Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 4. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1983. január 28. XVI. évfolyam Ára 1 korona A kladnói szénmedencében új bányát építenek, első aknája mélyítésének előkészítése már a végéhez közeledik. A kilencvenes évek derekán a slanyi bánya mélysége eléri az 1300 métert. A számítások szerint a következő évezred elején az új bányából évenként 2,4 millió tonna szenet hoznak a felszínre. A felvételen Jan Pauzer kezeli az aknamélyítő irányítópultját (Felvétel: ŐSTK - Petr Maticka) E lőrejelzések, mérlegek, javaslatok, lehetőségek tömkelegé lát napvilágot az energia- és tüzelőanyagforrások feltételezett készleteiről, e készletek kiaknázásának módjairól. Derű- és borúlátóak egyaránt akadnak köztük. Vannak kutatók, akik e létfontosságú erőforrások gyors kimerülését helyezik kilátásba, de - szerencsére - több az olyan tudós, kutató, aki nem torpan meg, hanem keresi a nem hagyományos energiaforrások kihasználásának lehetőségeit, és gyakran fantasztikus regénybe illő megoldásokat kínál. A tudomány és technika korában élő ember azonban már számtalanszor bebizonyította, képes a ma még lehetetlennek tűnő javaslatok kivitelezésére is. Miközben a kutatók és tudósok már a holnapután energiaszükségletének kielégítési módjain törik fejüket, napjaink energetikusai, műszaki-fejlesztési dolgozói, gazdasági vezetői a meglévő források lehető legésszerűbb felhasználását szorgalmazzák. Ki-ki a maga eszközeivel járul hozzá a fogyasztás ésszerűsítéséhez, a megtermelt energia lehető leghatékonyabb elosztásához, hasznosításához. Hazánkban az utóbbi hetekben hatalmas méretű társadalmi ellenőrzés vette kezdetét, melynek célja, hogy megvizsgálják: a különböző tisztségekben, munkahelyeken dolgozók lehetőségeik szerint cselekednek-e, amikor a rendelkezésükre bocsátott energia, tüzelőanyag vagy üzemanyag felhasználásáról döntenek. A pártszervek irányításával történő ellenőrzés már eddig is nagyon sok megoldását tárta fel az ésszerű, takarékos energiafelhasználásnak, az erre vonatkozó 02-es állami célprogram megvalósításának. Országszerte folyik az ellenőrzés a társadalmi szervezetek széles körének bevonásával, és bizonyára a sok hasznos megoldás, kezdeményezés mellett nem kevés mulasztásról is lerántják ily módon a leplet, levonva a megfelelő következtetéseket. E felmérést bizonyára újabb intézkedések követik ott, ahol az említett célprogram megvalósításáért nem tesznek meg mindent, ahol pedig eredményes megoldásokról adhatnak számot, ott a további munkához sem kell különösebb biztatás. Országos viszonylatban az idén az 1980-as évi szintű energia- és tüzelőanyag-fogyasztással számolunk, miközben a termelés tovább növekszik. Tehát csakis a felhasználás ésszerűsítése segítheti az egyes vállalatokat, ágazatokat a szúkebbé vált fogyasztási keretekhez való igazodásban. Növekszik a hazai energetikai erőforrások kitermelése, de ugyanakkor e téren kevesebb behozatallal számolunk. Az a tény pedig, hogy a lehető legnagyobb mértékben - 63,7 százalékban - a hazai erőforrásokra számítunk, a szén és a többi tüzelőanyag-energetikai termék kitermelését, előállítását teszi még igényesebbé. A tüzelőanyag- és energiagazdálkodási ágazatnak tehát nem utolsósorban arra kell összpontosítania erejét, hogy folyamatossá tegye a szénjövesztést a mélyművelésű és külszíni bányáinkban egyaránt, s minden eszközzel járuljon hozzá ahhoz, hogy az 1983-ra tervezett 124,45 millió tonna szenet kitermeljük. Bányászaink - különösen a külszíni bányákban dolgozók - a szokatlanul enyhe télnek köszönhetően is tehetnek szert bizonyos előnyre a korábbi évek hasonló időszakához képest, persze, nehezíti munkájukat a nagygépek gyakori meghibásodása, ami sürgetővé teszi felújításukat. Az ezt szorgalmazó kormányhatározat teljesítése azonban több szakágazat, vállalat munkájától függ. Nincs könnyű dolguk azoknak, akik napjaink és a holnap energiaszükségletének kielégítési módjairól döntenek. Nincs könnyű dolguk, mert nekik még a ma rendelkezésre álló forrásokból kell kiindulniuk, azokra építve határozhatják meg egy vagy tíz évre előre a fogyasztás mértékét. Egy biztos: hazánkban az elkövetkező tíz-tizenöt évben lényeges változásokat kell eszközölnünk ahhoz, hogy az ezredfordulón is zavartalan legyen villamosenergia-ellátásunk. Ha megvalósítjuk nagyméretű atomerőmű-építési programunkat, akkor 2000-ben nukleáris erőmüvekben termeljük a hazánkban előállított villamos energia több mint 60 százalékát. Akkor tudatosítjuk, milyen hatalmas munka vár ránk beruházáspolitikánknak ebben a szakaszában, ha figyelembe vesszük, hogy 1980-ban még csak 6,2 százalékát adták áramtermelésünknek az atomerőművi blokkok. Az energia- és tüzelőanyag-termelési és -felhasználási tervek, prognózisok, módszerek kidolgozása közben hazánk vezetősége joggal számít a technikusok, az újítók, a feltalálók népes táborának segítségére. Azokéra, akik munkahelyükön - üljenek akár egy tervezőirodában vagy a traktor kormánykereke mögött - tehetnek valamit az energia- és tüzelőanyag-felhasználás ésszerűsítéséért, gazdaságosabbá tételéért. Az országos elképzelések e téren is csak úgy válhatnak valóra, ha e követelményekhez igazodva teszik dolgukat az emberek. Saját érdekükben és az utánunk jövő nemzedékek javára egyaránt. PÁKOZDI GERTRUD
