Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-01 / 13. szám
Csanda Sándor Új Szó a két háború között a legjelentősebb marxista szellemű szlovákiai magyar irodalmi, művészeti, társadalmi folyóirat volt. Szerkesztette Barta Lajos, megjelent 1929-ben, majd 1932-33-ban. Az Új Szó két ívre tervezett, kéthetenként megjelenő folyóiratként indult Bratislavában, de anyagi nehézségek miatt 1929-ben csupán nyolc, 1932-ben tizenhárom, 1933-ban egy száma jelent meg (a tényleges megjelenés hattal kevesebb, mert összevont számai is voltak). Az 1929-es évfolyam nagyobb alakú (31x23 cm), 1932-től 24 x 16 cm, s alcíme is megváltozott: az új kultúra folyóirata. Főként elméleti cikkeket, tanulmányokat, kritikákat és szépirodalmat közölt. Az Új Szó Barta Lajosnak Csehszlovákiában végzett tevékenységében a legjelentősebb eredménynek tekinthető, a fiatal szocialista értelmiség legfontosabb fóruma lett. Hazai munkatársai főként a marxistákká fejlődött sarlósokból kerültek ki. A lapnak budapesti munkatársai is voltak, s rajtuk kívül számos külföldi szocialista író és politikus írását is közölték, mint például E. Tolierét, Lunacsarszkijét, Bruno Kaiserét, Lili Kör- berét, valamint a szocialista emigránsokét: Szende Istvánéi, Hajdú Gyuláét, Halász Istvánét, Bölöni Györgyét, Babrits Lajosét és másokét. Szépirodalmat közölt a lapban Palotai Boris és Barta felesége, Szucsich Mária is. A lap következetesen marxista szellemű volt, de nem ítélte el szektásan Kassákot vagy Móriczot sem, mint az akkori baloldali lapok többsége. Mintegy félszáz cikkben foglalkozik a lap a Szovjetuniót érintő kérdésekkel, rendszeres áttekintéseket nyújt a szlovák és a cseh irodalomról, valamint a világirodalom újabb termékeiről. A folyóirat nagy érdeme, hogy Barta mint alkotó szerkesztő sokat foglalkozott munkatársaival, s így írónevelő, a fiatal értelmiség fejlődését elősegítő feladatot végzett. Maga is megvalósította azokat a szerkesztői elveket, amelyeket Osvát Ernő halála alkalmából közölt az 1929-es novemberi számban: ,,De ezen felül is: a teremtő szerkesztő avval, hogy az egyéniségükre szigetelt szellemeket megnyilatkozásaik sokaságával egy folyóirat minden egyes számában külön művé építi, felfokozott és sokszoros hatásokat dob a világba, melyeket központi demonstráló szándéka hat át. így végez a szerkesztő teremtő munkát, mely ugyanakkor kiválasztó folyamatot is jelent az egész nemzet számára. A teremtő szerkesztő a nemzet szellemi kiválasztódásának mestere. Szerkesztők megölhetnek és nagyra fejleszthetnek tehetségeket. Zsenik sokszor a szerkesztők keze alatt találják meg önmagukat.“ (Új Szó 1929. 4-5. sz.) Horváth Ferencnek és Jócsik Lajosnak a szlovákiai parasztság válságos helyzetéről, pusztulásáról szóló cikkeiből ki lehet hallani Az elsüllyedt világ és A sötét ujj írójának sugalmazását is. Barta jelentős szerepet játszott az egyik legtehetségesebb sarlós fiatalnak, Sellyéi Józsefnek az íróvá válásában. Az Új Szóban három elbeszélését közölte. Hasznos tanácsokat adott Sellyéinek, megjelenéshez segítette az Elfogyott a föld alóla című művét. Sellyéi írásait elsősorban abból a szempontból javította, hogy az író eredeti, jó paraszttémáinak megfogalmazása kevésbé döcögős és szebb stílusú legyen. B arta az Új Szóval szocialista szellemű közéleti és mozgalmi orgánumot teremtett. Szépirodalmat csak elvétve közölt. A folyóiratban a publicisztika, valamint az irodalom- és művészetkritika volt az uralkodó műfaj. Az Új Szó politikai és művészeti tájékozódásának irányában Bartának az irodalom és művészet hivatásával, kifejezési lehetőségeivel, a politikai tennivalókkal kapcsolatos nézetei, valamint a közte és a sarlós fiatalok közötti viták eredményi tükröződtek. Nemcsak mint írónak, hanem mint szerkesztőnek is az volt az egyik legfőbb törekvése, hogy megmutassa a társadalom anyagi és szellemi életében uralkodó törvényszerűségeket, materialista magyarázatot adjon a kapitalista társadalomnak a tömegek számára sokszor misztikus jelenségeire. Ennek megfelelően a gyakorlati teendőkkel kapcsolatos programja a tényfeltárás, a helyzetelemzés, a gondolatok következetes végiggondolása, a dolgozó tömegek és a szocializmus érdekei alapján történő határozott állásfoglalás volt. Ezeknek a tennivalóknak a vállalásával kapcsolatban a folyóirat munkatársai Piscator, Upton Sinclair, Dos Passos, Romain Rolland és Aragon példáját idézték. Egy SZÚ baloldali, harcos kultúra követelményéből ppiB kiidulva ítélték meg a magyarországi iro- || X dalmi élet eseményeit. Kodolányi János m az 1929-ben megindult Ady-vitát kommentálva azt a költőt idézte meg, aki - mint írja - ,,a tömegek alaktalan vágy- i. IV. 1. fantáziájának hordozója“, s ,,meri mondani a szavakat és meri vállalni a cselekedeteket“. Babitsnak Az írástudók árulása című cikke nyomán kirobbant vitához kapcsolódva a dolgozó és küzdő tömegekkel való közösségvállalást kérték számon a magyar íróktól, mindenekelőtt Babitstól. (Ady Endrét kitömik. 1. sz. 4.) Bartát a folyóirat szépirodalmi anyagának kiválasztásakor az a szándék vezette, hogy feltárja a társadalmi jelenségek lényegét, illetve hogy fórumot biztosítson a szocialista irodalom számára. Az Új Szóban jelentek meg a Polgárháború című regényének elkészült részletei. Verset, illetve prózát közölt Ehrenburgtól. Bábeltől, J. Wolkertől, Dos Passotól, Jack Londontól, Karikás Frigyestől, Szántó Györgytől, Hercz Györgytől a szlovákiai magyar írók közül Földes Sándortól, Palotai Boristól, Szalatnai Rezsőtől, Szucsich Máriától és Sellyéi Józseftől. Barta és munkatársai a kapitalizmus gazdasági rendszere és társadalmi intézményei ellen folytatott publicisztikai, irodalmi tevékenységgel párhuzamosan megkülönböztetett figyelmet fordítottak arra, hogy hírt adjanak a szovjet kulturális forradalom és építői eredményeiről. E rősíteni akarták a Szovjetunió iránti szimpátiát. Annak tudatosítására törekedtek, hogy a Szovjetunió „az emberiség új útját“ építi, s ezért,,nemcsak önmagáé, hanem az emberiségé“. A Szovjetunió a kultúra, a gazdaság, az emberről való gondoskodás terén elért eredményeivel példa volt számukra. Az Új Szó tizenhat megjelent számában összesen több mint negyven olyan írást közölt, amely a Szovjetunióval volt kapcsolatos. Mindenekelőtt az új kultúra és az új ember megszületéséről akart hírt adni. Cikket, tanulmányt, kritikát hozott Gorkijról, Ehrenburgról, Szeráfimovicsról, a szovjet pedagógiai regényekről, az orosz falu kulturális helyzetéről, a szovjet sajtóról és könyvkiadásról, az orosz filmről és színházról, a tömegek és a kultúra kapcsolatairól, a Szovjetunióban folyó építőmunka eredményeiről, a szovjet emberek mindennapi életéről. Átvette folyóiratába Lenin, Sztálin, és Katajev egy- egy. cikkét, Krupszkaja Leninről szóló emlékezéseinek két részletét, Ehren- burgnak egy, Bábelnek két elbeszélését. Barta a szovjet irodalomról, filmről, a szovjet tömegek kulturális felemelkedéséről szóló cikkek tekintélyes részét a sarlósokkal íratta meg, elsősorban Morvay Gyulával, majd Jócsik Lajossal. Ö maga 1932 elején jelen volt Luna- csarszkijnak Bécsben a szovjet kultúráról tartott előadásán, az ott elhangzottakról feljegyzéseket készített, s ezeket Szociális kultúra címmel közzétette az Új Szóban. Barta a sarlósokkal folytatott párbeszéd eredményeként a folyóirat egyik fontos hivatásának tartotta, hogy elősegítse - ahogy maga írja a Magyarok és csehek című cikkében - ,,a közép-kelet- európai emberiségzónán jövőt kereső népek találkozását. "A gyakorlati teendőket ezzel kapcsolatban a ,,népek emberi, szellemi és gazdasági feltételeinek feltárásában“ látta. Bemutatta a magyar olvasóközönségnek Jirí Wolkert, ismertetést közölt Szalatnai Rezső, Dobossy László, Jarnó József tollából a szlovák irodalom útjáról, a cseh irodalmi élet néhány eseményéről, Vladislav Vanöura, Egon Ervin Kisch egy-egy új könyvéről, a cseh íróknak a sztrájkoló bányászok között tett látogatásáról, a nacionalizmusról folytatott vitájukról. Megjelentette Morvay Gyulának a Wolkerral beszélek című költeményét, Szalatnai Rezsőnek a Segítség című Szabó Dezső könyv cseh nyelvű kiadásával kapcsolatban a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok ügyével foglalkozó polemikus írását. Az Uj Szóban látott napvilágot a sarlósoknak a parasztság sorsáról szóló néhány fontos helyzetjelentése. Horváth Ferenc és Jócsik Lajos hírt adtak a paraszti osztályban megindult bomlási folyamatról. A tények elemzése során rámutattak arra, hogy nem „kisebbségi“, hanem a kapitalizmus gazdasági és társadalmi viszonyai miatt szükségszerűen bekövetkezett „keleteurópai“ tragédiáról van szó. Az a vita, mely Barta és Balogh Edgár között a Sarlónak a magyar forradalmi nemzedékhez való „visszacsatlakozásá- ról“ 1929-ben az Új Szó, illetve A Nap hasábjain lezajlott, arra enged következtetni, hogy a sarlósok Bartának az Új Szó első számaiban megvalósított szerkesztői programját a maguk helyzetéből kiindulva elvontnak érezték. Kevésnek tartották azt, ami a folyóiratban a szlovákiai helyzettel és a „kelet-európai problémával“ volt kapcsolatos. Az Új Szó első korszakát valóban a kifelé való tekintés jellemezte. A világkapitalizmus és a szocialista világmozgalom távlatai közötti tájékozódás mellett kevés szó esett a szlovákiai sorskérdésekröl. \/alószínüleg ez lehetett a legfőbb V oka annak, hogy az 1929 szeptemberében megindult folyóirat még ez év decemberében a 7-8. szám megjelenése után két esztendőre megszűnt. Az 1932 februárjában felújított változatának jórészt azok a sarlósok lettek Barta munkatársai, akik már eljutottak a kommunista mozgalomig. A folyóirat harcosabb lett, részt vállalt a közvetlen politikai csatározásokban. A tájékoztatás helyett a vitá- zás a jellemző rá. A szerkesztő Barta arra törekedett, hogy a hazai és nemzetközi reakció megmozdulásaival kapcsolatban felhívja a figyelmet a fasizmus és világháború veszélyére, s elősegítse a fasizmus- és háborúellenes erők összefogását. Az Új Szó 1932 júniusában és júliusában megjelent füzetei Barta, Halász István, Dos Passos és mások írásaival, Romain Rolland, Maxim Gorkij, Einstein és Teodor Dreiser antimilitarista kiáltványával, a távol-keleti imperialista háborúról közölt anyaggal tulajdonképp „háborúellenes számok“. Barta és a sarlósok az Új Szóban a fenyegető veszélyt felismerve szenvedélyesen reagáltak a szlovákiai magyar reakciónak az ifjúság megnyeréséért folytatott mesterkedéseire. A fasiszta és klerikális koncentrációval szemben a baloldali erők összefogását, a reakció szellemi fegyvereivel szemben a baloldali front szellemi erőinek megszervezését sürgették. Ankétot rendeztek a folyóiratban a két munkáspárt közötti egységfront megvalósításáról, részleteket közöltek a Proletárforradalmi írók Szövetsége által Bécsben rendezett egységvita anyagából, véleménycserét indítottak és „pártközi konferenciát“ hívtak össze a munkásoktatásról. Balogh Edgár kulturális programot dolgozott ki, Barta Lajos pedig Jelenségek a magyar szocialista irodalomban címmel számba vette a magyar szocialista irodalom erőit. 1933 januárjában a folyóirat „a proletariátus kultúreröinek bevonásával“ irodalmi estet rendezett Bratislavában. Az egységfrontnak, az összefogásnak a szükségességét látva, Barta és munkatársai nem érthettek egyet a magyar emigráns írók által készített platformtervezettel. A folyóiratnak „az osztályharcos proletár kultúra“, „a célirányos agitáció“ alapján álló kulturális programja átvette a kialakuló szocialista irodalomszemlélet1 néhány kezdeti hibáját s ugyanakkor túlságosan szűk volt egy antifasiszta kulturális mozgalom megteremtéséhez. Barta és munkatársai az 1933 elején közölt „tervezetükben“ már az antifasiszta összefogás „szélesebb alapokra való helyezését“ sürgették: „A fasiszta és klerikális koncentrációval szemben létre kell hozni a baloldali erők összpontosítását, a reakció szellemi fegyvereivel szemben (sajtó, tanítás, előadások), meg kell szervezni a baloldali front szellemi erőit. A munkát az Új Szó szélesebb alapokra való fektetésével kell kezdenünk, mert az Új Szó kétévi fönnállása alatt hatalmas társadalmi erőként, szellemeket nevelő és irányító tényezőként igazolta magát." (Tervezet az Új Szó magánkiadásból betéti társasággá való átalakítására, 1933. 1. sz. 47.) Az Új Szónak egyre nagyobb anyagi nehézségekkel kellett szembenéznie. Előfizetőinek egy része cserben hagyta. Ebben jelentős szerepet játszott a folyóirat sajátos helyzete. Magánvállalkozás volt, s nyíltan egyetlen politikai pártnak sem kötelezte el magát. Ugyanakkor későn ismerte fel a szélesebb körű és rendszeresebb hazai tájékozódás szükségességét. 1932 decemberében és 1933 januárjában „az előfizetők hanyagsága miatt“ már nem tudott megjelenni, s a februári szám után végleg megszűnt. Az Új Szónak s ezzel Barta két világháború közötti irodalomszervezői tevékenységének jelentőségét Varga Rózsa fogalmazta meg, mikor megállapítja, hogy a folyóirat „a népfrontpolitika irodalmi megvalósításának első kísérlete“ volt. (Keressétek, ami összeköt 1971.35.)' * A Szlovákiai Újságírók Szövetsége nemzetiségi szekciójában elhangzott előadás részlete BARTH 01 SZÓJA • Csótó László: Reggel
