Ubered Gép- és Textilipari Főiskolát. A három évtized alatt a főiskola 6377mérnököt képezett ki, és a pedagógiai testület érdeme, hogy ez iskola a progresszív nevelési módszerek alkalmazásának úttörője. E mód­szerek szerves részét képezi a gyakorlattal való együttműködés, melynek keretében szoros kapcsolatokat tartanak fenn a termelő­vállalatokkal, köztük a Libereci Gépkocsigyárral, a libereci Texti- lana vállalattal stb. A felvételen (balról) Vladimír Práéil professzor, kandidátus és Jaroslav Janda gyakorló technikus ellenőrzi a nem hagyományos szövőgépen a vetülék-legombolyító funkcióját A legombolyítók új generációját a chrastavai Elitex konszemválla- latban gyártják, s három olyan találmányt tartalmaz, melyeket Práéil professzor vezetésével fejlesztettek ki, s most újabb három találmá­nyuk van. A legombolyító teljes mértékben kiállja a versenyt a hasonló, eddig külföldről importáltakkal. Gyártásával devizát takarítunk meg, s négyszer olcsóbb, mint a behozatal. (Felvétel: ÖTK - Jan Vrabec) GÉNÁTÜLTETÉS NÖVÉNYEKBE A géntechnológiában eddig a magasabb rendű növényi sejtek­nek jóval kisebb szerepük volt, mint a baktériumoknak vagy az állati sejteknek. A kutatók ugyanis kevesebb olyan szervezetet találtak, amellyel a gének a növényi sejtekbe belejuttathatók, s kevés sikerrel járt az az erőfeszítésük is, hogy az átültetett gén az új szervezetben működjön. Most mintha ebben is frontáttörés következett volna be. Egy Miamiban tartott szakmai tanácskozáson két kutatócsoport is bejelentette, hogy sikerült magasabb rendű növények sejtjeibe baktériumokból átültetniük azt a gént, amely a baktériumot a kanamicin nevű antibiotikum ellen védő enzimnek a termelődé­sét irányítja. Előbb kimetszették a kanamidnnak ellenálló (rezisz- tens) baktériumok örökítő anyagából (DNS-éböl) a megfelelő gént, s azt olyan DNS-szakaszhoz kapcsolták, amelyet a növényi sejt felismer és befogad. Ezt a hibridet azután beépítették a növényi sejtfal tumoros burjánzását okozó Agrobacterium tumefaciens nevű baktérium kör alakú DNS-ébe, plazmájába. A petúnia, a napraforgó, a dohány és a sárgarépa sejtjeit megfertőző Agrobacterium azután bejuttatta a gént ezeknek a növényeknek az örökítő anyagába. Milyen változást észleltek a kutatók a génátültetés után? Az átültetett gén beépült a növényi sejtek DNS-ébe, s azok olyan- sok antibiotikumot magában foglaló - tápoldatban is életben maradtak, amelytől a rendes növényi sejtek elpusztulnak. Például a petúniasejtek nyolcszor ellenállóbbá váltak a kanamidnre, mint annak előtte, s ezt a tulajdonságukat tovább adták utód sejtjeinek is. Ezzel azonban a feladatnak csak egy részét oldották meg. Hiszen az Agrobacterium nemcsak a kívánt gént juttatja be a növényi sejtbe, hanem azt tumorossá is teszi. A belga J. Schell és munkatársai azt találták, hogy némely Agrobacteriumnak a plazmidja a dohánynövényben nem okoz tumoros sejtburján­zást, ám a vele átvitetett gén benne működik. Megvan tehát a remény arra, hogy az Agrobacteriummal megfertőzött dohány- növényse‘jtekböl kifejlődnek majd olyan növények, amelykben csak az átvitetett gén működik. Most már „csupán“ az van hátra, hogy az ekképpen gén tech­nológiailag kezelt sejtekből kifejlett növényeket neveljenek, s hogy megbizonyosodjanak arról: a beléjük juttatott gén- a növényt természetes úton szaporítva - az utódnövényekben is megjelenik. A kísérletsorozat végső célja persze nem kevesebb, mint az, hogy a termesztett növényekbe olyan géneket juttassanak, ame­lyek őket felruházzák a termesztők kívánta tulajdonságokkal. (Science News) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Érzékeny rágcsálók és rovarok A tudósok megállapították, hogy a rágcsálók és rovarok nem tudnak elviselni bizonyos magas frekvenciájú ultrahan­gokat. Amerikai szakemberek előállítottak egy ultrahang-ki­bocsátó készüléket, amelynek segítségével gyorsan és sike­resen el lehet űzni az egereket, a patkányokat, a csótányokat és a rovarokat. A magas frek­venciájú ultrahangok áthatol­nak a faajtókon és a falakon is. Vetőmag a mágneses térben A vetőmag mágneses keze­lésével lényegesen nagyobb terméshozamot lehet elérni egyesített magfizikai intézet kutatói. Kukorica- és naprafor­gómagvakat kezelve, már né­hány évvel ezelőtt 20 száza­lékkal nagyobb terméshozamot értek el, most ugyanez sikerült burgonyával is. A múlt évben 400 hektárnyi területen vetet­tek el mágneses térben kezelt burgonyavetómagot. össze­hasonlítás céljából ugyanekko­ra területen vetettek nem ke­zelt burgonyát. A talaj minősé­gétől függően a mágneses úton kezelt burgonya átlago­san 16-22 százalékkal na­gyobb termést adott. A mágne­ses tér biológiai hatását még nem ismerik pontosan, a kuta­tásokat folytatják a mechaniz­mus pontos felderítésére. En­nek ellenére már most javasol­ják a mágneses vetömagkeze- ló berendezések mezőgazda- sági elterjesztését. S iciríKjzamui lenei eierni sági elterjeszteset. 8 ^ - állapították meg a dubnai W |

Next

/
Oldalképek
Tartalom