Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 3. szám
A jégkorong kanadai szabadalom. Az Ontario melletti Kingston helyőrség unatkozó piros kabátos katonái találták ki a tó jegén. 1881-ben Montrealban alakult meg a korongtörténelem első igazi klubja, három esztendővel később itt rendezték meg az első tornát, 1888- ban itt született meg az első szabály- könyv... Mindezek után természetes, hogy 1893-ban Kanadában bonyolították le az első bajnokságot is. Kanadai az első profi csapat (A. A. A. Montreal), Kanada az első világ- és olimpiai bajnok... A játék jellegéről mindig a kanadaiak döntöttek, mindig ők határozták meg fejlődését. Ám ha valamit olyan hosszú ideig csinálnak, mint ők játsszák a jégkorongot, már megszokásból csinálják, rutinszerűen, szinte gondolkodás nélkül. És ilyenkor fennél a stagnálás, a megcsontosodás veszélye. Sőt, tévutakra is léphetnek. HOGYAN TERJEDT? Sokan meditálnak manapság a jégkorong jövőjéről, holnapjáról. Milyen lesz? Meddig lehet fokozni az erőt, a gyorsaságot? Mielőtt megpróbálnánk kiegyenesíteni a kérdőjeleket, vessünk egy pillantást a múltra. Legnagyobb erényük a kapura lövés. Habozás nélkül, gyorsan, keményen lőnek, legszívesebben a jégen küldik kapura a korongot. Elvük: ha a támadó zónában vagy és nem tudsz mit kezdeni a koronggal, lődd kapura! Utána rendszerint követik a korongot és igyekeznek azt minden helyzetből a kapuba juttatni. Nagy erényük a védekezés. Félelmet nem ismerő, könyörtelen és többnyire kíméletlen. Ismeretes gyakran hangoztatott mondásuk, miszerint minden játékosnak úgy kell védekeznie, mintha egyedül lenne a jégen és mögötte már csak az üres kapu. Míg védőmunkájuk szigorúan kollektív, addig támadójátékuk inkább egyéni. Taktikájuk rendszerint nagyon egyszerű: a palánkra lövik a korongot és rohannak utána. Az első másodperctől az utolsóig. A svédek kezdettől fogva az európai élvonalba tartoznak, annak ellenére is, hogy az utóbbi esztendőkben le-lemaradoznak a szovjet és csehszlovák korongozók mögött. Náluk van a legtöbb fedett műjégpálya, a természetes jégről nem is beszélve. Az északiak jól korcsolyáznak, jó a bottechnikájuk, a skandinávokra jellemző öserövel és szívóssággal rendelkeznek, versenyszerű erőnlétben azonban elmaradnak a világ élvonalától. Játékuk a tengerentúli és az európai korongozás keveréke (határozott• Tretyak kapus (háttal) hosszú esztendők óta a szovjet jégkorong-válogatott erősségei közé tartozik. Gondolatok a jégkorong fejlődéséről KANADAI SZABADALOM - SZOVJET FÖLÉNY Az európai szövetség 1909-ben alakult meg, de a tengerentúli koronggal való konf- rontálásra csak tizenegy esztendővel később, az antwerpeni olimpián került sor. Ebben az időben a csehszlovák válogatott kontinensünk legjobbjai közé tartozott, mégis 15:0 és 16:0 arányban kapott ki Kanadától, illetve az Egyesült Államoktól. Csak ekkor kezdett kialakulni az európaiak fogalma az igazi jégkorongról, melynek alapja a tökéletes korcsolyázás, a bottechnika és a test test elleni játék volt. Nem kis csodálkozást váltott ki a tengerentúliak szerelése is. Sok időbe telt, amíg a látottak és a tapasztaltak minőségi javulást eredményeztek az európai korongozásban. így például még négy évvel később is, az első téli olimpián Kanada válogatottja (egy megerősített klubcsapat) a svédeknek 22, a csehszlovákoknak 30, a svájciaknak 33 gólt ütött! Súlyos számok. Nehéz volt megemészteni, de a kanadai korong törvényszerűen termő európai földbe „vettetett“ és ha lassan is, de kikelt. Ahogy telt az idő, szaporodott a műjégpályák, a játékosok és a klubok száma, egyre népszerűbb és színvonalasabb lett a játék, a szabálymódosítások még több lendületet, küzdelmet és attrakciót vittek a sportágba. A játék elterjedését és fejlődését a második világháború sem állította meg. Röviddel a világégés után ismét modernizálták a szabályokat. Tizenötre növelték a korongozók számát, a piros vonal bevezetése lehetővé tette a saját védőharmadból küldött korong átvevését a felezővonalon, a testtel való játékot az egész védóharmadban engedélyezték. Egyszerűsítették a kiállításokat, bevezették a büntetölövést, valamint a ma is érvényes háromszor húsz perces tiszta játékidőt. Amikor 1949-ben a csehszlovák válogatott először nyert Kanada ellen a stockholmi világbajnokságon, nyilvánvalóvá vált: alapjában véve kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A tengerentúli jégkorong valamikori totális hegemóniáját végérvényesen a szovjet csapat színre lépése törte meg (1954). Egyes országokban már ekkor tipikus, nemzeti jelleget öltött a játék. A NÉGY ISKOLA Alapjában véve elmondható: a kanadai hoki a hosszú és változatos fejlődés útján eljutott a maximális keménységhez és egyszerűséghez. Ennek a felfogásnak csúcspontját a mai profi liga élcsapatai jelentik. A kanadaiak korcsolyázása talán nem tűnik olyan könnyednek és elegánsnak, mint az európaiaké, ám ugyanolyan gyors és hatásos. Csodálatra méltó viszont stabilitásuk és az, ahogyan erős alkarjuknak köszönve birtokolni képesek a korongot. Ha összjá- tékra szánják el magukat, lövésszerű átadásokkal dobják támadásba a beinduló társakat. ság, kombinációs készség, improvizáció). Testi felépítésüknek köszönve rendszerint győztesen kerülnek ki a párharcokból. Szinte tökéletes a pozíciós játékuk és többnyire eredményesen fejezik be az egyszerű akciókra épülő támadásaikat. Gondoljunk csak az 1977-es bécsi világbajnokságra, hogyan győzték le kétszer is a szovjet csapatot! Nagyjából 30-35 esztendővel ezelőtt kezdtek korongozni a Szovjetunióban. Nem titok, sokat tanultak Csehszlovákiától és Kanadától. Egy dolgot azonban biztosan nem: hogyan szerezni erőnlétet! Sajátos edzésmódszert dolgoztak ki, melynek eredménye: a szovjet korongozók edzettségi foka vetekszik a legjobban felkészült atlétákéval. Edzésmódszerük realizálása egy ismert névhez kapcsolódik: Anatolij Taraszov. A szigorú „főnöknek“ az volt az elve, hogy a korongozó legyen sokoldalú mint egy atléta: gyors, ügyes és erős. Hitt abban, hogy az ilyen játékos érvényre juttatja képességeit a mérkőzésen. Persze, az erőnlét fontosságát már a 40-es évek végén is hangoztatták, de senki sem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget. Csak Taraszov. Ez pedig forradalmi tett volt, aminek az lett az eredménye, hogy a Szovjetunió színre lépésével a kanadaiak képtelenek voltak dominálni a világversenyeken. Az erők kiegyenlítődéséről és a szovjet fölényről a profik elleni sorozatok is tanúskodnak. A szovjet jégkorong egyedisége azonban nemcsak a játékosok tökéletes fizikai felkészültségében mutatkozik meg. Van további jellemzője is: a sok és pontos átadásokon alapuló villámgyors kombinációs játék, kollektív együttműködés, mozgékonyság, a maximális gyorsaság közbeni technika érvényesítése, a totális támadójáték, az egész pálya kihasználása. Ezekben a mutatókban különbözik legjobban a szovjet jégkorong a kanadaitól. Állítólag Csehszlovákiában játsszák a legtechnikásabb, leglátványosabb és legszellemesebb jégkorongot. Legalábbis ezt mondják. Nem is kevesen. Ven ebben némi túlzás, ám tény és való: a csehszlovák korongozók csakugyan jól korcsolyáznak, egyénileg és kollektive is átlagon felüli improvizálásra képesek. Néha azonban a kelleténél tovább tartogatják a korongot, ami a hatékonyság és a produktivitás rovására megy. Az utóbbi időben teherbíróbbak lettek a keménységgel szemben, mégpedig olyannyira, hogy már nálunk is felteszik a kérdést: hová fejlődik az atomkor játéka? KIÉ A JÖVŐ? Napjaink jégkorongja csakugyan gondot okoz a szakembereknek és a szurkolóknak. Talán még a legderülátóbbak sem tételezik fel, hogy a sportág visszatér a régi szép időkbe, a finom technikai trükkök korszakába. Ez lehetetlen. A pesszimisták nem ok nélkül félnek az egyre jobban terjedő eröho- kitól, amely mintha a római gladiátorok világába sodorná feltartóztathatatlanul a sportágat. Mindnyájunkat két szó rémít- get: agresszivitás és brutalitás. Igen. A nyers erő, az erőszak szinte naponta jelen van a mérkőzéseken. A jégkorong talán már csak a kétméteres és 120 kilós óriások sportja lesz? Nem szigorítják végre a szabályt, amely az ökölcsapásokat csak néhány perces kiállítással bünteti? Nehéz kérdések. Ho§y milyen lesz, lehet a jövő? Nézzünk néhány szakvéleményt. Karel Gut, a csehszlovák válogatott volt edzője: „Harminc évvel ezelőtt elég volt, ha a kanadaiak megrázták magukat Európában, s mindenki futott, amerre látott. A keménység ma már nem gond kontinensünkön. Először a szovjetek birkóztak meg vele sikeresen, majd a többiek. A játékosok ellenállóképessége annyira megnövekszik a jövőben, hogy nem semmisítheti meg őket a keménység. Döntő szerep jut majd a taktikai-technikai elemeknek. Á fizikailag erős, de mozgékony, jó gyorsasági erőnléttel és technikával rendelkező játékosoké a jövő“. Tommy Sandlin, a svéd válogatott volt edzője: „A jövőben még nőni fog a fizikai felkészültség, elsősorban a kitartást szolgáló speciális erőnlét. Nagy tartalékok vannak a játék stratégiájában. A jégkorong jövője az alkotókészség fejlődésében rejlik, nem pedig az erőben, amely gyakran a brutalitásba csap át...“ Ludék Bukac, a csehszlovák válogatott edzője: „A túlzott és káros keménységet Kanada vitte a játékba. Ezt a „nézőcsalogató“ szabályok is elősegítették, mert a tengerentúlon tetszik a szurkolóknak, ha játék közben „megszorongatják" egymást a korongozók. Ám a keménység már itt is kezd az emberek idegeire menni. Főleg azoknak, akik a fiatalokkal foglalkoznak. Az állandó verekedések bosszantják a szülőket, az edzőket, orvosokat és vezetőket. Az eredmény: szigorították az ifjúságiak számára a szabályokat. Úgy gondolom, a keménység már elérte a „plafont'’, nem lehet tovább fokozni. Végeredményben a tengerentúlon is az ügyesebbek, nem pedig a durvábbak szoktak nyerni. A Montreal Canadiens például nagyon sportszerűen játszik. Szerintem a jövőben növekedni fog a korongozók gyorsasága, tartósabb lesz a védekezés és a támadás közti egyensúly. A szovjetek például már négyesben is képesek nagyszerűen védekezni...“ ELFOJTANI A TÚLKAPÁSOKAT Vladimír Subrt, a nemrégen elbúcsúzott nemzetközi játékvezető: „Félek, hogy a túlzott keménységnek senki sem lesz képes gátat vetni, így nem tudom, hová fog mindez vezetni. Nem a játékvezetők szabják meg a jégkorong fejlődését, ők csak a túlkapásokat igyekeznek elfojtani. A brutalitás és az alattomosság a korongozók ügye. Ha csak a játékra koncentrálnának, a bírók kézben tartanák a mérkőzést. Hatással vannak a jégkorong jövőjére a nézők is. Valahogyan túl sok manapság a szenvedély a lelátókon...“ Nehéz a jövőbe látni; sok a kérdőjel napjaink jégkorongjában. A hoki lehet a gyorsaság, az ügyesség, a szellemesség játéka, de ugyanúgy lehet a nyers erő, a megfélemlítés, a brutalitás seregszemléje. Bizony, néha az az érzésünk, hogy távolodik tőlünk. Mintha a negyedik dimenzió félé tartana, ahol fennáll a veszély, hogy elveszti eredeti küldetését és értelmét. Azt, hogy alapjában véve szép és látványos játék - kellene hogy legyen. TOMI VINCE • Csehszlovákia együttesének csapatkapitánya, a veterán Őerník (balról) harcos korongozó hírében áll. (ÖSTK-felv.) #ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi'titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 577-10, 532-64. Hirdetési iroda a közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreáie 15, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kös 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 817 59 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.
