Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 1. szám
A hangosbeszélő újabb vonat érkezését jelenti be. Néhány perc múlva befut egy személyvonat, az ellenkező irányból pedig a nemzetközi gyors. Ivan Klobucník rendörföhadnagy a vasútállomás rendőrőrsének parancsnoka és Jaroslav Svoboda zászlós a peronon állva az utasokat figyelik, segítenek egy kétgyermekes asszonynak a felszállásban. Amikor a vonat elindul, áthalad a váltókon a főhadnagy megjegyzi:- Naponta több mint harmincezer utas fordul meg az érsekújvári vasútállomáson. Ilyen nagy tömegben bizony akad szabálysértő, élősködő és bűnöző is, akikkel főleg az esti órákban akad dolgunk.- Az éjszakai szolgálatom alatt történt - veszi át a Szót a zászlós. - Négy húsz év körüli fiatalt igazoltattam, az egyiknek nem volt személyazonossági igazolványa. Bevittem őket az őrsre, ahol kiderült, hogy a topolcanyi járásban betörés miatt keresik őket. Az érsekújvári (Nővé Zámky) állomás nemcsak a személyi forgalom, hanem a teherszállítás szempontjából is jelentős. Ezért a gazdasági bűncselekmények elkövetése sem ritka. Ezt támasztja alá Jozef Sádovsky főhadnagy is.- Ünnepnapon történt. Egy vasutast tetten értünk, amikor a szállított gépkocsik ablaktöriőit szedte le. Mozgósítottam az állomány elérhető tagjait. A házkutatásnál nem találtunk semmit nála, de az illető nem járt túl az eszünkön. A hétezer korona értékű lopott árut az állomás előtt parkoló autójában találtuk meg. Telefonberregés szakítja félbe szavait. Az ügyészségről érdeklődnek, hogy kinyomozták-e már, ki a vétkes a telefonkábel megrongálásában. Amíg a parancsnok beszél, Imrich Ondrusek százados megjegyzi:- Itt van ez az eset - mutat rá a mai postával érkezett kórházi leletre. - Állítólag itt az állomáson vertek meg egy fiatalembert. Az eset tíz nappal ezelőtt történt, nálunk senki sem jelentette. Most aztán dolgozhatunk rajta. Még az a szerencsénk, hogy a segéd- rendör-egységünk tagjaitól sok segítséget kapunk.-A segédrendőrök hívták fel a figyelmet az egyik'kocsirendezó- re, aki nyolc társával 10 500 korona értékű árut lopott. Ezek az emberek nem vetették meg a szárított tejet, éppúgy, mint a mosóport, a narancsot és természetesen a bort sem. Megfeledkeztek azonban arról a régi igazságról, hogy minden lopásra elöbb-utóbb fény derül. Fegyveres vasutassal találkozunk. Kovács József az őrs parancsnokát keresi, az együttműködést akarja vele megbeszélni. Mosolyogva mondja:- A rendőrőrs tagjai azzal nem igen dicsekedtek, hogy a közrend védelmére meghirdetett járási versenyben az első helyen végeztek, hogy a segédrendör-egységünk megkapta a legjobb vasúti egységet megillető vándorzászlót. Szerény fiúk, mindenben segítenek, együtt védjük a társadalmi vagyont, az utazóközönség biztonságát. Többször szóba kerül a gyerekszoba. Egy ideig azt hittem, nem jól hallok, de végül is rákérdeztem.- A szünidőben, de főleg a bizonyítványosztás idején sok gyerek nem megy haza, vonatra ül, céltalanul bolyong. Évente 50-60 ilyen esetünk van. A szolgálati helyiség mellett levő szobában várják meg, amíg szüleik értük jönnek. Ezt hívjuk mi egymás közt gyermekszobának. Délután először Ondrusek százados vesz búcsút. Majd Sádovsky főhadnagy, a pártalapszerve- zet elnöke is a .surányi vonatra siet. Svoboda zászlós felcsatolja a derékszíját, szolgálatba megy, az állomásépület felé tart. A paMinden lopásra elöbb-utóbb fény derül - mondja Jozef Sádovsky főhadnagy tói vettem át, aki nyugdíjazásig itt teljesített szolgálatot. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a jövőben is azért, hogy továbbra is kiérdemeljük a társadalom, az utazók bizalmát. Ennek elérésében segít bennünket az állomás vezetősége, és az utasok nagy része is. A peronon kigyúlnak a lámpák. A hangosbeszélö tudtul adja, hogy gyorsvonat indul a szlovák fővárosba. A forgalmista jelt ad az indulásra. Néhány perc múlva elnyeli a sötétség a vasútállomást, ahol a közbiztonsági testület és a segédrendőr-egység tagjai ügyelnek a közbiztonságra, az utazók épségére, a társadalmi vagyonra. NÉMETH JÁNOS rancsnok megemlíti, hogy a büfébe és a vendéglőbe okvetlen nézzenek be. Amikor ugyanis a városban bezárnak a csapszékek, a ráérősek, a borgőzös emberek ide jönnek sörözni.- Nehéz munka a miénk, de szeretem - mondja búcsúzóul a főhadnagy. - A stafétabotot apámtapasztalatom ezúttal sem csalt. A százados meg a főhadnagy ellenőrző körútra indul. Velük tartok. A rakodópálya területén azt nézik meg, hogy a befutott vagonokon nincs-e megsérülve a plomba. Elmondják, hogy mivel ezen az állomáson irányvonatokat is összeállítanak, ugyancsak meggyűlik a bajuk. A vasúti szállítási segédrendőr is. Magas, széles vállú fiatalember. Az idén már 60 szabálysértést állapított meg.- Nyolc éve vagyok segédrend- ör — mondja. — A szabad időm egy részét szolgálatban töltöttem el. Rendnek lennie kell, ebben erómhöz mérten én is segíteni akarok. Ügy érzem, ez állampolgári kötelességem. Ellenőrzés az állomáson (A szerző felvételei)- Az egyik vonatpostás esete is ezt bizonyítja, - állapítja meg Sádovsky főhadnagy. - Feljelentés érkezett, hogy a prágai bank által küldött tuzexkoronák egy része rendszeresen elvész, a levélben küldött pénzt nem kapja meg a címzett. A kerületi postaigazgatóság segítségével több hónapos munka után lefüleltük a tettest. Ki tudja, milyen kárt okozott az államnak, a címzetteknek, mi 18 ezer koronát tudtunk rábizonyítani. Egy jóval korábban történt esetet is megemlítek. Felfigyeltem, hogy néhányan a posta alkalmazottjai közül gyakran járnak féldecire. Meg is kérdeztem tőlük, hogy nem lesz-e ebből baj. Megsértődtek. Néhány hónappal később derült ki, hogy az italozáshoz Szükséges pénzhez jogtalanul jutottak. Az etóérzetem, no meg a sokéves szabályzat szerint újra le kell plombázni azokat a vagonokat, amelyekről az hiányzik. A fogadó- állomások, ha ezekből a szállítmányokból hiányzik valami, náluk reklamálnak, jóllehet a vagont már valahol útközben feltörhették. Stefan Kozlík, az államvasutak gépkocsivezetője, segédrendőr áll meg mellettünk. Megbeszéli, hogy műszak után ellenőrzést végeznek a fűtöház közelében. Ugyanis a vasúton túli üzemek dolgozói műszak után a síneken keresztül tartanak haza. Igaz, ez az út a másiknál jóval rövidebb, de veszélyesebb. Könnyen egy áthaladó vonat alá kerülhetnek. Addig kell megelőzni a bajt, amíg az meg nem történik. Útközben találkozunk Karol Grúbellel, aki mint hivatásos tűzoltó teljesít szolgálatot a vasúton és A parancsnok Negyven év a volán mögött Tisztelem és becsülöm a lelkiismeretes dolgozókat, azokat az embereket, akik felelősségteljesen végzik sokszor nem kis szellemi és fizikai megterhelést jelentő munkájukat. Ezek közé tartoznak az autóbuszok vezetői, akik embertársaik biztonságáért, testi épségéért is felelősek. Időben indulni, időben érkezni, biztonságosan vezetni az állandó veszélyt jelentő forgalomban. Nem csodálom, hogy számolják a megtett távot, s a baleset nélkül vezetők minden megtett millió kilométer után jutalomban részesülnek. Balázs Lajos, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat szepsi (Moldava nad Bodvou) részlegének autóbuszsofőrje már abbahagyta a számolást. Multimilliomos lett. Húszéves korától ül a volán mögött s még hét hónapja van hátra a megérdemelt pihenésig. A közel negyven év szolgálat alatt baleset nélkül megtett kilométerek milliói megelégedéssel tölthetik el. A biztonságos, megbízható és lelkiismeretes munkájáért többször részesült üzemi, vállalati és kerületi kitüntetésben. Magáénak mondhatja a közlekedési miniszter által adományozott érmet is. Munkatársai s az utasok ezrei becsületes, segítőkész, vidám embernek ismerik, akire nyugodtan bízhatják életüket, tudják, hogy biztosan célhoz érnek.- Magam is csodálkozom, hogy a negyven év milyen gyorsan elszállt - mondja Balázs Lajos. - Húszéves korom óta vagyok hivatásos gépkocsivezető, s 1949-tól dolgozom az autóközlekedési vállalatnál. Menetrendszerű járatokkal jártam, három éve a magasépítő vállalat megrendeléseinek teszek eleget. Munkásokat szállítok a lakhelyükről a munkahelyre és vissza Reggel fél négykor kelek és este hat óra körül érek haza. Nem könnyű munka a mienk, sok mindenről le kell mondanunk, de ha újra kellene kezdenem, ismét ezt választanám.- Az eltelt negyven év alatt sok helyen járt.- Valóban. Azt lehet mondani, hogy bejártam egész Európát.' Többször voltam minden szocialista államban, a nyugatiak közül Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában, Nyugat-Németországban, Svájcban és az északi államokban is. Több, mint egy évig menetrendszerű járattal jártam Olaszországba, Kassa és Velence között. Minden héten csütörtökön indultunk és hétfőn érkeztünk haza. A menetidőnk huszonnégy óra volt.- Bizonyosan sok élményben volt része, melyikre emlékszik legszívesebben?- Hirtelen nem is tudom melyiket mondjam, valóban sok érdekes esetünk volt. Egyszer Olaszországból jöttünk vissza, s a jugoszláv határnál hatalmas sor állt. Vártunk vagy öt órát, és akkor megtudtuk, hogy az olasz vámtisztviselők sztrájkolnak. Nem tudtam mitévő legyek, engem kötött a menetrend, várt ránk a valuta- váltás és még sok minden más. Kiváltam a sorból, egyik utasom kiszállt és felemelte a sorompót, a vámosok ránk se hederítettek. Egyébként egész Olaszországot bejártam, mondhatom, majdnem olyan jól ismerem, mint Csehszlovákiát. Maradandó élmény volt, amikor egy hónapon keresztül jártuk az olasz városokat a kassai Nemzeti Színház balettkarával. Ott nemcsak soför- ködtem, hanem általános megelégedésükre én végeztem a szakácsi teendőket is. Sok szépet láttam, nagyon sokat tanultam.- Nehéz, de szép szolgálat volt az is - folytatja Balázs Lajos - amikor naponta egynapos kirándulásokra szállítottam a csehszlovák turistákat a romániai Mamáia és a bolgár Várna között. Korán reggel indultunk, késő este tértünk vissza. Majdnem nyolcszáz kilométert tettünk meg naponta. Megterhelő, de szép utak voltak. Elmondhatom, hogy Európa, de talán az sem túlzás, hogy a világ minden részén vannak ismerőseim, sőt barátaim is. Balázs Lajos egy öttagú szocialista munkabrigád vezetője. Pontos, összehangolt munkát végeznek.- Brigádunk valóban összehangolódott. Baráti viszony alakult ki köztünk, összetartunk jóban, rosszban. Nálunk egymás segítségére mindig szükség van, s erre számíthatunk is a gyors javításoknál, de a magánéletben is. Azért brigád a brigád, hogy mindig, mindenben összetartson.- Ebben teljesen igaza van, de közel az idő, hogy a brigád feloszlik, hiszen ketten is nyugdíjba mennek. Mi lesz akkor?- Nem bomlik fel a brigád, csupán új, fiatal tagokkal bővül. Az élet rendje, hogy helyünkbe fiatal emberek lépjenek. Ismerem azokat, akik helyünkbe jönnek, megbízom bennük. S nem szeretnék ezért teljesen elszakadni tőlük, hiszen életem nagy részét itt, közöttük éltem le.- Nem okoz majd gondot, esetleg hiányérzetet a pihenés, a nyugdíj annak az embernek, aki végigcsavarogta Európát?- Amíg élek, nem ismerem a tétlenséget. Kialakult már az a háromszög, mely csúcsai között majd ingázni fogok. Kíváncsian nézek rá.- A fiam Rozsnyón lakik, a lányom Kassán, s ennek a gyönyörű hegynek az oldalában van egy kis szőlőm. Ez a háromszög, az unokák, a munka a hegyoldalban feledteti azt, hogy egy hajdani focista és buszsofőr is lehet hatvanéves. s. Balázs Lajos valamikor a második ligában rúgta a börlabdát, mint a védelem erőssége. Frisseségét, sportszeretetét máig megőrizte. A sport megtanítja az embert a fegyelemre, rendszeres munkára. Munkában töltött negyven éve is ezt bizonyítja. FECSÓ PÁL ÚJ SZÍ 8 1983. I. 7. At uhuok (jztöHému QfOBW™m
