Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-01 / 26. szám

BOZENA TRILECOVÁ Kis zöld kordén jött a nyár Kipi-kopp. Kipi-kopp. A panelház ablakai alatt kü­lönös kopogást lehetett hallani.- Vajon mi lehet az? - töp­rengett Luba, aztán tüstént az ablaknál termett. De alighogy kinézett, a következő pillanat­ban már táncra is perdül a szo­bában. - Itt van már! Már itt is van!- Ki van itt? - emelte föl fejét Miska az építőkockák közül.- Hát a szamár! Nagyapa szamara! Erre Miska is odaszaladt az ablakhoz. Valóban! Lent az ab­lak alatt, egy kis zöld kordé előtt ott ácsorgott a szamár. Minden nyáron megjelent itt, a lakótelepen, hogy elvigye bu­bát a nagyszüleihez nyári szün­időre. Luba és Miska úgy rohantak le a lépcsőn, mintha puskából lőtték volna ki őket. A bejárati ajtónál még nagyapát is majd­nem feldöntötték. Nagyapa ke­zében mindenféle aprósággal teli batyu volt.- Na, mi lesz, gyerekek? Ti velem jöttök, ugye?! így van?- hunyorgott az öreg. Ez aztán a kérdés! Hiszen alig győzték kivárni öt!- így-ám! igy-ám! - iázott a szamár és vidáman legelge- . tett tovább a ház előtti füvön. A gyerekek odaszaladtak hoz­zá. Miska még a járdára is fölvezette a szamarat! Nem félt tőle egy szemernyit sem. Vagy­is lehet, hogy félt egy kicsit, csak nem akarta mutatni Luba előtt.- í-ha - csodálkozott a sza­már. - Ugyan hova vezet ez a fickó? Hiszen a járdán nincs fú, én viszont szörnyen éhes vagyok. Luba megsajnálta a sza­marat.- Várj egy kicsit - súgta a szamár lepedőnyi fülébe és megsimogatta ót. - Mindjárt hozok én neked valamit. Es ezzel eltűnt. Miska ezalatt körbejárta a kordét és kíváncsian szem­ügyre vette minden oldalról. Még egy piros bojttal díszített ostort is talált valahol és pattin­tott vele néhányat. Azután föl­kapaszkodott a kordéra, ahol rábukkant egy nagyobbacska zsákra. Belenyúlt hát, s egy marék lóherét húzott elő be­lőle.- Van itt valami harapnivaló is számodra! - tartotta a tenye­rét a szamár elé. Bizony, a szamár se várta, hogy másodszor is kínálják! Úgy nekilátott a lóherének, mintha már egy hete nem evett volna. A kis kordé körül az egész utcából összesereg lettek a gyerekek, de a szamárhoz egyikük se mert közelebb menni.-Jé, milyen kicsi ló! Nem rúg? - kérdezgették Miskát.- Á, méghogy ló - nevetett Miska. - Nem ismeritek a sza­marat? Ez nagyapa szamara. Ekkor ért vissza Luba. Egy meghámozott banán volt a ke­zében, s azt dugta a szamár orra alá. De a szamár rá se hederített a banánra. Luba sér­tődötten fordított neki hátat.- Kosarat kaptál, Luba? A szamár jobban szereti a he­rét - magyarázta nagyapa. - Most pedig futás, lóduljatok mind a ketten! Anya hív benne­teket. A lakás mákos és túrós ka­lács illatával volt tele, amitől a gyerekek szájában mentén összefutott a nyál. Rendeztek is nagy lakmározást, mond­hatom! A gyerekek sietve telefalták magukat, s már fenn is voltak a kordén. Nagyapa mellett, a bakon találtak helyet maguk­nak, hogy onnan jobban lássák az egész világot. Vidáman zörgött a kis zöld kordé. Nagyapa fehér füstfel- höket eregetett a pipájából, a kövezeten békésen kopogtak a szamár patái. Luba és Miska boldogan hu­nyorogtak. * Hogy miért? Csak. Hiszen várta őket a nyár. Tóth László fordítása A tök Felkúszott a körtefára ás csodájára járt a falu, hogy nini, tök a körték között. Aztán ősz lett. A tök aktualitását vesztet­te, lepotyogtak az érett körték is. Tavasszal meg kivágták a körtefát. A tök pedig újra kúszni szeretett volna, de mint­hogy nem találta megszokott fáját, elképzelte magának a törzset, a lombokat, s fölka­nyarodott a semmibe. Azóta minden éven ott lóg a levegő­ben. Érdekes, rá se hederíte­nek. CZAKÓ JÓZSEF KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos ROZSOMÁK Egy rozsomák erejét csak együtt éri el száz menyét. A tajga havába puhán huppan le az ágról, mint síugró az ugrósáncról. S már menekül is, aki tud: róka, jávor- és rénszarvas. Odúk, barlangok s kapuk bezáródnak előtte, egyik a másikat óva inti:- Ak-mák-rozsomák, mind elviszi, akit lát. ROZSOMÁK A legnagyobb menyétféle ragadozó, a súlya harminc kilogramm körül mozog. Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részeinek tundráin és tajgáin él. Éjszaka sarki nyulak, fiatal rénszarvasok és madarak vadászatára indul, megelégszik azonban a halakkal, a puhatestúekkel és a rovarokkal is. Kettő-négy újszülöttet hoz a világra. PETRIK JÓZSEF Réti dal Fénylő égbolt sugara csókol, arcunk kipirult már, víg csapatunk nagy virágcsokor, szerte kacajunk száll. Réten járunk, fák hűvös alján fűbe heveredünk, vadvirágok intenek tarkán, vélük tele szemünk. Tiszta, szép ég, légy te a sátrunk, hosszú napokon át, ne tépje el vihar az álmunk selymes, lágy fonalát. Járhassunk csak viruló réten, csengjen a kacajunk, élhessünk csak csupa reményben: nem lesz soha jajunk! GONDOLKODOM, TEHÁT... KÖZMONDÁS Ha az ábra szó­tagjait megfelelő sorrendben ra­kod egymás mel­lé, ismert köz­mondást kapsz eredményül. Hogy szól ez a közmondás? ORRÓL ORRA 1. Minek nevezik az olyan orrot, amelyet a hom­loktól nem választ el bemélyedés, szinte egy síkba esik vele? 2. Kire mondják, hogy orrába esik az eső? 3. Melyik népi mesehős nevezetes az orráról? "I I I I I I I I I I I I I I I I I I 1 I I I I I I I I I I I I I I I I I I I KÉTSZÁZÖTVENEN A SZÍNPADON A Losonci (Luőenec) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapisko­la tanulói a nemzetközi gyer­meknap alkalmából kétórás esztrádmúsort adtak a városi művelődési házban. Közel két­százötven tanuló lépett szín­padra, kicsik és nagyok egy­aránt. Volt ének, zene, tánc (népi és modern), továbbá tré­fás gyermekjátékok. Nem hi­ányzott az irodalom sem, a műsorban felléptek az iskola legjobb vers- és prózamondói. Kellemesen hatott, hogy az egyes műsorszámokat maguk a gyerekek konferálták be. Az iskola pedagógusai és nevelői több héten keresztül sok időt áldoztak a műsorok betanítására. Ilyenformán is bi­zonyították, hogy szívvel és hozzáértéssel dolgoznak a gyerekekért, akik ezen a ren­dezvényen felszabadultan szórakoztatták a felnőtt közön­séget is. örültek a szereplés­nek és a sikernek a gyerekek, ugyanúgy a pedagógusok és a szülők. Csák István OROM - TORTÁVAL A gyermeknap alkalmából színes rendezvényt szervezett a tornaváraljai (Turnianské Podhradie) alapiskola pionír­szervezete a tornai vár tövé­ben. Vetélkedők, sportjátékok zajlottak, amelyekben a kör­nyék kisiskolásai is részt vet­tek. A felejthetetlen nap végén hatalmas tortának örvendeztek a gyerekek, vidáman, jó ét­vággyal fogyasztották el a szép természeti környezet­ben. Farkas Rózsa SZEREPELTÜNK IS Iskolánkból, a garamgyörgyi (Jur nad Hronom) alapiskolá­ból húszán Pukanecen, baráti iskolánk tanulóival ünnepeltük a gyermeknapot. A Smrecina üzem szabadtéri színpadán mi is felléptünk a kulturális műsor­ban, amely után diszkó követ­kezett. Itt is, tánc közben gya­korolhattuk a szlovák nyelvet, sokat beszélgettünk szlovák pajtásainkkal. Persze, az otthon maradt tanulók is méltóképpen meg­ünnepelték a gyermeknapot - kulturális műsorral, sportjáté­kokkal, tréfás vetélkedőkkel. Mészáros Róbert ■ A követ a bolond is... Nagy tó. Két partján egy-egy község egy-egy iskolája. Tanulóik egy szép napon elhatározták: összemérik a tudásukat. A jobb parti iskola legrosz- szabb tanulója, Deér Kázmér, hatalmas terméskövet hajít a békés víztükörbe.- Ez igen! - bólint a bal parti iskola eminense. - Ézt neve­zem én teljesítménynek! Köréje gyűlnek eminens tár­sai - tanácstalanul pislognak. Aztán megszólal egyikük.- Fiúk, ki a legrosszabb ta­nulónk?- Frici! Magukhoz intik és megkérik: válaszoljon Deér Kázmérnak.-Csak bátran, Frici, nem kell elhamarkodni! Frici gyerek egy még na­gyobb terméskövet hajít a víz­be. És ezzel véget ér a rítus, a fiúk elégedetten visszabaty- tyognak az iskolák salétromos falai közé. (vajkai) Két gyermekszáj- Anyu, ma egész délelőtt Mákossal játszottam - dicsekszik hároméves fiam, két kanál leves között.- Ákossal! - javítottam ki, jót nevetve a gyerek névtéveszté­sén. Aztán elmagyarázom neki, hogy új barátja neve miéd Ákos, miért nem Mákos. Jelez, hogy megértette. Néhány nappal később kalácsot sütöttem, amely nagyon ízlett a fiamnak, kért is még belőle, eképpen:- Anyu, kérek még egy ákos kalácsot. * * * Forró nyári nap, strandon a gyerekekkel. Beszélgetek barátnőmmel, közben figyeljük csemetéinket. Rövid lubickolás után barátnőm kislánya nyafogva jön ki a medencéből:- Anyu, vizes lett a fürdőruhám! Takács Izabella MEGFEJTÉS A június 17-i számunkban közölt feladatok helyes megfej­tése: fehér, fekete, fehér; az ujjúkkal; a J, mivel nem fémes elem. Nyertesek: Fehér Virág, Nagyabony (Vel'ké Blahovo); Gálik Renáta, Szalka (Salka); Fazekas Henrietta, Csata (Cata): Mészáros Miklós, Fel- sőszemeréd (Horné Semerov- ce); Patasi Judit, Bős (Gabci- kovo). J ÚJ szú 18 L 1983. VII. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom